Ellenzék, 1904. július-december (25. évfolyam, 147-298. szám)
1904-09-21 / 214. szám
r dések körül valami nehézséget támasztana az ellenzék. És milyen csodálatos gondoskodás történik még a kormányon kívül álló körökben is. A budapesti egyetem rektora ugyanis az ifjúságot óva inti a politizálástól. Nagyon megfekszi a lelkét a rektor úrnak az a gondolat, hogy az egyetem ifjúsága a kormány nemzetellenes javaslataival szemben esetleg tüntetni fog. Ezért tiltja el jó előre az ifjúságot a rektor úr a politikai mozgalmaktól, mintha annak azifjúnak nem volna joga saját sorsával törődni. Látható tehát, hogy a csendet, amely most honol Magyarországon, még a rektor urak is állandósítani akarják. A nemzet és annak ifjúsága tehát hallgasson. tűrje némán, hogy ha a magyar kormány segít Bécsnek a jog és anyagi érdekünk fosztogatásában. Ámde mi azt hisszük, hogy ez a nagy csendesség vihar előjele. A nemzet csak pihen, de jogaiért megindított küzdelméhez új erőt szerezve ismét kilép a küzdés mezejére. A katholikus nagygyűlés, Az ötödik országos katholikus nagygyűlés október 20-23-ik napjain fog megtartatni Vaszary Kolos bíbornokherczegprímás fővédnöksége mellett Budapesten. Az ipartörvény revíziója. A Sopronban tartott ipartestületi közgyűlésen Mukics Simon országgyűlési képviselő nagyszabású beszédet mondott, amelyben hatalmas argumentumokkal mutatta ki, hogy a mostani ipartörvény mellett a kézműipar ma Magyarországon a tönk szélén áll. A kiváló beszédből közöljük a következő fontos részleteket : A pusztulás oka. Iparunk tönkremenetelének iparos osztályunk pusztulásának okát, a vámterület közössége mellett, mert bizonyításra nem szoruló igazság, hogy ipar csakis gazdaságilag független államban fejlődhetik, az 1872. évi VIII. s az ezt követő 1884. évi XVII. t. sz. intézkedéseiben találom. Mindkét törvényben benne van a magyar ipar pusztulásának halálos oka: a szabadság. Csakhogy a® egyikben kifejezetten, a másikban burkoltan. Olyanok ezek a mi ipartörvényeink, mintha azokat nem magyar kormányférfiak, hanem osztrákok tervezték, nem magyar törvényhozás, hanem Ausztria, s nem a magyar ipar, hanem az osztrák ipar érdekében hozta volna. Az ipartörvény revíziója nem új, 20 esztendőn keresztül követeli ezt a magyar iparosság, húsz éve követel és könyörög a magyar iparosság a kormánynak és a törvényhozásnak, hogy a törvény revidiáltassék. És megfoghatatlan az az indolencia, melylyel kormányaink az államfentartók hazafias középosztályának végpusztulását nézték. Nem tudom ezt a bűnös közönyt eléggé elítélni. A magyar ipar elleni valóságos bűnös merénylet volt az 1872. évi Vil. t.-cz.-ben a korlátlan iparszabadságnak behozatala, amely az iparűzést semmiféle korlátozáshoz, még a magyar állampolgársághoz sem kötötte. A törvény nem volt egyébb, mint az 1868. évi német ipartörvény mása. Nagyon természetes, hogy a mi erőtlen, fejletlen iparunk más előre törekvő országok, különösen Ausztria fejlett iparával, a versenyt kiállani nem bírván, Ausztria iparának teljesen kiszolgáltatva lettünk. Nem szabadságra, különösen korlátlan szabadságra volt szüksége a fejletlen magyar iparnak, hanem védő vámokra, önálló vámterületre vagy legalább is védő törvényes intézkedésekre. A szabadság a magyar iparnak átka és nem áldása volt. Húsz évi tapasztalat. Mit láttunk és tapasztaltunk e törvény húsz évi hatása alatt. Látjuk és tapasztaljuk az iparszabadság rombolását. Látjuk és tapasztaljuk, hogy az iparosság az állam fenntartó hazafias középosztály védtelenül pusztulásnak indult, a tönk szélén megélhetésével küzd. Köztapasztalat, hogyévről-évre szaporodnak azon iparos polgártársaink száma, akik vándorbotot vesznek kezükbe és hazájukat a magyar hazát, amelynek fenntartására hivatott polgárai hav oda és kivándorolnak. * ^ * Látjuk és tapasztaljuk a tisztességes ún. tönkretételére a kontár