Ellenzék, 1885. január-június (6. évfolyam, 2-148. szám)

1885-04-08 / 79. szám

Kolozsvárt 1885. risi közbeszólás miatt történik. Khina tehát megmarad a béke tárgyalás iránti óhajtása mellett. Maga a szerződés is teljesen elő van készítve és semmi egyéb nem hiányzik, mint a mi aláírásunk. Eddig az említett párisi lap. A­mi a háborút illeti, ápril 6-ától Hong-hoából jelenti. Az ellenség hadosztá­lyai Hong-hoát érintették. Egy ágyúnaszá­­dot Songhaugeba küldtek. A múlt éjjel a Bakninhtól északra fekvő Thai Nguyen és Sohu körül minden csendes volt. A Tan- Moi felé megtartott kémszemle alkalmával a francziák 5 halottat és 27 sebesültet vesz­tettek. Ez utóbbiak közt van 2 tiszt is. Az uj miniszterelnök kormányra léptét a sajtó rokonszenvesen fogadja s ez alka­lomból politikai szerepléséről is kimeritőleg írnak. Nem harczias természet s a kamará­nak mindig kiváló tagja volt. Pályáját mint hírlapíró és ügyvéd kezdte meg. 1871-ben Páris egyik radikális képviselőjekép a ka­marába lép­­t, s azóta mindig a radikális baloldalon maradt. Ritkán beszélt, de min­dig hatást tett komoly méltóságával. Annak idején ő volt az, ki a május 16-ki minisz­térium véd alá helyezését követelte. A leg­több bizottságban ő elnökösködött s őt te­kintették meg Gambetta életében utódjául a ház­elnökségben. Ez elnökséget ritka mér­séklettel vitte, nem ragadtatta el magát, pá­ratlan volt, ámbár néha igen szigorú. Azt mondják róla, hogy nem könnyen bocsát meg, hogy fellépése nem rideg ugyan, de mégis hideg s nem igen enged helyet a bi­zalmasságnak. Magánjelleme példás és mintaszerű, becsületessége ép oly szikla­szilárd, mint köztársasági érzelme. Ritkán támadták meg, mert mindig a becsületesség útján haladott. Freycinet, nem új ember a kabinet­ben, mert már volt több ízben miniszter.­­ Az hogy a hadügyér Campenon tábornok lett, azt jelenti, hogy a francziák Jonking­­ban nem fognak tovább menni a Deltánál. A legtöbb lap azt hiszi, hogy az új kormány tartós lesz, ámbár feltesszük, hogy nem fognak hiányozni a kísérletek, hogy megbuktassák, ezen jelenség okait ; ezen bizottság javas­lata alapján hír szerint legközelebb fel is emelik a tisztek zsoldját, hogy a baj egyik okát elhárítsák és a tisztek zilált anyagi viszonyain javítsanak. De ez a bajnak csak egyik oka és a „Times“ egyik levelezője azon nézet­nek ad kifejezést, hogy ez az elégület­­lenség esetleg befolyást gyakorolhat az af­ghán kérdésre, sőt azzal is biztatja magát, hogy egy orosz vereség a közép-ázsiai harc­­­tereken kiszámíthatlan visszahatással volna Oroszország belnyugalmára. A snezi konferenczia. A suezi csatorna ügyében összehívott konferenczia tegnap kezdte meg tanácsko­zásait Barrére elnöklete alatt. A csatorna semlegesítésére vonatkozó munkálatok leg­alább négy-öt hétig fognak tartani. A kon­­fere­nczia sikere kétségtelen. Olaszország, mely a többiektől eltérő nézeteket vall, alá­veti magát a nagyhatalmak egyértelmű aka­ratának. A konferenczián képviselt államok szorosan ragaszkodnak a tanácskozás pro­gram­jához, de azért valószínű, hogy a tárgyaláson szóba kerül majd Egyiptom semlegesítésének kérdése is, s vitatkozás tárgyává is fog tétetni. Mert a csatorna szabadságának tényleges garanc­iáját nehéz megtalálni, ha nem semlegesítik egyúttal az egész országot is, melyen a csatorna végig húzódik. Ebben az országban egyik hatalom sem kereshet kiváltságokat. A kon­ferenczia