Ellenzék, 1924. április (45. évfolyam, 74-97. szám)
1924-04-29 / 96. szám
_ Ara 4 lej. Hétfő ——----Cluj-Kolozsvár, 1924. április 28. XIV. évfolyam 96. szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: unumnmanmn .-w SZER Ke. * rL a ksó^Lj. cu. a. uiununu Egy hónapra 50 lej. Negyedévre 140 lej. r*.:“ W VSUSniVImn. **M*"-^ (v. Király utca) 22. szám. — Telefon: 9. Félévre 260 lej. Egész évre 500 lej. D és 204 — KIADÓHIVATAL: Str. 1. EGYES SZÁM ÁRA 2 LEJ. jrjfff JwyfMc_W Maniu (v. Szentegyház-utca) 1. szám. — A régi királyságban 2JcjM_bont.__________ _____“^. ,_r___________________________Hkjmsuun. lO'l Vízum és az útlevél Az útlevél papírjára van ütve és mégis a homlokunkon ég, mintszégyenbélyeg, a vízum. A kis kerek, vagy négyszögletű pecsétek, a griffes, sasos, oroszlános, vagy koronás állami emblémával nem jelentenek egyebet, minthogy a gyűlölködés és a gyanú fagya még mindig ott áll a világ népeinek lelkén. Azaz az igazság talán nem is így van. Inkább valószínű, hogy az emberek nem éreznek már egymás iránt gyűlöletet, sis ha szabad volna a testvéri érintkezés nagy vérkeringése, már régen megindult volna a határokon át az a folytonos csere, amely annyira hasznos minden fejlődésre nézve. Régen büszke bátorsággal vágtattak át minden határon a vonatok. Ma a fényes sínhálózat, a világ testének eleven erezete meg van szaggatva. Szuronyok vasa villan a vámsorompóknál és a határállomás épületében úgy az arcába néznek az embernek, mintha nagyon valószínűnek találnák, hogy ármányoskodásból akar iopyik , országból a másikba átmenni. Valami titkos hatalom parancsol velünk az állami organizmusokon keresztül. Titkos hatalom, amely nem akarja, hogy szeressük egymást. Pedig nagyon érzik, hogy a világ népeinek éppen elég volt már a haragból. Már feledve vannak a háború szörnyű szenvedései. A vér — amely kiomlott — fölszikkadt és jöhetne a rettentő öntözés után új termése a földnek, ha a barátkozási kedv gyönge kis palántáit nem irtaná egyre a hivatalos hatalom lángoló gyanúja. Már öt éve, hogy a hadban álló országok Champagneban, egy főhadiszállásnak berendezett vasúti kocsikban megkötötték a fegyverszünetet , öt éve hallgatnak már az ágyuk és a háború mégis tart keserves és ostoba módon, hogy Európa kivérzett testében elsorvad tőle a lélek. Egyre kevésbbé lehet megérteni, hogy a német kereskedőnek miért van útlevélre szüksége, amikor Ausztriába megy. És egyre terhesebb, szégyenítőbb valami, amikor egy tüdőbeteg román állampolgárnak ki kell állani a vízumszerzés tortúráit, ha Davosba akar utazni. Miért ez az elővigyázat? Ha visszaemlékszünk az elmúlt, boldog időkre, nem látjuk sehol, hogy ártott volna az útlevélnélküli állapot a világ biztonságának. A könnyű lehetőségek kedvet adtak az utazáshoz és már arrafelé haladtunk, hogy a folytonos és benső érintkezés kineveli a kontinentális emberben az európai öntudatot, amikor a háború gonosz stobasága elvágott mindent. Dehát az átok esztendői elmúltak. És ideje lenne, hogy a béke minden területen átvegye a maga impériumát. Úgy érezzük, hogy már természetellenes az országokat elválasztó tüzes vonal. És azt hisszük, hogy a népszövetségi liga osztrák csoportjának az útlevél és a vízum ellen indított akcióját, amelyet Ausztria delegációja a liga lyoni kongresszusán