Ellenzék, 1890. január-június (11. évfolyam, 1-146. szám)

1890-04-08 / 79. szám

Tizenegyedik évfolyam. SZERKESZTŐI IRODA: Belmagyar utód 47-dik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények czimtendók. AZ­­ELLENZÉK ELŐFIZETÉSI DIJA: Egész évre Félévre , 16 frt. 8 frt. Negyedévre . . 4 frt. Egy hóra helyben 1 frt 60 kr. Egyes szám ára 5 kr. Megjelenik mindennap, kivéve a vasár- és Ünnepnapokat. Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP, 79. szám­. Kolozsvár, kedd, április 8. 1890. KIADÓ-HIVATAL: Kolozsvárit, Belközép-utcza 83. szám. HIRDETÉSI DIJAK: Egy­­ czentimeternyi tér ára 4 kr. Gyárosok, kereskedők és iparosok árkedvezményben részesülnek. Bélyegilleték minden hir­detés után 30 kr. Nyílttéri czikkek: garmond sora után 20 kr. fizetendő. Kálvinista ügyek.­­ Tehát:*) Az egyházkerületben van 1074 egy­házközség beosztva 561 lelkész gondjai alá, de miután a javadalom csekély­sége miatt 50 lelkészi állomás betöltve nincs, ennélfogva 1074 községet vagyis k.­b. 350.000 lelket 511 lelkész gon­doz. Megélhető állapotban van m. e. 300 pap, 200-nak a fizetése alól ma­rad az évi 300 írton. Ez az állapot nem kíván színezést. Annál a kétszáz papnál minden vala­mire való cselédnek jobb dolga van s vagyoni tekintetből, mert egy szakács-­­ nénak 100—120 frt készpénz fizetése­­ van s ezenkívül lakása, fája, világítása és élelme. Az iskola-tanitók helyzete még si­lányabb, mert a javadalmazás összegét osztva fel köztük, egynek évi 164 frt jut; azonban mivel a felosztás nem egyenlő, igen sokan vannak, kiknek évi­­zetésü­k 50—25 frtig megy le. Ezeket tehát fizetés tekintetében még a cselédekhez sem lehet hasonlí­tani, mert megfelelő kategóriát csak az elaggott és munkaképtelenné vált nyomorult mezei napszámosok között lehet találni. Aztán: Gezsén nincs iskola; Bagón nincs iskola; M.-Szentkirályon nincs iskola; Pókafalván nincs sem iskola, sem tanító, sem pap; B.-Bocsárdon nincs tanító; Krakkón nincs tanító; Sz.-Ujfaluban az iskola rozzant; Benedeken 35 ref. ma­gyar vetkőzött ki nemzetiségéből, mivel a papi állás betöltetlen; Magyar-Sülyén nincs sem iskola, sem tanító, papjának 200 frt­ a fizetése; M.­Herepen a pap­izetése 190 frt, a tanítóé 97 frt; Ha­­riban a ref. gyermekek nem részesül­nek oktatásban, mivel a kántor erre nem alkalmas; Vingárd hasonló hely­zetben van; Szákteleken sem templom, sem iskola­épület; a mosoni tankötele­sekről nincs semmi gondoskodás; Nyá­­rádtőn a tanító fizetése 100 frt, tanítói lak nincs; M.-Kereszturon hasonló ál­lapot van; Bors, K.-Szent-Ivány, Kebele, Agárd együttvéve nem képesek iskolát építeni és tanítói állomást szervezni; Náznánfalván nincs iskola; M.-Szt.-An­nán új iskola szükséges; M.-Szentgyör­­gyön sem iskola, sem tanító, sem pap; Várhegyen a 84 írttal javadalmazott levita nem alkalmas tanítónak ; M.-Rü­.) Adataim hitelessége mellett klasszikus tanub­izonysigot tehet Sz. D. püspök úr. — B. M. csen sem iskola, sem tanító; M.-Szent- Mártonban sem iskola, sem tanító; Aba­­fáján az iskola „kritikán aluli; N.-Er­esén nincs sem iskola, sem tanító; Tol­­dalagon az iskola „rozzant, használha­tatlan viskó“; M.-Régenben az iskola­­épület bírálaton aluli, a tanító nem alkalmas a tanításra; Sz.-Siegenben az iskola gyarló és szűk, e miatt idegen ajkú iskolába járnak a magyar fiúk; Feketén nádfedelű nyomorult viskó pótolja a templomot és iskolát; Sz.