Ellenzék, 1882. július-december (3. évfolyam, 147-296. szám)

1882-10-14 / 235. szám

*i*l l 1952. akarata ellenére egy bíró sem kénysze-A törvényszéknek , illetve a fellebbviteli bíróságnak elnöke szükség esetében a birót hiva­talos állásának elfoglalására a szünidő alatt is uta­síthatja. 6. §. A szünidő alatt működő birák annak megfelelő, a bírósági hivatalnokok pedig a bíró­sági elnök által meghatározandó tartamú, de hat hétnél töbre nem terjedhető szabadságidőben ré­szesülnek. A szabadság élvezésére az időt a bíró­sági elnök jelöli meg. A bírósági elnöknek ezen, valamint az előző szakasz alapján tett intézkedése ellen 8 nap alatt az igazságügyminiszterhez felfo­­lyamodhatus. 7. §. A jelen törvény intézkedése által az 1869. IV. törvényczikknek 18. §-a hatályát veszti. 8. §. A jelen törvény végrehajtásával az igaz­­ságügyminiszter bizatik meg. Budapest, október 12. 1882. Dr. PAULER TIVADAR. I­NDEN­FELE. Kolozsvárt, október 14. — Kálmán napján a városi és megyei hatóságok tisztelegtek gr. Esterházy Kálmán fő­ispánnál. A városi hatóságot Minorich polgármes­ter vezette s velős szavakban adott kifejezést jó kivánatainak. A főispán szokott előzékenységével fogadta a tisztelgőket. — Jöttünk mentünk 100 frt. Az orszá­gos kataszteri bizottság teljesen befejezte körút­ját. Végig szaladtak az ország azon részein, hol kényelmesek az utak, szépek a völgyek s gyako­riak a bankettek. Nem voltak olyan rosz izlésűek, hogy földet kóstoljanak, mikor vendégszerető ha­tóságok és magánosok kitűnő konyháját kóstol­hatták meg. Egészségükre váljék! — A régiség és éremtár látogatóinak. Beállván a zord időszak a muzeum régiség- és éremtára, a melynek helyiségei fűthetetlenek, a téli idényen át zárva maradnak, de az egylet tag­jai, valamint az idegen látogatók ha a gyűjte­mény őrénél előleges jelentést tesznek, a gyűj­teményt bármikor megszemlélhetik. — A szegénysorsú tanulók javára, no­vember hő elején a nemzeti színházban rende­zendő hangverseny felette érdekesnek ígérkezik s ritka élvezetben fogja részesíteni a zenekedvelő közönséget. Előre is jelezhetünk annyit, hogy a közreműködők között lesz Ruzitska-Raczek Z­ófia úrnő is, kinek mesteri hegedű-játékában ma­nap­­ság oly ritkán részesülünk.­­Alkalmunk lesz továb­bá Groisz Helén k­­a. szép zongora-játékában gyönyörködhetni. Előadásra kerül még ez alka­lommal Händelnek egy kiváló compositiója, mely egy udvari hangverseny alkalmával általános tet­szést aratott. A nagy tapintattal összeállított mű­sor részleteire különben rövid időn visszatérünk. — A kolozsvári iparos ifjúság mun­­kakiállítását egészben elfogadta a debreczeni ipazos ifjúsági egylet is. A debreczeni testvér­egylet elhatározta, hogy az ország többi egyle­teihez a napokban felhívást küld szét, melyben a kiállítás sikerének előmozdítását fogja javasol­ni. Mint már lapunkban egyszer említve volt, e kiállítás megvalósulását csak a budapesti orsz. kiállításnak 1884-re történt megállapítása akadá­lyozta. Most azonban ez az egyedüli akadály is megszűnt, mert az orsz. budapesti kiállítás ide­je 1885-re lett kitűzve és igy a kolozsvári ipa­ros ifjúság 1883-diki vándor­ipar­ kiállitása, te­kintve a debreczeni testvér-egylet rokonszenves működését is, — határozottan megtartandónak