Ellenzék, 1922. június (43. évfolyam, 121-143. szám)

1922-06-23 / 138. szám

* -m/' ' F® - ~f ■ ■ • 1­­• ' J· •' • ' • ■ ·' .• • • .·'• , ^. ‘___ • .. . . ' - . # • 1922. 23, péntek Am 1 ipg Chfj-Moolozsvár, 43, ^v, 138. szám / _____ FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP SZERKESZTŐSÉG: | AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: | EGYES SZÁM ÁRA; 8 KIADÓHIVATAL: STÁTUS-PALOTA I­­V- b ban: Havonta 25, negyedévre 70, félévre 130, p 1 lej, Bukarestben 1­50 lej, Magyarországon 5 | ! STÁTUS-PALOTA e ep.és? e vre 240 lej. Negyedévre: Magyarország 350 K, p Korona, Csehszlovákiában 1 Ck, S. H. S. 1 dinár, fi Telefon 9. |! Csehszlovákia 70 Ck, S. H. S. 70 dinár, Ausztria | Ausztriában 150 ck, Németországban 3 márka, Olasz- S Telefon 109. isz országért tagja pártért? A mostani román kormánynak két­ségtelen legmarkánsabb egyénisége a miniszterelnök öcscse, Bratianu Vintila pénzügyminiszter. Kormányra jutásuk óta őt emlegetik legtöbbet, ő beszéltet magáról leggyakrabban és az ő akcióit bírálják a legizzóbb animozitással. Mi igen jól tudjuk, hogy a pénzügyminisz­teri munka, amelynek mindenekfölött az állam javát kell szolgálnia, sok magánérdeket sért és ezzel sok el­lenséget szerez. Éppen ezért fokozott mértékben törekszünk elbírálásánál a tárgyilagosságra. Éppen ezért eltekin­tünk azoktól az államférfiaknál csöp­pet sem rokonszenves primadonna­­allűröktől, amelyekkel a pénzügyminisz­ter a maga kormányzati cselekedeteit szcenírozza és pusztán a tények elbí­rálására szorítkozunk. A parlament rendkívüli ülésszakát a Bratianu Vintila ügyköréhez tartozó kérdések letárgyalására hívták össze. Mindjárt a megnyitó ülésen három törvényjavaslatot nyújtott be a pénz­ügyminiszter. Köztük a harmadik az állam legégetőbb, legtöbb bajt okozó külföldi függő adósságainak rendezé­sét célozza. A háború megindulása óta Romá­niának fokozott kiadásai voltak, ame­lyeket a rendes költségvetés keretei között nem bírt fedezni. A világhábo­rúba Roománia tudvalevőleg a küzde­lem megindulta után csak két évre lé­pett be. De azalatt is készült rá és ez a készülődés a hadüzenet időpontjáig 312 millió francia frank értékű bonba került. A háború folyama alatt ez az összeg további 252 millió frankkal szaporodott, az összes háborús bon­tartozás tehát 564 millió francia fran­kot tesz ki. De a drága háborúnál is többe ke­rült Romániának a béke. A fegyver­­szünet megkötésétől, tehát 1918 no­vemberétől 15 milliárd 420 millió lej­jel nőtt az államas­a­­rág belföldön, 2 milliárd 511 millió Lancia frankkal pe­dig külföldön. A mai lej­árfolyamra átszámítva ez a tartozás meghaladja a 27 milliárdot. A pénzügyminiszter akciója az ál­lam­adósságok konszolidációja és ez­zel a valuta további romlásának meg­akadályozása szempontjából kétségkí­vül igen nagy horderejű, igen helyes, kívánatos munka. A kérdés csak az, hogy milyen árat kell fizetnünk érte. Mik a kölcsön feltételei és milyen biz­tosítékot kötött le a pénzügyminiszter az új hitelezőknek. E tekintetben Bra­tianu hazatérte után csak nagy álta­lánosságban mozgó, a részletek elől gondosan kitérő nyilatkozatokat tett és pénzügyi köreink emiatt azt várták tőle, hogy a parlament előtt fog sza­batos tájékoztatást adni. Csalódtunk ebben a várakozásban, mert a Bra­tianu beszéde olyan görögtűz volt, amely csupán az ő egyéni sikereit világította m­eg,­­ de minden egyebet sötétben ha­gyott. Pedig a román pénzvilág attól tart, hogy Bratianu oly nagy államvagyont kötött le az 1400 millióért, a­mi si­ker helyett inkább kudarcot jelent. Bu­karestben úgy tudják, hogy új hitele­zőnk az a pénzcsoport, mely a nagy angol-holland petróleum-trösztöt al­kotja és ebből arra következtetnek, hogy pénzügyminiszterünk éppen