­­Zsomboron új iskola építése szükséges; M.-Borzáson az iskola újítandó és ki­­bővitendő; Szépkenyerüszentmárton is­kolája nem tudja a magyar fiukat be­fogadni s a virágzó román iskola e mi­att hódit; Szentmargitán a tanító fize­tése 23 frt 65 fr! Alsó-Ilosván a díja­zás csekélysége miatt üres a papi állás; Pulyonban a papi fizetés 200 frt a ta­nítóé 28 frt; Kisiklódon a tanító saját szűk lakásán tanít évi 57 frtért; Ke­­cseden nincs sem iskola sem tanító; Sze­­lecskén nincs iskola; Némán a pap fize­tése 95 frt— persze nincs pap; Ormány és Girolton sem pap sem tanító; Szi­­ntén a papi és szanitói lakók romban hevernek; Alsó-Töökön sem iskola sem tanitói lak; Sófalván nincs iskola — e miatt és az elkeresztelések miatt a ma­gyarság­­apad; Borzáson nincs iskola; M.-Csaholyon új iskola szükséges; M.-Go­­roszlón az iskola és tanitói lak szalmás fedelü viskó; Erkáváson az iskola ki­­bővitendő; Zálnokon az iskolát javíta­ni és bóvitni kell; Lecsméren az iskolát javítni és bóvitni kell; Ilosván az isko­laépület használhatatlan állapotban van; Czégényben az iskolát javítni és bővit­­ni kell; Monón az iskola­épület romla­­tag; Czikón az iskola szalmás fedelű nyomorult viskó; Bácsén a tanitói lakás és tanterem roskatag; Szendemeteren a csekély javadalom miatt a papi állo­más üres ; Horváth-Petenyén hasonló az állapot — a magyarság apad ; Beth­­lenszentmiklóson az iskola romban ; Bernádon sem iskola sem tanító ; Bol­dogfalván 26 közül csak 5 jár magyar iskolába, mert a román iskola tandíj­­mentesen tanít, holott a nemzetiségi arányok egyformák ; Marosludason nincs papiak ; Ó-Ujfaluban van üres templom és üres paplak, mert 200 írtért nem vállalkozik pap ; Pusztakamaráson tem­plom és paplak romba dőlt ; Mocson sem pap, sem tanító, temploma omla­­dék ; M.-Légenben nincs iskola helyi­ség ; Gyekén tanító nélkül veszélyben a magyar elem ; Szaván a templom és paplak rombadult; Gyulán, H.-Macská­­son sem pap, sem iskola, sem tanító — 300 ref. magyar lélek megy itt ve­szendőbe ; Kidén nincs pap, mert 229 írtért senki sem vállalkozik — igy 349 lélek van gondozás nélkül ; a m. n. zsombori, kendermáli, tutori, dali és pusztaszentkirályi híveket egyetlen el­aggott lelkész gondozza — iskola nincs; a kajántói iskola szűk és rozzant ; az egeresi iskola omlófélben. Ilyen szükségek mellett van-e hát pénz fölösleges intézményekre ! Szabad-e ily helyzetben egy második theol. aka­démiára az egyház, a hívek va­gyonából 600000 irtot lekötni ? Sza­bad-e ékszert és csipkét vásárolni an­nak, a­kinek nincsen lábbelije ! A gúla építést nem a csúcsnál kezdették főtisztelendő úr, hanem az alapzatnál. A ref. egyház veszteségei Erdély­ben irtózatos nagyok. Számos község van, a­hol immár csak az emlékezet­ben él a ref. vallás; másutt egy-egy templom romja és a parlagon hagyott földek tanúsítják, hogy ott hajdan vi­rágzó egyház volt. Ám a főtisztelendő úr abban a kimutatásában, melyből a fenebbi szükségletek adatait meritém nem azt mondja, hogy ezen egyház­községek elpusztultak, mivel Enyed ro­­szul nevelt papokat adott. És nem azt ajánlja, hogy vigyünk oda jobban ne­velt kolozsvári papokat, hanem azt ajánlja, hogy segítsük meg őket pénz­zel templom és iskola építésre, papok és tanítók javadalmazására. Megvannak-e kérdem, e nyomorult egyházközségek segítve ? Fölépültek-e amaz iskolák? Javították-e a­­papi és tanítói fizetéseket? A főtisztelendő úr azt mondja, hogy