Ellenzék, 1890. július-december (11. évfolyam, 147-298. szám)
1890-11-08 / 256. szám
!Ki s tizenegyedik évfolyam 256. szám. SZERKESZTŐI IRODA: 47-dik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények czimzendők. AZ ..ELLENZÉK ELŐFIZETÉSI DIJA: tóz évre félívre • Egyes szám ara 5 kr. jelenik mindennap, kivéve a vasár- és ünnepnapokat. Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKA ÉS TAPSADALMI NAPILAP. 16 frt. 8 frt. Negyedévre . . 4 frt. Egy hóra helyben 1 frt 50 kr. Kolozsvár, szombat, november 8. 1890. KIADÓ HIVATAL: Kolozsvártt, Belközép-utcza 33. szám. HIRDETÉSI DIJAK: Egy 1~1 czentimeternyi tér ára 4 kr. Gyárosok, kereskedők és iparosok árkedvezményben részesülnek. Bélyegilleték minden hirdetés után 30 kr. Nyílttéri czikkek: garmond sora után 20 kr. fizetendő. Ja az ala ja.lat Ugrón Gábor diadala. Elfogultság, politikai vakság, vagy roszakarat játszik közre azoknál, akik az Ugrón Gábor aktiójában a szeló elhagyást, az elvváltoztatást igyekeznek mindenképen felfedezni. Az orthotdok beporosodott tábora egyre dörgi Ugron ellen az anathemát s úgy ma fut, mint a főváros általuk befolyásolt sipjai nem mulasztanak el egyetlen alkalmat, hogy Ugront és társait ne a legfeketébb színben mutassák be az ereng előtt. Szerencsére mindenki tudja, hogy nyelvelni igen könnyű dolog s hogy ferdítés és gyanúsítás szintén azon mesterségek közzé tartozik, a melyhez is szükséges fényes talentum. Ezeknek a fegyvereknek különben nincs éle Ns Ugront nemes törekvése, ügyének igazságossága s politikájának realitása könnyen megvédi a ráfogások és gyanusítások fekete mérgétől. Pedig ugyancsak ki van téve mindenféle támadásnak, amelylyel politi- skui működésének népszerűségét igyekeznek megsemmisíteni sőt magát amolyan lejárt politikusnak feltüntetni, aki immár nem sok sulylyal bir az ország politikai tényezői között. "Ö reg Irányi Dániel az „Egyetértőben hasábokon keresztül fáradozik Igron Gábor ellen, Mocsári Lajos a ' diszolált, röpiratban tör ellene mig előbb a Kossuth tekintélyét pumpolták meg a kisebb politikai csirizelők, hogygront egyszerre megsemmisítsék. Régi keletű már ez a harcz Ugron ellen. A lázongó orthodoxok már akkor rosz szemmel nézték őt, mikor gron nem mutatott hajlamot a Polonji és társai által kieszelt parlamenti harczmodorhoz. Már ekkor elkezdődött az áskálódás és titokba súgtak búgtak s nyomorult gyanúsítással illették. Ezekre a gyanúsításokra aztán Bre Ugrón is felelt. És ez a felelet a kecskeméti és kolozsvári beszéd volt, mely egyszerre széttépte a titokba és ármányosan font hálót. Ugrón Gábornak kecskeméti választói é, Erdély független polgárai bizalmat szavaztak. Hanem ez a körülmény aztán valóságos furorét csinált. A párt korifeussal összeröffentek és fenyegetőztek, hogy majd ők is visszaütnek, még pedig olyan hatalmas pörölylyel, ami alatt Ugrón és hívei menten összelapulnak. Ez az iszonyú sulylyos pöröly Eötvös Károly beszédje volt, aminek azúttal nagyobb volt a füstje, mint a tüze. A nagy védő vádjai hatás nélkül repültek szét a szélrózsa minden irányában. Ugrón azonban ekkor sem maradt adós a felelettel. Hanem ez a felelet már olyan erős volt, mint a menykőcsapás. Úgy is nevezték azt el akkor, hogy: „gyomai villám.