leg­értékesebb állam-vagyon-forrásunkat, a petróleum-termelést kötötte le a kül­földieknek. Ha erről a sok szó­ sallanggal fel­­ékesített pénzügyi tranzakcióról lehá­mozzuk a megtévesztő mázt, aligha­nem az Ézsau lencséje történetét látjuk megismétlődni. Legfönnebb azzal a különbséggel, hogyha függő adóssá­gaink konvertálásából az államnak nem is lesz haszna, de legalább nem ma­radnak kárban — a liberális párt pénz­ügyi érdekeltségei. Ezt a feltevést az erdélyi politikai körok annál kézenfekvőbbnek tartják, mert a kormánynak Bratianu Vintilától irányított intézkedései nemcsak első­sorban, hanem szinte kivétel nélkül ezt a célt szolgálják. Ezt szolgálja az a törvényjavaslat is, melyet Bratianuék az agrárreform ügyében terjesztettek most a parlament elé. Ennek az a lényege, hogy a reform sok százmilliós hitelműveleteinek lebonyolítását átveszik a Banca A­grárától és ráruházzák a Banca de Depozitari-ra. • Mit jelent ez? Azt, hogy a Banca Agrárát az erdélyi nemzeti pártiak alapí­tották, belefektetve e pénzintézeti vállal­kozásba egész tőkeerejüket, egész hitelüket és milliókat kötve a dús aratást ígérő üzlet előkészítésére. Most­­elesnek a várt haszontól, maradnak a kárral. Ellenben a Banca de Depozitari liberális alapítás. Nekünk nem fáj a fejlink a nemzeti pártiak bankjáért. De azt tartjuk, hogy egy ország gazdasági életét nem lehet, nem szabad pártérdekek nézőszögéből intézni. " Csehszlovákia és Franciaország titkos szerződéseinek szövege «. A szenzációs okmányok — á fa szerint — Hogyan tervezik Ausztria feloszlatását? -- Az Ellenzik bécsi tudósítójától — Bécs, június 22. A prágai nemzetgyűlésen a múlt hé­ten nagy vihart idézett fel Knirsch né­met nemzeti képviselő leleplezése­­Csehszlovákia és Franciaország titkos szerződésével. Knitsch képviselő szen­zációs felszólalásában ugyan ismer­tette a titkos szerződés határozmányait, azonban most alkalmam van a teljes szerződést két pótlásával együtt szó szerinti szövegében, illetőleg hiteles fordításában közölni. A szerződés kö­vetkezőképpen hangzik:­­ A francia köztársaság meghatalma­zott kormányképviselői egyrészt, a csehszlovák nép — az osztrák-magyar tartományok: Csehország, Morvaor­szág, Osztrák-Szilézia és a hultschini terület, Szlovenszkó (Északmagyaror­­szág), valamint Kárpátorusszia — legi­tim képviselői másrészt megállapodnak az alábbiakban — az V. pontot kivéve — korlátlan időre a következőkben II. Franciaország kormánya elismeri a Csehszlovák államot megállapított ha­tárain belül a cseh állam legitim kép­viselőinek hét előterjesztett memoran­duma, valamint a szövetkezeti hatal­mak képviselőinek és a cseh állam legitim képviselőinek 1918 okt. 10-én kötött garanciális szerződése alapján HL A francia köztársaság kormánya biz­tosítja a csehszlovák állam legitim kép­viselőit, hogy a határok megállapításánál min­den bonyodalomban a nevezett képviselő urakat a kívánt tá­mogatásban részesíti. IV A francia köztársaság kormánya kö­telezi magát, hogy a cseh haderő fel­építésére az ötödik pontban meghatá­rozott francia katonai misszió javas­latára hadianyagot szállít. A cseh­szlovák állam ennek ellenértékére külön szerződésben kötelezi magát . A csehszlovák haderő egész vezény­letét a szerződés aláírásától számított 10 esztendőre francia katonai misszió veszi át a következőképpen: a) a Németország elleni operáció vezetését, b) a csehszlovák haderő egész szer­vezetét, e) a csehszlovák haderő teljes ki­képzését.