Ellenzék, 1882. július-december (3. évfolyam, 147-296. szám)
1882-09-16 / 211. szám
Harmadik évfolyam. SZERKESZTAI IRODA: Bal-kiralyutca 16. es. hová a lap szellemi rósiát illető közlemények cimzendők. SZ „ELLENZÉK“ ELŐFIZETÉSI DUAi Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva Egész évre......................Is írt. ||| Negyedévre ... 4 írt. Félévre...........................8 frt.. Egy hóra helyben: 1 frl 50 kr. i. Egyes szám óra helyben 5 kr. vidéken 0 kr. Megjelenik az „Ellenzék“ mindennap, a vasár- és ünnepnapok kivételével. Kéziratok nem adatnak vissza. 1211. szám, Kolozsvár, szombat September 16 18%, KIADÓHIVATAL: Stein János könyvkereskedése, hová az előfizetések, hirdetés és nyiltterek küldendők. HIRDETÉSI DIJAK: Hatszor hasábozott gázmond sor, vagy annak tere 6 kr. Bélyegdij min£ hirdetés után 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt nyújt a kiadóhivatal. Nyílttéri csikkek garmond sora után 20 kr. fizetendő. POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. Sstllvi acns. —■■■■——— — Az adó. Tegnapi lapunk táviratában közöltük, hogy Sajó-Szentpéter melletti Kápolnán az adóvégrehajtót a nép megtámadta, s az saját védelmére kénytelen volt forgópisztolyát használni s két embert agyon lőtt, erre a népség az adóvégrehajtót üldözőbe vette, s a házat, hova menekült felgyújtotta, mire az adóvégrehajtó — szabadulni nem tudván — magát is agyon lőtte. E rémitő eset sok gondolatra adhat alkalmat. Bizonyára senki sincs, ki helyeselni tudná a történteket. Ártatlan vérek kiontásába ki gyönyörködik ? A társadalom azon páriája, ki saját, s talán családja fentartásáért kénytelen volt az általánosan gyűlölt adó végrehajtói állást viselni, bizonyára csak hivatalos eljárásának szigorú teljesítése következtében jutott e borzasztó sorsra. Az ily és hasonló esetek kutforrása sokkal mélyebben, szerencsétlen politikai viszonyainkban keresendő. Ha az államkormányzat oly gazdasági politikát űz, mely által a nép minden rétege munkájának jól kiérdemelt gyümölcsét szedheti, a nép megelégedett, a nép szívesen űzeti adóját, mert van honnan fizetnie. Fájdalom nálunk ez nem így van. Az állami adók roppant súlylyal nehezednek az állampolgárok vállaira, és ami még elviselhetetlenné teszi a tervt az, hogy minden adózó polgár jól tudja, miszerint verejtékkel szerzett filléreinek nagy része nem államunk érdekében adatik ki Ha az állampolgár adózási kötelességét és az államhatalom adókivethetési jogát mint az állam természetében és rendeltetésében szükségszerűleg foglalt momentumot kell is tekintenünk, de az adózási kötelesség vagy az adózási jog határtalan és korlátnélkülisége, a legveszélyesebb végletekre vezet, a polgárokat legfontosabb érdekeiben sérti, magát az állam egyik fő czélját a vagyoni biztosságot lerontja, s azon igazságnak szem elől tévesztését is okozza, hogy minden adó az egyesre nézve áldozat és jövedelem kereskedés, s hogy csak a takarékosan és erélyesen foganatosított államköltségek — illetőleg ezeket lehetségesítő adók — jogosultak. Az észszerű adórendszer fő kelléke, hogy az adózók törzsvagyonát, a polgárok szerzési tőkéjét le ne rontsa, hanem kímélje. Ez általánosan elfogadott elv szempontjából tekintve adózási viszonyainkat, eltémül minden igaz hazafi, s