Ellenzék, 1922. február (43. évfolyam, 24-28. szám)

1922-02-01 / 24. szám

. %SZENZ&K melyek a bukaresti eljegyzés u­tán Belgrádiban lejátszódnak, ebből a szempontból a legna­gyobb figyelmet érdemlik meg. Nemcsak Cristerca román vezér­kari főnök utazott Belgrádba a bukaresti jugoszláv követség fontos funkcionáriusaitól kisérve hanem idevárják a görög vezér­­kar egy mantratariusát is, ki­s jugoszláv-román katonai konven­cióba Görögország csatlakozását fogja bekapcsolni. A jugoszláv­­csehszlovák-román szövetséghez tehát Görögország is hozzá fog­­ érteni, míg Ausztria a jóakaratú semlegesség politikáját követi. Kimaradt tehát a középeurópai olasz politika támasza ? Városi Szépművészeti Múzeumot létesítettett Korpotov Helyiség a tárlatoknak. Ciprea tanácsos nyilatkozata (Saját Kid.) • A kolozsvári festő­­ar­véeztek múlt év december havá­ban karácsonyi képkiállítást rendez­­tek. A kiállítás — bár erkölcsileg fényesen sikerült a kiállító művé­szeknek — anyagiakban nem sokat jövedelmezett. A közönségnek éppen tehetőse­bb és gazdagabb része tar­totta magát távol a vásárlásoktól, mert azok, akik képeket­­vettek, inkább olyan művészbarátok és művészetpártolók voltak, akik sze­rény anyagi viszonyaikhoz mérten a tárlatoknak csak olcsóbb képeit vá­­sorolhatták össze. Nem találtuk a vásárlók sorában a nagybankokat és vállalatokat és ami a legfeltűnőbb, nem vásárolta vármegye sem dacára annak, hogy ezt Methes prefektus az egyik tárlaatán határozottan meg­ígérte. Kolozsvár, a régi kincses város ősi tradícióihoz híven igyekezett ki­venni részét abból a kötelességszerű hivatásából, hogy ne csak a művé­szetet pártolja, de a város sajtómövé­­szeinek anyagi helyzetén is tőlé­tel.­ Feszülő ujja­ között megítyibor­­gatta károsít nyakát a fának és nyütt hurok jajongró fájdalma egy felsírt a nyütt hurok jaj­origó fáj­dalma egy mélabús, borongó dalba. ‘Az asszony sirt. —Látod, ezért szeretlek. Mert­ más vagy, mint a forró velencei vér. Valami lanyha fáradtság tétováz szemedben, mintha összes véreid szerelmes bágyad teásra lenne örö­köd. Szőke hajad — add, hadd­­Csó­koljam — selymes, finom, mintha olvadó arany csisrrajiba ajkaim kö­zött. Harapó csókod oly lágy, mint Kölyökkutya játékos marása. Erős karod oly félős. Oh, Aba, ért meg­halok érted! — Kegyes jó asszonyom, gondola Közeledik — mélyült közbe G­oraim! hangja. — Siess akkor Őrem — és már tépte a fitt­alkét bü­csöző­fel. A ha­jók­ szétváltak, egy pillanatra ívet képeztek, mint két sötét szemöldök, felettük örködön a lagiinai Szűz himbáló lámpásával. Még 'Csöppent az evezők vize, mi­kor a késői gondolás megérkezett. Nő volt és a Cölöpöknél meghop­­pantotta a Hajót. Letérdelt a Szűz Képe elé, Karjaival egy kis gömbö­lyű gyereket emelt magasra. — A­­Szeretettt adta, ŐK édes Szűz anyám. Néked Hoz­itt, vigyázz rá. Te megértesz engem és jobb anyát adsz Pálamnál Béld, bűnös, bukott leánynál. Kis alvó porontyát ráfektette­ a­ Cölöpökre, betakarta vállkerídőjével­­ és meglóditotta gondoláját. _ _ Messze, messze bömbölt a só!