Ellenzék, 1928. január (49. évfolyam, 1-23. szám)
1928-01-16 / 12. szám
10. oldal. mulat, hogy befejezése akar lenni egy nagyobb versnek, amely azonban immár örökre megíratlan. És több van ilyen négy sor, nyolc sor, feléjük írva: Vers. Hihetően verstémák, amelyeket később ki kellett volna bontani. Egy színtén befejezetlenül maradt lírai hangulatképben elárulja, hogy tizenhatéves korában írta az első verset a szintén tüdővészben elpusztult Reviczky Gyula hatása alatt. Később, mintegy két évvel ezelőtt Csokonai alakjэ foglalkoztatta sokat, akit tüdőbaja harminckétéves korában vitt el. Legkedvesebb költője, ideálja azonban Petőfi volt és maradt mindvégig. Petőfi képe áll az ívasztala fölött gyönge olajnyomatban. Egy másik Petőfi-kép, az „Egy terem Debrecenben“ ismert illusztrációja, derámázva ma is ott lóg ágya felett. Néhány rá jellemző újságcikken, kritikakivonaton kívül, hoztam végül magammal egy nagyon kedves és nagyon jellemző — szerelmes levelet, melyet a huszonkétéves jogász Kassáról írt egy orosházai tizennyolcéves kislányuk. Itt a harminc oldalra terjedő levélből csak egyetlenegy mondatot idézek, a legelsőt. Megszólítás nincs. A bevezető mondat így hangzik: „Sans hier, sans demain.* Tegnap nélkül, holnap nélkül. És ő már tudta ezt, tudta huszonkétéves korában Szentimrei Jenő. ELLENZÉK 49. év. 12. szám. Еиидшшашвиша A RÉGI KOLOZSVÁR lila: Gyalul Farkas, Fiedler Tamás Hálátlan kolozsváriak és kivált hálátlan volt diákok, — nem pedig véndiákok, mely uj műszót éppen úgy utálom, mint a nótafát a hegedű helyett. — Mondom, hálátlan kor, mely elfeledte a Fiedler nevet. Pedig eszébe juthatna annak, aki idülten öreg diák, hogy félszázad előtt a Fiedler irkák, mily divatban voltak. Fiedler ugyanis, úgynevezett kicsi ember volt, szépírás tanító. Nem magántanító, amilyen nagyvárosokban sok volt, még az írógépek előtt. Az utcasarkokon egy-egy üveg alá tett táblán valami írásféle kaparás: így írtam én hat hét előtt. Utána, így írok most, szép, olvasható, gyöngybetűkkel, szóval léteztek, s ma is szükség volna reájuk, szépírási gyorstalpaló tanfolyamok. A mi Fiedlerünket megillette a régi közmondás: quem dii odere, paedagogum fecere, akit az istenek gyűlöltek, tanítónak tették meg. Az írástanító sorsa még keservesebb volt, kivált nyilvános iskolában. Fiedler Tamás szépírást tanított abban az időben a kolozsvári református kollégiumban s azt hiszem, más középiskolákban is. Ezen kívül litográfiában (könyvidában) dolgozott szép írásával és egy-egy bankban mintaszerűen letisztázta a számadásokat. Azt hiszem, egyik rokona, hacsak nem nagyapja volt Piedler Gottfried könyvnyomtató a XIX. század elején Marosvásárhelyt. Az olvasó közönség ritka szerencséjére más u. n. életrajzi adatot lámpással se tudtam eddig találni Fiecherünkről, kivéve azt, hogy 1866-ban jelent meg Kolozsvárt egy munkája: „Rendszeres utasítás, tökéletesen szép és gyorsírás 3 legfittebb 4 hét alatti elsajátítására.