hazája sorsát szívén hordó polgár. Midőig látjuk, hogy az adózó családnak egyedüli táplálékát nyújtó tehenét dobolják el ; midőn látjuk, hogy kisdedének feje alól húzzák ki a vánkost, midőn látjuk, hogy a falusi nép nagy részének a legelső szükséglete, a kenyér, is kezd már hiányozni, bizony-bizony átkoznunk kell a közgazdasági politikánkat s ennek szülőanyját, a közös ügyes kiegyezést. Mert ez, és semmi más, téve ily nyomorulttá e nemzetet — s fogja vezetni a sír szélére, — ha ugyan nem szabadul ki e borzasztó lidércz-nyomás alól. Mi hiszünk e nemzet geniussában. Erősen meg vagyunk győződve, hogy a nemzet még mielőtt késő lenne — felébred a lethargiából. Ide stova 1000-dik évet üljük e hazába jövetelünknek. Az ezeredik év érje e hazát, mint független államot, mely ne legyen zsákmányul más államok érdekeinek oda dobva. Szabolcs: AZ „ELLENZÉK“ TÁRCÁJA. 1882. szeptember 16._______ ___ Vasárnap délután. Paks, szept. hó. Ez is színdarab czime, de — előre kijelentem — kevés összefüggésben van a tárczaczikkel. Abból a kis darabból az látható, miként hódítják el a városi gavallérok a vasárnap délután tekéző, korcsmázó, vagy malom alatt politizáló és, mint rendesen „semmit sem sejtő“ férjektől a csinos (sokszor a nem is csinos) falusi menyecskéket. Ebben a tárczaczikkben meg azt óhajtom megírni: mit csinál az ember Párisban vasárnap délután? A felelet rá egy szó : „mulat“, mint ahogy Londonban, meg „unatkozik“, vagy bibliát olvas. Vannak azonban, kik, a fölebb említettem kis vígjáték útmutatása szerint, ki-kirándulnak a környékre, „semmit sem sejtő“ férjek tilosában vadászgatni, amit azonban én senkinek sem tanácsok , nemcsak a morál és a tíz parancsolat értelmében nem, hanem a tagjai épségben maradására való tekintetből sem, lévén a férjek az életben mem mindig olyan semmit sem sejtek, mint a vígjátékokban. Legjobb hát, ha a párisi, vasárnap délután is itt marad , belenyúl az itt kínálkozó szórakozások bőségszarujába. Ködös, barátságtalan őszi vasárnap délutánonként a „ch a n t a n t“-okat (ezek ■bég a legélvezetesebb „tan t“-ok), a színházakat , zenekari hangversenyeket vagy a hippodrormot, szép téli vasárnapokon a „Champs Elysée“-t vagy * bonlognei erdőt választjuk. A café chantantokról már írtam s mivel nem akarom önmagamat czitálni, mint Csernátony szokta, csak annyit említek meg, hogy a chantantok vasárnapi matinééi d. u. P/a-kor kezdődnek s ötig tartanak. A helyárak ilyenkor nagyon mérsékeltek, a házak fulladásig megtelnek s a néphumor gazdagon pezseg. Az ismerők a sok közül a „Grand Café chantan“-t választják (a „Rue St.-Denis“-ben), melynek közönsége legalább is a reframneket soha sem engedi át az énekeseknek, hanem elénekli, karban maga. A színházak, az opera kivételével, mind rendeznek vasárnapi délutáni előadásokat. Az állami subvenczióban részesülő „Odion“, a diákvárosnegyed öblös színháza, hétfő esti órákkal (a legdrágább hely: 2 franc, előre megváltva 2 franc 50 cent.), a szintén gazdagon dotált, de kapzsi „Theatre Framjais“ rendes áraival. E két színházban ilyenkor nagyobbára klassikus, vagy valamely fölkapott modern darab, illetőleg darabok (mert játszanak 8—10 felvonást is) járják. Az Odéon a múlt télen nagyobbára a Héliéret kultiválta, a Franfaisban a többi közt láttam