erre nézve aligha fog határozatot hozni, de mindenesetre tesz majd javas­latokat, s a hatalmak dolga lesz, hogy a javaslatokat bírálat alá vegyék. Az afghán kérdés. Az orosz válasz az afghán kérdésben nem tett olyan kielégítő hatást, mint ele­inte híresztelték. Giers a legelőzékenyeb­­ben válaszolt ugyan Gladstone indítványára, azonban kijelentette, hogy tüzetesebb esz­mecserére lesz szükség, mielőtt a határ­­rendezéshez a vegyes bizottság hozzá fog­hatna. Az angol kormány nagy elégtétellel vette tudomásul az orosz jegyzék igen en­­gesztelékeny szövegezését. De mélyebben meglatolva a jegyzék tartalmát, kitűnt, hogy abban semmi tényleges engedmény nincs. Folyton csak ígér, de nem ad sem­mit. Az angol sajtó siet ezt már ma kon­statálni, s kiemeli, hogy Angiig nem elé­gedhetik meg Oroszország válaszával. Egy jó következménye azonban mégis van az orosz kormány eljárásának. Az ak­tuális veszélyt mindenesetre elhárította. E pillanatban a kérdés a határszabályozó bi­zottsághoz van utasítva. Meglehet, hogy Oroszország azzal csak időt akar nyerni s pár hó múlva ismét élülről kezdődik a per­­patvar. Ma azonban mind a két fél olyan magatartást követ, hogy összeütközéstől egyelőre tartani nem lehet. Ezalatt azonban az orosz hadseregben igen gyakoriak a katonatiszti elfogatások, melyek tanúságot tesznek, hogy a nihiliz­mus mennyire hódít a hadseregben. Az elé­­gületlenség nagyon elharapódzott a hadse­regben. A pétervári kormány, mely előtt ezen jelenség nem maradhatott titok, komolyan vette azt és bizottságot küldött ki, melynek tagjai (nagyherczegek, miniszterek, tábor­nokok) utasíttattak, hogy puhatolják ki Eleonora. A Dolores szerzőjétől, Angolból fordította : Amica. XXXV. (Folytatás.) (60) —■ Milyen önzés és meggondolatlan figyelmetlenség engemet ide hívni! mondá. Hiszen tudhatja, hogy milyen rettenetes veszélynek teszem ki magamat. — Édes Phyllis, kétségbeesett embe­rek vakmerő dolgokat cselekszenek. Kény­telen voltam magával találkozni, mert pénz­re van szükségem. — Én nem adhatok pénzt. Van nekem elég bajom, ha a magáét nem veszem a vállamra. Oh Károly, kiáltá­sírásba törve ki, soha sem hittem, hogy köztünk pénz­kérdés álljon elő, soha ! Én nem tudom el­hinni, hogy te ugyanaz az ember vagy, ki Londonban oly forrón látszottál szeretni ! — Pedig ugyanaz vagyok, de nagyon jól tudod, hogy a szerelem kérdése megszűnt köztünk. Abból a szempontból vedd fel a dolgot, hogy én teérted tönkre tettem ma­gamat, s neked erkölcsi kötelességed némi kárpótlást adni veszteségemért. — Azt gondoltam, hogy szeretsz! ki­álta Phyllis fájdalmasan. Mindig azt mond­tad, hogy nem a pénzemért, hanem magam­ért szeretsz! — És úgy is volt, de látod, hogy hogy változtak a dolgok. Ki gondolta, hogy a férjed él? Ez rettenetes csapás volt! Neked elég jó dolgod lesz, sir Róbert nagyon jó hozzád, de én tönkre vagyok téve. Eny­hítsd a bajomat az által, hogy pénzzel láss el. Egy külföldre induló ezredbe veszek missiót, és így segítve lesz rajtam. — Miért nem kérsz a férjemtől? kér­­dé Phyllis. — Mert még van egy kis szemérem bennem, volt a válasz. Mi ketten már szinte egyek voltunk szívben és lélekben. Mind az a­mit neked mondtam, olyan volt, mintha saját magamnak mondtam volna. De a fér­jedhez nem mehetek azt mondani. „Min­den pénzemet arra költöttem, hogy a fele­ségedet megnyerjem, visszajöveteled meg­hiúsította tervemet, kérlek légy szíves