-í romeo. II. A Dögaresea Csak’ éjjel utazott. A telihold széthintette fehér nyálát a lankás tarlókon, zizegő szőlőluga­­sokot i­s magasba nyújtózkodó cipru­sok­, melyek mozdulatlanul, mint ápolt. Ujjak mutattak a csillag­­szegény égre. A nagyasszony kocsi­jának sötét sarkét kereste. Hosszis, puha kezeivel arcét simogatta és úgy hallgatta a. Nehéz lovak bor­­ka­fásaitól kísért szekér­­Csikorgó sírását, úgy szenvedett, úgy élt, amint a röpke hangulat ernyedést vagy reményt keltett benne._ Mióta mind kevesebb szint, fényt Hozott a vajúdó hajnal, vitt a lankadó al­kony, arcára ráült a nagy súlyos bánat és finom szem szögletekre fu­tó ráncökölt égetett h­alavény­­bőré­re. Nem látta azóta Hubát sem­, nem dobbant ezivért a szive. A Do­gé, kittek hűlő vépe nem kívánta többé az asszony lihegő éjjelt, reg­­gelenkint meglátogatta és politiká­ról,­­pénzről, épülő házak stukkóiról beszélt., Közben­ rábírta, hogy indíít­­jott útnak. Bolognába Hívta az Utolsó­ remény. Ivarié, a nagy bölcs, ki az afrikai naptól szikkadt szi­kárrá, szívott testében Csodás tu­dást őrzött, mint az Összetöppe­dt szőlő tüzes erőt. Ivarié, a szemvolvó egyetlen ismerője talán Visszaloom számára a szürkülő ég mély kékjét, szerelmesének arany fürtjeit. Hajnalban ért a város kanfijához. Egy alabárdos, kis pénzért dobta oda a hajnali álmok zsongaló jóságát, bevilágisolt­as kocsijába. Tudta ugyan már a Hírhozóitól, Hogy kit visz a határ, de miért ne kiváncsis­­kodjia, hiszen olyan ritkán láthat Hrwald bárgyú szülötte finom Her­­cegnőt. Ivario háza előtt kiszállt a Dogatessa és könyörgőn lendült fe­léje, utolsó hittel szivében­. — Ivartól Mester! Segíts! Az Örvös merev tekintetét b­ele­­égette az asszony tiszte, szemeibe, sárgás ujjaival felfeszítette a reb­benő pillákat és megválna, míg ki­buggyantak a könnyek. , — Kegyes asszonyom, néked a lel­ked beteg. — Csitt! Mester He itt — és leHaj­­fott főve! követte az orvost. A szo­bában odaállít­, egy festett ablakhoz, szent Sebestyén megkiszott teste elé és Úgy érezte, Hogy Ivanié Ujjal két sötét ásító lyukat égettek hom­loka alá, két szörnyű parazsat, mely agyét sütötte. Nem bírta tovább. — Kegyelemi irgalom! A szemem — és már kúszott a földön a vén’ felé. — Neüi s, szem szenved, mélynél? minden erőt láttam, a lélek, a sötét, alvadt bűnöktől foltos lélek ho­m­á­­lyosodik­. —Nem, Horn. Büntetett vagyok. Tegnap vettem magamhoz az Ú­r testét. — A'aazoTíy, ha nincs Őszinte szód hozzám. én Horn segítHetek rajtad. — Kegyeteur. Szeretek. — Ez a­ vesked. — Hát Irlán szeretni egy szőke lírit egy kesVeuvnjkö HamHínof? Te nem szeretlék soha • —­ A bűn, bűn magától, nem fon­tos, klórt. —­ De én nem ha­gyom el, és nem engedem el — sikoffgott. Úgy sze­retem, mint férfit soha, mert látod, vén ember, nincs gyermekem és őt néha annak is érzem. — Siess akkor vissza szegény, mert nem látod őt már soká, azután pedig soha többé. Hallani fogod a Hangját, érezheted a csókját, de lát­ni nem látod és mondom né­ked, bűnös nagyasszony, mert meg­vakulsz. — Jaaí! — Biztosan. — Ne te átkozott. Hazudtál. U­gy­e Hazudtál! — Miértig — Megyek már, te sáfár! és keze a torkára tévedt. — Ég 'ortalmazzon'. Dögöl'isse —, és kitárta a súlyos bronzajtót. Megfordultak­ a­ lovak, a­z asszony pedig jajongva tépte testét az ülés süppedő selyem szálai is.