jelezhető. — Falábakon kell járni maholnap Ko­lozsvárt, a csatornázás ellenzőinek nagy örömére Ha egy kis eső lehull az egekből Kolozsvár ut­­czáira, legott megtelik s kiárad minden külső csatorna s át nem kel azon senki, hacsak nem akar bokáig érő hideg fürdőt venni, avagy nincs akkora hosszú lába, mint a svábok csapjának,ki tudva­levőleg a futást találta fel. Különben ez az álla­pot sokkal kedélyesebb kinézést kölcsönöz majd az esős idő alkalmával a járó­kelőknek. Mily meg­lő lesz, — a minthogy valószínű is — ha a járó­kelők falábakra állva, kicsinyeive minden veszélyt, s úgy kelnek át a szennyes csatorna vi­zeken , falábakon. S a helyett, hogy egyik csoport az egyik parton, másik meg velük szemben várja s mint az egykori oláh várta a Szamospartján) hogy folyon le a viz, átkelünk majd biztosan a vizen — falábokon. — Lehet-e megyei főispán más me­gyének választott vagy virilis bizottsági tagja ? E kérdés felett Maros-Torda megye pár nap előtt tartott őszi rendes közgyűlésében úgy fiatározott, hogy lehet. Az eset a következő : Maros-Tordamegye törvényhatósági bizottságának egyik virilis tagja Horváth Mihály, Fogaras­­megye főispánjává neveztetvén ki, őt a megye igazoló választmánya a legtöbb adót fizető bi­zottsági tagok névjegyzékéből az 1870. XLII. t.-cz. 23. § a azon rendelkezése alapján, hogy mindenki csak egy törvényhatósági bizottság tag­ja lehet, kitörölte. Horváth Mihály főispán ezen eljárás ellen felebbezett. Bárha az állandó vá­lasztmány a felebbezést elutasítandónak vélemé­nyezte, a közgyűlés, igen heves vita után, he­lyet adott Horváth felebbezésének azon okból, mert nevezett Fogaras megye törvényhatósági bi­zottságának nem választás és nem legtöbb adó­fizetés alapján, hanem hivatalos minőségénél fogva tagja.­­ Ezen közgyűlési határozat el­len azonban felfolyamodás adatott be, s most ezen kérdésben a belügyminiszter fog érdemileg határozni. A Maros-Vásárhely sz. kir. város ta­nácsa végre mégis rászánta magát, hogy koszo­rút küld a Petőfi-szobor leleplezési ünnepélyére. Mint rendes levelezőnk értesít, Deák Farkas miniszteri oszt. tanácsos, Erszényes Elek, nyug. kir. táblai igazgató, Kerekes Sámuel és Sándor Kálmán fogják a várost képviselni és a Budapesten megrendelt babérkoszorút a szobor­ra helyezni. — Lázár Ádám orsz. képviselő pedig a függetlenségi választó­polgárok nevében egy díszes koszorút küldött a szoborra. — A tordai városi Árvah­áz-Egylet október hó 29-én d. u. 3 órakor Tordán az ev. ref. leány­növelde épületében közgyűlést tart, melynek tárgyai: 1.) A megelőző közgyűlés jegy­zőkönyvének hitelesítése. 2) A 15-ös bizottság jelentése. 3.) Pénztári állásról jelentés. 4.) Alap­szabályok megvitatása. 5.) Egyéb ügyek : a) ko­lozsvári árvaház átiratának tárgyalása az alap átadására vonatkozólag. b.) Ideiglenes pénztárnok választása. Ezen gyűlésen szólási és szavazati joggal csak az alapító és részvényes tagok bír­nak, minélfogva e tagot ezennel meghivat­nak. A kiküldött 15-ös bizottságnak Tordán, 1882. október hó 8-dikán tartott üléséből. — Rüdiger Béla, ideiglenes jegyző. M­ol­d­o­­v­á­n Gergely, id. elnök. — Petőfiné zongorája Csongrádról írják az »Egyetértés«-nek . Most, hogy a nagy költő szobrát leleplezik, de különben is azóta, hogy