Sophocles Oedipusát (kitűnő előadásban) és azt az elévülhetetlen százados bohózatot, mely „Pateliu“ czímmel a középkori színjátszó ügyvédjelöltek gazdag repertoirjából maradt az utókorra. A magánvállalkozók kezében levő szinházak azon darabjukat adják vasárnapi matinéikon is, melyek esténkint járják s melyek, ha valódi sikert aratnak, mint a Zola Assomroija vagy a Lecoq legújabb operetteje (Nap és hold), egy egész évig is ott büszkélkednek a szinlapon. Élvezetes, tanulságos s nem is igen sokba kerülő szórakozása a vasárnap délutánnak: a zenekari hangverseny. Jelenleg három ilyen van Párisban. A legrégibb s egyszersmind a legjobb a Pasdeloupe a „Cirque d’ hiver“-ben (a téli cirkuszban), mely 10,000 hallgatót képes befogadni. Pasdeloup volt e tekintetben az úttörő. De más tekintetben is, ő volt az első, ki Wagner műveit népszerűsíteni igyekezett. Az igaz, hogy két évtized munkája után sem ért czélt (1870. után meg éppen nem), de azért Wagner sok, igazán szép művét (a Tannhäuser-indulót, a Lohengrin-ouverturet stb.) ismertette meg a párisiakkal. Egészen népszerű Wagner úgy sem lehet Párisban s talán másutt sem, amit egyébiránt nem panaszképen mondok. Szívesebb veszik a párisiak Berlioz geniális műveit, melyek közül Pasdeloup a múlt télen „Faust“-ot, e hatalmas drárrai szerzeményt aratta elő. Csak úgy özönlött a közönség a „Cirque d’hiver“-be. Ember ember hátán volt. Oh, mily hangosat dobbant az én hazafias szivem, mikor az a tengernyi kéz a „Marche hongroise“ (magyar indul ) eljátszása után mozgásba jött s az a tengernyi száj az ismétlést kívánta! Berlioz zenekölteményében ugyanis Faust Mephistóval Magyarországot is meglátogatta s e légi utazás alkalmával a magyar pusztákon fölhangzik a Rákóczy-induló. Ez az a „Marche hongroise“, a „magyar induló“, mely oly frenetikus taplókat aratott a téli cirkuszban. Az is igaz, hogy Berlioz átirata, netovábbja a hangszerelésnek. Gyújtóbb, poetikusabb, mint a Liszt-féle. Mondanom sem kell, hogy lelkesen tapsoltuk mi is: három magyar. A magánrészeket Pasdeloup hangverseny énekesei énekelték; a karok szintén az ő alkotása s mintegy három-négyszáz tagból áll az a sereg melynek ez az ősz wagnerianus a vezére. A másik két „concert populaire“ két színházban van: az egyik Páris városáéban, a Chateletben (mely nagyobbára látványosságokat szokott szinte hozni, — itt adják most a tündéri kiállítású „Ezer egy éjszakát“), a másik a „Chateau d’ eau“ színházban. JAmannak Colonne, emennek Lamoureux a karnagya. Ez utóbbi nagyobb-kisebb zenekari műveket adat elő, míg Colonne nagyobb fákba is szívesen vágja fejszéjét. Mind a három hangverseny szép állami subvencióban részesül (legnagyobb a Pasdeloupé) s azért aránylag igen olcsón lehet élvezni az itt művelt classikus zenét. Páris culturális jelentőségéhez e három „concert populaire“ nagymértékben hozzájárul s az állami dotatiot kamatostól téríti meg. — Valóban, alig képzelek magamnak e hangversenyen eltöltötteknél nemesebb élvezetekkel kínálkozó vasárnap délutánt. Az az, hogy mégis! Akik a zenénél jobb szeretik a gyermekeket, élvezetesebb vasárnap délutánt tölthetnek a hippodromban. Hétköznaponként czirkusz-rautalványok, vasárnap délutánonként „Kér mess“ van itt. Etyraologiája szerint ez flamand szó (Kerkmisse) s