Ellenzék, 1921. április (42. évfolyam, 63-77. szám)

1921-04-16 / 77. szám

Clnj-Kolozevár, 1921. április 16. ezeresztendős lelki kapocsnak a szétszakítása híveim lelkében is mély sebeket hagyott, amelyek enyhítést és gyógyítást várnak. Vajha ez a gyógyulás Felséged uralkodói bölcsességének kisugár­zásaként kormányának megértő intézkedései által mielőbb be­következnék. Felségednek most már hű­ségesküt tett alattvalója ilyen gondolatok között az unitárius egyház érdeké­­ben mély hódolattal a következő kéréseket terjesztem Felséged színe elé.­ Hódolattal kérem: I. Az unitárius egyház vallás­­szabadságának s a szabad vallás­gyakorlatnak törvényes biztosítását. II. Az unitárius egyház évszáza­dos alkotmányának sértetlen fenn­tartását, hogy egyházi-, iskolai- és vagyoni ügyeit az állami főfelügye­let alatt szabadon intézhesse. Ne­­­vezetesen mindennemű alsó-, kö­zép-, felső- és­ szakiskolát, vala­mint egyetemes nyilvánossági jog­gal felállíthasson és fenntarthasson. III. Kizárólag egyházam önzetlen híveinek vallásos kegyességéből származott egyházi és iskolai ke­gyes alapítványok sértetlen fenn­tartását és mindenféle kisajátítástól való mentesítését. IV. Az állami főfelügyeleti jog (ius supremae inspectionis) és az egyház védelmét szolgáló állami kötelesség (ius advocatia) törvényi biztosítását. Egyházi, iskolai és általános kul­turális feladatainak megvalósítása a ma létező vagyoni helyzetünk közepette és a változott gazdasági viszonyok folytán, csak úgy lesz lehetséges, ha Felséged minden­kori kormányai az unitárius egy­ház szükségleteinek kielégítésére a lehető támogatást készséggel nyújt­ják. Kérem Felségedet, hogy kormá­nyát utasítani kegyeskedjék, hogy az egyház és állam közötti viszony rendezésénél az unitárius egyház kiküldötteit meghallgatni és a szük­séges véleményes javaslatokat kévetni el ne mulassza. Hódolatom kifejezését a szent írás eme szavaival végzem: „Ke­gyesek legyenek a királyoknak az igaz beszédek és az igaz mondást szeresse a király, mert igazsággal be­­­erősittetik meg a királyi szék.“ Föpásztorságomnak negyvenötö­dik esztendejében Felségednek hódolatteljes alattvalója: Feret­cz József, unitárius püspök — A maga lakása ? — kérdezte s akkorát kacagott, hogy a nagy család ébren alvó tagjai ijedten kapták fel fejeiket. — Ne lármázzon itt, mert fel­ébrednek a lakók. Maga betolako­dott az én lakásomba s még ilyen zajt csap. Keljen fel és menjen a dolgára. Most az idegen is komolyra fogta a dolgot. — Öcsém, — mondta — ha megbolondult, vitesse magát az őrültek házába, de velem ne pac­kázzon tovább, mert én álmos va­gyok. Egy hete már nem aludtam és most aludni akarok. — De ez az én padom és én is aludni akarok. Legfeljebb arról lehetne szó, hogy maga albérlet­ben itt maradjon. De most már ebbe sem egyezem bele, mert rombáskodott. Érti? — Értem. Aztán ki adta magá­nak ezt a padot? Minden csavar­gó azt hazudhatja nekem, hogy ez a pad az övé. Mondja meg, ki adta magának ezt a padot? Sir Pál ijedten horgasztotta le a fejét és néhány pillanatig nem szólt semmit. — No látja. — mondta most higgadt, de meleg hangon az ide­gen — maga nem tudja igazolni ehhez a padhoz való jogát. S ha voltak jogai, ezek a jogok ma éjjel elvesztek. Mert ezt a padot én most elfoglaltam, innen többel nem megyek el- Amig jobb lakás­hoz nem jutok. Akkor maga vissza­jöhet ide és itt alhatik tovább. De mától fogva itt én parancsolok. — Ez erőszak. — Ez lehet. De fiam, jegyezze meg m­agának, hogy az élet teli van erőszakosságban. A lágyszívű elbukik, az erőszakosnak utat