vezet be, a világ minden népének hálaadó fohászkodása fogja üdvözölni. A munkáspárt lapja angolfrancia szakítást emleget Pesszimizmus Franciaországban London (Az Ellenzék távirata.) A reménykedés, hogy a szakértők javaslatai alapján összhangba hozható lesz az angol és a francia politika, nem sokáig tartott. Lényegbeli eltérésről van szó, melyet nem lehet egyszerű pénzügyi tervekkel eltüntetni. Angliában egyre inkább tudatában vannak ennek, különösen Poincaré legutóbbi beszédei után. A Daily Herald, a mank. párt lapja írja, hogy nyilvánvaló, hogy az angol és a francia kormány teljes ellentétben állnak egymással, mégpedig nemcsak politikában, hanem azon szellem tekintetében is, mely politikájukat áthatja. Poincaré ott áll, ahol mindig is állt. Egyre a régi nótát, garanciákat, megtorlást, szankciót, zálogokat emleget. A nézeteltérés oly nagy, hogy végül is az együttműködést lehetetlenné teheti. Ezt a lehetőséget most már nem szabad szem elől téveszteni. Mindenesetre beállása még nem biztos, úgyhogy még türelemmel kell várni. Mert bármily nehéz is a helyzet, még semmiesetre sem kétségbeejtő. A diplomáciai eszközök még nincsenek kimerítve s csak hetek választanak el a francia választásoktól, melyek változtathatnak a helyzeten. A munkáspárt lapjának cikkéből az tűnik ki, hogy Macdonald kormánya a francia politikával szemben várakozó állásponton van. A francia választásoktól teszik függővé, hogy mindenáron igyekezzék politikáját összhangzásba hozni a francia politikával, vagy pedig hagyja szakítás felé fejlődni a dolgokat. Parisban is pesszimizmussal tekintünk az szakértők javaslatának elintézése elé. Csak hivatalosan mutatnak optimizmust, egyébként azonban az a vélemény, hogy a szakértők programjának megvalósítása csak akkor lehetséges, ha Franciaország és Anglia az összes fontos kérdéseknek együttes szabályozásában állapodnak meg. Ezt a megállapodást azonban nehéznek, sőt szinte lehetetlennek tartják. Franciaországban az a benyomás, hogy Anglia nem is kívánja a gyors megoldást, hanem arra akarja a jóvátételi kérdést felhasználni, hogy Franciaországot engedményekre kényszerítse olyan kérdésekben, melyek tulajdonképpen nem függenek össze a jóvátételi kérdéssel. wwvwwwwwwwwvwwwwwwwwwuwwwvwwvwwwww Melyik párt a liberálisok után? Az Argetoianu-Jorga-fúzió nem erősíti az ellenzék kilátásait. Maninék semmi körülmények között nem támogatnák a Jorga-kormányt. — Jorgáék és a kisebbségi kérdés Bucuresti. (Az Ellenzék tudósítójától.) „Hiába minden erőlködés, csak az az ellenzéki párt jöhet számításba a hatalom átvétele szempontjából, amely párt elismeri a jelenlegi parlament által megszavazott törvényeket". Ezekkel a szavakkal fordult az újságírókhoz a kormány egyik tagja a tegnap lefolyt diplomáciai teadélutánon, melyet a bukaresti cseh követ adott barátai tiszteletére. Bármennyire is természetellenesnek tűnjék fel ez a kijelentés, a kormányhatalom átvételére ez az egyetlen mód. Úgy a kormány, mint az udvar szigorúan ragaszkodnak ehez a feltételhez. Legalább ez a hivatalos hangulat. Ennek a szellemnek tudható be a liberális párt rokonszenves magatartása, melyet a küszöbön lévő Iorgan Argetoianu fúzió alkalmából egész nyilvánosan tanúsít. Hogy aztán általánosságban komolyan veszik-e ezt a politikai orintálódást, ez