Pe­tőfi szabadságból dalnok a csatatéren elesett, minden csekélység: egy szalag, egy pipa, házi sapka, virágszál, mely tőle való, érdekli a közön­séget. Hogyne érdekelné tehát az a hangszer, mely mellett órákig elandalgott, ha az zongorá­zott rajta, kihez a nagy költő legszebb szerelmes verseit írta: felesége. Az a zongora, melyet Pe­­tőfiné­ Sze­n­d­r­e­y Julia először vitt a költő házához, Csanyon van, Csongrád megyében, Fürj Pál tanító birtokában, természetesen igen rongált állapotban. A zongora feketén fényezett, szárny­­zongora, kerekoldalú, hat és féloktávos. A har­­minczas években készült s ha valaki érdeklődik megszerzése iránt, a szegény tanító szívesen eladja. — Erzsébet román királynő Petőfi emlékének. A költői kedélyű, nemes szivü fe­jedelmi hölgy, szintén nem maradt távol attól az emlékünnepélytől, melyet Budapest fővárosa ren­dez a legnagyobb magyar költő emlékének. A Petőfi-szobor leleplezésen, a szobor nem utolsó ékéül fog szolgálni a díszes virágko­szorú melyet Erzsébet román királyné, a költőnő, Petőfi nagy tisztelője rendelt meg. A szalag maga pár száz írtba került.­­ A szerajevói magyarok Petőfinek­ Strausz Adolf író tegnapelőtt egy lelkes han­gon irt táviratot kapott, melyben az ott lakó ma­gyarok felkérik, hogy nevükben a Petőfi-szoborra egy koszorút tegyen le. Strausz ezt bejelentette a szoborbizottságnak s intézkedett, hogy a szeraje­­vói magyarok kívánsága teljesüljön. — Léghajóban. Egy férfi egy nővel, kibe halálosan szerelmes volt, felszállt léghajón s mint­egy kétezer méternyi magasságban, elkezdte a legdühösebb szerelmi vallomásokkal ostromolni a nőt. — »Hallgasson uram! szakitá félbe a nő, mert különben, segélyért kiáltok!“... — Milyen az oláhországi tisztviselők­­piar ifi­cat­­ója ? Ékes választ ad erre a buka­resti „Resboiul“ czímű lap egyik legutóbbi szá­mában megjelent hirdetés, melyet egy előkelő bakanói bolgár küldött be nevezett laphoz, s szó­­ról-szóra így hangzik : „Én alólírott becsületem­re és lelkiismeretemre fogadom, hogy a belügy­miniszter úr kezeihez 5000 azaz ötezer arany frankot jótékony czélra lefizetek az esetben, hogy ha a Tesla-járás szolgabirája írni és olvas­ni tud. Hogy ezt constatálni lehessen indít­ványozom . Írjon az a szolgabiró egy-két sorból álló jelentést. Olvasásra nézve pedig a legközön­ségesebb olvasókönyvet tartsák elébe és olvasson el abból csak egyetlen egy sort is.“ — Fiatal öngyilkos. Vajda-Kamaráson egy asztalosnak nyolczéves fia agyonütött egy li­bát, s szigorú büntetéstől tartva, egy kötéllel a kert egyik gyümölcsfájára felakasztotta magát. Mikor észrevették már halva volt.­­ A­­z Andrássy-féle betörés egyik sza­badlábon levő tettesét is elfogta a budapesti ren­­­dőrség. Krevesz Pált épen akkor fogták el, midőn az a fővárosból távozni akart. A rendőrség ugyanis megtudta, hogy Krevesz, ki a fővárosban tartózkodott,­­ el akar utazni Budapestről és hogy a promontori úton fog végigmenni. Ennek folytán Zsarnai kapitány, Goldstein, Dankovszky és Brüll polgári biztosokkal a promontori úton lesben állott és­zreveszt, midőn arra ment, kö­rülfogták és heves ellenállás után letartóztatták s bevitték a főkapitányságra. — A gavallér Arthur. Ez senki más mint az egyesült államok mostani elnöke, kinek