- Nem­­ volt többé idő, egybefolyt minden egy végtelen mély szenvedéssé, mint a forró, láva a sistergő kráter ásító fenekén. - Nelenesben érte utól az Ti tárta lo­holó álom, Ütvegte­sttel, ki ázott ide­­gikk­el aludt szinte Végtelenül és telurf­aut ajkai között sípolva tört fel létekzete. A Dögé mindent tudott. T­aVosa félte a. Boas'Zilf es Srík­ább elárulta fiúnőjét. Ginvarmis Twplráu 'kötéllel, találták meg. rútat bős lefu­gő rabö­­g­ót, ven gon­dolata végéhez T­öfve. Dyorsan és ném­en fiotaövtatett a, ra?KTszo^y beCsüle­ f.'v") r»*»os$ fir-'-'Tci fi«r ra.^y7\rfrr^t 'ff fi; Klirr^Si vjarrv hnlrfriirq'jfi'r/rT O.’ZGtT­­?• ■( (Oq^Vr? g! VéVT* * vj'"f d^prO"­t&l-f are^iT-l fjY'D aba -irtviT. t’'­Zes sofok­- Kal formi parázna­ testét, forró ólom­mal önteni ki­­esőkos száját. De Dögé 3 Cluj-íto Kozavík­, 1922. február 1 Össem kell hívni a Magyar­ Szövetség nagygyűlését Ki kell mondani a parlamenti aktivitást. Módosítani kell a szabályokat Írott"Zrvár", jan. 31. (Saját tud.) A választások vezetésére a Magyar Szövetség Intállói bizottságának tag­jaiból megalakított intéző­bizottság­nak tegnap délután ülést kellett volna tartani. Az Olás azonban el­maradt és azt ma, kedden délben 12 órakor fogják megtartani. A* ■dó rövidsége miatt az intéző-bizott­ság vidéki tagjait nem lehetett meg­hívni. Miután azonban ehhez az intéző-bizottság teljességének jelen­léte szükséges, nagyon természetes hogy érdemi határozatok nem lesz­nek hozhatók mindaddig, amíg a vidéki tagok is meg nem jelennek A Magyar Szövetség intéző bi­zottságának foglalkoznia kell a nagygyűlés összehívásával is és ezt elő kell készítenie, mert a parlamenti aktivitás formai elír­toro­zása a nagygyűlés feladata. A tar­gyarság már a parlamenti aktivitás mellett foglalt állást. és miután a magyarság egységének épen a Ma­gyar Szövetség a kifejezője, amely­nek épen a választások alkalmával ennek az egységnek megőrzése leg­főbb feladatát, kell, hogy képezze, a parlamenti aktivitásnak a Ma­gyar Szövetség által és annak? keretében való kimondásétól nem lehet eltekinteni, bármennyire) ,inkább csak formalitás! jellege van is:­ most. n?&? winek l­ehetőleg segítsen. Tette ezt nem ugyyen mint bőkezű mecénás, — mert a mostani,kiállításon mindö­sze Deák Nándor Őszi napsütés és Őszi tájkép című tájképeit vette meg 1100 lej kiállítási áron,­­­ megelő­zőleg­ azonban 28 ezer lej értékű kévet vásárolt, javarészt kolozsvári festőktől és a nagybányai Réthytől. LA vásárlásokra vonatkozólag meg-kimondásnak. De ezenfelül még egy igen fontos ügy elinlélése is követeli a nagy­gyűlés sürgős összehívását. És­pedig a szövetségi szabályok módo­­sítása. Tudvalevő ugyanis, hogy a kor­mány a Magyar