Ellenzék, 1904. július-december (25. évfolyam, 147-298. szám)

1904-07-01 / 147. szám

, a teherviselés rettentő súlya, a nemzet el­­szegényítésének következetes fokozása, mind osztrák forrásból származik. Mindezekkel szemben a kormány tehetetlen. De ha tehetne, akkor sincs akarata, mert ellenséges érzü­­­letű szövetségesünk, Ausztria rendeli ki a magyar kormány tagjait. Gondja van rá, hogy olyan férfiak álljanak Magyarország kormányának élén, a­kik a fényt, a hatal­mat és önmagukat jobban szeressék, mint nemzetüket és hazájukat. Ezek az urak bizonyára nem szegülnek ellene a pusztítás munkájának. A nemzet­nek pedig egyre fogy ellenállási ereje és képessége. Nemcsak az országban, de a parlamentben is élénken jelentkezik a szo­morú tünet. Olyan kormányzati elvek mel­lett, a­milyenekkel Tisza gróf vezeti Magyar­­országot és a milyeneket a kormányelnöki székből szíveskedik hirdetni a kegyelmes úr, — nem nehéz előre látni a katasztrófát, a­mely államiságunkat és nemzeti létünket fenyegeti. (..) Széll Kálmán — vasútigazgató. Egyes olasz lapok — nem tudni miféle forrásból — azt a hírt közük, hogy a déli vasút igazgatója, báró Klumeczky legközelebb nyugdíjba vonul és he­lyébe Széll Kálmán volt magyar miniszterelnököt nevezik ki. A „La Voce Del Popolo“ is, a­mely igen elterjedt olasz lap, a legutóbbi számában egész határozottsággal közli ezt és befejezett ténynek mondja. A helyzet. Az ellenzék kezdi mégis megemberelni ma­gát s a költségvetést nem engedi oly simán ke­resztül menni, mint azt Tisza István remélte. Az előjelekből ítélve, az általános vita, úgy látszik még nagyon hosszú ideig elhúzódhatik, a részletes vita során pedig az egyes tárczáknál, mint a belügyinél, vallás- és közoktatásügyinél, igazságügyinél, honvédelminél, földművelésügyinél, kereskedelminél, pénzügyinél hosszabb viták ígér­keznek már ma, mert a Tisza-kormány mindezen tárc­ák keretében kihívja egyes intézkedései által a legerősebb kritikát, így aztán könnyen meges­­hetik, hogy a költségvetés júliusban egyáltalában nem intézhető el, aminthogy ettől a kormánypár­ton már ma komolyan tartanak. Aztán jön a czivillista, a­melyet Tiszának még a nyári szünet előtt fel kell emelnie. Elte­kintve attól, hogy már az a körülmény, hogy a felemelt czivillista már be van állítva az idei költ­ségvetésbe, hogy tehát a költségvetési vita alatt az udvartartás tételénél is erős czivillista-vita lesz , a czivillista felemeléséről szóló külön törvény tár­gyalásra is hosszadalmasnak ígérkezik, amennyi­ben az ellenzék részéről már eddig vagy 26-an jelentkeztek, mint a­kik a czivillista vitánál fel akarnak szólalni. Hogy a czivillistát meg fogja-e szavazni a néppárt, azt még nem lehet bizonyosan tudni, de az már bizonyos, hogy ellenezni fogja a nem­zeti párt is. Hogy az új párt minő álláspontot foglal el, arról nincs még biztos felvilágosítás. * A soproni függetlenségi párt is felirt a köz­ponti függetlenségi és 48-as párthoz s elkeseredett feliratában a többek közt a következőket írja: Megalakulásunk óta éber figyelemmel kisér­tük a központi függetlenségi párt működését; már a harcz alatt aggódással töltött el bennün­ket a pártvezetőség ingadozása, mígnem napról­­napra fokozódó megdöbbenéssel tapasztaltuk , hogy a párt leszerel, békét köt üres ígéretek fe­jében, olyan békét, melyből a már-már győző csapatra nem hárul dicsőség, az országra nem hárul haszon, csupán az ellenfélnek kedvez. Evvel a békekötéssel a párt visszatért ahhoz a politikához, melyet a harczig folytatott s mely kimerült abban, hogy a párt­ fiangoztatja ugyan elveit, de gyakorlati megvalósításukra mit sem tesz s mig egyrészt tiltakozik a kormányzat té­nyei ellen, addig másrészt ölhetett kézzel nézi azokat. Ezt a politikát nem helyeselhetjük; gyakor­lati politikára van szükségünk, mely