“ Ezt a művet kiásom valahonnan és megpróbálom segíteni romlott írásomon. Ha használ a mű, szobrot kell emelni az emberiség e jótevőjének. Addig is: ad rém, térjünk a tárgyra, mint a régi debreceni diákok mondogatták a pohár Ürítés előtt. Fiedler Tamás az alsóbb osztályokat, mondjuk 12—14 éves korukig tanította a szépírás titkaira. Az üteny-irás, mely elnevezés alatt a lurkóknak taktusban menő egyszerre való írását nevezték, abban az időben csak abban a formában létezett, hogy Fiedler barátunk is néha lemért egy-egy jól kiérdemelt csattanó nyaklevest, vagy ami személyére akkor homályt vetett: följelentett egy-egy túlságosan szemtelen fickót, agyafúrt és ízléstelen csinyjeiért. Eredmény: egy csöngetés a cursornak és néhány pálapuffogás a kontraszobabart. Ő maga Fiedler, vékony, hegyes szakállú, kissé álmatag, hogy ne mondjam lassú, savószinű arcú ember volt, aki olykor mintha felébredt volna, nagy gyorsasággal szaladgált ide-oda a padok mellett és lekoppantott egy-egy könnest a rosszul írók körmére. Hirtelen dühbe jött: ~ Fiú, fiú, szépen írj, mert kikapsz, hű! Hogy miért, miért nem, ezt döntse ki az utóból, tanítványai elnevezték Flityinkónak, amit a legteljesebb fölháborodással és méltatlankodással jegyzünk föl. Az apróbb-nagyobb diák szobafogságban tölti életét. Eljön egy kor, mely mint mi a kairói egyetem diákjait, akik ott guggolnak a termekben és hangosan emlézik, azaz könyv nélkül tanulták a koránt, sajnálni fogjuk a gyermekeinket, akik, mint mi is, 16—18 évet töltöttek az elemitől kezdve az egyetem végeztéig padokban, termekben. Holott szabadban, mezőn, erdőben, után, az érettségi vizsga nevű kártékony és teljesen haszontalan intézmény nélkül is, többet, jobban és egészségesebben lehet tanulni, kivált a gyakorlat, a tapasztalat, a szemlélet által, rövidebb idő alatt is. Tanárok, tanítók, diákok életének kára a szobarendszer. Természetes lehet, hogy kivált a régi diákok, a sok ütés és magolás közben nem egy írójában, csínyben eresztették szabadjára lefogott és elzárt szabadságukat. A legnépszerűbb tanárral is tréfálkoztak, csak az mentesítette magát, aki nagyon udvarias, de egyúttal nagyon szigorú volt, vagy aki a csínyt villámgyors ötlettel visszavágta, mint a jó vivő, a kardcsapást rögtön. Ilyen volt Debreczeni József, a fizika tanára, aki mikor a diákok az osztályba a fóbia mellé egy szamarat állítottak, belépve, nyugodtan, mintha mi se történt volna, helyére ült és nyájasan a szamárra mutatva szólt: — Örülök, hogy megszaporodtak az urak. Debreczenivel többet nem tréfálkoztak. Ellenben mit tehet az oly szegény, kissé félszeg írás-tanító, mint Fiedler, aki olyan tárgyat tanít, amit sajnos, talán senki se vett eléggé komolyan tanítványai közül. Egy szépséges tavaszi napon, mikrodakünn madárdal, napfény, virágé a meleg ésa mező, a hegyek és a labda is a szabadba hívták a gyermeket és ifjút, az osztály szépírást tanító* A fiuk ekkor a sátán incselkedése a gonoszságot követték el._jjp» : enirozva, bár éppen ā-tsan (mint a színházi rddÉÉ .»danák) próbálva is az acc.v . Egyik csemete elkiáltotta magát : — Jaj, jaj, jaj ! — Mi bajod, fiú? — kérdezte álmatagon Fiedler Tamás. —" Megcsípett egy kolumbácsi légy! Az írástanító megijedt. Hallott ő is a kolumbácsi legyekről, melyek oly mérgesek, hogy ha tömegesen támadnak meg egy embert képesek megölni. — Fiú, ne beszélj bolondokat, szólt oda kétkedve. — Kérem, tanár úr, itt van a kolumbácsi légy! Ezzel a fiú átnyújtott egy furcsa legyet, melynek potrohából hosszú, szuró sörte féle nyúlt ki. Rémes, új szuró szörny volt első pillanatra. A jómadarak egy régi ruhakefe sörtéit szedték ki és abból montíroztak, szereltek föl hátsó szuronyokkal számos legyet, melyeket öt föltés üvegben szállítottak be a tanterembe. — Jaj, tanár úr, megszúrt engem is egy kolumbácsi légy, rikoltotta egy második, majd egy harmadik, negyedik nebuló, mindegyik