“ Ez a villám az orthodoxok felcziczomázott vitézeiről egyszerre letépte a tetszetős sallangokat. Az Ugrón vádjai többé nem kímélték a szájaskodókat, hanem odaállították őket a nemzet és uralkodó ítélőszéke elé. Ismeretesek már mindenki előtt a titokba szőtt 4 9-eskedő törekvések, ám hogy így a függetlenségi párt elveit meg nem valósíthatja, az annyira világos, hogy felismeréséhez nem kell nagypolitikai bölcsesség. Hanem a túlzó elemek kezdettől fogva idegenkedtek a reális politikától, e helyett vagy zajongtak, vagy ábrándoztak, persze a legkissebb eredmények reménye nélkül. Mert azt csak nem gondolja és nem gondolhatja egyetlen józan politikus sem, hogy mától holnapra átváltozzék a világ, s hogy egy csapásra lehessen mindazt visszaszerezni, amit apródonként vesztettünk el. Ilyen aspiratiókat nem a józan államférfi, hanem politikai szélhámos táplálhat. Az Ugron Gábor törekvése világos, politikai magatartási ésszerű és reális s elvei szilárdak. Aki az ellenkezőt állítja, az beszél ugyan de, nem igazat, az állít, de nem bizonyíthat. Hanem ezért nem szűnt meg máig ez az orthodoxok hadakozása. Nem szűntek meg az áskálódások és nem a gyanúsítások. A parlamentben is úgy akarják feltüntetni, mint aki egyedül maradt. Ki van adva a jelszó hogy az Ugrón sikereit elismerni nem szabad és aki helyeselni találná szavait az conspirálással gyanusíttatik. Ezenkívül az „Egyetértéstől“ kezdve a „Budapest“-ig szolja szapulja mindenki. Csakhogy ezzel a tervvel is felsültek. A legfrissebb keletű gyanúsításra Ugron Gábor a tegnap ismét megadta a feleletet a parlamentben. A magyar udvartartás költségeinek tárgyalásánál olyan impozáns beszédet tartott, ami az ő fényes parlamenti múltjában is ritkítja párját. Aki ilyen szépen, ilyen hazafiasan, s az erkölcsi bátorság ekkora készletével beszél: vádolható-e az politikai gyávasággal ? A ki politikai múltjához híven annyi hévvel, annyi lelkesedéssel szól nemzete érdekei mellett: vádolható-e az önzéssel. A ki Magyarország jogait, a magyar nemzet nyelvét, méltóságát akkora elszántsággal, olyan szilárd kitartással védelmezi, vádolhatói az eretnekséggel ? Nem soha sem! Az Ugron Gábor tegnapi beszédje ismét egy fényes tükör, mely elveinek szilárdságát és tisztaságát tükrözi vissza a nemzet szemébe. Rázúdíthatják ezután is a gyanúsítások, a rágalmak egész özönét, mert politikai józansága olyan szilárd páncéllal veszi körül őt, amiről mérgezett hegyű vesszői a rágalomnak, ártalmatlanul pattannak vissza. Beszélhetnek, írhatnak azt, ami és annyit, amennyi tetszik. A jövő az Ugroné és politikai barátaié. A bányatörvény tervezete, mint értesülünk, jelenleg igazságügyi szempontból való megbírálás alatt áll. A pénzügyminiszter e tervezetet véleményadás czéljából közölte a kincstári alkalmazottakon kívül ma elismert bányászati szakértőkkel is s azoknak véleményes javaslatai, amennyiben figyelembe vehetők voltak, már be is illesztettek a tervezetbe. A miniszter e hó vége táján a tervezet ügyében még egy szűkebb körű értekezletet szándékozik tartani a leginkább érdekelt kőszénbánya-tulajdonosokkal s legkésőbb a jövő évi január hóban le fogja tenni a képviselőház asztalára a bányatörvényjavaslatot. .. AZ „ELLENZÉK“ TÁRCZÁJA. 