Ellenzék, 1882. január-június (3. évfolyam, 2-146. szám)
1882-05-04 / 101. szám
Harmadik évfolyam. SZEKKENZTrtl IHOVA: 1 királyuk02* 16 *7. hová a lap szellemi részét illető közleményei! ‘Jel’ czimzendök. AZ „ELLENZÉS“ ELŐFIZETÉSI DUA | Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva : .....................le frt. jij Negyedévre ... 4 frt. 8 frt. |j| Egy hóra helyben . 1 fi 50 kr. számára helyben 5 szr. vidéken 6 kr. s megjelenik az «Ellenzék“ mindennap, a vasár-és ünnepnapok kivételével. Kéziratok nem adatnak vissza. Égész évre Félévre . XCI. száaz. Kolozsvár, csütörtök, május 4, 1882. KIADÓ-HIVATAL : Stein János könyvkereskedése, hová az előfizetések, hirdetés és nyilt terek küldendők. HIRDETÉSI DIJAK: il.iteni hasírozott gázmond sor, vagy annak tere 6 kr. Bélyegdij minden hirdetés után 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt nyújt a ShoriA POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. Esti kiadás. Nyílttéri czikkels, garmond sora után 20 kr. fizetendő. Tizennyolcz millió. 1. Tizennyolcz millió forint hiánynyal zárta le a magyar állam az 1882. évi első negyedet. Nem mi mondjuk, a magyar pénzügyminiszter hivatalos kimutatásából, melyet tegnapelőtt tettek közzé, győződhetik meg bárki, hogy Magyarország deficitje 1882. első három hónapja alatt meghaladta a 18 millió forintot. A hivatalos kimutatáshoz, mely a kétségbeejtő tényt megdöbbenő tekintetünk elé tárja, néhány „felvilágosító észrevétel“ van csatolva. E „felvilágosításokat“ egy vigasztal vezeti be a pénzügyminisztérium. Tudniillik a tavalyi (1881. évi) első negyedévi eredménynek az ideivel való összehasonlítása utján azzal áltatja magát, hogy Magyarorország idei pénztári kezelésének eredménye kedvezőbb, mint a tavalyi év első negyede, mégpedig valami 5 millió 400 ezer forinttal. Tavaly ugyanis az első negyedévben kerek számban 65 millió volt a bevétel, 90 millió a kiadás, tehát 25 millió a deficit, holott az idei első negyedévben 67 millió bevétellel csak (!) 85 millió forint kiadás áll szemben. Mindig, de mindig csak porhintás, ámítás! Ez a Tisza-kormány jelszava, rendszere, politikája. Az a „kedvezőbb“ eredmény sem igaz egy perczig sem , s a pénzügyminiszter legalább ilyen hivatalos kimutatásoknál lehetne annyi tisztelettel a közvélemény iránt, hogy ha már commentárt ír mérlegeihez, ne olyan „felvilágosítással“ szolgáljon, mely tévútra képes vezetni a felületesen gondolkodó nagyközönséget, hanem adjon csak tárgyilagos commentárt, vagy legalább olyant, mely a valóságnak megfelel. Az pedig, amit a pénzügyminisztérium jónak látott felvilágosításul constatálni: nem felel meg a valóságnak. Nem igaz, hogy az idei első negyedév eredménye kedvezőbb a tavalyinál. Csak egy figyelmes átolvasása a kimutatásnak, s bárki meggyőződhetik erről. Mert igaz: szám szerint a tavalyi első évnegyed eredménye azt mutatja, hogy akkor nagyobb volt a különbözet a bevétel és kiadás között s igy a deficzit is. Igen de miért? Egyszerűen azért, mert 1881. első évnegyedében a kölcsönvett pénzek összege, mint bevétel, valamint az eladott állami javak vételára, szintén mint bevétel, épen 5 millió és 572,684 írttal volt kevesebb, mint az idén. Mit jelent ez ? Hát csak azt, hogy ha a tavalyi I. évnegyedben is annyi papírjáradék-kötvényt értékesítnek és annyit vesznek föl a tiszai és szegedi kölcsönalap pénzeiből meg a közös activákból és végre ha annyi állami jószágot adtak volna el, mint az idén , akkor tavaly is