Ellenzék, 1924. március (45. évfolyam, 49-73. szám)
1924-03-28 / 71. szám
Cluj-Kolozsvár, 45. év, 71. szám 2 Egy nagyúri önéletírás Szekfű Gyulának, a neves történetírónak alábbi cikke Tormay Cecile :Napkelet* c. folyóiratában jelent meg. A cikket egész terjedelmében közöljük, mert érdekes szempontjai miatt rendkívül figyelemreméltó. Itt van előttem a vaskos sárga könyv, amint már itt voltak elődjei is, a többi emigránstól származó önéletírások : Garami Ernőnek sántán sárga kötetje, Jászi Oszkár vérvörös füzete, Bőhm Vilmosnak kivítt-belül színtelen próbálkozása. Eddig még egyik sem érdekelt, mert egyik sem nyújtott mást, mint amit elolvasatlanul is belegondolhatott az ember: Caramni óvatos, mérsékelt, jól kiszámított önvédelmet, Jászi logikusnak látszó, csak éppen premisszáiban képtelenül elhibázott értekezéseket és vad átkokat a magyarság fejére, mely nem követi őt, Bőhm pedig azt, amit és amennyit egy Bőhm Vilmostól el lehet várni, ha már ő is be akar lépni az irodalomba. Egyikük sem használható egyébre, mint hogy néhány adatot és jellemző mondatot kiírjunk belőlük s aztán örökre megváljunk tőlük. Annál több és érdekesebb problémát vet föl az előttem heverő kötet, Károlyi Mihály önéletírásának most megjelent első kötete. Nem mintha újakat mondana, vagy szenzációs leleplezései volnának, még csak politikailag sem érdekes vagy nevezetes, nem . Károlyi Mihály könyve mint történeti forrás, kütfőkritikailag érdekes s igy legyen szabad nekem gyakorolnom rajta azt a kritikai módszert, mellyel XV. és XVI. századbeli krónikáinkat szokás történeti hitelük végett széttaglalni. Ennél a munkánál természetesen minden erkölcsi és hazafias szempontot mellőznünk kell és a szerzők miatt igazán nem rokonszenves könyvet hideg objektivitással kell kézbevennünk. Legelső olvasásra a külső hat reánk, a könyv stílusa, előadásmódja. Ez kétségtelenül nem olyan, mint amit vártunk. Míg Jászi önigazolása ,az ő irói egyéniségének adekvát terméke, addig itt az előadásmód olyan írói egyéniségre mutat, aminőnek Károlyi Mihályt senki sem ismerte A könyv, amelyről most szó van, kitűnően, színesen, szellemesen, nagy írói készséggel van megírva. Károlyi Mihály ezt nem írhatta, mint ahogy nem is írta. Előszavában maga mondja, hogy négyen segítettek neki, a negyedik író az, akinek „közreműködésével" adta meg, mondja ő, könyvének a „végső formát”. Ez a közreműködés kétségtelenül olyan volt, hogy Károlyi szerző- ? sége teljességgel semmivé vált. Erre mutatnak a könyvnek bizonyos nyelvi sajátságai. Horváth Jánosnak van egy cikkecskéje, amelyben a „Nyugat" magyartalanságait foglalta rendszerbe. Kétféle nyelvi tényt különböztet meg ott: az egyik a magyar nyelv nem tudásából származik, ennek tipikus példája Szomory Dezső stílusa; a másik csak rossz szokás, a sok idegen olvasásnak és a budapesti beszédmódnak folyománya, mely a „Nyugat" köreiben kötelezővé vált és azon írók stílusában is meglátszik, akik pedig egyébként jól tudnak magyarul. Ez a második fajta érzik meg Károlyi Mihály Mihály könyvén. Elsősorban a mellérendelésnél az és kötőszónak szinte kizárólagos használata s ezzel kapcsolatban a hát, s, pedig-nek nem is ismerése. Azután az a hogy és (hogy hogyan helyett) tultengése, ami igen jellemző a .Nyugat" körül felnőtt nemzedékre. Továbbá az, amely állandó kizárólagos használata mely és mi helyett is, meg az a névelőnek fölösleges néhol meg értelmet is zavaró ismételgetése. Az igekötő viszont néha elmarad pl. „csak Bismarck egyenes közbenjárására menekültek" (meg), „mert hiszen lakásom, ellátásom volt" (meg volt), sőt néhol a szórend és a vonzatok is összezavarodnak („a konferencia dobogójáról megpróbálják agitálni az egész háborús világot"). Mindezek tipikusan budapesties