házassági híréről szerelmi hangokat adnak most az amerikai lapok reporteri kobzai. A gavallér Arthuról egyik,Baltimoreban megjelenő újság így ír: Arthur elnök úgy öltözködik, mint a legelőkelőbb párisi gavallér. Kötött selyem harisnyát visel a leggazdagabb színvegyülékben; a napsugár, hold­világ, tófenék és prairie-kutya színei láthatók raj­tuk, sőt a szivárványt is megrabolta minden szí­nétől. Nyári mellényei szűzies ártatlan fehérsé­gükkel a Mont-Blanc hófehér színével vetekednek. Unokáink el fogják róla mondhatni: „Ő volt lábbelivel a legjobban ellátott elnöke Ameri­kának.“ — Bolh­a-pör. Nehogy azt higyjék olva­sóink, hogy e kis újdonság valami újonnan felta­lált bolha­pornak akar reklámot fúvó tárogató­ja lenni, s csak is sajtóhibából álló sorok fölött a bolhap­o­r a por helyett. Oh nem. Mert ez egy tökéletesen napvilágra ugrott bolha­­por, s hozzá még eredménynyel nem is szolgál­hatunk. De addig ime a megelőző részletek. E per Párisban egy Wissenhaus és Platen nevű két úr között foly azért, mert Platen azzal vádolja Wissenhaust, hogy ellopta bolháit. Néhány hét előtt ugyanis, a Grenelle téren két bódé állott, a­melyeken e felírás volt látható: „Bolha czirkusz.“ Az egyik Wissenhausé volt, a­ki azt vindikálja magának, hogy ez érdekes színmű feltalálójának közvetlen jogutóda, a másik Platené volt, a­ki e művészet terén mint igazgató még ismeretlen. Wissenhaus színháza nagy pártolásban részesült a közönség részéről; látható volt ott sok mindenfé­le, de ime a programon: A bolhák mint fegyen­­czek. Hat bolha egy halottas kocsiban befogva; amerikai táncz, járja a hatlábú művész társaság ; két arany mitrailleus négy bolhával befogva; mu­tatványok a kötélen, előadja Blanche kisasszony (ez a neve a nőstény bolhának) stb stb. A jelentés végére jónak látta Wissenhaus oda ten­ni . A női közönség biztonságban lehet a szökevényektől.“ Elég az hozzá, hogy Wissenhaus négy legjelesebb művésze eltűnt és a­mint állítja, felismerte azokat Platen csepürágói között. Az ebből keletkezett perben, Wissenhaus 100,000 franknak a megítélését kéri a bíróságtól. Az első bíróság elutasította keresetével, de meg­fellebbezte. A közönség kíváncsisággal várja a per kimenetelét. — Mi hisszük, hogy e perben a leg­érdekesebb lehet a bolhák kinézésének leírása. Apró hírek. Djurcic szerb rablófőnö­köt, ki rémtetteket, gyermekrablásokat követett el, a­kit a kormány külön biztossal üldöztet, 20 felfegyverzett paraszt nem tudta egy beszorított házikóban elfogni A lövöldözések közt az abla­kon elmenekült. A parasztok azt hiszik róla, hogy a golyó nem járja. — Strauss „Egy éjj Velen­­czében“ czim­ alatt uj operettet irt. — Bulgáriá­ban jubileumot csináltak a holdnak fennállása és változása két hetes ünnepélyére, a mikor is taraczkok durrogtak, dalegyletek énekeltek, toasz­­tokat mondattak a holdra s jubiláló holdkoro­sokra s a fogyó holdnak szerenádot csinál­tak s a város terein meztelenül ugrándoztak. — Az eperjesi collegiurai magyar társaság könyvtárát meglopták. — Zágrábban pár nap előtt újra kisebbszerü földrengést észleltek. — Miskolczon Schwarcz Antalné szép fiatal asszony, ki nemrég vált el férjétől, megmérgezte magát. A­ligocsa megye egyik községi tanítója, for­mális szerződés mellett 100 