1890. November 8. A bolygó hollandi. Irta ENDRŐFI SÁNDOR. Folytatás. Miután fellépése s modora semmi ijedelmet nem okozhatott, sőt önkénytelenül is felköltötte a szivek bizalmát, Milike, kit a kíváncsiság leginkább gyötrött, rászánta magát, hogy megszólítja. — Tehát nem ön a bolygó hollandi, kitől a régi idők regéi valamikor annyit beszéltek? Én, midőn hajóját megpillantottam, úgy éreztem magamat, mintha a temető szele fújt volna arczomra. — Én, a bolygó hollandi ? Nem tudok róla semmit kisasszony. Bár hajóm „Senta“ nevét viseli, nincs semmi összeköttetésem a holland regékkel. Én szeretem ama nevet, ezért kereszteltem rá hajómat. Először hallom öntől, hogy a kísértetekkel együtt emlegetnek. Hát olyan kísértetszerű jelenség lenné, én csakugyan ? — ezt oly fájdalmasan, rezgő hangon kérdezte Lotár. — Nem, önben nincs semmi kisértetszerű válaszolt Milike. E szavak hallatára Lotár ismét felderít s mindvégig vidám maradt. Meg volt az a jó tulajdonsága, hogy semmiségekről, melyek mégis kedvesek, bármeddig is eltudott beszélni. Marittához fordulva, kifejezte sajnálatát, hogy neveltetése el van hibázva, mert ha ő esetleg szobrászatra képezi magát, most róla oly remeket mintázhatna, mely világhírűvé tenné nevét. Maikének elregélte a bolygó hollandi történetét, mely rege után a tulajdonképeni bolygó hollandi is rokonszenves alaknak tűnt fel az ifjú lány szemében s többé nem félt tőle. A nagybácsinak idegen népek kertészetéről és földmiveléséről beszélt és előadását folyton kitérésekkel, ötletekkel fűszerezte, nehogy mutassa, vagy kifáraszsza hallgatóit. De Beattával szemben némi tartózkodást mutatott. A dicséretet, magasztalást, vagy hódolatot, mely e leányt méltán megillette volna, mind a kedves kápolnaszobára és ennek bútoraira, apróságaira halmozta. Nyelve ékes volt; a szavakkal és a hanggal egykép jól tudott bánni. A ki a kifejezésekben gyönyörködni tudott, őt gyönyörrel hallgathatta. Az estelizés közben arra kérték, hogy beszéljen el valamit életéből, mert nem hihetik, hogy életének ne lennének érdekesnél érdekesebb részletei. Lotár szívesen engedett a felszólításnak s theájába néhány kanál cognacot öntve, igy kezdte meg elbeszélését: — Valóban, mióta tudom, hogy a bolygó hollandihoz vagyok hasonlítva, kész vagyok e hasonlat felé hajlani. Ha ez elnevezés pusztán bolyongások érdeme, úgy tökéletesen találó. Körülbelül hat éve lehet, hogy minden czél nélkül járok föl-alá a nagy világban. Tűnt időm úgy tűnik fel előttem, mint hogyha álom lenne s elég gondatlan vagyok az egész életet álomnak tartani. Egy ember, aki folyton álmodik! Nemde, különösen s kissé visszásan hangzik ez ! Nem annyira roszaság, Ugron Gábor a királyi udvartartásról. A képviselőház tegnapi ülésén a költségvetés részletes tárgyalása során a királyi udvartartás tételénél Ugrón Gábor erélyesen kikelt Szapáry ama kijelentése ellen, hogy a magyar királyi udvartartás közös ügyes. Ugrón szerint ez ellenkezik a törvénynyel, s ha Magyarország alkotmányos ország, akkor minden intézményének alkotmányosan s felelősség terhe alatt kell fenállania. Ki nevezi ki s ki felelős az udvari méltóságokért s azért, hogy az udvari