Ellenzék, 1925. március (46. évfolyam, 48-73. szám)
1925-03-01 / 48. szám
Ára 4 Iej. Chil-Kolozsvif, 1925TmárSas 1. Vasárnap XLVI évfolyam 48. szám. \ 11 Egy hónapra 80 lej. Negyedévre 220 Uj ftrlPROTfíff fv. Király utca) 22. sz. Telefon: 9. és 204. Félévre 420 lej. Egész évre 800 lej. _ ______ _________. KIADÓHIVATAL: Sir. I. Mária fir. Egyes szám 4 lej, 16 oldalas szám 5 lebfjffl JFiffCJ Szentegyház utca) 1. sz. Telefonszám: 109. __Rigi királyságban 1 lejjel drágább. imwaa/ NYOMDA: Telefon 438. Nyomdai iroda: 109. Tavaszi rügyek Az örök törvények parancsából Ismét meg kell újulnia örök földünknek. A nedvkeringés megindult és a korai napfényre a fák kezdik kinyomni a friss rügyeket. Régebben, amíg a világháború el nem söpörte a történelem és közgazdaság számos indukcióját, azt gondoltuk, hogy a tavaszi zsengés, zendülés hatással van az emberiségre is. Nemcsak az egyén bágyad el a föld nehéz, párás szagától és szédül meg a nagy, buja nedváramlástól, hanem a tömeg is nyugtalanná válik és a termékenység nagy szolgálatába szegődik. A tavaszi évadkor a diplomácia öreg, kritikus távcsövei gondosan a Balkánra szegződtek, hol a legfiatalabb vér csörgedezett, aztán a Rajnán túlra fordultak, hol a gall kakas kikeleti ujjongása veszedelmeket énekelhetett ki bármikor. A Hagia Sophia és a strassburgi dóm tornya voltak Európa háborús villanyosságának sarkai. Ma nincs rendszer a megfigyelésre, a tengely, magneti, hideg, meleg sarkok össze-vissza kerültek. Minden véletlen, minden esetlegesség, kivéve a Népszövetségben gyülekező jóllakottak és zsákmánybesöprők éberségét. Valamikor azt mondották: a világ csak hangulat, ma azt kell mondani: a világ csak zsákmány, ami ezen túl van, az még felismerhetetlen új erők zűrzavara. Vájjon milyen rügyeit bomlanak ki most az élet fáján ? Önkénytelen vetődik fel ez a kérdés, mikor mintegy véletlenül épen a tavaszi ébredéskor gyülekezik össze a Népszövetség újabb ülésszakra. Ha a népszövetség márciusi tárgyalásainak műsorán végigpillantunk, rögtön megállapíthatjuk, hogy az életfa rügyezése megdöbbentően hiányos és kilátástalan. Még a lefegyverezés és döntőbíráskodás múlt évi kérdése is, melyről már azt hittük, hogy virág és hamarosan gyümölccsé gömbölyödik s ízesedik, új csenevész, színtelen, reménytelen rügy formájában megint visszatért. E lap hasábjain vidám halihóval fejtegettem annak idején, hogy a görög-bolgár megegyezés az utolsó genti találkozás színe előtt a kisebbségi kérdés előrejerlése szempontjából milyen nagy jelentőségű eredmény. Hiú remény volt. Most megint a konferencia napirendjén szerepel ez a megegyezés, de egyszerűen azért, mert többé már nem megegyezés: a görög parlament egyhangúlag visszautasította Politis megállapodásait. Ime a szép virágból nem lett más „mint értéktelen gubacs“. De az egyéb tavaszi rügyek is siralmasak. A Népszövetséget abból a váratlanul hatalmas lendületből, amelyre Macdonald és Herriot nagyszerű karja emelte, a régi szürkeségbe látjuk visszacsökkenni. A programmpontból nem harsog ki az életképesség határozott ereje. Szóval a tavasz első jelentései nagyon véznák, elijesztők, reményt zúzok. Le kellene horgasztani fejünket ilyen siralmas tavasz láttára, mivel itthon is jégvirágok ülnek a gályák dudorain. Régi kedves mesterünk, Anghelescu orvosdoktor úr megint elővette pusztító varázsvesszejét és a kormányon ülő közkereseti tanárság szentesítette újabb felkészülését a magyar iskolák ellen. Nem is olyan nagyon erőlködtünk, hogy