megfelel a mi templomi búcsúinknak; itteni jelentése azonban: „gyermekek sokadalma“. Vagy akár „gyermekek öröme“. A jó gyermekeket a jó „kis mamák“ (kik büszkébbek a gyermekeikre, mint az ékszereikre s az ő udvarlóikra), vasárnap délután a hippodromba viszik. No ott aztán mulathatnak kedvekre s láthatnak annyit, hogy akár egy álló hétig beszélhetnek róla! Aki czélzatos német firkáknak elhiszi, hogy Páris , Sodoma és Goraorba menjen e vasárnap délután az elsyéei hippodromba s látni fogja, hogy Párisban is van benső családi élet. Ha a Folies Bergére (s a többi) a „tisztátalanok“ gyülehelye, a hippodrom , vasárnap délután a tisztességes nők találkozója. S tisztességes nő van ám Párisban is szép számmal! Sőt tán .... De nem zavarom meg Bécs és Berlin moralitásának czirkulusait! A „hippodrom“ jóval nagyobb, mint a „Cirque de hiver“, de azért vasárnap délutánonként mégis jócskán megtelik. Ebből látható, hogy Pária nem szorult erkölcsös nőknek a Németországból való importálására ... A mily szép látvány az a sok szépen öltözött s a mi fő: szépen megmosdatott (mert a gyermek csak igy szép) apró csevegő, nyüzsgő, untalan kérdező, okoskodó, most komoly, meg vidám arczu, nevetést és sírást egy zsákból s egy pillanat alatt előszedő „béke“! Mikor embergyűlölő gondolatok fognak el, ide jövök , kibékülök egy emberiséggel. E gömbölyű kis arczok napsugarat lopnak a szivembe. Hogy élveznek is mindent, amit itt látnak! S mennyi minden látnivaló van is itt! A karzatról fölhangzik egy villanycsengetyű éles szava; a nagyok arra felé néznek s a nagy hirdetéslapról leolvassák: mi következik a programaiban ? S közlik a kicsenyekkel, kik vidáman futnak a Paprika Jancsi-bódék egyikéhez. (Ilyen négy van) Biz ez mindenütt egyforma! Itt is csak azt művelik a faalakok, amit a bécsi Práterben, az a Szegeden a függetlenségi párt tegnapelőtt tartott értekezleten Enyedi Lukácsot jelölte képviselőül, a kormánypárt pedig Mészáros Nándor tankerületi igazgatót. A magyar honvédelmi és közlekedésügyi tárca állítólag közvetlenül küszöbön álló betöltésére vonatkozólag az utóbbi napokban elterjedt összes közlemények a félhivatalos Bud. Corr. szerint teljesen alaptalanok. A Tisza Kállaán az üresedésben levő tárczák átvétele iránt eddig ele még egyetlen emberrel sem érintkezett. Ezzel a félhivatalos kőnyomatos megcáfolná a félhivatalos Nemzetet. Ami pedig egy új közlekedésügyi államtitkár kinevezését illeti, Hieronyiai lemondása még el sincs fogadva s valószínűleg nem is fog egyhamar elfogadtatni. — A vadászatról szóló törvények módosítását tárgyazó törvényjavaslat szövegezése felett a belügyminisztériumban Prónay József államtitkár elnöklete alatt tegnapelőtt tartott tanácskozásban, melyen részt vett az igazságügyminiszter kiküldöttje is, a javaslat teljes szövege letárgyaltakat és néhány a tanácskozás rendén felmerült újab módosítással elfogadtatott. A törvényjavaslat, azon körülmény tekintetbevételével, hogy a vadászatról szóló törvények határozmányainak több irányban való módosítása céloztatik, nem novelláris módosításokat tartalmaz, hanem a gyakorlati kezelhetőség szempontjából könynyebben áttekinthető, egy oly törvényjavaslat állapítatott meg, amelybe a létező vadászati törvény fenntartott határozmányai is teljes