hibák, melyek jó magyar nyelvérzékű literátorra is ráragadnak, ha ebben a körben nőtt fel. Mivel pedig Károlyi Mihály nem itt nőtt fel és előélete valóban nem olyan, hogy stílusán éppen ezek a hibák ütközzenek ki, így maguk e stílustények utalnak arra, hogy ift Károlyi Mihály csak pseudonym s a neve alatt más, nálánál komolyabban veendő stiliszták veendők. Ez ma már nem szokatlan jelenség. A nagyurak régebben maguk írták memoárjukat, éveken át szeretettel foglalatoskodtak naplójegyzeteik készítésével és összeállításával. Saint-Simon herceg, Dangeau marquis, Khevenhüller, Zinzendorf grófok nagyurak voltak, de nem vetették meg az írás mesterségét. A mai nagyurak demokratábbak, de megvetik. A német trónörökös memoárjait elejétől végig egy újságíróval íratta meg, ugyanezt mondják herceg Windischgraetz Lajos memoárjairól. Az állítólag szocialista hajlandóságú „vörös herceg" és az elvi szocialistává lett Károlyi Mihály megegyeznek abban, hogy amint csizmájukat sem maguk készítik, úgy könyveiket sem. A különbség csak az, hogy amint Károlyi a politikában is „többre vitte" ... úgy ebben is nagyobb nagyúr, egész udvart fogad fel írómesteremberekből, míg a hercegnek jó egy tucat zsurnaliszta is, a gróf memoárjain már a nyelvnek és írásmódnak képzett munkásai dolgoznak. A szerzői kérdés ilyetén tisztázása megadja a kulcsot a könyvhöz fűződő kútfői kérdésekhez. A munka nem memoár, nem önéletírás, hanem első személyben elmondott önéletrajza Károlyi Mihálynak, amely önéletrajzból elsikkad, elpárolog az eredeti, az élő és élt Károlyi s marad csak az a Károlyi, amilyenre a köréje csoportosult pártnak vagy töredéknek az októberi és bolsevista forradalom igazolására szüksége van. Károlyi még nem éles ember, vele — igy gondolkoznak hívei — még számolni lehet a következő húsz év alatt s ezért érthető a törek-vés, hogy róla olyan arckép terjedjen el, mely az emberek szimpátiáit a szerintük elkövetkezendő nagy változás, az oktobrizmus otthoni győzedelme esetén biztosíthatná számára. Persze az élő Károlyiról nehéz ilyen arcképet rajzolni, ezért nem is csodálatos, hogy ő maga nem vállalkozott rá; új arcképének egyes vonásai anynyira valószínűtlenek, hogy valóban meg lehet elégedve „munkatársai" munkájával: ezek igen sok művészetet pazaroltak a költött alak ideigóráig való elhitetésére. Mert az egész könyv ezért készült s a szerzők egész találékonyságukat, egész műveltségüket és tehetségüket ezen könyv szolgálatába állították. Itt óvatosan finom tartózkodással jártak el, amott az anyag természete szerint lelkes tirádákat írtak, ismét másutt európai színvonalon álló politikai vagy társadalmi értekezéseket. Mindez a nemlétező szerző elhitetésére van, elkezdve attól hogy Károlyi Sándort, Mihály nevében, elátkozzák, mint hazaárulót és a kései unokát Rákóczi utódjának nevezik ki. Írói ízlésüket dicséri a tartózkodás, mellyel e kényes műveletet végrehajtják. Csak azt mondatják vele, hogy mostanában sokat gondol Rákóczi halálos órájára és hogy szívesen cserélne Rákóczi bujdosó társainak legkisebbikével is. Károlyi Mihály nem dicsekszik, ő szerény ember és szeretetreméltónak kíván látszani a szegények, a kicsinyek, elnyomottak előtt. A költött Károlyi ugyanis emberbarát, pacifista, tolsztojánus, szocialista, Krapotkin híve, mert erre lenne szükség akkor, ha — mint ők szeretnék — a feudális fehér Magyarország összedőlne és október esélyei megújulnának. A könyvben legérdekesebb az, amint e posztulást Károlyit végigkíséri és megjeleníti születésétől és kora neveltetésétől fogva. Már gyermekkorában kis Tolsztoj volt. Egészen gyermekes olvományai voltak ugyan, mint Jules Verne regényei, de az megbocsátható annál inkább, mert csakhamar felismerte hivatását, elfordult e