tisztviselők nem adnak-e a koronának oly tanácsokat, amelyek a nemzetnek kárára válnak. A múlt erre nézve elég tanulságot nyújt: a kamarilla s a rossz tanácsokat adó udvaronczok működését ismerjük a történelemből. Figyelmezteti a házat a tárgy fontosságára, hogy az udvar át van-e hatva az alkotmányosság érzületétől. Angliában még az udvarhölgyek kinevezését is a miniszterelnök ellenjegyzése alá kívánták helyezni. Az uralkodóház tagjai mind az udmint inkább vakmerő könnyelműség kell ahoz, hogy valaki e hitben megnyugvást találjon. Az életnek, kivált korunkban, annyi komoly munkája van, és én nem választottam egyiket sem. Igaz, hogy saját gondolatainkkal küzdeni szintén a komoly munkák körébe vág, sőt néha háborúnak is beillik, de e magányos lázongásból nincs haszna senkinek, legfölebb saját magunknak, kik az önzést hasztalanul kovácsolják erénynyé milliók nyomorával és kolduséletével szemben. A tudósok állítása szerint senki sem él hasztalan. Nem vitatkozom a tudósokkal, de bizonyos, hogyha önök regényben találkoznak az én alakommal, kénytelenek nem hinni benne, vagy az írót róni meg légből kapkodott hirtelenkedéséért. A nyomor rendesen praktikusakká teszi az embereket s bennem, mintha kivételnek választott volna ki, a regényességet és az idealizmust érlelte meg. Oly természetem van, mely nem tűri meg sokáig az öszhangot, hacsak az diszonancziákból nem áll. A nyugalom nem az én kenyerem. Nekem szenvedélyekre, harczokra s élő fájdalomra van szükségem. Ezek nélkül nem okozok több zajt, mint egy árny, mely a temető keresztfái közt elsuhan. Midőn huszonnegyedik évemet betöltöttem, közel álltam ahoz, hogy végkép Thália papjává szegődjem, mert igazgatóm már elég galant volt esőrangu szerepekben felléptetni, — a koczka azonban megfordult és sorsom csakhamar elszólított a társulattól. — Egy idegen ember közbejötte okozta az egész zenebonát. Nem láttam őt sohasem, de ő ismert. Homályos részleteket beszélt el életemből, sőt gyermekkoromra is vissza tudott emlékezni. Látogatásának eredménye az lett, hogy tíz darab ezrest vett ki tárczájából, mint összes örökségemet, azt átadta s utasított, hogy minden évben névnapomon keressem fel a szem-i posta állomást, hol rám levél fog várakozni. E levelek ez ideig rendetlen menynyiségű pénzt tartalmaztak minden irás nélkül. Úgy látszik, ezek az én évi jövedelmeim. Pénzemmel utazgatni, kóborolni kezdtem és nem bántam meg. Ugy vettem észre, hogy megszebbülnek álmaim s mind messzebb esem a valóság sivárságaitól. Szivemet megóvtam az élet esélyeitől s hű maradtam lelkem gondolataihoz. Pár hónap előtt vásároltam meg hajómat s fogadtam föl embereimet. Mig pénzem tart, addig a vizen leszek. Ha elfogy, szárazra szállok s névnapom majd tán kisegít valahogy. De szeretnék a vizen maradni mentül tovább. Képes lennék egész életemet ott tölteni. Oh, a viz ! Hatalmasabb, nagyszerűbb, fenségesebb s csodálatosabb eleme nincs a mindenségnek. Felület, mely ép oly határtalan, mint a föléje boruló ég s magához öleli azt csillagfényeivel, felhőivel, ismeretlen meszszeségeinek minden titkos tüneményével, és jelenségeivel! Nem tükör az, melyben a mindenség kaczérkodik, de maga a mindenség, örök, rejtélyes, társtalan, mindig