en­gednek a gyávák. — Ez gazság. — Lehet, hogy az, de az embe­rek az élet harcaiban mindig gaz­emberek lesznek. — Legalább engedje meg, hogy albérlő lehessek a saját lakásom­ban, amelyből kitart. — Ez kényelmetlen volna s ezért én ebbe nem egyezem bele. Mond­tam már, fiam, hogy hagyjon bé­két. Álmos vagyok, rettenetesen unom ezt az ostoba vitát. — Ez lelketlenség. — Igaz, lelketlenség. Fiam, a pénz lelketlen. Ez a pad most pénz. És én lelketlen vagyok, mint egy milliomos vagy egy uzsorás. Jó éjszakát. Az idegen lefeküdt és ügyet sem vetett többé Sir Pálra. Sir Pál még néhány percig némán bámult az új lakóra, nézte az izmos karját, a ziháló mellét, az erős lábszárát, aztán fáradtan, görnyedten!, mint akibe oktalanul belegázolt az élet, újra nekivágott az éjszakának. go­ *TV ) Tisza István gyilkosainak pere Friedrich tagadja, hogy tárgyalt a gyilkosságról Fényes László kihallgatása BUDAPEST, ápril. 15. (Saját tud) Tisza István gyilkosainak perében a főtárgyalás második nap­ján Friedrich Istvánt hallgatták ki. Vallomásának fő vonásait már teg­nap ismertettük. Friedrich azt ál­lítja, hogy az egész forradalmi szereplése néhány beszédből állt, amelyeket a Károlyi-párt köz­helyiségének ablakából mondott el. Pénzt senkinek sem adott, sőt a pazarló Linder hadügyminiszter­től nagyobb összeget mentett meg. Friedrich a nemzeti tanácsot ab­ban az időben szükséges intéz­ménynek tartotta. Károlyi Mihály eredetileg barátja volt. Később ő (Friedrich) felismerte, hogy Ká­rolyi degenerált hülye és gazem­ber. Tény az, hogy ő szabadkő­műves volt, de hazája és vallása ellen semmit sem követett el s páholyban sem hallott soha ilyesmit Az elnök kérdésére kije­lnti, hogy nem igaz az, mintha­­ a pártkörben Tisza meggyilkolásáról tárgyalt volna Hüttnerrel, Sztan­­kovszkyval és Dobóval. Elnök: ön akkor azt mondotta: .Elég volt már a besédből, az ország tetteket vár. Nekem meg­van a tervem. Az emberek har­mincegy hónapig tudtak verekedni idegen érdekekért, most pedig gyávák egy lövést leadni. Ha ném teszik meg, kénytelen leszek pa­rasztokkal végrehajtatni a gyil­kosságot.“ Friedrich: Ebből egy szó sem igaz. Elnök: Igaz-e, hogy a gyilkos­ság után Horváth Lanovicsnak ön adott útlevelet Pécsre? Friedrich: Horváth besúgói s­zol­­gálatot végzett, s tőle hallottam először Heltay Viktor pozsonyi rablásairól. Kérésére egy kártya­lapra annyit írtam fel, hogy Hor­váth Sankovics Tivadar pécsi út­ját biztosítom. Nevezett forradalmi érdemeket szerzett. Elnök ezután azt kérdezi Fried­­richtől, hogy miként lett állam­titkár ? Friedrich: Elég erélyes ember vagyok. Arra a kérdésre, legeződött-e Hüttnerrel, Sztanykovszkijgal és a többiekkel, akik leveleikben csak Pistának nevezik, azt válaszolta, hogy a pártkörben mindenkit te­gezett, de bizalmas viszonyban nem volt velük. Fényes László kihallgatása Utána Fényes László hírlapb­ól hallgatták ki. Nem érzi magát bűnösnek. Hosszasan elmondja élettörténetét, képviselői szereplé­sét és működés­ét a forradalom előkészítésénél. Ő mindig azt állí­totta, hogy Tisza István a legna­­g­ybb magyar és a legbecsülete­sebb ember volt. A háború kitö­résekor Farkas Pál képviselőt kérte, hogy hozza őt össze Tiszá­val. A válasz az volt, hogy Tisza m­­ óhajt vele beszélni. A kép­­viselőházban szemembe mondotta — folytatja Fényes , hogy önt rágalmazásért kétszer elítélték, ezért nem beszélek Önnel. Fényes László elmondott egy drámai jelenetet, amely Károlyi Mihály és ő közötte folyt le hó­napokkal a forradalom kitörése előtt. Fényes figyelmeztette Ká­rolyit arra, hogy át