­­ Mindezt egy hatvan tagú, a francia köztársaság h­ad­ügy­mi­n­isztér­i­u­mától ösz­­szeállítandó, vezérkari és főtisztekből álló katonai bizottság végzi. A bizott­ság költségei a csehszlovák katonai büdzséből fedezendő. Ugyancsak 10 esztendeig mindig a francia köztársa­ság hadügyminisztere nevez ki egy francia generálist az egész csehszlovák vezérkar főnökévé. VI. A csehszlovák kormány elismeri a majd annak idején a szövetkezett ha­talmak és Németország, valamint a többi ellenséges államokkal kötendő békeszerződéseket. A csehszlovák kor­mány kötelezi magát, hogy a béke­­szerződésekkel összefüggésben álló külső és belső politikájukat a francia köztársaság kormányának irányításával fogja csinálni. VII. Az ötödik pont lejárta után, de legké­sőbb 1929-ben Parisban vegyes francia­­csehszlovák bizottság ül össze, amely megvizsgálja, mennyiben vettek részt a csehszlovák kormányok a Franciaor­szág és annak ellenségei között meg­kötendő békeszerződések végrehajtásá­ban. Ha a bizottság a békeszerződé­sek végrehajtásában megállapítja a csehszlovák állam aktivitását, úgy a francia köztársaság kormánya elengedi a csehszlovák állam összes 1919. január 1-ig csinált adósságait a cseh­szlovák államnak Franciaországban. Aláírva: 1918 október 28-án. * Ez az alapszerződés tehát közvetlenül a forradalom kitörésekor készült. Té­vedés azonban azt hinni, hogy a cseh­szlovák állam megalakulása után ezt a szerződést nem tekintette kötelezőnek, mert 1921-ben két ízben is kibővítette. Íme a két melléklet : Első melléklet IX. Abban az esetben, ha Német-Ausz­­tria csatlakozási mozgalma Németor­szághoz olyan formákat öltene, hogy­­ Franciaország és Csehszlovákia kormán­­yainak diplomáciai­ lépései már nem­ lennének elegendők, hogy Ausztria részleges, vagy teljes csatlakozását Németországhoz megakadályozzák­ a csehszlovák kormány Fran­ciaországgal egyetértésben át­veszi a megbízatást Bécs sa®­­vetségi főváros, valamint Linz és Salzburg tartományi fővá­rosok megszállására. Ugyanakkor francia csapatok meg­szállják Grác és Klagenfurt tartományi­ fővárosokat, valamint a csehszlovák­­ haderő csapatai az összes ipari cen­­trumokat, valamint a Duna-vonal ösz­­szes katonai és egyéb jelentős pont­jait, beleértve Bécsújhelyet is. A bécsi­­ szövetségi kormányt a határok átlépése előtt huszonnégy órával a­­szövetkezett francia és csehszlovák kormányok diplomáciai jegyzékben értesítik. Aláírva­ 1921. április 22-én. Második melléklet X. A csehszlovák kormány tudomásul veszi és elismeri a francia köztársaság kormánya, valamint a lengyel köztár­saság kormánya között 1921 auguszt­­­tus 21.-i titkos szerződést. A csehszlo­vák kormány a titkos szerződés végre­hajtási határozmányainak harmadik pontja értelmében — miként az előbbi 1921 április 22-én kötött pontban — kötelezi magát, hogy a varsói kormánnyal egyetértés­ben cselekszik Németországgal szemben úgy gazdaságilag, mint katonailag, ha a francia köztár­saság kormánya megállapítja a középeurópai béke veszély­ben forgását További intézkedésig, mint a közép­európai béke veszélyeztetését a követ­kezők jelentik : A versaillesi békeszer­ződés határozmányainak be nem tar­tása Németország által, Németország területén belül kitörő bármilyen ten­denciájú zavargások, Németország fegyverkezésének megállapítása. XI. A csehszlovák köztársaság kormánya kijelenti, hogy a fenti esetekben min­denben szolidáris a párisi és varsói kormányokkal. A francia, csehszlovák és lengyel köztársaságok kormányai mindenben közösen járnak el. A cseh­szlovák köztársaság kormánya bizto­sítja a fentiek őszinte és azonnali ke­resztülvitelét. XII. Az együttes eljárás esetén az egész XI. paragrafus hatályát veszti. Aláírva: 1921 november 8-án. • A fenti két mellékletből tehát kitű­nik, hogy a titkos alapszerződést a pá­risi és prágai kormányok még három­negyed év előtt is kibővítették. Így tehát a csehszlovák köztársaság kor­mánya az állam megalakulása előtt kötött titkos megállapkodásokat magára vállalta és azokat kötelezőknek is­merte el.

Next