vesz­teségemet pénzeddel kárpótolni. Phyllis, sze­retnéd, ha így tennék? Sokkal inkább, mint hogy nekem alkalmatlankodjál vele, volt a válasz. És azt gondolta magában, hogy ha sejtelme lett volna, hogy az India halmai között kezdett kellemes kac­érkodásának milyen vége lesz, bizonnyal felhagyott vol­na vele. — De nem tehetem ! kiáltá a száza­dos. Phyllis, segíts rajtam, te teheted, és tenned kell! Phyllis ez alkalommal nem töltötte az idejét haszontalan siránkozással; szeretőjé­nek e parancsoló hangja haragra lobbant­, s keserű szemrehányásokkal válaszolt. Egy kis csinos padon ültek, a annyira bele vol­tak mélyedve veszekedésükbe, hogy egyik sem hallotta, midőn egy dallamos hang a Phyllis nevét kiáltotta. * * Sir Robert ma est­e hamar megunta a virágokat, s a salonba térve Phylllis után kérdezősködött. Phyllist sehol sem találták s Eleonóra vállalkozott a felkeresésére . Elleonora egy sötét felleget látott a sir Robert arczára borulni. — Hol van a feleségem ? kérdé Ro­bert. Én nem értem ezt a dolgot. Miért nincs itten? Hová ment? Eleonora mosolyogva fordult feléje s azt mondá, Phyllis szereti az estéli leve­gőt. Ebéd után gyakran kimegy a terrasz­­ra vagy a kertbe sétálni. Behívjam ? — Igen Nora. Ma reggel levelet kap­tam lady Greytől, s mielőtt válaszolnék reá, beszélni akarok Phyllissel. Azonban ne fá­rassza magát, — majd megkeresem én őt magam. Lehet, hogy Eleonórának némi sej­tel­me volt a valóról, mer­t hirtelen azt mondá: — Maradjon Robert, majd utánna me­gyek én. Sietve ment az udvarba ; az egyik kertészlegénynyel találkozva azt kérdezte tőle, hogy nem látta-e lady Clydet ? — Láttam­­— mondá a legény — a a parkba ment a virágház felé. Ekkor Eleonora tudta, hogy gyanúja nem volt alaptalan. Hirtelen a jelzett irány­ba vette útját, s a veszekedő hangokat hal­lotta, még mielőtt a személyeket láthatta volna. Eleonora soha sem felejtette el azt a rettenetes rázkódást, mit azoknak a szavak­nak a hallása okozott, sem azt a jelenetet, sem azt az órát. A nap lement, nyugaton csak valami halvány sárga sávos világosság látszott , a legkisebb szellő sem mozgatta a leveleket, harmatcseppek ragyogtak a füvön, ünnepé­lyes csend volt, melyet csak a haragos han­gok vitatkozása szakított félbe, az egyik egy asszonyi hang volt, siránkozó, pana­szos, elégedetlen, a másik egy indulatos férfihang. — Phyllis, Phyllis, — kiáltá Eleono­ra, sir Róbert hivatja! De Phyllis süket volt minden hangra. Eleonora közelebb ment, s e szavak ütötték meg fülét : — Phyllis, én nem akarlak fenyeget­ni , de pénzt kell hogy adj. Ha nem adsz, kénytelen leszek sir Robertnek a fiúra vo­natkozó titkot megmondani. — De nem mered ! — kiáltá Phyllis daczosan. — Meglátod, hogy lesz bátorságom hozzá ; megmondom neki, hogy a saját gyer­meke meghalt. Azt hitted, hogy engemet meg tudsz csalni ? Igen, az ő fia meghalt, s míg te ide jöttél a várba, addig lady Le­­estone és az az asszony, akit dadának ne­veztek, más gyermeket kerítettek és csem­pésztek a sir Róbert gyermeke helyébe. — Tudod jól, hogy megcsaltad férjedet, s nem a saját gyermekedet, hanem egy idegen asz­­szonyét vezetted elébe, azt is tudod, hogy e csalásra azért vetemedtél, hogy Clydes­­dalet megtarthasd magadnak. — Hogy mered azt mondani! Én nem elegyedtem semmibe, Klára csinált mindent. Nekem nem lett volna hozzá bátorságom. De Károly, édes Károly, régi szerelmünk emlékére, kérlek ne árulj el? Ugy­e nem teszed ? — Esküszöm, hogy egy szót sem szó­lok, ha pénzt kerítesz. Hidd el, nem szívesen fenyegetlek, de nem tudok más után a pénz­hez jutni. Ijjedve nézett fel, s a Phyllis ajkáról egy iszonyú sikoltás hallatszott, mert Eleo­nora állott előttük a szörnyüködéstől elfehé­­redett arczc­al. — Hallottam mindent ! kiáltá. Nem tehetek róla, elég hangosan kiabáltak. Az égre kérem Phyllis, hazudtolja meg azokat , a szavakat! Nem tudom elhinni hogy olyan ,­zonosságot követhettek volna el!