ezen tűrhetetlen állapot tisztes­séges enyhítésére évi 30000 frt kel­lene, mint minimális" összeg? Nos uram! Annak a 600000 írtnak, melyet a fö­lösleges uj theol. akadémiába akarnak fektetni, épen ennyi az évi kamatja. Mindenki elismeri, hogy a ref. egy­ház valódi szükségei is igen nagyok. E valódi szükségek födözésére megkívántató áldozatoktól az egyház egyetlen hívének sem szabad visszariadni. De az új theol. akadémia csak pártoskodási szükség. A vallásos buzgalom áldozatkészségének ütemére nem így szokás tapintani. Tes­sék olyan czélra kérni, a­mely körül nincs ellenvélemény, s a­hol nincsenek a meggyőződések és az erők megoszolva. Nincs templom; Nincs iskola; Nincs pap; Nincs tanító! Ezt a szót tartozik mindenki meg­érteni. De van egy jól berendezett, szá­zadok óta fenálló, nemzeti hivatást tel­jesítő, kitűnő tanárokkal ellátott, híres könyvtárral biró, külső segély nélkül élő theol. akadémia II.­Enyeden, ezt tegyük tönkre és állítsunk Kolozsvárra egy újat, mert ez a püspök „szivéhez forrott“, s mert dr. Szász Béla úrnak vagy nem tudom én kinek új tanszéket biztosíthatunk ezzel: na, ezt a szót csak azok értik meg, a­kik egyebet nem szoktak megérteni. Kovásznán pár év előtt a ref. hívek tömegesen áttértek az unitárius val­lásra. Tudomásom szerint most Vámos­­gálfalván indult meg áttérési folyamat a kath. hitre. Az ilyen mozgalmak ok nélkül nem indulnak. Diagnózist kell csinálni. Vi­­deant consules! A felülről jövő állandó erőszak petyhüdté tette az önkormány­zási erélyt a községekben; ezzel meg­lazította a hívek érdeklődését s az egy­házhoz való benső ragaszkodásnak igen nemes szálait tépte szét. Ne folytassák tovább a hatalmi túltengésnek, a min­dent akarásnak, a központi falánkság­nak ezt az áldástalan rendszerét. Meg kell már egyszer fontolni, hogy a véleményszabadság kölcsönös tiszteletet termel, de a pártoskodás gyűlöletet szít. Az egyház kebelén nem a háború állapotát keressük, hanem a béke állapotát. Munkálkodni akarunk ott és nem öklelőzni. Lelkiismeret nyugalmat várunk onnan, és nem a megggyőződés agyonbunkózását. Szer­telen korteskedésükkel és utálatos gyű­lölködésükkel hagyjanak fel már va­­lahára. Hiszen a czél: nem egymás meg­semmisítése, hanem az anyaszentegyház támogatása. 180 szavazó jelent meg az urná­nál. Ebből 75 azt mondta, hogy nincs szükség a kolozsvári theol. akadémiára. 105 azt mondta, hogy van szükség. S ez is minő hitegetések, s a püspök úr személyes szavazat­osztása előzték meg! Látható, hogy a kérdést nem szabad to­vább erőszakolni, mert mikor a közön­ségnek majdnem felerésze nemcsak, hogy nem akar valamit, de azt egyenesen ellenzi, akkor a másik felerész erélye és tevékenysége paralizálódik. B. M. nas, alvidéki erdőügy végleges rendezésére vonatkozó törvényjavaslat, s mint értesülünk, éles kritika tárgyát fogja képezni, a mely főleg Kerkápoly volt pénzügyminiszter el­len leend intézve, ki egy 1872. márcz. 