világi semmiségektől és a fóti kastély nagy könyvtártermében megállva — „szimatom jól vezetett", mondja — a Grande Encyclopédie köteteihez rohant s kinyitotta egyenesen ott, ahol Voltairenek Dieu-cikke van. úgy hiszem, olvasóim felfogják a Jászi-párt és a marxizmus Károlyi Mihályra életében e kis esemény szimbolikus jelentőségét. És ez csak a kezdet. Károlyi Mihály egész gyermek és ifjúkorán át méltónak mutatkozott azon ideálhoz, amelyet később 1918— 1919 során faute de mieux, kénytelenkelletlen magára vett. Komoly, szorgalmas fiúcska volt Mint jogász, pesti jogász, szorgalmatosan ült tanárai lábainál. Különösen a római jog bájolta el, mint a szerzők mondják helyette : „Szerencsém volt, hogy mint annyi fiatalember a római jog charme-ja engem is megejtett." Igen, a „római jog definícióinak borotvaélessége, érveléseinek eleganciája s rendszerének szigorú zártsága elbájoltak." Tehát ami borotvaéles definíciót és elegáns érvelést termelt közpályáján, Károlyi Mihály, az mind visszavezethető Istenben boldogult Vécsey Tamás, a római jog professzora áldásos hatására. (Folytatjuk.) kihágási ügyosztályhoz tette át. A többi kerületekben most veszi kezdetét a lakás-revízió. A revideáló tisztviselők előtt a bejelentés igazolásául a személyazonossági igazolványt, külföldi állampolgároknak pedig a „Certificat"-ot kell felmutatniok. Azoknak az utcáknak lakói, akiknek már ki kellett volna váltaniuk fényképes személyazonossági igazolványaikat, az új igazolványt kötelesek felmutatni, mert ellenkező esetben azért is eljárást indítanak ellenük, hogy nem jelentkeztek kellő időben igazolványuk kiváltására. Azok ellen, akik nincsenek bejeentve, a bejelentő hivatal azonnal megteszi a feljelentést. Foglalkozásnélkülieket kitoloncolnak a város területéről, azokat pedig, akik hanyagságból nem tettek eleget bejelentési kötelezettségüknek, kisebb-nagyobb pénzbüntetéssel fogják sújtani. Folyik a lakáselterőrzés Az új igazolványokat kívánják igazolásul (Az Ellenzék tudósítójától.) A kolozsvári bejelentőhivatal a személyazonossági igazolványok kiállításával párhuzamosan megkezdte a lakásbejelentések ellenőrzését. A kerületi rendőrségek tisztviselői sorra járják a kerületükhöz tartozó házakat s a lakóktól a lakásbejelentésről szóló igazolványt kérik. Az utóbbi időben számosan telepedtek le Kolozsváron, akik nem kértek letelepedési engedélyt a bejelentőhivataltól, ahogy azt a belügyminisztérium rendelkezései előírják, továbbá nagyon sokan költöztek át régi lakásaikból anélkül, hogy az átköltözést bejelentették volna. Ezeknek a tényeknek ellenőrzése végett kezdte meg a bejelentőhivatal a lakások ellenőrzését. A lakás-ellenőrzés először a III. kerületben folyt le. A III. kerületben 67 esetben állapítottak meg szabályellenességet. Legtöbb esetben az átköltözéseket nem jelentették be a bejelentő-hivatalnak s igy csak kisebb kihágást követtek el. A III. kerületi rendőrség minden esetben jegyzőkönyvet vett fel s a jegyzőkönyveket a j: srp 7 Selyempapír minden színben Lepagenál Kvár Vidéki amatőr fényképezők kérjenek árjegyzéket Politzer fotóáruháztól. Caren-Mare (Nagykároly.) VIDÉKI SZÉTKÜLDÉS. A vasút környékén 1 vagy 2 mellett levő bolthelyiség export-import vagy szállítási irodának azonnal kiadója , megtudható Lloyd Expressnél Str- Memorandului 24 küldendők A Cím aj A legszebb üzleti nyomtatvány olcsón, gyorsan készül a Lepage-nyomdában Kolozsvári. Kérjen árajánlatot. Bizományba elfogadok mindennemű régiséget, bútort, porcellánt, ezüstöt és szőnyeget. Hívásra házhoz megyek. Tekintse meg raktáramat minden K7I7Y07 ^£7171112 régiségbevételkényszer nélkül ** utaiIA WllMiD reskadés, CLUJ, Strada Memorandului (volt Unió) és Strada Samuil Micu (volt Rózsa-utca) sarokház Rador 1033