akkora lett volna csak az első évnegyed deficitje, mint az idén ; vagy megfordítva ha nem teszik meg mindezt az idén, vagyis, ha nem értékesítnek 9 millió papírjáradék-kötvényt (tavaly csak 870 milliót értékesítettek), ha nem adnak el az idén szintén egy millió értékű állami vagyont, holott tavaly csak 141 ezer frt árut kótyavetyéltek el, s végül ha az idén a budapest-zimonyi vasút építési költségeire nem adnak el mintegy 102 millió papírjárulékot, ha a szegedi kölcsön pénzeiből nem vesznek igénybe hasonlókép mintegy 1V* milliót s ha a közös activákból nem használnak föl szintén 1V* milliót, — és ez utóbbi három művelet mind nem volt meg tavaly! — akkor az idén is akkora lett volna az I. negyedévi deficit, mint tavaly. És akkor nem dicsekedhetnének kedvezőbb eredménynyel! Igazán nem tudja az ember, minek tartja az ilyen eljárást, csak vétkes könnyűvérűségnek avagy szántszándékos ámitásnak-e? Mert hát minek nevezzük azt, hogy ha a pénzügyminisztérium azzal áll elő: íme az idén kedvezőbb a helyzet, mert 6 millióval kevesebb a deficit, amidőn jól tudja, hogy csak azért tudott kevesebb deficzittel előállani, mert az idén többet vett kölcsön és több törzsvagyont pocsékolt el, mint tavaly ! De hagyjuk ezt! Szinte megszoktuk már ezt a könnyelműséget a Tisza-Regimétől. Méltó pendantja ez annak a fuzionális politikai rendszernek, mely a meggyőződés megtagadásával, az elvek szegre akasztásával kezdette meg végzetes existenciáját. Elég az hozzá: az első évnegyed deficitje közel jár a 20 millióhoz. No bizony, hát mi az ? Az igaz, hogy az idei állami költségvetés tárgyalásakor azzal állott elő a kormány és pártja, hogy 25, legfennebb 30 millió lesz az idei egész évi deficit. És hiában bizonyítgatta az ellenzék, az ő saját előirányzatukból, hogy de bizony fel fog az menni 40—50 millióra is. Lehordták, leszidtak minket, hogy mit beszélünk a levegőbe, mit ámítjuk, miért rémízgetjük a nemzetet 40—50 millióval; de nem lesz bizony annyi, hanem lesz legfennebb 25 — 30 millió. Na hát jön már az első negyedévben kerek számban 18 millió és 800 ezer forint a deficit! Nem kell nagy mathematika hozzá, csak négyszer kell venni ezt a számot. És kijön az összeg, melyet 1882. évi deficzitnek fog nevezni a zárszámadás. Négyszer tizennyolcz annyi mint 72. Ha tehát akkora lesz a többi negyedévek deficzitje is, mint az elsőé, kerek 70 milliónál nagyobb lesz a hiány. Az ellenzék csak 50 milliót jósolt. Ledorongolták érette. Izgatónak, ámítónak neveztek bennünket miatta. Na, hát ki volt az ámító? — Élénk vitákra lehetünk elkészülve. Két nagyfontosságú tárgya lesz az országgyűlés hátralevő ülésszakának. Az egyik a vasút-taristák revisiója. Annak idejében, a tv.-javaslat előterjesztése alkalmával, elmondtuk nézeteinket ez ügyről. Kifejtettük, hogy itt csak nominális kedvezmények vannak, melyek a Romániával és és Szerbiával fennálló szerződések miatt nem léphetnek életbe. De e nominális kedvezményekkel szemben van aztán benne reális adóemelés, de sok. Az ellenzék minden árnyalata vissza fogja dobni e javaslatot, s az ellenzékhez csatlakozik a kormánypárt igen sok tagja, élükön György Endrével. Ezen törvényjavaslat valószínűleg f. hó 7-én kerül tárgyalásra. Azután következik a bosnyák occupatió költségeinek a budgetbe való fölvétele, mely e hó közepe előtt alig kerül napirendre. E kérdés szintén kemény vitát fog provokálni, mert a külügyi politika helytelenítésén kívül, itt már az is fölvehozik, hogy a delegate nem volt illetékes az építkezési beruházások megszavazására. AZ „ELLENZÉK“ TÁRCÁJA. 