egyengeti az utat elveink megvalósításához; módokat kell ELLENZÉK 1904. JULIUS 1. keresnünk, melyek lehetővé teszik, hogy lépés­ről lépésre, fokoról-fokra haladhassunk ma még messze távolban levő czélunk, az ország teljes függetlensége felé. E végből nem szabad az elvi tiltakozás terén megmaradnunk, hanem meg kell ragadnunk a kezdeményezést minden téren a­hol a nemzeti önállóság épületébe egy-egy követ lehet beillesztenünk. A háború. A szárazföldi harcztérről még mindig csak azt közük, hogy nagy ütközetnek kel­lett történiök, de részletek, vagy határozott jelentések nincsenek. Azt mondják, hogy a japánok Port­ Arthur három erődjét elfoglal­ták s a rohamnál állítólag nagyon kevés embert vesztettek. Az északi harcztérről pe­dig azt jelentik, hogy az orosz hadseregre nézve rendkívül fontos volna, hogy minél gyorsabban érkezzenek a segítőcsapatok. Orosz szemtanúk mondják, hogy a japánok hősiessége és halálmegvetése csodálatra­méltó, ami pedig organizácziójukat illeti, nincs annak párja a haditörténelemben. Az oroszokat az egész hadjárat alatt balszeren­cse és kedvezőtlen viszonyok üldözték. Az orosz tüzérség, amely olyan kiváló, mint akármelyik nemzet tüzérség, amely olyan kiváló, mint akármelyik nemzet tüzérsége, az akadályok miatt meg volt bénulva és nem volt képes minden ágyúját akc­ióba vinni a japán tüzérség kitűnő pozíc­ióival­­ szemben. Az orosz gyalogság sem állott feladatának magaslatán, ami annak a bi­zonysága, hogy béke idején a kiképzés nem volt helyes. Egyedül az orosz lovasságnak volt módjában magát fényesen kitüntetni. Ami azonban a jövőt illeti — mondják az oroszok — ebben a tekintetben már az is nagy előny, hogy Kuropatkinnak a japán seregek késedelmeskedése következtében elég ideje volt a hadak konczentrácziójára s a főhadiszálláson már azt is remélik, hogy a japánok két tűz közé kerülnek. Harcz Mandzsúriában. London, jun. 30. A Standard Tiencinből és a Daily Telegraphy Tokióból egybehangzóan azt jelentik, hogy 25-én Kaipingnál heves ütközet volt, a­melynek foly­tán a japánok következő nap megszállották a hely­séget. London, jun 30. Csifuból táviratozza a Daily Express tudósí­tója, hogy Mandsuriában két nap óta erős és elkeseredett h­arcz folyik. Az egész japán haderő négy hadoszlopban vonul az orosz sereg ellen. Kuroki egyesült serege 150 mértföldnyi út­vonalon állott föl. Az egyik szárny Jumecseng közelében van és a harczvonal a Liaotong-félszi­­get nyugati partvidékén Saimacitól délre terjed. Oku egy Detasirozott hadoszlopa Jume­­csengtől a vasút mentén észak felé nyomult. A niucsvangi kórházakban 800 orosz sebe­sült van. A liaojangi kórházakból 58 orosz sebe­sült tisztet és 1444 közlegényt, a­kik Waranká­­nál sebesültek meg, Karbinba szállítottak, értékben) és 600 kor. berendezési segélyt; Filep Dezső köröndi agyagiparosnak egy égető és egy próbakemencze épitésére 788 kor. 76 fillért; Mol­nár Dani makfalvi fazekasnak égető­ kemenczére 1000 korona segélyt adományozott. A kassai társkamara azon kérelmét, hogy a gyógyfürdőkön a fürdő idény alatt a vasárnapi munkaszünet felfüggesztessék, a kamara pártolta és fölterjesztést intéz a kereskedelemügyi minisz­terhez. Hasonlóan pártolta az aradi társkamarának azon kérelmét, hogy az idén Szent István nap után eső vasárnapon a munkaszünet szintén föl­függesztessék. A győri kamara javaslatára fölér a miniszterhez a közszállítások ügyének rende­zése tárgyában. Gróf Lázár István marostorda­­megyei főispán azon kezdeményezését, hogy a megyei útmunkálatok a székely lakosságnak biz­tosíttassák, a kamara melegen pártolja és közre­működik abban, hogy az üdvös czél megvalósí­tására szövetkezetek létesittessenek. Tárgyalta és némi módosítással elfogadta a kamara Marosvá­sárhely szab. kir. város uj piaczi helypénz és behozatali