ipar virágzását. ear°S Látjuk és tapasztaljuk a pénz piszkos konkurencziáját. Látjuk és tapasztaljuk az ausztriai iparezik kék invázióját. Látjuk és tapasztaljuk, hogy az iparosból bolti szolga, hivatal szolga, rendőr stb. lesz, mi azt bizonyítja, hogy a magyar ipar Magyarországon a magyar iparosnak megélhetést nem biztosít. De látjuk és tapasztaljuk, hogy szabók helyett lesznek férfi ruha üzletek, asztalosok helyett bútorcsarnokok, czipészek helyett czipészraktárak s ezen kész férfiruha üzletekben, a bútorcsarnokokban, a czipőraktárakban nem magyar iparczikkek, termékek, hanem külföldi, különösen osztrák ipari készítmények, gyártmányok árusíttatnak. Sőt tudok oly bécsi céget, mely Magyarországon a legnagyobb magyar városban Szegeden tartott üzletükben megrendelt ruhaneműnket Bécsben készítteti. Sok száz milliók mennek ki tőlünk Ausztriába szövefonő árukért, ruházati czikkekért, lábbeliekért fém és vasárukért, bútorokért s egyébb ipari termékekért s ezekkel a sok száz milliókkal a magyar iparos osztály károsodik, a magyar ipar termelési tőkéje vitetik ki Ausztriába. Az iparszabadság egészen kiszolgáltatta a magyar ipart a külföldi különösen a felettébb osztrák ipar versenyének és a tőke pénz romboló uralmának. Az ipartörvény hibái. Sorra véve az ipartörvény. 3., 6., 7., 8., 44. 47., 48., 101. és 183. tlait, mindegyikénél arra a tapasztalatra jutunk, hogy ezek mindegyike a magyar ipar pusztulásának oka. Itt van mindjárt az ipartörvény 3. §-a, mely a jogi személyeknek megengedi, hogy szabadon űzhetnek ipart, ha üzletvezetőt állítanak. Ez nem egyébb, mint az iparszabadság mellett a kontárkodás törvénybe iktatása. Aki ugyanis tanonctbizonyítványt, vagy az 5-ik §. rendelkezésének megfelelő tanúbizonyítványt előmutatni nem tud, de élete 21-ik évét betöltötte és igazolja, hogy gyárban, vagy műhelyben legalább három éven át szakbavágó munkát teljesített , annak a képesítéshez kötött mesterségek gyakorlására is az iparhatósági bizonyítvány kiadandó. A képesítés szemérmetlen kijátszását találjuk a törvény 6. §-ában: a szaktudásnak valószínűsítése sem kell, elég, hogy valaki önálló iparos legyen, ha életének 21. életévét betöltötte, még az sem kívántatik meg, hogy írni, olvasni számolni tudjon. A 7. §. szerint pedig a kiképesítés igazolásához kötött ipart önállóan űzött, bármely más képesítéshez kötött mesterségre, a képesítésnek külön kimutatása nélkül átmehet, vagyis aki egyszer borbély volt, a két évi jogvesztési időn belül lehet szabó, kárpitos, csizmadia, asztalos stb. anélkül, hogy e mesterséget tanulta vagy képesített üzletvezető tartására volna kötelezhető. S hogy még megbotránkoztatóbb legyen a törvény e rendelkezése, mesterséget nem tanult ily egyén még tanoncz tartására is jogosult. Igazságtalanság. Legnagyobb igazságtalanságnak tartom, hogy az iparát kitanult, fáradozott iparos egy kategóriába helyeztessék oly egyénnel, ki ipart soha sem látott, soha sem tanult, de pénze van s ezzel a pénzével s egy üzletvezetőül alkalmazott rossz, elzüllött, tisztességes műhelyben már alkalmazást nem kapott segéddel tönkre teszik a tanult iparost. Ehhez hasonló intézkedés foglaltatik a törvény 44. §-ában, amely szerint minden iparos iparát bérlő által is űzheti. Beszéde végén a következő határozati javaslatot nyújtotta be, melyet egyhangúlag elfogadtak. Határozati javaslat: Sopronban 1904. évi szeptember hó 11-én tartott iparoskongresszus kimondja, hogy a magyar ipar tétele, fejlődése, megerősödése, versenyképessége és felvirágzásának feltétele és követelmény® az önálló vámterület s ezzel Magyarországonál Vahot Imre a „Pesti Divatlap“ mellé segédszerkesztőnek Petőfit szerződtette évi 400 váltóforinttal, tehát évi 160 pengő forinttal. Ez összegért kellett minden számban egy verset írnia, az ujdonsági rovatot szerkeszteni és korrektúrát csinálni. És