forintért eladta fele­ségét és 5 forint előleget vett fel; később meg­bánta, de ekkor a vevő nem volt hajlandó az asszonyt visszaadni. Most porolnék, lenézést láttak benne; mi pedig Bajzához és Sze­­berényihez irt leveleiből ismerjük szerénységét és gyöngédségét, melynél finomabbat nagy kedélyi fájdalmaink közt sem óhajtunk. Egyébiránt nincs Petőfinek vonása, mely haláláig ne finomodott volna. Meltzl úr, kinek Pe­tőfiről tett vizsgálódásait kiváló fontosoknak tart­ják, igen helyesen jegyezte meg, hogy Petőfit nem szabad mint kész, megállapodott jellemet, hanem csak mint fejlő­dőt ítélni meg s innen­­ van, „hogy Petőfi szive, — úgymint szellemének mély alapvonásairól a legferdébb és legéretlenebb nőjetek uralkodnak mindenütt még máig.“ Mi úgy találjuk, hogy Petőfi e jellemvoná­sai előbb nem így nyilatkoztak. Mondhatnám, hogy eddig az a légkör hiányzott hozzá, melyet most a népszerűség s az erő tudata megadott. Mi hívei vagyunk ama tannak, mely a jellemvo­nások elrejtőzéséről szól. Valódi vonásaink nem mindig jelentkeznek: akár tartózkodás, akár sze­mérem, akár önbizalom hiány, akár politika miatt megvonulnak s kedvező körülmények szükségesek hozzá, hogy kinőj­­enek, megnyilatkozzanak az al­ti lélekszálak s némelyeknél ez oly pillanatra történik csupán, hogy csak finom búvárai a lé­leknek sejtik meg. Petőfi azonban őszinte termé­szeténél fogva nem engedett meg tettetést magá­ra. A­mint maga mondja, az őszinteség­ pó­lyája volt és elviszi szemfedőnek is. Lángszivének egyik legszebb kiváltsága volt ez. Azonban, ha jól sejtem, az egykor élt Pető­finek e vonásai nem egyszersmind azonosak mind­azokkal, melyek máig hatnak és élnek. A halha­tatlanul máig is élő Petőfi vonásai még szebbek, felségesebbek, mint az egykor élőé. Nem késünk kimondani, hogy maga e név: Petőfi, valóságos ideává, ideájává lett sok nemest és nagyot jelentő dolognak. Sajátságosan átragyog alakja mind­máig annyi múlandóság és halandóság nehéz kőrén. És azt, mit róla érzünk, mit róla tudunk: a Skep­sis, ez annyi lelkivilág elhervasztoja, nem érint­heti. Valóban úgy él a köztudatban, mintha min­den kételynek és minden dicséretnek fölötte ál­lana. Neve olyan lett, mint egy fölséges eszme, mint a szabadság, az egyenlőség, a szerelem esz­méje, mely név annyi mindent gondoltat, hogy számot adni róla nem tudunk, csak érezzük, hogy varázslat játszik velünk, mint egy szép emléke­zésben. Ez teszi azt, hogy Petőfi, e név ma­ga egy eszme, mely jelent valami meg nem fej­tettet. Miben áll e név varázsa ? A természet megadta a lángészt, melyben valóban a lángok titkos hatalma lakott. A történelem megadta az időket, melyek felkelték a lélek ismeretlen erőit. A sors megadta azt a véget, mi a képze­letet örökre izgatni fogja. Kétségkívül a forradalom, részleteiben nem mutat fel semmi csodásabbat annál, mi Petőfi kö­rül csoportosul. És különös, hogy semmi ellenmondás nincs a Petőfiről táplált idea s Petőfi való alakja közt. Majdnem figyelemmel kisérhetjük, hogy vált át ez azzá a nemes, lélekben őrzött alakká, mely mint örülhetünk, folyton élénkebbé tesz. Nem kell őt mentegetnünk, mint Ballazsát, nem kell véde­nünk mint Csokonait, nem kell vitatnunk a jelle­me­s költése közti összhangot. Hatásban pedig az irodalomra