vámdíjszabályzatát. Jaeger József székelykereszturi lakos egy olajgyár létesítéséhez, Dávid Gyula kézdivásár­­helyi lakos, Kertész Adolf és Nagy Mihály Há­­romszék megyében a szövő­háziipar fejlesztésére kértek állami támogatást. A kamara kéréseiket pártolólag terjeszti föl a kereskedelemügyi minisz­terhez. Az országos Magyar Kereskedelmi Egyesület központi válaszmányába Bürger Albert alelnök küldetik ki. LEVÉL. Kamarai közgyűlés, Marosvásárhely, jun. 30. A marosvásárhelyi kereskedelmi és iparka­mara jun. 28-án Tauszik B. Hugó kir. tanácsos elnöklete alatt közgyűlést tartott. Az elnökség bejelentette, hogy a kereske­delemügyi miniszter Sólyom Gyula baróthi czipő­­faszeg gyárosnak újabban még 4 darab hegyező gépet, 1 tárcsavágó fűrészt,­­ kettős hasítógépet, 1 gőzszárítót és egy tisztító­ berendezést adomá­nyozott 11.875 korona értékben; Szabó Ferencz és Szálló János csikszépvizi kocsigyártóknak egy bőrvarró-gépet; a marosvásárhelyi ipari hitelszö­vetkezetnek egy Unió hasító-gépet és egy cser­­törő-malmot hozzávaló járgánynyal (3100 korona SPOR­T. Kilovaglás a német Herbyben. Hamburgból írják : Con­amore győzelme után a hamburgi Derbyben feltűnt, hogy Stern holtha­­laványan szállt le a győztesről. Ennek oka az volt, hogy a németországi zsokék valamennyien ellene lovagoltak, olyan szemmel láthatóan, hogy vala­hányszor javítani akart a pozíc­ióján, mindig eláll­­ták az útját. Már a rövid oldalon voltak , Con­amore még mindig a második csomóban volt. Itt többé nem volt veszteni való idő, egy német ló visszaesése folytán kapott résen áthaladva, előre akart törni Stern, azt azonban észrevéve, Coburn és még egy másik amerikai zsoki, lovaikat összébb vitték, hogy Con­amore ne mehessen keresztül köztük. Ekkor Stern a legválságosabb pillanatban ostorhoz kapott és csinált magának helyet a két ló között, úgy hogy ezek széjjelrebbentek s ennek folytán egészen vissza is estek. A­mint Stern — mondta, valóságos életveszély közt volt a verseny­ben, mert a német lovasok legnagyobb része — nekik nem lévén — keresni valójuk a versenyben tisztán csak azért lovagoltak, hogy Con amore ne nyerjen. Csoda­tó. — Szováta. — A természeti szépségekben igen gazdag Erdély­nek egy erdőktől koszorúzott völgyében, a Hargita­­hegylánc­ déli lejtőjén, a tudósok egy páratlan természeti csodát fedeztek fel az utóbbi években. E természeti csoda a szovátai Illyés-féle Medve-tó. A nyolcz katasztrális hold kiterjedésű tó csoda látvány és mint tünemény is. E csodás képződ­ményről Írja Kalecsinszky Sándor, a kiváló geoló­gus, hogy e tó újabban nemcsak Erdélynek, hanem az egész világnak is természeti nevezetessége lett. Majd, így is a Mathematikai és Természettudomá­nyi Értesítőben: Természeti csodának nevezhetjük a mintegy 25 esztendős Medve-tavat, melynek a felszínén a levegőéhez hasonló fokú a hőmérséke, de a mélységgel fokozatosan emelkedik és mintegy 132 méter mélységben a 70 C. fokot is elérheti, tehát olyan hőmérséket, a­melyet az emberi szer­vezet már el nem bír és a melyben a tojás, ha hosszabb ideig áll benne, megfő. Télen, nagy hideg­ben, mikor a víz felső rétege megfagy, a tó mé­lyebb részeiben még mindig 30—32 C. fokot lehet kimutatni. És a tó vize hozzá erősen sós, annyira, hogy egy literjében 231 gram sót találtak. Halat, vizi állatot a kristály tiszta vízben nem találhatunk. Mélysége 10—12 méter s ami csodálatos a másfél méteren alul aluli vízréteg hőmértéke fokozatosan alászáll. A fizika azt tanítja, hogy a meleg víz fajsú­­lya kisebb lesz és a felső réteget foglalja el és tényleg ezt így is tapasztaljuk minden meleg víz­nél — csak a Medve-tónál nem. Itt a viz hőmér­­séke másfél méterig emelkedik rohamosan s azontúl újból lehűl. E csodás tüneményt négy éven át tanulmá­­­­nyozta a helyszínen Kalecsinszky Sándor geológus.

Next