1882. május 4. Addig hilitsd a, vesszőt mig fiatal, Angolból: A m c a. XIV. (26. Folytatás.) — Mindegy akármelyik, talán a gyémántos rendbeli legjobb lesz, válaszolá zavart szemeivel alig tekintve oda. A gyémánt gombok pompásak voltak; anyjától kapta ajándékba huszonegyedik születése napja. Salon ruhájába öltözve nagyon szép volt Carlos, de arcza olyan szomorú volt, mint még soha. 8 a mint West Hirám a pompás solitaire°k*t a fehér kézelőkbe betette, 8 gazdája arczára nézett, azt gondolta magában, hogyha neki ilyen szép gyémántjai volnának, ő nem érezné magát igen szerencsétlennek. Hiram látta a mint gazdája zsebéből egy levelet vett ki, összeránczolt honokkal elolvasta a a lámpa felibe tartotta egész ’adig, mig az egész elégett. Hirám oda adta volna a jobb kezét érte, ha ? evel®t elolvashatta volna, de alázatosan megrótta magát, midőn Sir Carlos valamit kért ki s figyelemmel nézett gazdája után a mintáz * lépcsőn lehaladt. s , a virágok, a zene, & fényes világítás, a GP asszonyok és leányok fajos társasága, csillogó ékszerük és suhogó öltözetek, minden összefutott a Carlos szemei előtt, egy nagy zűrzavarnak tetszett minden. Beszélt Gradyval, de soha nem emlékezett reá vissza, hogy miről beszéltek, ő vezette be az ebédhez, később a bálban tánczolt vele, és ez egész idő alatt, míg a szíves házigazda szerepét gépszerűleg teljesítette, lüktető agygyal, elszorult szívvel, kiszáradt ajkakkal s halálos aggodalommal várta a kilencz órát. Végre elérkezett a félve várt idő. Kilenczet ütött az óra. A kedves Glady nyugtalanul nézett fel reá, s szelíd részvéttel mondta, hogy ő látja, hogy Carlos rosszul van. Nem volt csuda, ha betegnek hitte. Szeme lázas fényben vadul ragyogtak, lélegzetét zilálva vette, s kezei az egyik pillanatban jéghidegek voltak, homlokán néha nagy cseppek gyöngyöztek, mintha halálos verejték lett volna. Engedelmet kért Gladytól hogy kevés időre távozni kénytelen. — A harmadik keringőt tartsa fen nekem, mondá, nem sokára visszajövök. öt percz múlva sebes léptekkel ment az Armytagi vasúti állomás felé vezető országúton. Midőn onnét visszatért, nem volt egyedül, s csendes éjjeli légbe szenvedélyes zokogás hangja vegyült. Carlos keresztül ment a párákon, s egy ideig a tó partján állott, s komor tekintettel nézett a tó sötét szinü vizére. * * * Tíz óra. Lady Glady nyugtalanul tekintett az ajtó felé. Várta Sir Carlost, s csodálkozott, hogy az ígért keringőre meg fog-e érkezni. West Hirám nagyon kényelmesen érezte magát, osztrigát vacsoráit s finom bor volt előtte. De megzavarták élvezetét. A gazdája öltöző szobájából erős csengetés hallatszott, s Hirám szaladva ment fel a lépcsőn. Sir Carlos a szoba közepén állott, arcza halott halvány volt s igen kimerültnek látszott.] — Adjon pálinkát , gyorsan, mondá feketes hangon. Rosszul érzem magamat. Hirám kiment a szilvániumért, s midőn visszajött feljebb húzta a lámpákat. S a fényesebb világításnál látta, hogy Sir Carlos az egész testében oly erősen reszketett, mint ha a fildeg rázná. Az erős italt oly könyen itta, mint ha csak hideg víz lett volna. Hirám látta, hogy gazdája ruhája rendetlenségben van. Az egyik kezelője le van szakítva, s a pompás solitaire kő elveszett. Hirám kíváncsian nézett fel, s gazdájának a reá szegzett tekintetével találkozott. Az erős ital a Sir Carlos idegeit némileg helyreállította , de hangja oly rekedt