12-én kötött szerződésben húsz év alatt kamat nél­küli részletekben befizetendő százezer forin­tért örök tulajdonul átengedett a naszódi is­kola- és ösztöndij-alapnak s 27 naszódi köz­ségnek 60.000 hold területet a korcsmáltatá­­si és malomregáléjoggal együtt. Hogy mily hátrányos volt ez az ügylet a magyar kincs­­tárra nézve, már csak abból az egy körül­ményből is kitűnik, hogy most a magyar kincstár pusztán a korcsmaregale megváltá­sáért százezer forintnál jóval nagyobb össze­get kénytelen fizetni a nevezett alapnak és A magyar regál e-k­ö­­ c a ö n. A regáleváltságra vonatkozó hitelművelet le­bonyolítása gyorsan halad. Az egész váltó­ös­szeg az eddigi megállapítások szerint 220 millióra rúg. Ebből 75 m­illió esik a magán­felekre, a­kik ez ideig csak 18 milliónyi köt­vényt jelentettek be eladásra. Ez utóbbi ös­szegből 8 milliónyit fix árfolyammal a kon­­zorczium vette át Ugyancsak a konzorczium­­nak adták át az államot megillető 12 és fél milliónyi kötvényt is. A 18 millióból még hátralékos 10 millió opezió útján fog értéke­síttetni. Az „ELLENZÉK“ TÁRCZÁJA. 1890. Április 8. Mese egy bölcs királyról. Volt egyszer egy bölcs nagy király Sokat tanait, sokat tudottt, Ismerni vágyott nemzetét , mely felett uralkodott. De azt hogyan tudhatni meg mit rejt a szív, mit vél az ész Az ember szemben mind nemes Feláldozó, nagy tettre kész. Nagy úr előtt sok gazdag is Alázatos, szelid, szerény Majd gőgösen ajtót mutat Ha ezsdve kéri a szegény . . . Mig sokszor a nyomor fia Ha éhezik a nagy tömeg Koldulva szerzett kenyerét Örömteli szívvel osztja meg. A bölcs király mit tett tehát ? Levetkező bibormezét Testét rongyokba burkolá És ment tanulni nemzetét. Ment mendegélt koldus gyanánt Az utczikról-utczákra járt A mig egy palota előtt A nyílt erkély alatt megállt. Levett föveggel szomorún Ekipp dalola énekét „Nemes szivü dúsgazdagok Oh szánjátok meg a szegényt, Odahaza, nem, gyermekem, Az éhhalállal kü­zd, zokog, a mig én tőled jó uram Egy két garaskát koldulok.* A háziúr meghallgatá, Előbb szidá nagy mérgesen A míg egy telt erszénybe nyúlt S dobott egy krajczárt kegyesen. Megköszöné, s tovább haladt, Egy másik úri lak felé Melynek lakóját mint ezét Hogy dúsgazdag, jól ismeré. Fent a teremben zene szólt, A vendég jött, majd távozott A habzó serleg csörtetett Az étkek rendje változott Felment a lépcsőn majd megállt Dalolva újból énekét, Ki jött az úr, reá rivált, S az inasok elkergeték. Tovább haladt, és rendre járt Minden lakot, hol úr lakott, Őrizve jól a tárgyakat Melyet egytől mástól kapott. S uramfia mi volt a tárgy ? Egy-egy garas, száraz kenyér De legtöbb helyen szidalom Gorombaság, üres tenyér. Ezek szivét már ismerem így szólt magában a király Most a szegény közé megyek Tudni mit rejt a messze táj. Hoss­u unalmas út után Egy kis szegény viskóra lelt Odvas fala kidült bedőlt Szél tépte meg a ház fedelét. Szú ette ócska ajtaján Nem volt kilincs sem semmi zár Meglátni rajta messziről Itt a nyomor gyakorta jár. A földes kis szobában bent, Ült a szegény pár egymagán, Törött kancsóban tiszta víz S száraz kenyér volt asztalán. Nagy csendesen ajtót nyitott Elmondta ismert énekét És a szegény nyomor fia Megosztá véle mindenét. Ezt látva a dicső király Arczán öröm sugárzott Talált szivet nemest, nagyot S elégedetten távozott, Pihenvén fáradalmait, Szerezve bő tapasztalást Ismét király lett a király S vállát fedő bíborpalást. Egy nagy ebédet rendezett Meghitt szegényt és gazdagot Kiknél napokkal azelőtt Mint kolduló kopogtatott. Az asztal megteritve állt Letihtelé az utakat, De a fő hely jobb kéz felől Mellette még üres maradt. Karjára fűzve a szegényt így szólt: „e hely ezt illeti* Ö köztetek a legnemeebb Mert a nemes szív az övé. S mert szive az rá érdemes Mától fogva nemes leszen, S hogy boldoguljon nemzetem, Kincstárnokommá őt teszem. És most véve a tárgyakat Elmondta