Ellenzék, 1921. július (42. évfolyam, 144-161. szám)
1921-07-10 / 144. szám
Cluj-Iszppzsvár, 1921. július 10. erneleti tárgyalóterem előtt néhány szolga áll. Megkérdezem az egyiktől, hogyan lehetne bejutni. A szolga kinyújtja a kezét és rámutat az egyik ajtóra: — Arra ii, csak menjen be azon az ajtón . — mondja ékes ■ lipcsei dialektusában, amit külön tanulmány megérteni. Az bizonyos, hogy nem teketóriáznak sokat. Ha az ember bemegy az ajtón, hát benn van. De nincs semmi ok arra, hogy különösebb korlátozásokat léptessenek életbe. Aránylag csekély az érdeklődés. A hallgatóság az újságírókon kívül csupa külföldiből áll. A lipcsei lakóinak nsicsen ideje az ilyesmit megnézni. Ha pedig véletlenül mégis akad, ideje, nem bolond, hogy idejöjjön. Elmegy a sörházba, vagy a múzeumba. Mert fős kultúra és a sör. A tárgyalás javában folyik. Kis ember a vádlott, oly altiszt. Vjlaka a krefchli fogolytábornak volt atyaúristene. Azzal vádolják, hogy szigorúan bánt a foglyokkal. A vádlott tagatd. Úgy belejött a lendületbe, hogyha arra kerülne a sor, a csillagokat is bizonyára letagadná az égről. Az elnök egy darabig hallgatja, miután rárival: — Az igazat mondja, vagy inkább ne beszéljen semmit! Ez ezeréig meglep: igazán nem lehet ezssal vádolni a bíróságot, hogy elfogutt német fajbelije iránt. Sőt. A perrendtartás szerint nem nagyon szabad így reordülni a vádlottra. Minél tovább hallgatjuk a tárgyalást, annál rokonszenvesebb lesz azenek. Nagyon gyakorlott feltő lehet, óriási tapssatalattal és pszichológiával dolgozik. Messziről megismeri, hogy mikor mondanék igazat és mikor kort élnek a tanuk. Szünet közben a nevét is,megtudakolom, Sciffadtnek hívják. Éppen elég szülke név. A folyosó márványtortájára támaszkodva a londoni Observer tudósítója cigarettázik mellettem. Végre találok egy embert, aki a németet nem lipcsei dialektusban beszéli. éz angol már napok óta hallgatja a tárgyalásokat. El van ragadtatva az elnöktől. Azt mondja, hogy angol bírónak is beválnék. Látom rajta, hogy igen nagy dicséretet akar mondani. A bíróság reggel 9-től délután 2-ig és azután két órai szünettel délután 4-től 7-ig, olykor 8-ig tárgyal. Tehát 8—9 órát napjában. Az ... elnök ennek a horribilis idegölő munkának dacára mindvégig éles figyelemmel, minden részletre kiterjedő gondossággal, pártatlanul és tapintatosan vezeti a tárgyalásokat. Felkeresem a tárgyalás jegyzőjén megkérem, hogy eszközöljön ki Schmidt elnöknél a tárgyalás végén is hány percig beszélgetést. — De az elnök úr minden bizonnyal szívesen áll az urak rendelkezésére — biztosit a jegyző. Tényleg úgy van. Úgy látszik ,már megszokta, hogy az újságírók megrohanják. Ezúttal csak magára voltam, aki beszélni akartam vele. A többiek már előzőleg megtették. Megkérdeztem, hogy meddig fog tartani a háborús bűnösök tárgyalása. s — Azt bizony magam is szeret-ném tudni — válaszolta. Tulajdonképen még a vádlottak listájával sem vagyunk tisztában.Egyrészt új listákat kapunk, amelyeket az egyes kisebb államok most terjesztettek be a főtanácshoz, másrészt pedig a franciák meg angolok , nagyon lecsökkentették azok számát, akiket felelősségre akarnak vonni. Nevesebb hadvezérek már egyáltalán nem szerepelnek ..a listán. Ha jól tudom, összemüit,ha három tábornok kerül a bíróság elé. Megmondottam, hogy imponál ez a pártatlanság, amellyel a tárgyalások lefolynak. — Marától értetődik, hogy mindazok ellen el fogunk járni, akik a háború alatt az emberiesség törvényei elís vétettek. Ezek fölött igazságosan ítélkezni fogunk. Az épen olyan ? természetes, mint amilyen természetes, hogy nemzeti hőseink nem kerülhetnek a bíróság elé, mert azok felül állnak ítélkezéseinken. mételte a kisebbik hadnagy és a hangjának csaknem olyan