­­ * De Phyllis Archer százados felé ford: — Tönkre tett, megsemmisített! — szegte. Nagy szerelmének ez a vége, te­re tett! — Phyllis, mondja, hamar hogy« nem igaz! kiáltá Eleonora. Én félek.•A gonoszság megijesztett, minden csepp­re' meghalt. Phyllis, ezt maga nem tehette, lehetett oly elvetemült gonosz. — Nekem nem volt semmi közöm válaszold Phyllis. Ne­ bámuljon úgy , mintha gyilkos volnék ! Miért jött ide?! kémkedik után­am ? De Eleonora nem válaszolt, rém­­állott ott, elfehéredett ajkai félig in­g­tak nyílva, szemeit káprázat fogta el. — Phyllis, kiáltá ismét, maga követett, nem követhetett el ily g°­ tettet ? Oh mondja, hogy egy rettet- tévedés az egész ! mondja, hogy­­ egy gonosz tréfa ! Ez nem lehet igaz — Nekem nem volt vele semmi jóm, válaszold Phyllis. Ez az ember té­tett, ez az ember, aki azt állította, t' szeret, tönkre tett ! Archer százados,a­­halálos gyűlölséggel, azt kívánom, bár volna meg inkább, minthogy ide jöjjön — Nem az én hibám, volt a mogi válasz. Honnan tudhattam volna én*­ hogy valaki meghallhat bennünket ? met nem lehet okolni. Eleonora véghetetlen irtózattal aki közöttük állott. — Szent ég ! ez nem lehet igaz kiáltó. Phyllis, válaszoljon, igaz-e, a­zt a férfi mond, vagy a kis Aucel csak nem a saját gyermeke ? (Fulyt. köv.) I ti it 1, el «1 iá el !. «3 e* A Szláv apostolok ünnepe. Említettük, hogy a szlávok Cyril és Method apostolok la00 éves emlékét készül­tek megülni e hó 6-án, husvét másodnapján. Erre vonatkozólag a következőket írják, ápril 6-iki kelettel Vehb­radból. Szent­ Cyril és Methód ünnepei már tegnap megkezdődtek itt. A vendégek nagy­­ része Morvaországból, Csehországból és Szi­léziából érkeztek. Bécsből is mintegy 200 ember érkezett. A kolostor előtt óriási dia­dalív emelkedett, melyen a föliratok cseh nyelven voltak szövegezve. A kolostor bel­seje hasonlóképen lombokkal és virágokkal gazdagon volt földiszitve. Az első emelet följáratánál püspöki jelvényeket ábrázoló kép függött e felírásokkal: .Szent Methód 885. — Frigyes bibornok 1885.“ (Fürsten­berg Frigyes olmützi érsek mint Methód utódja.) A zarándokok számára a kolostor re­­fectoriumában rendeztek be étkező­helyet. Az egész városban az ideiglenes vendéglők egész tábora keletkezett, az ünnepélyt ren­dező bizottság 2000 ember számára barak­kot építtetett. Tegnapig 3000 zarándok érke­zett s ezek száma folyton szaporodik a kör­nyék lakosságából is. A tulajdonképeni ünnep csak ma kez­dődött, mint Method halála napján. A főmi­sét Belrupt gróf, az olmützi fölszentelt püs­pök végezte. Kedden a misét a prágai püs­pök Schulcz Venczel fogja tartani. A bécsi „Beseda“ daltársaság részt vett a tegnapi vecsernyén s a mai misén is. A zarándokok eddig nagyrészt csak parasztok, a város este ki volt világítva s kolostor minden ablakában díszes transparent volt. A templom előtti téren tűzjáték volt. Az esti vonatokkal óriási néptömeg