volt, hogy nem lehetet reá ismerni. — A parkban voltam s egy tolvajjal találkoztam, mondá ; erős küzdelmem volt vele ; azt hiszem hogy a mai estvét megfogja emlegetni. Rekedt hangon beszólt, ajkai fehérek voltak, s fogai össze kulcsolódtak. — Sir Carlos, mondá az inas, a kabátja el van szakadva. — Igen , ah, látom ! Siessen, adjon elő más kabátot, s készítszen elő új kézelőket. Rögtön vissza kell mennem a táncterembe. — Sir Carlos, nem tetszik visszaemlékezni, hogy a gyémánt solitairokat hol veszítette el ? — kérdő a legénye. — Az nagyon értékes gomb volt, s utána kell néznünk. — Észre sem vettem, hogy elvesztettem — volt a válasz. Sir Carlos átöltözött, s távozott, de az inas nem ment vissza a felhagyott vacsorához; ott állott a felhúzott lámpa előtt, az elszakított ingujjat kezében tartva. A kézelőt erőszak érte; valaki megragadta s a többi része a kezében maradt. — Ezt félreteszem — mondá West Hirám. — Ha nem csalódom, ezt asszonyi kéz szakitotta el. XV. A bál utáni nap reggelén a három nő Sir Carlos nélkül reggelizett. Midőn az ifjú a szobájából lejött, nagyon rosz szinben volt, s annyira kikelt az arczából, hogy alig lehetett reá ismerni; úgy látszott, hogy az éjjeli nyugodalom neki nem sokat használt. Azonban ma reggel bosszúsága is volt, legénye méregbe hozta s e felindulás csak rosszabbá tette a dolgot. West Hiram nem szűnt meg az elveszített gyémánt gombról beszélni. — Ha nem akar Sir Carlos a dologból zajt ütni — mondd Hirám — kérem mondja meg nekem, hogy mely irányban járt s hol gondolja, hogy elveszitte, és én magam fogok utánna nézni. — Soh’ se gondoljon vele! válaszoló a báró türelmetlenül. Az egyik gomb meg van, s társat csináltatok hozzá. — Bocsásson meg uram, de ezt kár volna ennyibe hagyni. Én nagyon jól értek a gyémántok megbírálásához. Az elveszett solitaire kő megért legalább is kétezer forintot. Azt hiszem, hogy a fűben lesz valahol, a leszakított kézzelővel együtt. — Egy szót se többet őrülté akar e tenni? kiáltá Sir Carlos dühösen. Hirám ijedten hátrált vissza. De midőn gazdája távozott, ismét elővette rejtekhelyéből az elszakított inget s gyanúsan nézte azt — Semmi kétség benne — mondá; — ezt asszonyi kéz tépte le; s akár mennyibe mernék fogadni, hogy a solitaire az asszony kezébe maradt, s gazdám ezért bosszankodik oly nagyon. * * * Vájjon igazán a vidám Sir Carlos-e, az a halovány arczú, vad tekintetű férfi, aki félre vonulva őgyeleg, mintha a napsugártól is félne , aki az emberi hangot kerüli, s a legkisebb zajra is összerezzen ? Carlos nem lelte nyugtát sehol; — úgy érezte, hogy ha hosszasabb ideig kell Firhomban maradni, nem bírja ki — megőrül. Lady Carew az ebédlő teremben találta meg fiát; a reggeli érintetlenül állott előtte. Amint a kedves halvány, de iszonyúan dúlt arczet meglátta, ijedten kérdé: — Fiam, mi bajod? Ugye beteg vagy? Kedvesem, mi lett? Borzasztó rossz színben vagy? (Folyt, kövj ! A százhúsz katonatiszti stipendiumra nézve életrevaló gondolata van a „ Pesti Napló“-nak. Azt kívánja, hogy az országgyűlés szavazza meg az e ezélra megkivántató összeget, de ne a végből, hogy a stipendiumok a bécs-ujhelyi, bécsi, tállai tisztiképző intézetekben helyeztessenek el, mert ezzel csak azt eredményeznék, hogy saját költségünkön rossz szellemű egyéneket nevelnének, hanem hogy adassák e stipendiumoknak megfelelő évi 62,400 frtnyi összeg a budapesti Ludovika akadémiának, s itt képeztessenek ki tisztek, így egyfelől elérnék azt, hogy honvédségünk