nézve nincs nálunk senki hozzá hasonló s a mint tudhatjuk, ilyszerű beavatkozás az emberi dolgokba, minde­nütt rendkívülinek tartatott. Petőfi a magyar ly­­rának világirodalmi fontosságot szerzett s ha nem csalódunk, az emberiség egyik varese lesz a szív amaz örökké lüktető dolgaiban, melyek nélkül senki ember nem lehet. Másfelől a magyar költésnek is legigazabb képviselője nem csak abban, hogy költése hit és vérszerinti megyőződéseiből folyt, hanem abban is, hogy legigazabb nemzeti vonásokat mutat s valóságos faji megnyilatkozások szólnak általa. Senki sem tette az irodalmat inkább azzá, mi a magyar irodalom mindig volt: „küzdő ha­talommá“ és senki sem hozta közelebb azt az élethez, a nemzeti küzdés, forradalom nagyszerű életéhez. Különböző megdöbbentő arányban nagy vo­nások ezek, melyeket így együvé olvadni látok Petőfi alakjává. Fogyni érezzük időnket s nem mondhatunk el mindent, a mit róla megtudhat­tunk s műveiből kiolvastunk. Csak mág egyet akarunk elmondani. Ismeretes dolog, hogy Bem fiaként szerette Petőfit s Petőfi apjaként Bemet. A­mint általában Bem tettei, lelkesülése, hadviselése módjai emlé­kembe idézik ama hasonlóságot, mi Bem s a nagy lengyel, Kosciusko közt mindig feltűnt : oly formán e sajátszerű viszony is emlékembe idézi a nagy lengyel és Niemcevicz lengyel költő vi­szonyát. Ha nem csalódom, a személyes vonzal­mon kívül, mely egyedül is elég magyarázat, a Bem szeretete tápot lelt a Kosciuszkóra való em­lékezésből. Miután Petőfi eltávozott 1849. máj. 4-én Bemtől, ismeretes okok miatt kilép a had­seregből s Pestre megy. Innen a forradalmi kor­mány Szegedre jő, Petőfi Mező-Berénybe költö­zik nejével és gyermekével. Aradra készül, de a szekér rudja eltörik. Itt találja Kiss ezredes Bem hivó levelével. Petőfi habozik, de a végzete ujja int s Pe­tőfi érezve, hogy a sors nevén nevezte, nejét Tordán hagyja, s keresi Bemet, a­mig Bereczken megtalálja. Többen is leírták, de én röviden Michelet követem Kosciuszko utolsó csatájának rövid el­mondásában. Kosciuszko (1794) az oroszok és poroszok rendkívül számos seregei által nyomatva Varsó felé hátrált. Ellenségei is megbámulták ama ka­tonai tehetséget, melylyel e visszavonulást vég­rehajtotta. Az ellenséges két sereg a Fersené és Su­­warowá volt. Kosciusko 7000 emberét megosztva, elhatározta, hogy az utolsó napot dicsően fejezi be. Október 4-én éjjel megtudva, hogy Fersen a Visztulán átkelő, elhatározta, hogy elébe megy s megtámadja. Senkivel sem közölte e titkot, csakis Kolon­­tay kanczelárral és az ifjú Niemceviczczel. Ni­emcevicz olyan jól tudta, hogy veszniök kell, hogy gyűrűjét levette ujjáról és mosolyogva adta át Potockinak : „Tegye el míg visszatérek.“ A többi ismeretes, Maciejovicénél vége lett Len­gyelországnak. Ki ne látná mind­ebben csekély változással a Bem visszavonulását a székelyföldről az oro­szok elől M.