érkezett. Feltűnést keltett, hogy Hradisban és Veleh­­radban sok rendőr van koncentrálva. A Methód-ünnep másnemű megünnep­lését indítványozza a „Szvn Grecsesztvá“­­ban Bárszov, a következőket írván: „Csak egyetlen egy mód áll rendelkezésünkre a szláv kultúra és művelődés megalapítói em­lékének megünneplésére: adjunk nagyobb lendületet a Method és Cyriltől felvilágo­sított szlávok népnevelésinek és raindenké­ ELLENZÉK (310) é ben hassunk oda, hogy Oroszországban nép­iskolák létesüljenek. A magán egyének, az össz-orosz társaság s az állam fogjanak kezet ebben a nagy ügyben! Hozzanak mozgásba minden eszközt arra, hogy egy lehetőleg nagy Cyrill és Methodról neve­zett alap létesüljön, melyet kizárólag a népiskolák alapítására fordítanának. A tudomány minden embere, minden író és irodalmi férfiú, nyilvánítsa vélemé­nyét arról, mi jelentősége van Krisztusnak és a kereszténységnek az emberiségre áta­­lában, és az orthodox Oroszországra nézve különösen, minő fontossága van az írni-ol­vasni tudásnak az embert és emberiséget illetőleg, és mily nagy érdemük van a szláv írás és tudományosság alapítóinak, mi ha megtörtént, szólíttassék fel mindenki arra, hogy vegyen részt abban a munkában, hogy mentül több népiskola keletkezzék Oroszországban.“ Esküdtszéki tárgyalás. Ma délelőtt folyt le Deáky Albert saj­­tópere Kis Lajos zilahi ügyvéddel szemben, kit mint választási elnököt a zilahi képvi­selő-választáskor elkövetett visszaélései és erőszakoskodásai tették hirdetté. Kis Lajos úrról külömben nem tudja az ember, mit gondoljon, pofók vastag, gyér­­szakálu, nyírott bajuszu ember, egy cseppel sincs különb kinézése, — mint például Biró János úrnak a királyi ügyésznek, — a­ki tudvalevőleg nem épen a legkellemesebb be­nyomást teszi az emberre. No hát ez az úri­ember állott ma az esküdtszék előtt. A tény­állás körülbelöl ez. A­­választások alatt mint választási elnök a kormánypárti jelölt érdekében min­den lehetőt elkövetett, egyezett légyen az meg a tisztességgel vagy sem. Kis úrnak e dolgait szellőztette az Ellenzék, a­miért Kis Lajos úr mint egy veszett ember ront neki az Ellenzéknek és Deáky Albertnek, azt hiszi, hogy hatásosabb lesz piszkolódása, ha az illető leleplezése­ket Deáky Albertre keni és őt támadja. Támadása olyan hangon volt tartva, hogy annak még a­­Kolozsvári Közlöny­ is csak a nyílttéri rovatban adott helyet. Deáky pert indított ellene becsületsér­tésért, mely ma délelőtt folyt le s a Kis uram elítélésével végződött. Az esküdtszék így alakult meg : Biró János gyógyszerész, V­á­r­a­­d­y Károly tanfelügyelő, V­e­­­i­t­s La­jos mérnök, Kovács János tanár, dr. Hincz György gyógyszerész, R­e­i­t Dániel iparos, dr. Engel Gábor egye­temi tanár, dr. Szamosi János egy. ta­­nár, Hilbert József iparos, G­á­m­á­n Zsigmond, dr. Concha Győző, He­gedűs István tanár, póttagok O­r­­­o­­­d József és F­azekas József, jegyző, Bokor Gyula, túszék részéről Biró Pál elnök, Veress Ákos és Bodor László vannak jelen. Az esküdtek elfoglalják helyeiket, le­teszik az esküt s ezzel kezdetét veszi az el­járás. Felolvastatik az inkriminált czikk, melyben Kis Lajos becsületein támadja meg Deákyt s kifejezései oly alantjárók, hogy azok csakugyan nem jelenhettek meg egyet­len lapban se a szerkesztő neve előtt. Kis Lajos kéri az Ellenzék azon czikkeinek fel­olvasását, melyekre állítólag felelete volt az inkriminált gorombasághalmaz. Mi