szomorú hárfazengése volt, mint az idősebbik Hideghetynek. Most hallgattak. János az asztalon levő kancsóból vizet öntött e tenyerébe és a hideg, nedves kezét forró homlokához érintette. — Talán megbolondult, hogy ezt tette velem . . . Isten elvette eszét, hogy ezzel engem büntessen . . . Völgy — és János hangja most rekedt volt, fejét lehajtotta és könnyei a sarkanytyújára hullottak — vagy sohasem szeretett. .. Ez az . . . sosem szeretett . . . Pál fölállt, a testvéréhez lépett, megsimogatta a haját, megcsókolta a homlokát. — Az lehetetlen, hogy ne szeretett volna, téged, Jánoskám . . . Az lehetetlen . . . A Schlossberg dobozformájú tornyában az óra fél négyet vert. — Talán lefeküdnénk Jánoskám — mondta Pál félénk szerénységgel. — Úgy sem tudok elaludni — szólt az idősebbik hadnagy. De azért tűrte, hogy az öcscse vírtisztesse és minekutána Stefánia csipkekendőjét a szállóbeli ágy párnájára borította, a takaró alá bujt. Most Pál is levetkezett — gyorsan, sietve vetkezett, a fivére szobájában leoltotta a villanyt, azután átment a saját sötét szobájába és maga is lefeküdt. De a két szoba közt levő ajtót nyitva hagyta, azért, hogyha János szivének kínjában nagyot sóhajtana, ő azt meghallja és fivérét enyhíteni igyekezhessék. A két hadnagy már félórája feküdhetett a sötétben csendesen, mint két ólomkatona a Játékoka,ulya forgácságyán, vagy’két bűnös halott a boncoló intézet márványlapján, amikor János átszólt Pálhoz: — Palikám, alszol ? — Nemi Parancsolj Jánoskám. Pál már felgyújtotta a villanylámpát, pongyolamód magára kapta lovastiszti köpenyét és János ágya mellé ült a székre. — Olvassak fel valamit, Jánoskám ? — Igen. . . . Arra akartalak kérni.... Pál az asztalhoz lépett, ahol a kis sárgás üvegcse mellett néhány könyv hevert... „Geschichte des Österreichisch Preuszischer Feldzuges 1866....» Claude Farrernek egyik novellás kötete. „Fumée d’ Opium“ ésvértestiszteknél valóban szokatlan) Baudelaire költeményei, sőt az olcsó könyvtárnál egyik füzetje, az „Anyegin” magyar fordítása is. Vasútra igen alkalmas könyvecske, mert könnyen zsebben hordható. (Vége köv.) 3 Amerika és az európai politika Redlich tanár, volt osztrák pénzügyminiszter amerikai tanulmány útjáról és tapasztalatairól í ít frf . Az Ellenzék bécsi szerkesztőségétől Redlich József ír„ a bécsi egyetem világhírű közjogásza, akit amerikai tudósokhoz és államférfiakhoz régi baráti kapcsok fűznek, az osztrák kormány megbízásából hat hetet töltött "az észak-amerikai Egyesült Államokban az osztrák pénzügyek szanálása ügyében. Redlich professzor, aki az utolsó császári kormányban pénzügyminiszter is volt, így a helyszínen szerezhetett tapasztalatokat és közvetlen információkat Amerika politikájáról és céljairól. Egész Európára nagyfontosságú, vájjon miképpen fog viselkedni Amerika az európai kontinens ügyeivel szemben és melyek Harding elnök szándékai. Redlich, aki amerikai idézése BBCS, július elején alatt az Egyesült Államok majd minden számottevő politikusával és diplomatájával megbeszéléseket folytatott, sokkal szakszerűbb információkat adhat erre a kérdésre, mint Reuter, Wolff és Havas eseményeket röviden regisztráló táviratai. Az Ellenzék bécsi munkatársa ezért megkérte Redlich tanárt, számoljon be azokról az impreszsziókról, amelyeket amerikai útján nyert. A tudós tanár a következő érdekes nyilatkozatot bocsátotta rendelkezésünkre: — Amerika magatartása Európával szemben rendkívül problematikus, mert minden irányban prejudikálnak a közelmúlt eseményei és nehéz kivezető utat találni a különböző konfliktusokból. A nép tradicionális kívánsága — ennek Harding megválasztásával kifejezést is adott, — hogy az Egyesült Államok Európával politikailag tét legyen összeköttetésben. Ezt