Szövetsé­* szabá­lyainak, nevezetesen a 3-ik szakaszá­nak, módosításét kvánta ugyanak­­kor, én ekel a Szövetség működé-­ sének felfüggesztését megbüntette. A szövetségi szabályok módosítását pedig csakr ugyanaz a fórum eszkö­zölheti, amely a szabályokat meg­alkotta, az pedig a nagygyűlés. A Magyar Szövetség nagygyűlést tehát mindenképpen mielőbb összes kell hívni, tekintet nélkül arra, hogy a téli időszakkal járó fceliemstlek­­rétere erre « ■ntpstsni időpontot mim teszik a legalkalmasabbfi. Ez ter­mészetesen egyáltalán s­em lehet akadálya r, már megindult párt* szervezkedési mozgalomnak éli a választásokra vétó mímismneme. elő­készületek folytatásán*!?. Eztek­et folytatni lehet, sőt kel is, arra­ való tekintet nélkül, hogy a Magyar Szövetség nagygyűlés:­? cssk később, esetleg csak kevessé a yá!o­ldások előtt fog összejöhetni, hogy:'fcohré­­t vzm az e f&etben rá vétő Tactsz feladatokat. ./ kérdeztük Ciplan tanácsos^ kitől milyen képet és milyen áron­ vettek, aki munkáját síinknek erre vonat­kozólag a következőkben nyilat­kozott: —­ Sajnos, egy év alatt mindössze csak 30 ezer lej áru szépet vittünk összesen. Ebből a most megtartott decemberi kiállításra csak 1100 lej jutott, mert képvásárlásokra nem volt már több fedezetünk. Az április elsejétől kezdődő új költségvetésben azonban ismét beállítottunk egyelőre 30 ezer Sejt, amelyből elsősorban a decemberi kiállítások anyagából fo­gunk még kópékat venni. A város különben minden évben rendszeresen fog képeket vásárolni, mert ez egyik legutóbbi tanácsülésen elvben elhatároztuk, hogy egy városi szépművészeti múzeumot fogunk felállítani- A múzeum alapja­­félig-meddig megvolna már. A város nagyjainak p­ortraitjén kívül ugyanis körülbelül 35 darab festményünk van, amelyet egyelőre a városháza valamelyik­­termében helyezünk el, így kezdve meg a múzeumhoz szükséges anyag első elrendezését. LT/:y tervezzük, hogy évenként 10—15 darab újonnan vásárolt képpé­ fogjuk gyarapítani a múzeum anyagát, s így idővel na­gyon szép és értékes múzeumot létesíthetünk. -- A szépvásárlásoknál ni­ni a festők nemzetiségét, ha­nem csak a művészetet nézzük. Fényes bizonyítéka ennek az, hogy a legutóbbi 30 ezer lejes( vásárlá­­sainkal) 20 ezer lej jutott a magyar festőkre és csak 10 ezer a románo­­kára. Képekat vettünk eddig Deák Nándoron Mvfli Papp Mária, Kapi­tány és Konc román művészektől, továbbá Fapp Domokos, Szopos és Réthy megyei festőktől. A vásárlá­­soknál tiamissd­íjben nem alkud­tunk. Szó nélkül megadtuk mindig azt az árat, amelyet a művészeté a kiállításokon feltüntettek, illetőleg kértek. Ami a vásárlásokra fordított összeg elosztását illeti, Ráthynek ju­tott egyetlen képéért . Nagybányai részletért körülbelül 4000 lej, Papp Mádénak 2000, Kapitánynak 5000, Koncznak 2500, Papp Domokosnak 1000, Szopósnak egy képért, a Fe­kete zongoráért 4600 lej. Vettünk még egy u. n. szecessziós képet is 2500 ismért egy magyar festőtől és ugyancsak magyar festőktől több kisebb képet. — A tervezett szépmű­vészek­ mű­

Next