jól el lenne látva tisztekkel, másfelől a fölös szám átléphetne a közös hadseregbe, mely átlépés épen úgy megtörténhetik felső jóváhagyás mellett, mint naponkint megtörténik az, hogy a közös hadsereg tisztjei átjönnek a honvédséghez. A hiányon tehát segítenénk annyit, menynyit egy ily gyámoltalan törvény által segíteni lehet, s legalább elérnénk anynyit, hogy saját pénzünkön nem ellenségeket nevelnénk a fejünkre. — A képviselőház közgazdasági bizottsága tegnapelőtt dr. Fálk Miksa elnöklete alatt tartott ülésén folytatta a vámtarifta-javaslat részletes tárgyalását, s azt befejezvén, elnök föltette a kérdést: kíván-e a bizottság általános vitát indítani, mire Hegedűs Sándor válaszolja, hogy annak szükségét nem látja. Elnök feltevén a kérdést, a többség a javaslatot elfogadta. Az előadói jelentés hitelesítésére hétfőn ülés tartozik. Ezzel az ülés véget ért. Legközelebbi ülés csütörtökön d. u. 4 órakor. —ix Humen keretesben kiküldött horvát országos küldöttség megalakult s Mihalovics elnökké, Sperecz ennek helyettesévé, s Miskatovics előadóvá választatott. Az előmunkálatokat már megkezdették, az országos küldöttség valószínüleg csak a magyar országgyűlés bevégződése után, június kezdetén fog összeülni. Az országgyűlési szabadelvű párt tegnap délután 6 órakor Dániel Pál elnöklete alatt tartott értekezletén elsősorban a képviselőhöz zárszámadási bizottságának az 1880-iki állami zárszámadásokra vonatkozó jelentése tárgyaltatott. A jelentést Lukács László előadó indokolta és az Szapáry gr. pénzügyminiszter, továbbá Hegedűs Sándor, Éles Henrik, Prileszky Tádé és Wahrmann Mór felszólalása után elfogadtatott. Ezután a vadászati törvény módosításáról szóló törvényjavaslat vetetett fel, melyet Szapáry dr. pénzügyminiszter és Harkányi Frigyes előadó indokoltak. A kérdéshez hozzászóltak Tibád Antal, Dániel Gábor, Dobránszky Péter, Jónás Ödön, Horváth Gyula, Wahrman Mór, Csáky László gr., Éles Henrik, Bánffy Béla gróf, Rónay János és Szemenyey János. A törvényjavaslat egyébiránt a jelen ülésszak alatt nem tűzetik napirendre. Az országos közmunkaerő tulajdonképeni rendeltetésétől igen tetemes részben elvonatik azáltal, hogy az egyes törvényhatóságok közgyűlései az egyes községeknek a községi utak jobb karba hozatala, vagy más egyéb községi építkezés elközölhetetése céljából a község országos közmunkáját részben vagy egészben átengedik, minek folytán a megyei utak jó karban tartása sok megyében lehetetlenné válik. Közelebb egy előfordult eset alkalmából Hont megye azon igen helyes határozatot hozta, hogy jövőre nézve az országos közmunkaerőt csak is oly községeknek engedi át, melyek valamely csapás, árviz vagy tűzvész által tetemesebb károsodást szenvedtek, — más egyéb esetekben a községek ez iránybani kérelmet kivétel nélkül vissza fognak utasittatni. A megyei utak érdekében igen kívánatos lenne, ha a többi megyék is ezen eljárást követnék. A képviselőház állandó igazoló bizottsága tegnapi ülésében tárgyalás alá vette Kresztics György és Pejacsevich Nándor gr. horvát képviselők és Prónay Dezső b. a gyöngyöspatai kerületben megválasztott jegyzőkönyvét A bizottság a két előbbit végleg, az utóbbit pedig 30 nap fenntartásával igazolni javasolja. — Irányadó katholikus körökben — mint az „Ellenőr“ biztos forrásból értesül — a katholikus autonómia életbeléptetése közelebbről komoly és beható tanácskozások tárgyává fog tétetni. A katholikus tanügy szervezése és a közalapítványok jogi természete kérdésének a vallás- és közoktatási miniszter által az e ezélra kiküldött országgyűlési bizottságban megsürgetett s közel kilátásba helyezett eldöntése, a katholikus érdekek képviselői előtt óhajtottnak tünteti fel azt, hogy e nagy jelentőségű kérdés, amelyet már Eötvös b. kezdeményezett, megoldása felé tereltessék. — A szombathelyi püspökség betöltése körül, mint a „P. N.