bűvészmutatványát megakadályozzuk. Ámde mégsem szabad lehorgasztanunk orrunkat, melyet csak a román hivatalos hatalom néz mámoros szemével Cyranoszerű groteszknek némi kommunista evezéssel és teljesen felfúvódottnak az irridentizmus szeszétől. Nem lehet csüggednünk. Egy kopár tavasz még nem jelenti az igazi, a szent tavaszt, vagy a megújhodás örökös elmaradását. Lesz még egyszer a földön igazi lombhasadás, lesz virágpompa dús hímporral, a magházak heves, fokozott megtermékenyülése. A francia frank betegsége általános érdekké tette Caillaux reaktiválásának szükségét, mikor elfogy a liszt és drágul a kenyér, a könnyen feledő emberiség visszanyúl a száműzöttekhez. Caillaux e pillanatban csak név, de holnap már szimbólum, egy hét múlva már zászlóhordozója egy tábornak, mely a külső és belső revízió vakmerő gondolatával érkezik. Mi lesz, ha a béke ábrándos álmodói helyett végre egy komoly defetista és németbarát, egy száműzött „hazaáruló” ül a vitorlákhoz ? Mi lesz, ha minden parázsló európai probléma lángra lobban ? Annyi vihar tombol most és az ég aljának állandó vöröslése még újabbakat ígér. Annyi kin feszíti a fáradt emberiség szívét, Pandora szelencéje hasadozik, a régi árbócok recsegnek és ropognak. A kisebbségek szenvedése betölt. Az a nagy kényszer, mely reaktiválja sorban a Caillauxokat, meg fogja mozgatni a kisebbségeket is. Akármilyen ronda az emberiség tavasza, itt van és lüktet az elfojtott szenvedélyektől. Valami kis csepp mámor ráömlik szegény idegeinkre és végül is fel fogunk ordítani a fájdalmakon áttörő új életlázaktó. Cselekedni fogunk, mikor az egész emberiség cselekedni fog. A törvényes ígéretek feljogosítanak a termékeny cselekvésekre. Veszedelmes arányokat öltött a törökországi felkelés A kurdok elfoglalták Örményország legnagyobb városait . Az angolai nemzetgyűlés egységesen a felkelők ellen foglalt állást Konstantinápoly.Az Ellenzék tudósítójától. Az anatóliai kurd felkelés igen nagy arányokat öltött. A párisi Chicago Tribüne jelentése szerint a kurdok elfoglalták Török-Örményország legfontosabb centrumait, Karbutot, Diarbekirt, Ahist és Dersint. A felkelés célja állítólag a korán uralmának visszaállítása az angolai török kormány világi uralma ellen. A kurdok Abdul Hamid egyik fiát, Selimet akarják szultánnak kikiáltani. A kurd lakosság az ottomán birodalom lakosságának mindig a legfegyelmezhetetlenebb részét tette ki. Óriási kiterjedésű területen, hozzáférhetetlen hegyek közt lakó, félig vad törzsekből áll, hol a rablóromantika még virágkorát éli. Abdul Hamid véres uralmának a kurd bandák voltak mindig a főeszközei. De megbízhatatlanságukban jó pénzért és úgy rendelkezésére állottak a cárizmus és más érdekelt hatalmak intrikáinak a török kormányzat ellen. A hírhedt örmény mészárlásokat is jórészben a kurdok számlájára írhatjuk. Ezeknek a hegyi rablótörzseknek hosszú ideig rendes foglalkozása közé tartozott, hogy a termés betakarítása előtt leszállottak hegyeikből s a sik földet mivelő örmény parasztoknak egész termését elrabolták. A török reakciónak mindig a kurd törzsek voltak a legveszedelmesebb eszközei. Konstantinápolyba került vezetőik a hamidi uralomnak leghirhedtebb és legszervilisebb szolgái voltak s a vallás védelmének hamis jogcímén mindig készen állottak az ottomán birodalomban ébredező minden szabad mozgás meggátlására. Most is az Abdul Hamid egyik fiát szeretnék a szultáni trónra visszaültetni, hogy régi kiváltságos helyzetüket visszaállítsák. A felkelésnek a