a nézetet uralja ma a közvélemény. A Monrcedoktrina evvel bizonyos mértékben visszájára fordult. Eredetileg csak védelmet jelentett Eurrópával szemben, hogy az ne avatkozzék Amerika ügyeibe. Ma azt is jelenti, hogy Amerikának is megtiltja viszont, hogy Európa dolgaiba beleszóljon. Ebből konfliktus keletkezett, amely Amerika gazdaságát úgy alakította,, hogy Európa gazdasági életétől nem tudja függetleníteni magát. Európa gazdasági életét politikai és katonai események szabályozzák és ezért Amerikának érdeke, hogy bizonyos európai politikai kérdésekben is többé-kevésbbé állást foglaljon. Ilyen elsősorban a békeproblém, amely ma Amerika egész politikai és gazdasági életét uralja Amerika ebben akkor foglal: először állást, amikor Washingonban a kongresszus, majd tzsnáron is megtagadta a békeszerződés elfogadását. Harding megválasztásával ismét elítélték Wilson politikáját. Ezekkel a tényekkel szemben az utolsó tíz hónap eseményei igazolták, hogy Amerikának Európában mégis vannak gazdasági és ezáltal politikai, érdekei Hogy Amerika miként fog cselekedni, azt még maga sem tudná megmondani. Az Unió népe pszichológiailag nem akar Európáról mit sem tudni gazdasági okok folytán azonban kényszerítve lesz Európával politikailag is törődni. Amennyiben Amerikát egyes európai államok fejlődése érdekli, úgy ezek a nyugati hatalmakon kívül elsősorban a monarchia úgynevezett utódás államai.* Amerikát gondolkodótejti, hogy azok a nemzetiségi harcok, amelyek a monarchia bukásához vezettek, az új államokbanöbbé-kevésbé nyíltan folytatódnak. Ez érthetetlen odaát, mert Amerikában nemzetiségi és faji különbségek egy államterületen belül nem okoznak európai értelemben végharcokat. nwfr.- k íz ismeretlen költi) (Sajót tud.) A mai küzdelme, és poétikusnak nem mond!.., világban nehéz és súlyos felad költőnek lenni. Ma még ember.. , lenni is nehéz és aki a mai világban, mint költő tud szerepelni, azt ültessük le, simogassuk meg a fejét és kérdezzük ki a bánatát. A napokban egy fiatal, kóco legény "állított be szerkesztőségünkbe. Munkás, földműves külsejű ember, a leszerelt katona csukaszürke, csillagtalan, gombtalan egyenruhájában. — Mivel szolgálhatunk — képeztük abban a íriszemben, hogy munkát keres. — Kérem szépen egy pár verset hoztam, tessék az újságban kihirdetni. Már színdarabot is iram, de a színház még nem érvényesítette. Kiss Lajosnak hívják, földműves volt, most költői pályára lépett és nagyon szeret verset írni. Az életrajzi adatai elmondása után, leteszegy csomó verset az asztalra. Ma, mikor a közönség olyan ritkán részesül versolvasási örömökben, szinte szükségét érezzük, hogy Kiss Lajos költő verseivel megismertessük. íme az első vers. Címe: „A béka“. Hosszabb költői elbeszélés. Első versszakát bemutatjuk. Szajna vizén ladigoztam Szép örömmel eveztem De a Szajna közepén Fújni kezdett egy kis szél. Keservesen kieveztem És a parton menekültem Ah ! Iádig, Sádig, Sádig, Kecskebéka nem ugrik. A következő vers: „A Júniusi hajnal* A ragyogó csillagos ég, A hold fényesen süt, Megtekintem, éjjelenként / A junius éjszakit; S megnézem a göncül szekért, Milyen szépen ragyog A babámért, a babámért Talpra magyar vagyok. ■ ’ ri Szerettem a szépleányt s a bort, Meg a finom cigarettát, De csak olykor vagyok boldog, Ha forró csókkal ölelem át. A babámat elém hagyom A virágot m£g úgy sem, , De a bort s a cigarettát Soha el nem felejtem. Azt hisszük, ehhez kommentár nem kell. Kiss Lajos ezzel a pár sorral bekerült a halhatatlanok soraiba. A nők viszont, külön döntsék el, hogy mi történjen egy olyan emberrel, akit értük direkt talpra magyar. A sok vers közül azonban, az alábbi vers még a legszigorúbb kritikus sai- vét is bizonyára meglágyítja:__._