-Vásárhelyre ? Ki ne látná előre körvonalazva ebben a jul. 31-iki segesvári csatát? Azonban Bem tudta, hogy ez el fog veszni s meg­tiltotta Petőfinek az odamenetelt. Petőfit ellenben a győzelem reményének öröme vitte oda. Niemcevicz érezte a halált s életben maradt. Petőfi nem sejté a halált s elveszett. Bizony mindez a végzet ujja! Ferenczi Zoltán. ELLENZ­É­K. Nyilvános köszönet. Az erdélyi gazdasági egylet állatkiállitási szakosz­tályának rendező bizottsága ezennel nyilvánosan is kös­zö­­netet mond azon t. kiállító uraknak, a­kik az ál­taluk elnyert jutalmakat a jövő évi kiállítás dijainak gyarapítására visszaajándékozni szívesek voltak u. m. Sigmond testvérek 35 aranyat, gróf Bethlen Márkus 30 aranyat, báró Jósika Lajos 20 aranyat, gróf Lázár Jenő 16 aranyat, Benigni Sámuel 13 aranyat, P. Horváth Kál­mán 10 aranyat, báró Bánffy Ádám 9 aranyat, báró Bánf­­fy Ernő 8 aranyat, Zöld Antal 5 aranyat, gróf Kornis Viktor 3 aranyat és báró Wesselényi Miklós 1 aranyat. Kolozsvárt, 1882. okt. 12. Báró Bánffy Ádám, Gamauf Vilmos, elnök, jegyző. KÖZGAZDASÁG. A kolozsvári kereskedelmi- és ipar­kamarának a cs. kir. birodalmi hadügyminisz­ter megküldte azon hirdetményét, a­melynek­ alap­­ján a cs. kir. közös hadsereg számára 1883-ban szükséges oly katonai ruházati és fölszerelési czik­­kek szállítását óhajtja biztosítani, a melyek szál­lítása az általános versenynek vannak fentartva. — E czikkek mintái megtekinthetők a bécsi és budapesti katonai ruha-kezelő intézeteknél és a gyulafehérvári katonai fiók-ruharaknál. — Az erre vonatkozó ajánlatok folyó 1882. évi november hó 30-án déli 12 óráig a cs. kir. közös hadügymi­nisztérium igtató­hivatalánál benyújtandók. A­mely körülményre az érdekeltek oly megjegyzéssel fi­gyelmeztetnek, hogy a szállítási feltételek, a czikkek kimutatása és mennyisége a kolozsvári kereskedelmi- és iparkamaránál megtekint­hetők. A gabonakiviteli országok sorába az idén Kisázsia belépett. Amint ugyanis Szmirnából jelentik, az idei gabnatermés Kis-Ázsiában oly kedvezően ütött ki, hogy nemcsak a szükséglet lesz bőven fedezve, hanem kivitelre is marad meg­lehetős mennyiség. A gabnaüzlet ennélfogva Szmir­­nában élénk lendületnek örvend és különösen fran­­cziák vásárolják össze a rendelkezésre álló kész­leteket. Marhavásár. Bécs, ott. 12. Szuró-marhavásár. Felhozatott 2622 borjú, 424 leszúrt sertés, 1351 élő sertés, 542 leszúrt juh, 104 bárány. Az árak meglehetősen változat­lanok maradtak. Borjukért 30—50 krt, elsőren­dűért 52 krt, leszúrt­ sertésért 48—58 krt, élő sertésért 36—46 krt, leszúrt juhokért 35—45 krt Kilogrammonként, bárányokért 5—11 forin­ October 14. Budapesti áru- és értéktőzsde. Október 13. A búza üzlet. A búzaüzlet valamivel kel­lemesebb irányt követett, a kínálat mérsékelt volt és eladók magasabb árakat követeltek, melyek­nek malmok kezdetben ellenszegültek ugyan, de később mégis csak kénytelenek voltak a teljes jegyzési árakat megadni. A forgalom 16000 mm-­­ra rúgott. Árpa jó keresletnek örvendett, rozs, tengeri és zab gyenge forgalom mellett változat­lan maradt. Legmagasabb ár volt 80­5 kilós tiszavidéki búzáért 9 forint 95 krajczár, míg ellenben legki­sebb ár gyanánt fizettetett 75,5 kis oláhországi búzáért 8 frt 70 kr. Értéktőzsde, okt. 13. A déli tőzsdén a hangulat folyton jó volt s ezen a képviselőház­ban előterjesztett költségvetés jelentékeny deficit­je sem ronthatott, a külföldi szilárd irányzat folytán járadékok nagy keresletnek örvendettek. Magyar 4 száz, aranyjár, 87.75-ig per me­­dió, de 87 zárva. Magyar 5 százalék, papirj. 