“-nak Bécsből írják, sokféle ármány történik, úgy látszik, ennek szónemrég egy egyházférfiáról kedvezőtlenül nyilatkozott, a ki a püspöki székre kilátásba volt véve. A püspökség betöltése minden esetre csak hoszszabb idő múlva fog történni. Az osztrák államvasut-társaság igazgató tanácsa a párisi komité képviselői és a magyar kormány között létrejött megállapodást hosszabb tanácskozások után minden pontjában elvileg elfogadta s egy szűkebb komitet megbízott, hogy az ezen megállapodás alapján kidolgozandó szerződés szövegének szerkesztésében vegyen részt s azután az igazgatótanácsnak tegyen jelentést. — Az osztrák véderő-bizottság a hó 2-an tartalékosok családjainak segélyezése iránt a beadott s a bizottsághoz utasított kérvényt tárgyalta, melyet a kormánynak figyelmébe is ajánlott. Ezen kérvény tárgyalása alkalmából a bizottság elhatározta, hogy egyidejűleg felszólítandó a kormány, hogy a föllázadt okkupáti tartományokban és Dalmácziában elesett rezervisták özvegyei és árvái részére segedelmet adjon azon hat hónapra, melyre a fönnálló törvények értelmében jogot számíthatnak. És adja a kormány e segélyt mindaddig, míg Magyarországgal ezen segélyezés kérdése törvény általszabályozva, illetőleg a két kormány között e tekintetben folyó tárgyalások által megoldva nem lesz. Hová lett a pénz? A „Függetlenség“ I. hó 2-iki számában „Egy kérdés Andrássy miniszterségi idejéből" felirattal egy közleményt hoz, mely szerint a romániai kormány azon fegyverekért, melyek az 1859-iki osztrák-olasz-franczia háború idejéből a magyar emigratió czéljaira Romániába, Erdély határszéléhez szállítottak, a magyar kormánynak állítólag 80,000 darab aranyat fizetett. A czik végén azt kérdi a „Függetlenség": hová lett e pénz? Ezen kérdésre az „Országgyűlési Értesítő“ illetékes helyről a következő felvilágosítást vette : „Való az, hogy Erdély határszélénél Bakon romániai községben 1859-ben odaszállított fegyverek voltak raktározva, melyekre gróf Andrássy volt miniszterelnök, midőn ezen fegyverek létezéséről értesült, diplomatiai utón igényt támasztott, mig azonban azok kiadatása iránt a tárgyalások folytak, a raktárak csőcselék nép által feltörettek s a fegyverek széthurczoltattak, a magyar kormány e miatt kárpótlást követelt az akkori romániai fejedelmi kormánytól, melynek megadására az késznek nyilatkozott s mihelyt a fedezetet a törvényhozástól megkapta, a megállapított kárpótlási összeget 1872 évben tényleg ki is fizette. Ezen kárpótlási összeg azonban nem 80.000 drb aranyat, hanem csakis 9648/3a db aranyat, vagyis 56688/ao Napoleon aranyat tett, mely arczpénzben fizetett összeg az akkori tőzsdeár szerint f. osztrák értékre felváltatván, a bankértékben bevett 50248 frt 38 kinyi összeg a Sántha Lajosnak jutalomaképen kifizetett 6000 frt levonása után, tehát 44,248 frt 38 kr. 1872. május 12-én a budai takarékpénztárba kamatozás végett elhelyeztetett. Ezen pénznek szándékolt eredeti rendeltetése az volt, hogy abból és az ő Felségeik által a honvéd segélyezési alapnak adományozott koronázási ajándék maradványaiból egy alap képez-