szövegükben felvetettek. E szerint az 1872: VI-dik és 1876: XLIV- dik trvezikkek egészen hatályon kívül léteznek. A most már szövegezett törvényjavaslat VI. fejezetre oszlik. Az I. fejezet: a vadászati jogokról, a II. fejezet a vadak által tett károk megtérítéséről, a III. fejezet: a vadászati tilalmakról, a IV. fejezet : a hivatalból való vadászatokról, az V. fejezet: az eljárásról szól. A törvény végrehajtásával a most érvényben levő vadászati törvény utolsó §-ában megnevezett belügyi és igazságügyi miniszterek mellett, a földmivelés-, ipar- és kereskedelmi miniszter is megbizatik. A fegyveradóról és vadászati adóról szóló törvény módosítása tárgyában az ugyanezen vegyes bizottság tanácskozásai rendén létesült, megállapodásoknak törvényjavaslatban szövegezését a pénzügyminisztérium eszközli. Mindkét törvényjavaslat most már a minisztertanács közelebb tartandó ülésen tárgalás alá fog kerülni. JA hadsereg reformja. A király mint legfőbb hadúr — mint a Up Corr. értesül — most már a végrehajtandó hadseregújjászervezés minden részletét szentesitette s csak az átmeneti időszak alatt osztrák ujonczoknak néhány magyar ezredbe való ideiglenes besorozására, valamint a póttartalék egy részének behívására és kiképezésére vonatkozó határozmányok hagyattak a törvényhozás határozathozataláig függőben. Az országgyűlésnek az erre vonatkozó előterjesztések egybegyülése után rövid időre be fognak mutattatni. A debreczeni ref. zsinat. Debreczen, szeptember 14. A zsinat ma nyilvános ülést tartott. A jegyzőkönyv felolvasása után Lónyai gróf beterjeszti a különbizottság határozati javaslatait, melyek felolvastattak. Vályi János kisebbségi határozati javaslata már kinyomattatott, felolvastatott és szétoszlatott. A vita általánosságban a körül forgott, váljon felterjesztesséke az iskolarész is vagy levétessék a napirendről. Vályi és Lükő a felterjesztés mellett, Fejes, Balog és Szász D. a felterjesztés ellen szóltak. A kegyelmes leiratnak védelmére kelve ez utóbbi nagyobb beszédet tart és kifejti, hogy a határozati javaslatot támogató s abban elősorolt indokok részben a képzelgés világából merítvek, s így illuzóriusok, részben a tényállással homlokegyenest ellenkezők. De a kisebbségi javaslatot nemcsak indokainál fógva, hanem főkép azon következményekért sem fogadja el, melyek az elfogadás esetében szükségképen előállanak. A bizottság indítványának elfogadására szavaz. Hegedűs László, a kissebbségi határozati javaslat egyik benyújtója, kijelenti, hogy nem a képzelgés, hanem a realitás terén mozog. Elismeri, hogy az 1790-91-ik évi 26-ik t. ez. az egyháznak megnyugvást szerzett és bizonyos autonómiát biztosított, csakhogy a törvény az akkori viszonyokhoz alkalmazkodik és nem nyugtatja mg kellőleg a kedélyeket. A törvény záradéka ugyanis oly vitális tért nyitott, mely az állam és egyház örökké versenyeztek egymással. Jól tudjuk, hogy keletkezett e záradék, s épen azért óvatosaknak kell lennünk minden elfogadott pontnál, nehogy az állam azt vethesse szemünkre: „hisz magatok hozzátok e határozatot, viseljétek tehát annak minden terheit.