86.65-től 86.80-ig, de ismét 86.75-ig per ultimo. Osztrák hitelrészvény 314—314.80—314.30. Ma­gyar hitelrészvény 802.50—304.25-ig és vissza 303.75-ig per ultimo, prolongátló könnyű 50 kr. Leszámitójá­ban 103.50—103.25. Anglóbank 126. Osztrák államvasut 347.75-ig keresve, 347.50 per ultimo. Erzsébetraalom 219 —221—220. Union b. 123.75. Rimamurányi 133. Déli vasút 143 — 143.50. TÁVIRATOK. Budapest, okt. 14. Széchényi Pál gróf a mérsékelt el­lenzéki kör elnökéhez a következő levelet intézte : Közgazdasági állapotaink javítása volt nyilvános életem megkezdésekor azon czél, melynek szolgálni és csekély tehetségemet, időmet a legjobb szándékkal feláldozni kí­vántam , mert meggyőződésem szerint Ma­gyarország jobb jövőjének feltétele gazdasá­gi erejében fekszik és ennek gyarapodása arányban áll a magyar állam jelentőségével. Nem vonakodtam soha ennek folytán ac­ió­­ba lépni, valahányszor alkalom kínálkozott és nem fogom elmulasztani jelenleg sem, midőn a kormány elnöke nagyobb tevékeny­ség kifejtésére felszólít. És midőn ezen fel­szólításnak engedni van szándékom, nem tehetem anélkül, hogy azon politikai párt­­tól, melyhez tartozom és melynek Te, ked­ves barátom, elnöke vagy, ne búcsúznám. Teszem azonban ezt azon reményben, hogy habár ezentúl némi irányban ellentétes ál­lást fogok elfoglalni, mégis közgazdasági ügyeink fejlesztésére irányzott tevékenysé­gemben a párt támogatását el nem vesz­­tendőm, valamint, hogy mindazoknak őszin­te baráti jóindulatára jövőre is számítok, kiknek nagyrabecsült barátságát elnyerhetni büszkeségem volt és marad is. Budapest, okt. 14. Rohonczy a szabadelvű körből kilépett. Egyúttal kilépett a ház közle­kedési bizottságából is. Zágráb, okt. 14. A határőrvidéki bizottság tegnapi ülé­sében Zsivkovics osztályfőnök a kormány ne­vében azt a nyilatkozatot tette, hogy a már egyesített határőrvidék-hatóságok költségei a budgetbe évenkint fel fognak vétetni. E kijelentés következtében a bizottság még egyszer tanácskozás alá fogja venni a kor­mány javaslatát. NEMZETI SZÍ­N­H­ÁZ. Kolozsvárt, 1882. október 15. FALU ROSSZA. Népszínmű 3 felvonásban. Kezdete 7 órakor. Vége 1 m­ után Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Bartha Miklós. Kiadó: Stein János. TRISKA FERENCZ tisztelettel tudatja a n. évd. közönséggel, hogy azon helyzetben van, hogy igen jól készí­tett új zongorákat 300 írttól kezdve min­den vasúti állomásra bérmentve szállíthat. Legjobb szerkezetű, saját gyártmá­nyú zongoráit és pianinóit 350 írttól kezdve 5 évi jótállással adja. A Bösendorfer, Streicher és Schweig­­hofer-féle zongorákat eredeti gyári áron adja. Részletfizetéseket kellő biztosíték mellett elfogad. Elvállal javításokat és átjátszott zongo­rákat becserél. TRISKA FERENCZ, zongoragyáros Kolozsvárt, Sétatér utcza, és Bécsben Wienstrasse 33 sz.­ ­ I tot páronkint. A juh-vásáron 10,780 darab juh volt s az üzlet változatlan árak mellett élén­­kebb volt. Magyar kiviteli juhokat 19 —23 frt, első­rendűt 25 frt, selejtest 10—19 frt, czikkelyjuh 14-20 frt, elsőrendűt 23 frt, czigaja juhokat 18—25 frtjával fizették páronként. Súly szerint magyar kiviteli juh 44—49 kr, selejtes 34—44 kr, czikkelyjuh 34—42, czigaja juh 40—42 kr kilogrammonként. A felhajtott áru nagyobb része gyorsan elkelt, mivel az exporteuröket jobb párisi jelentések buzdították.

Next