megtör­ténvén, Deáky Albert két okmány felolvasását kéri, melyekből ki fog tűnni, hogy Kis Lajos őt régi bosszúból támadta meg. Ez iratokból kisül, hogy Kis Lajos úr bizony azért haragszik Deákyra, mert Deáky pert akasztott a nyakába egy nahány pár forintoknak a visszatartása, valami iratok ki nem adása s még egy pár ilyen cse­kélység miatt. Véget érvén az iratok felolvasása, Deáky terjesztő elő vádját. Tekintetes törvényszék ! Tisztelt esküdt urak! Vádolom ügyvéd Kiss Lajost az önök itélőszéke előtt, hogy merényletet követett el a sajtó­szabadság ellen ; hogy támadást in­tézett a társadalmi erkölcsi egyensúly ellen, és hogy a törvényt, kötelességszegéssel mi­nősítetten, sértette meg. Nem fejtegetem önök előtt hosza­­san, hogy mily becses közkincsünk a sajtó­szabadság, mily örömünnep volt annak ki­vívása, mily honfi kötelességünk annak meg­óvása ; és hogy az mily becses eszközünk az állami élet fejlesztésére a közjó előmozdí­tására, hisz tudják közkincs a sajtó­szabad­ság, s ez csak is a közjó érdekében szolgál­­hat; minden oly cselekvény, tehát melyet a honpolgár, egyéni szenvedélyei, boszu és más nemtelen érzések kielégítésére, szemé­lyes támadással a szabad sajtó hatalmát s erejét használja fel, merénylet a közérdek ellen, s int visszaélés. Midőn Kiss Lajos ügyvéd ellenem magánbosszúból személyes becsületsértő támadást intézett a sajtó te­rén, ezen merényletet követte el. Társadalmi életünknek az együtt élhe­­tésnek épen oly fontos kívánalma az er­kölcsi egyensúly mint az anyagi egyensúly. — És ha valaki az egyéni becsületet sérti, épen oly bűnt és támadást intéz ezen egyen­súly ellen, mint a­ki meglopja vagyonunkat vagy életünk ellen tőr s az anyagi egyen­súlyt támadja meg. — Ha egymás ellen támadhatunk büntetlenül anyagilag — erő­vel — és erkölcsileg, — akkor lehetetlenné tesszük az együttélhetést, megbontjuk a tár­sadalom alapjait. — Ezért rendeli büntető törvényünk, a becsület ellen támadókat is büntetendőknek. Midőn Kis Lajos engem a honpolgárt ily alaptalan és indokolatlanul, ily törvény által tiltott módon becsületemben támadott és sértett meg, — ezzel támadást intézett a társadalmi erkölcsi egyensúly ellen is. * Kis Lajos ügyvéd, a­ki diplomája el­nyerésekor megesküdött, hogy a törvénye­ket megtartja, őre és védője leend a tör­vény végrehajtásának, s a jogában sértett magán honpolgárnak is ; és midőn ő mégis maga követ el törvénysértést, ez minősített bűntett, mert ő ügyvédi esküjét és köteles­ségét is megszegve, teljes öntudatossággal követte el a vétket s szigorúan büntetendő cselekvényéért. Hogy a felolvasott czikkben becsület­­sértés foglaltatik, azt fejtegetnem sem kell, de felkérem önöket tisztelt esküdt urak, tegyék szívükre kezüket, kérdjék meg lelki­ismeretüket, hogy ha önökről ilyesmit imna valaki, abban megsértve éreznék e magu­kat, s jogosultnak tartanák-e az elégté­telt!? És ép ezért közérdekű a Kis Lajos megbüntettetése mert ha ő ma büntetlenül sérthette meg az én becsületemet, a példa ragadós, a közélet terén szükségszerű súr­lódásokból kifolyólag mindenkinek akad rész­­akarója is, s ki felel, hogy holnap holnap­után nem támad-e fel az önök Kis Lajossá is, s egyenként fogja sérteni becsületüket; így lehetetlen a társadalmi együttlét. ítéljenek, bíráljanak tehát önök saját lelkiismeretük hangja szerint, én abban megnyugszom. Vádlott politikai harcz kifojásául akarja feltüntetni