“ Lengyel Imre hosszasan elbeszéli, hogyan jött létre a zsinat és csatlakozik Lónyay határozati javaslatához. Makay Dániel a kissebbség véleményét pártolja. Felel Baloghnak és Szásznak. Reformált egyház mindenütt ott volt eddig, ahol veszély volt, megvárhatta tehát a kormánytól, hogy határozatait megerősítse. (Derültség.) Ujflusy Miklós Lónyay mellett beszél, ezután Kiss Albert emel szót. Dobos beszéde — úgymond — fájdalommal töltötte el, Baloghéra megdöbbent, mert mindig okos embernek tartotta. (Felkiáltások : most is az !) Statisztikai adatokkal igyekszik bebizonyítani a katholikusok túlsúlyát a képviselőházban, az akadémián, ahol Révész Imre is csak levelező tag lehetett. Szász Domokos a gúny fegyverét használta, pedig csak az gúnyolódhatik, akinek érve nincs. Hivatkozik Deák Ferenczre, aki azt mondta, hogy amely jogot feladunk, nem szerezhetjük vissza soha. (Lónyay közbeszól : nem adunk fel egy jogot sem !) Nem fogadja el a többség javaslatát. Dobos János személyes kérdésben szól. Ő róla azt mondták, hogy olyan, mint a vén gyermek, aki mindennek örül, ami csillog. (Felkiáltások : igaz! úgy van!) Pedig ő nem gyermekesen örült a zsinatnak, hanem szíve mélyéből. (Siketítő zaj, kacsagás, másrészről helyeslés, taps.) Kéri, hogy hagyják meg őt gyermekies rajongásában (felkiálitások : meghagyjuk!) Ő örült a zsinatnak, mint a kis gyermek, aki kezével nem éri el a játékot, de anyja oda adja neki. Élesanyjának tekinti az államot, aki kezeibe adta a leiratot. (Iszonyú zaj, taps, lárma, helyeslés.) örül, mert az anyjának szerez boldogságot örömével. (Felkiáltások : mikor lesz már vége ?) Hosszasan polemizál Kiss Alberttel folytonos derültség közt. Szentpétery Sámuel hosszú beszédben a szélsőbal álláspontját támogatja. Ülés vége 1 óra 10 perczkor. A délutáni ülésen Kovács Ödön enyedi tanár, Béky Sámuel, György Endre, Csider Károly, Barlagi Mór, Fejes István sárospataki lelkész Jeney Viktor kolozsvári egyetemi tanár, Szilády János kunsági lelkész, és Kovács Albert a budapesti theologia tanár szólaltak fel, részint a többség, részint a külön kisebbség indítványa mellett. Az ülés a részletes tárgyalás befejezésével záratott be, összesen az indítványozók zárbeszédei vannak hátra, melyek holnap mondatnak el.♦ A ref. zsinat tegnap d. e. 10 órakor Vay báró elnöklete alatt tartott ülésében Lónyay gróf és Vályi beszédei után megejtetett a szavazás; a bizottsági indítvány 42 szótöbbséggel átalánosságban elfogadtatott. Ezután megkezdődött a részletes vita. Egyiptom. Az angolok egyiptomi győzelme teljes. Tegnapelőtt este megszállották Kairót, Egyiptom fővárosát. Alig harminchat órával Tel-el-Kebir elfoglalása után jutottak el innen a fővárosba. Ez a tény eléggé megmondja mennyire sújtó volt a f.hó 13 ki katasztrófa az egyiptomi mozgalomra. Arabi húszezer főnyi fényes seregét úgyszólván nyomtalanul elvitte a szerdai zivatar , nem maradt belőle csak halott és fogoly. Az angolok szabadon nyomulhattak előre. Lovasságuk egyenesen Zagazignak tartott, míg maga Wolseley lekerült Belbeisig, a zagazig-kairói vasút közelébe. Easúton azután az angol előcsapatok gőzerővel siettek Kairó felé. — Útjukat senki sem zavarta, ellenállásnak hite sem volt, ellenségnek nyoma sem volt sehol. Ugyanaz nap mikor a főváros, Kafr-el-Devar is az angolok kezébe kerül. Az egyetlen tekintélyesebb sereg, mely Arabi számára megmaradt, immár szintén az angolokhoz csatlakozott s a vasúti közlekedés