jó, derült játékaival és halálveszélyeivel együtt. De legfenségesebb viharaival. Önök azt hiszik, hogy a vihar irtózatos, s hogy az ember ilyenkor a fedélzeten arczra borulva imádkozik az istenhez, kinek szárnyai végig terülnek a háborgó víz felett. Akinek lelke viharosabb mint a tenger, az nem félhet az idők részeitől. Gyönyörködnie kell, anélkül, hogy remegne, mert mindaz, ami körülötte mélységgé szállva, magasságá emelkedve, tajtékokká gyűrődve mozog, csattog, fodorkodik, nem egyéb, mint erőtlen ellenképe lelke lázongásainak. A természet kifejezni iparkodik, ami benne, mint homályos gondolat, fel-alá száll kifejezéstelen. Rejtélyek oldódnak fel a hullámok forgása mellett, a mélybe csapó villám egy-egy titok fátyolos iratát sugározza be, az örvény vigyorogva felel meg kérdéseinkre s a halál széppé teszi arczát, kívánttá s engesztelővé öleléseit, hogy mielőtt csókjait fogadnék, megáldhassuk egyszer, utószói ot a születésünkért. Lotár arcza nekihevült, oly lelkesedéssel beszélt a tengerről s a viharokról. Tekintete szikrázott, mint valami forgó csillagfény s koronkint megtörött, hogy aztán újra felélénküljön. Látszott, hogy bensejét adja, s minden szenvelgés nélkül akarja megosztani gondolatait. Maritta villogó tekintettel szemlélte a beszélőt, Beatta majdnem remegve emelte rá szemét s Milike, ki nem kevésbbé félt a víz bizonytalanságaitól, mint a kísértetektől, rögtön a tengerre kívánkozott. Ami a bácsit illeti, neki szintén tetszettek vendége merész ötletei, lelkesedése és előadása, de magában Lotárt a legnagyobb különerők egyikének tartotta. Csak Kukavecz úr arczán nem mutatkozott semmi változás; az egész estén át nem lehetett szavát hallani; fogait piszkálta és hallgatott; rosszul érezte magát, mert nem volt figyelem tárgya. (Vége köv) Politikai hírek, varnál nyerték nevelésüket és benyomásaikat, itt tehát az ellenőrzés kétszeres fontosságú. Kérdi, hogy a magyar államférfiak megtették-e intézkedéseiket az iránt, hogy a magyar trón leendő örökösének nevelése, környezete megfelel-e leendő nagy feladatának, vagy munkaszeretete van-e olyan, mint a mostani dicsőségesen uralkodó királyé ? Őseink e tekintetben előrelátóbbak voltak. A milánói találkozás. Caprivi tábornok német birodalmi kanczellár tegnap reggel érkezett meg Milanóba, hol az indóházban Crispi miniszterelnök fogadta. A két államférfin az egész napot egymás társaságában töltötte s ez idő folyamán bizonyára megbeszélte az európai helyzet minden figyelemreméltó mozzanatát. A két álomférfiú személyes érintkezése egészen politikai természetű, ámbár közvetlen oka szintén nem a politikában keresendő. Caprivi nyíltan meg is mondotta. Mikor reggel a milánói indóházban Crispivel először találkozott, mindjárt hangsúlyozta, hogy azért jött Milanóba, hogy az olasz politika vezetőjével személyesen megismerkedjék. Ebből azonban természetszerűen következik, hogy a két államférfiú az egész politikai helyzetről is eszmét fog cserélni. A képviselőházból. Budapest nov. 7. A Ház mai ülésén megkezdték a költségvetési javaslat részletes tárgyalását, s itt már sokkal élénkebb volt a vita, mint az általános tárgyaláskor. A jogos nemzeti aspirációk fölléptek, és a magyar