a történteket S lett a szegény dús, és becsült, A mig a gazdag megvetett. S népe előtt a nagy király Most még nagyobb volt mint vala Élt boldogan sok évekig Virágzott a hon, s udvara. És e mese forgott soká A gyermek és nép njakán Ezt énekelte nékem is Kisded kólómban a dadám. Sőt még hiszem forog ma is Azért remeg sok gazdag úr Kiéhezett koldust ha lát Ki háza előtt elvonul. Pedig ma már nincs ily király S ilyesmi nem történhetik, Mert hogy koldulni tiltva van A kapuk alján hirdetik. NAGY BÖLÖNY JÓZSEF: A naszódvidéki államjavak. A képviselőháznak ez ünnepi szünidő után megkezdendő tanácskozásai alkalmával mind­járt az első napokban napirendre kerül a Politikai hírek. A delegácziók összehívása A delegá­cziók az eddigi dispozíc­iók s­erint május végére lesznek egybehívhatók. A magyar országgyűlés érdemleges munkálatait pünkösd előtt könnyen el fogja végezhetni, még ha a fü­ggetlenségi párt a honossági törvény meg­változtatása tárgyában javaslatot tenne is. E szerint a magyar országgyűlés negyedik ülés­szaka, a­melyben a delegáczió tagjait fogják megválasztani, május hó második felére lesz egybehívható. A bolgár kormány bécsi ügynökei a múlt hétfőn 40 millió töltény szállítása iránt kö­töttek szerződ­ét, még­pedig igen magas árakat adtak, mert a megrendelt töltényeket rögtön szállítani kell. A bolgár empatokat Manlicher-Lle puspá­val látják el; a tüzér­ségnek 280 ágyúja van s Bulgária egyszerre 75,000 embert küldhet a harertérre. Giers utódja. Pétervári politikai körök­ben Giers or­osz kanczellár utódja gyanánt Suvalovot, Viangali­ t és Siska stockholmi követet emlegetik, de lehet, hogy nem ezek egyike, hanem Martens tanár let az utód, ki márcz. 27-én hosszabb kihallgatáson volt a c­­árnál. Az orosz hazafiak nem fogadnák örömmel e kinevezést, mivel Martens porosz barát, de ez időszerint mégis haszonnal jár­hatna kineveztetése, amennyiben sokfelé kí­vánatosnak tartják Oroszország közeledését Németországhoz. Férj és feleség. Angol regény. „DÓRA* SZERZŐJÉTŐL. Az „Ellenzék“ számára fordított» . AMICA­IL (FolytatÁs.) (3.) Remélem nem teszi fel rólam, hogy, önnek alkalmatlankodni akarjak? — Anna néni előre figyelmeztetett, hogy ön valószí­nűleg nem kíván engemet magával vinni, a­hogy Dick, Ned és Károly tevék, és én sem kívánok menni, ha ön nem óhajtja. — Te­hát kérem Bretton úr, ne legyen olyan feszes. Szidi felvette a virágait, s az ajtó felé ment, mit az ifjú sietve nyitott ki előtte. — Úgy látszik, hogy nagyon szeren­csétlen vagyok a megjegyzéseimmel, — jegyzi meg az ifjú a nélkül, hogy feszessége legke­vesebbet engedett volna. Szidi nevetett. — Azt hiszem, hogy idővel meg fogom önt szokni, — válaszold; de annyi bizonyos hogy most először borzasztó nagynak tetszik előttem. Szidi a virágait magával vive kiment. Márkus hallotta amint a folyóson végig men­ve­­vidáman dinált, s egy kicsit duzzogva fordult lady Anna felé, ki­jegyzését bevégezve pennáját és könyvét tette helyre. — Miről csevegett az a kis leány ? — kérdé szórakozotta, mert feje még mindig te­le volt a számokkal. Elvégezte a virágok ren­dezését? Bretton úr, kérem csengessen, és Didon a szobáiba fogja önt vezetni. — Mi már ebédeltünk, de a vacsora egy fél óra múlva készen lesz, és akkor ön és férjem be­szélgethetnek. — Remélem, hogy fent a szo­báiban mindent tetszése és kényelme szerint fog találni. A csengetésre egy öreg rendű fehér fő-

Next