az egész alexandria-kairói vonalon pár nap múlva teljesen felszabadul és az angolokat az egész ország egyedüli uraivá teendi. Ha igaz az a hír, hogy Arabi maga élve az angolok kezébe került, akkor természetesen a nagyszerű siker még teljesebb. Benhael-Asl, hol a angolok a menekülő Arabit állítólag elfogták, alexandria-kairói vasút azon állomása, melyből zagazigi vonal kiágazik. Ide Arabi kétségkívül vasúton juthatott, melyeket a fejeket vesztett menekülők azonban elfeledtek szétrombolni, úgy, hogy az angol csapata kétségkívül szintén vasúton nyomukba voltak s benhai állomáson utolérték őket. Csakugyan e fogták-e magát Arabit, az még nem bizonyos, katonai szempontból nem is lényeges. A vasé mindenesetre kezükben van s Arabi, ha el is menekült, ez idő szerint nem veszedelmes többé. E vesztette jelentőségét; a tekintély és dicsfény, mel egyéniségét környezte, eltűnt, katonája pedig ninc többé. Tényleg az angolok az ország urai. A styíját fegyverükkel verték le a mozgalmat, s ig nagyon érthető, hogy Dufferin lordot tegnapest óta hasztalan csalogatják a portára a hirhedt katonai egyezmény aláírása végett. Az angolok nem akarnak török katonaságot Egyiptomba bocsátani . Most már hasztalan tesz engedményeket a szultán, hasztalan módosítja utólag a már előbb közzétett proklamácziót Arabi ellen. Angliának nincs többé szüksége sem konvenczióra, sem török csapatokra. Maga végezte a nagy munkát s a fényes sikerben nem akar osztozni senkivel. Dr. Ajtai K. Sándor lelépő rector magnificus beszámoló beszéde. (Folytatás..] Addig is, mig a szűk kórházi helyiségei alkalmasakkal cseréltetnének fel, a belgyógyászat tanszék részére előadások tartására és járó betegek vizsgálatának megejtésére alkalmas helyiség bérlése engedélyeztetett. Midőn egyetemünk a múlt tanévben szerencsés volt közoktatásunk fejét falai közt tisztelhetni, a közokt. miniszter mga személyesen meggyőződött az egyetemi főépület helyiségeinek hiányosságáról, s felhívta a tanácsot, hogy javaslatot tegyen a könyvtári helyiség, egyetemi nagyterem, s más szükséges egyet, helyiségek építésére vonatkozólag. A tervrajzok az építészeti hivatal által elkészíttetve, fel is terjesztettek, de hiányosak lévén, kiegészítés végett visszaküldettek a jelzett hivatalnak, hol, sajnos, többszöri sürgetés daczára, hónapok óta vesztegelnek; minek következtében az egyetemi tanács a tm. minisztériumhoz fölterjesztést tett, hogy ezen építkezések sürgős megkezdése czéljából saját közegeivel rendelkezni kegyeskedjék. Ezen kilátásba helyezett építkezés folytán halasztatott a főépület repedt falainak 391 frt 3 krra számított, s előbb engedélyezett vaskulcsolása. Az egyetem helyiségeiben levő 328 gázláng a nagyváradi Janky és Rimanóczy czég által saját találmánya új gázszabályzó készülékekkel láttatott el, miután a tanács a Fabinyi tar. által megejtett kísérletek után meggyőződött, hogy az új szabályozókban a gáz fehérebb lánggal, s nyugodtabban ég s alig észrevehető fénycsökkenés mellett annyival kevesebb gáz emésztődik fel, hogy a megtakarított gáz árával a munkára fordított összeg — 321 frt 44 kr — egy év alatt megtérül. Néhány száz forintra menő kisebb javítások ás berendezések eszközöltettek kölönböző intézetekben és hivatalokban, melyek részletes felsorol