udvartartást követelték az egész ellenzéki vonalon, s pedig követelték oly jogos alapon, hogy azzal szemben a kormánynak nagyon nehéz volt az opportunisztikus álláspontot megvédeni. Wekere pénzügyminiszter nem is ment tovább, mint ahogy az udvartartás mikénti berendezésének kérdését tartotta fenn, az eddigi praxis szerint, az udvar belügyének, de azt elvállalta ő is, hogy a kormányt az udvartartás tekintetében teljes felelősség, meszszemenő felelősség illeti. Az ellenzék is ezt állította és konkrét alakban ki is fejezte. A vitában részt vettek Meszlényi, Ugron Gábor, dr. Kaas Ivor, Beöthy Ákos, Hefy Ignácz. Nem kevésbbé élénk volt a miniszterelnöki tárcza részletes tárgyalása, melynél Ugrón Gábor állította föl a magyar miniszterelnök kötelességeinek és hivatásának követelményeit, erőteljes vonásokkal domborítva ki e téren a közjogi vonatkozások fontosságát. Volt vita a közösügyi költségek tételénél is, és voltak személyes vagdalkozások Ugrón Gábor és gróf Tisza Lajos, továbbá Ugrón és gróf Szapáry Gyula között. A miniszterelnöki tárczánál Gaál Jenő (pécskai) a mérsékelt ellenzék nevében kijelenté, hogy ő és pártja a rendelkezési alapot, mely (miután számadásra nem kötelez) bizalmas természetű s igy a bizalmi vótum jellegével bir, — nem szavazza meg. A képviselőház tárgyalásai a belügyi tárczáig haladtak. ,470 U 10* Kolozsvár város területén a III. osztályú kereseti adó kivetése az 1890— 1892-ik évekre bevégeztetett. Az eredmény e lapok hasábjain a múlt napokban részletesen közölve lett. Abban a közleményben név szerint felsoroltattak azon polgártársaink, akik ezt az adót fizetni tartoznak, így meggyőződhettünk, hogy nagy részének adója az előző évekhez viszonyítva kétszeresen, sőt háromszorosan is felemeltetett Mit jelent ez? Hát mi mást, mint azt, hogy az államkincstár ennek az adónak a czímén az előző évekhez viszonyítva, átlag véve legalább is másfélszer többet veszen be városunkban. Ámde ezzel még nincsen bevégezve. Mert a kereseti adónak minden forintja után még 35 krajczárt is veszen be az államkincstár, u. n. általános jövedelmi pótadó czímén. Amilyen arányban emeltetett tehát valakinek kereseti adója, olyan arányban szaporodik állami pót-adó- tartozása is. Aki tehát eddg kereseti adóba 100 frtot és ezen öszszeg után állami pót-adóba 35 forintot fizetett, ugyanaz most, ha kereseti adója 200 frtra emeltetett, állami pót-adóba 70 frtot kell hogy fizessen. És ez az emelkedés annál szembetűnőbb és ijesztőbb, minél fokozatosabban emeltetett a kereseti adó s különösen azokra nézve súlyos, akiknek kereseti adója az eddiginek négyszeresére, vagy ennél többszörösére is emeltetett, mint például a pénzintézetek adója. Ugy de még ezzel sincsen a megterheltetés bevégezve. Mert a kereseti adónak minden forintja után bizonyos százalékot községi pótadó czímen is fizetni kell. Ez a fizetmény eddig 34 százalékot tett. Tehát, akinek kereseti adója 100 frtot tett, ugyanaz, ezen 100 frt után az állami pótadóba fizetett 35 frton felül, még községi pótadóba is 34 frtot, s így hát összesen sokintot kellett hogy fizessen. Ilyen természetes tehát, hogy ahol a kérésesi adó ez idén kétszeresen, háromszorosan emeltetett, ugyanott ugyan