más lapra tartozik. Ahoz, hogy akár Argetoianu, akár Iorga, akár a kettő egyesülve átvegyék a hatalmat, erre ők maguk sem gondolhatnak komolyan. Éspedig hatalmi szempontból. Ugyanis nem tudom, hogy a két párt együttvéve bír-e húsz taggal a parlamentben. Ez pedig nagyon is számításba veendő akkor, amidőn a hatalom átvételéről esik szó. Az a tény, hogy a liberális párt a kormány átvétele idején még ennél is kevesebb taggal bírt a parlamentben, nem enyhít a körülményeken, mivel a liberális párt, ha nem is volt tekintélyes számban képviselve a házban, viszont gazdasági szempontból olyan organizációval bírt az egész országban, hogy ezáltal szinte predesztinálva érezte magát a kormány átvételére. Márpedig gazdasági szervezettség szempontjából sem a fiatal Iorga-párt, sem a még annál is ifjabb Argetoianu-párt nem vehető figyelembe. S így teljesen kizártnak tekintendő, hogy egyedül átvehessék a kormányt. Más oldalról azt is emlegetik, hogy egy esetleges Argetoianu—Iorga-kormány csak átmeneti időre venné át a hatalmat, hogy utat csináljon egy olyan liberálisok által dominált kormánynak, melyben minden ellenzéki Mai számunk 16 oldal. párt képviselve volna. De ezt a nézetet is ellenvetéssel fogadják azok, akik jól ismerik Románia politikai viszonyait. Úgy Argetoianu, valamint Iorga már több ízben tárgyaltak erről az eshetőségről a Nemzeti Párt korifeusaival, hogy ez utóbbi pártot egy ilyen kormányalakulás esetén semleges, vagy mondjuk jóindulatú semleges álláspontra bírják. Azonban sem Maniu, sem Goldis erre hajlandóságot nem mutatnak, így tehát abban az esetben, ha ez a két párt, bár fuzionálva, hatalomra kerülne, a Nemzeti Párt egyrészt, a Parasztpárt másrészt vagy pedig együttesen elővennék sokat hangoztatott ütőkártyájukat, a vétójog kérdését. Nagyon jó forrásból értesültem, hogy a két párt fúziója úgy Argetoianu, mint Iorga részéről teljesen befejezett dolog. A fúzió egyik legfontosabb alapja annak az eshetőségnek a megakadályozása, hogy a Néppárt ismét hatalomra kerüljön. Mert Averescu tábornok az egyetlen ellenzéki pártvezér, aki a legmesszebbmenő konceszsziókat nyújtotta a liberálisoknak a hatalom átvételének esetére. Azonban nem valószínű, hogy akár a fuzionált Iorga Argetoianu párt, akár az Averescu-párt egyedül vegye át a hatalmat. Ezért folynak ma olyan komolyan a tárgyalások a különböző ellenzéki pártok között. A legsajátságosabb azonban, hogy sem Argetoianu, sem Iorga egyetlen alkalommal sem tettek konkrét nyilatkozatot a nemzeti kisebbségi kérdésről, holott ez a kérdés az, amelynek megoldása az egyedüli útja az állami konszolidáció biztosításának. Aláírták a román-bolgár jogi egyezményt Szófiából jelentik. A napokban aláírták a Románia és Bulgária közti jogi egyezményt, mely a szökevények kölcsönös kiszolgáltatásáról intézkedik. Az új magyar nemzeti bank részvényjegyzései Budapestről jelenti az Ellenzék tudósítója. A M. T. 1. hivatalos helyről úgy értesül, hogy az új magyar nemzeti bank részvényeinek jegyzése április 29-én kezdődik és május 7-ig tart. Schandl Károly földmivelésügyi államtitkár kijelentette a lapoknak hogy a részvények jegyzése ügyében, a gazdatársadalommal folytatott tárgyalások teljes eredménnyel végződtek. A gazdák a jegyzés céljaira előnyös valuta előleget kapnak.