kellene vennie a hatalmat és kiverni a galíciai beözönlőket, mert tönkreteszik Ma­gyarországot és irtózatos antisze­mitizmust teremtenek. Fényes ezután részletesen el­mondotta az­­összeomlás előz­ményeit. Elnök: Ma módot adtam önnek arra, hogy bemutassa egész egyé­niségét. Holnap Önnek a terhelő vádpontokkal összefüggő esemé­nyekről kell számot adnia. A tegnapi tárgyalási napon Fé­nyes László a vádpontokra kije­lenti, hogy előtte senki sem be­szélt Tisza meggyilkolásáról és nem igaz, hogy a nemzeti tanács­ban szóba került volna Tit­za Lukachich altábornagy és mások letartóztatása. Tisza meggyilkolá­­sáról a telefonközpontban értesült és akkor rögtön azt mondta, hogy borzalmas dolognak nem lett volna szabad megtörténnie. Fried­richnek ő politikai ellenfele, de ha jó barátja iPime is, elmondana rá a minden súlyos dolgot. Most azon­ban semmi terhelőt nem tud reá. A többi vádlottakat alig ismeri. Fényes végül kijelentette, hogyha kiderülne, hogy ő tudott Tisza megöletéséről, mindenki számára tudna mentőkörülményeket, csak a saját számára nem. A tárgyalást ma, pénteken folytatják. ELLEN­ZÉL Szervezik az állami adóbeszedű hivatalokat Értekezlet a pénzügyi resszort­­ban. Tósa miniszteri tanácsos nyilatkozata (Sajót tud.) Az egységesítésnek pénzügyi téren való keresztülvitele az adminisztráció jelentős átszerve­zését vonja maga után. A régi ki­rályságban nincsenek meg az állami és városi adóhivatalok. Most eze­ket a csatolt területen is megszün­tetik és helyettük az ókirályságbeli mintára adóbeszedő hivatalokat állítanak fel. Ebben a tárgyban az erdélyi és bánáti pénzügyigazgatók helyébe kinevezett pénzügyi admi­nisztrátorok értekezlete már két napja tart a pénzügyi resszortban. Munkatársunk ebből az alkalomból felkereste a pénzügyi resszortnál dr. Tósa Gyula miniszteri taná­csost, aki az értekezlet munkájáról az alábbi tájékoztatást adta: — A pénzügyigazgatók helyébe kinevezett pénzügyi adminisztráto­rok bevonásával már második napja folynak a megbeszélések az állami adóbeszedő hivatalok fel­állításának módozataira nézve.­­­­Ezeket az új hivatalokat a régi királyságbeli hasonló intézmények mintájára szervezzük meg. Rendel­tetésük kizárólag az, hogy az adók behajtását az eddiginél intenzívebb módon eszközöljék. Egyéb hatás­körük nincsen. Minden városban és nagyobb községben lesz állami adóbeszedő hivatal. A kisebb köz­ségekből pedig kettő-három szá­mára állítanak fel ily hivatalt. Na­gyobb helyeken a lakosság szám­arányának megfelelőleg több hiva­tal lesz. Kolozsváron kettő, Ko­­lozs megye területén pedig 36 ilyen hivatal fogja ellátni az adóbehaj­tás munkáját. Egész Erdélyben és Bánátban összesen mintegy hat­száz ilyen hivatal lesz. Ezeknek a hivataloknak felállításával a városi adóhivatalok hatásköréből kiveszik az állami adók behajtását, amelyet szintén e hivatalok fognak vé­gezni. Tósó pénzügyi tanácsos végül kijelentette, hogy az Erdély köz­­igazgatási beosztásában most esz­közölt változtatás semmiben sem érinti a pénzügyi reszort hatáskö­rét. Dacára annak, hogy négy me­gyét kivettek az erdélyi közigazga­tás alól, egész Erdély és a Bánát egy egységes pénzügyigazgatási őrületet képez. ft fcraillstSi!­KoBSiautiaSpslyfcB ATHÉN, ápr. 14. Ideérkező hírek­ből kitűnik, hogy a kemálisták titokban fegyvereket osztanak ki a konstantinápolyi török lakosság kö­zött. Fanatizmusuk minden pilla­natban felizgatható arra, hogy meg­támadják és megöljék a görög és örmény lakosságot. Оков ember az­ben hirdet. Ellenzék* Málnesi n­ária-viz érkezett Pálmai és Fórizshoz.

Next