hadsereg egy részéhez is összeköttetései lehetnek, mert Havas-jelentés szerint a kurdisztáni felkelőkhöz a hadseregnek és a csendőrségnek néhány osztaga is csatlakozott. Francia lapok jelentik, hogy a török kormány Izmet pasát, a török hadsereg egyik legkiválóbb vezetőjét bízta meg a pacifikálás végrehajtásával. A csapatok elhaladását a járhatatlan hegyek közt azonban hóviharok gátolják. Az angolai nemzetgyűlés egységesen a kormány mögé állott a felkelők elleni intézkedések megtételének kérdésében. Az ellenzék parlamenti vezére biztosította a török kormányt, hogy a mozgalom leverésében az általuk képviselt tömegek közhangulata is támogatja minden intézkedését. A képviselőház egyhangúlag fogadott el egy törvényjavaslatot, amely hazaárulónak nyilvánít mindenkit, aki vallási hagyományok ürügye alatt politikai célokért szít felkelést s a kormányt felhatalmazta, hogy a megszállott zónában az ostromállapotot elrendelje és a felkelés leverésére szükséges minden katonai intézkedést megtegyen. Bud magyar pénzügyminiszter kijelentette, hogy a magyar pénzügyi helyzet bizalomkeltésre alkalmas Budapest.Az Ellenzék tudósítójától, Bud pénzügyminiszter a pénzügyi költségvetés vitájának folyamán elhangzott felszólalásokra válaszolva, kijelentette, hogy Magyarország bevételei kedvezőbben alakultak, mint ahogy azt eddig várni lehetett volna. Ez a helyzet igen alkalmas bizalomkeltésre az ország pénzügyeivel szemben, aminek tagadhatatlan jeleit a külföldön már tapasztalni is lehet. A vámok kérdésében kijelentette a pénzügyminiszter, hogy a jelenlegi időpont nem a legalkalmasabb a vámsorompók megnyitására a külföldi iparcikkek behozatala előtt, mert az ország iparvállalatainak igen nagy része üzemredukcióval dolgozik. A kormány igyekezni fog az ország savaszédaival megfelelő kereskedelmiszerződéseket kötni. Nem Magyarország kormányán múlott, hogy ez eddig is meg nem történt. Reméli azonban, hogy sokáig már nem fog húzódni a dolog és akkor szó lehet a behozatali vámok mérsékléséről. A külföldi tőkék beözönlésének fokozására a kormány minden lehetőt megtesz. Ezt szolgálja az a rendelkezése is, hogy a betéti illetékek s az ezzel kapcsolatos többi illetéknek mérséklését rendelte el. Végül a legnagyobb elismerés hangján szól a miniszter a magyar nemzeti bankról, amely az egész európai pénzvilág elismerését érdemelte ki. A kétféle mérték A Cuvantul legújabb száma keserűséggel állapítja meg, hogy a jugoszláviai románok az utolsó képviselőválasztások alkalmával egyetlen képviselőt sem tudtak küldeni az új parlamentbe. A vád, melyet a sikertelenség miatt emelt, nem is a Pasics választási erőszakosságai ellen irányul, hanem inkább a jugoszláviai román párt szervezetlenségét okolja. Ennek a megoszlást előidéző szervezetlenségnek legerősebb bizonyítékul a „Graiul Romanesc” megállapítása alapján azt, említi meg, hogy az egyik kerületben egy Mihailovics nevű szerb képviselő egyedül ezer román szavazatot kapott. Teljesen megértjük a jugoszláviai román kisebbség panaszát, melyek joggal siratják az elveszett két román mandátumot. De tisztelettel kérdezzük a Cuvantultól és a mögötte álló román közvéleménytől: ez a százezer főnyi jugoszláviai román kisebbség sorsát féltő érzékeny lelkiismeret miért nem háborodik fel a sokszázezer lelket számláló romániai magyar kisebbség választási kudarcain s hogyan tud beletörődni egy erőszakos kormánynak abba a törekvésébe, hogy ezt a hatalmas kisebbséget — jugoszláv példára — megoszlásra bírja?