ezen rut, becsületsértő magán bosszú fellépésit. Már igazoltatott a felolvasott okmá­nyokból is, hogy én ügyvédi visszaélései és hanyagságáért ezelőtt évekkel törvényes úton kényszerültem fellépni ellene, s ő ezért állott most bosszút rajtam, s csak köpenyeg a politikai harcz nemesebb in­­tencziója. Hisz én sem az Ellenzékben, sem sehol nevem alatt ellene nem támadtam, az El­­lezék czikkeiért pedig, úgy törvény mint társadalmi utón, ha nincs név alatta, egye­dül a szerkesztő vonható felelősségre, i madható. De politikai működésem bírált is igazságtalan s helytelen, mert kit 10 éve múlt, mióta önök közt élek, itt­­­ködöm politikai küzdelemben úgy m­ár­sadalmi tevékenységgel, tehát a zilahi­á­nyokat nem is rendezhettem. Hogy sem demagógiát nem hirdettem soha, mételyezőre nem voltam társadalmuk ezt önök, a­kik között éltem s élek, jb­ban el tudják bírálni. A­mi azon képviselői­­programmen­demet illeti, melyet Kiss Lajos épen­­..­ gógiával vádol, azt a Magyar Polgár,a helyrészi kormánylapok legtekintélyete­t vezérczikkben is méltatta, s épen­­ tüntette fel, mint a politikai mérséklet hazafias érzület helyes nyilatkozatát Kiss Lajos igaztalanul és szem, bosszuállással, a politikai köpeny felve­­vel tört ellenem és törvényt, sértőleg tett becsületemben. Ezen indokaim alapján kérem Ön tisztelt esküdt urak, mondják ki lelki­,­retes ítéletüket , s az ily eljárást a­­, ellenem a Kiss Lajosé méltólag hünt. ítéljék.“ Kis Lajos dadogva, teljesen megú­kodva mond el néhány szót védelmére is köt bele, hogy Deákynak nem azt lett volna inkriminálni, a­mit ind­­ált, hanem egyebeket. Ő különben kért mondhat de azt mondja, hogy kik rendi Kolozsvárit a követést .... (Elnök , engedi tovább beszélni.) Most az eskü­hez fordul és fölmentését kéri. Beszéde alatt a hallgatóság hol­­­­tett, hol bosszankodott, de a részvét perczig se fordult Kis Lajos ur felé. Deáky viszonválasza után az esküt visszavonultak s egy negyed óra múlva Concha Győző az esküdtek elnöke hirdette az ítéletet. Az első kérdésre : van-e az ink­­iált czikkben becsületsértés, az esküdte 11 szóval 1 ellen igennel válaszolt. A másik kérdésre: szerzője , Kis 11 jós és felelős­e érte, mind a 12 szart igen. A harmadik kérdésre, hogy vétke Kis Lajos a becsületsértés vétségében, esküdtszék 9 szavazattal 3 ellenében I] Lajost vétkesnek mondta ki. Deáky ti­beti fogságra, SzOsztor, birságra és 98 frt perköltségre kérte ítéltetni. Ezzel szemben a tvszék ér­kező ítéletet hozta: Kis Lajos ügyvéd két napi állam... házra, mely esetleg 20 frt pénzbüntetésre fu­toztattatik át, 10 frt pénzbírságra ítélte, azonkivül magánvádlónak perköltségek íz­ben 20 frtot, eljárási költségek fejébe frtot köteles fizetni. Az ítéletben mindkét fél megi­iadott. A tárgyalás egynegyed 1 órakor­­ i­get ért. Aprilis 3. Erdélyrészi magyar közmű­ködési egyesület. A. tordai polgárság. Napról-napra nőnek a hullámok. I den oldalról érkeznek a közgyűlésen a­ képviseltetésre bejelentések. Ma a­­­d a­­ birtokos polgárság részéről vettse az alábbi hazafias sorokat : Örömmel ragadom meg az alkatt hogy a nagyságos Elnök urat értesít, miszerint Törd a város birtokos polgár a mai napon, a saját elnökletem alatt te tartott népes gyűlésében, riadó lelkesült­nél üdvözölte eme második honfoglalás­ készítő munkálatait, s kitörő lelkesedő egyhangúlag kimondotta, hogy sorakoz­­ják nagy fontosságú egyesületéhez, a ín

Next