Petőfi ez állásával nagyon meg volt elégedve. Dicsekedett is vele, hogy milyen jó fizetésbe jutott. A helység kalapácsát 40 ftért vette meg tőle Geibel. János vitézért Vahot Imre 100 ftot fizetett váltóban. Igaz, hogy a pénznek is ekkor még értéke volt, az élet nivó rendkívül olcsósága mellett. P. u. Jókai kezdő író korában Szigligetinek egy bútorozott szobáért hat forintot fizetett. Öt forintért jó ebédet kapott. Fiatal írók akkor még nem igen reggeliztek. Vacsoráim Jókai és barátai egy egy tejes boltba jártak. S ez egészségekre nézve is jobb volt, mint a mostani írók sok pecsenye étele. Érdekesen beszélte el Jókai azt az időt, a midőn ő Petőfiékkel lakott. Összesen volt három szobájuk. Petőfinó nem nagyon szerette a gazdag asszonykodást s igy kosztot hordattak. Petőfinó kicsi termetű volt és egyáltalán távol állt attól a szépségtől, a melyet az ember róla férje versei után képzelhetett. Rövid, férfias hajat viselt s öltözködésében ő is mint férje sokszor exentrikus volt. Érdekes az is, hogy hármuknak egy kapukulcsuk volt csak, s midőn egyszer talán éppen márczius 14-én este Jókai kardosan távozni akart a tüntetőkkel teli levő utczákra, Petetinó megkérte, hogy férjét ne vigye magával, mert kitudja, mi történhetik. Jókai távozott s a kaput maga után bezárta. Petőfi értesült erről s ablakából kiabálni kezdett, hogy térjen vissza s nyissa ki a kaput, mert ő is menni akar. Jókai tette magát, hogy nem hallja, s igy Petőfinek kapukulcs hiányában, azon szerfelett mozgalmas éjjelen otthon kellett maradnia. Ugyanakkor beszélte el Jókai nekünk meghasonlását Petőfivel. Ezt azért is föl kell ide jegyeznem, mivel a meghasonlás okát a nagyközönség egy része másként akarja tudni s Jókai első házasságával hozta kapcsolatba. A magyar kormány az országgyűléstől katonát és pénzt kért s Kossuth nagyhatású beszéde után azt meg is szavazták, még pedig túlnyomó többséggel. Természetesen Vörösmarty is a többséggel szavazott. Szórt Petőfi rendkívül haragra gerjedt s megirta a „Nem én téptem le homlokodról, Magad tépted le a babért“ refrénű versét. Petőfi a költeményt „Az életképekben“ mit Jókaival közösen szerkesztettek, akarta közreadni. Jókai ellenezte. Végre is a költemény ott megjelent, de még a Jókai elitélő nyilatkozata is. A szakadás ekkor megtörténvén, nyolcz hónapig egymást nem látták. Budavár bevétele után tartott örömlakomán találkoztak újra. Jókai ekkor pohárköszöntője végén azt mondta, hogy élteti azokat, „akik ezután fognak a hazáért meghalni.“ Ekkor Petőfi poharát a Jókaiéhoz koccintván így szólt: „Köszönöm, hogy értem is ittál !“ Ez volt utolsó érintkezésök. Midőn Jókai ezt elbeszélte, hangján megérzett az elérzékenyedés. Mert ő igazán és mélyen szerette Petőfit. De ez alkalommal nemcsak Petőfiről beszélt, megemlékezett más írótársáról is. Beszéde azt a benyomást tette rám, hogy mindenkiről inkább elismerőleg és szeretettel szólt. Senkit sem kicsinyeit, mindenkinek kiemelte valamelyes jó tulajdonságát. Még máskép beszélnek kollégáikról a mostani írók ! A több mint egy óráig tartott rendkívül érdekes előadás végén, miután nejéről is hosszasan szólt, oda hajolt gyöngéden hozzá és szeretettel megcsókolta. Laborfalvy Róza szeméből két könycsepp hullott le. Hej rég volt mindez ! Mi az akkori fiatalok már őszbe csavarodtunk, de mindig büszkék lehetünk arra, hogy egykor ez igazán minden tekintetben nagy ember körében élhettünk. Legyen emléke örökre áldott. E L L E X Z E K all szerencsém a n. é. helyi és vidéki közönség szives tudomására adni. Tükör-posztó, hogy a világhírű’■W* «8° 1"5 mely 3569. szám alatt törvényesen védve van, Kolozsvár vidéke részére az eladási joggal kizárólag elégem van megbizv -------(A posztó szélében végig bele van varrva a védjegy és „Tükör-posztó".) - - Tisztelettel Császár Dávid, Mátyás király-tér 23. szál 1004. SZEPTEMBER 21