a tanári katedra elé vivén a rémes légyszörnyetegeket. Nagy mozgás az osztályban, egyik haszontalan fráter incendiumot, tüzet próbált kiáltani, de csak felkiabálással. — Fiuk, fiuk, nyögte Fiedler, nem lehet tovább órát tartani. — Éljen! — Ne lármázz fiú! Gyűjtsetek össze néhány kolumbácsi legyet. Villámgyorsan ment a dolog. A befőttes üveg előkerült s benne csak úgy nyüzsögtek a szuronyos potrohú legyek. — Mehettek haza, én pedig lemegyek Parádi tanár úrhoz, megmutatom ezeket a legyeket. Hirtelen nagy csend kerekedett. Parádi tanár úr nem tréfás ember volt. Parádi Kálmán, aki növénytant, állattant, filozófiát tanított, a legszigorúbb és legtudósabb tanárok egyike volt. Az osztály egy része jónak látta hazaillatni, nehogy nádpálca legyen a felelet a tréfára. Nehányan azonban utána settenkedtek az írástanitónak és igy a legyeket a természettudományi laboratóriumig ünnepélyes menetben kísérték. Inkább természettudományi gyűjtemény volt. Kitömött madarak, bogarak, pillangók, egy pár vipera spirituszban, egy szörnyű csontváz. Ott dolgozott Parádi Kálmán és a legszerényeb fölszerelések mellett képes volt nevét tudományos, állattani dolgozatai által a külföldi szakirodalomban is ismertté tenni. Fiedler bevitte a jegyeket a dolgozószobába. A külső szertárban hallgatózott néhány diák, készen a leggyorsabb taktikai visszavonulásra. A jelenet, mely következett, rövid, de drámai volt. Fiedler a szokott köszönés után előadta a tényálladékot. — Kérem tanár úr, a mai szépírás órát kénytelen voltam félbeszakítani. — Mennyiben tartozik ez reám ? — Az osztályba egy raj kolumbácsi légy tört be és összecsípte a fiukat... — Micsoda ? kiáltotta élesen Parádi. Kolumbácsi légy Kolozsvárt ? Tavasz elején és Kolozsvárt ? — Kérem, felelt reszketve Fiedler, elhoztam néhányat belőle. Tessék. Átnyújtotta a befőttes üveget, melyben keresztül-kasul mászkáltak a kolumbácsi szörnyetegek. Parádi Kálmán kikapta az ijedt szépíró kezéből az üveget és pillanatra meglepetve nézte az előtte ismertetlen furcsa mozgó légyszörnyeket. De csak pillanatra. Aztán elővett egy csipeszt és kihalászott egyet az üvegbe. Azt megnézte, majd egy másik csiptető fogóval kihúzta a kolumbácsi légy potrohából mesterséges sörtesztróját. Egy pillantást vetett a sörtére és egy másik pillantást a szépirás-tajhitára. Ekkor tudományos rövidséggel csapott le a föllebbezhetetlen ieghatározás. — Fz, légy. Maga: szamár. Szegény Fiedlerre később ráfogták, hogy elment Nagyváradba verklisnek. Azt hiszem, ízléstelen kitalálás volt, éppúgy, mint a csíny is, melyet teljes méltatlankodással jegyeztem itt. Ennek a történetnek tanulságos befejezése, melyet az igazságos Nemezis csinált, most következik. Negyven év múlva Temesvár környékén a tréfa fökohozóját és főrendezőjét megcsípte egy légy, úgy, hogy fertőzést kapott től, és hetekig szenvedett vele. Alig tudták megmenteni attól, hogy le ne kelljen vágni a karját. Ez a légy azonban igazi és hamisítatlan kolumbácsi légy volt. Nekem az évtizedek múltán megbüntetett tréfaszerző mesélte el, borzongva, a bűnhödését is, tréfáját is, melyet már rég ismertem. szőrme büki косо Átmeneti ш Mrhabások NEUMANN M. CLUJ férfi és fiuruhaáruháza - Főtér 14. Celloplin, Gelatin lapok, dobozok gyárképviseleti: Starttól, mszpapir gyárraktár. Kérjen mintát, ajánlatot! Legelőnyösebben as ЕПеозек-Ьев hirdethet. 46 99AURORA Román Biztosító Társaság SZÉKHELY: GALAJIFiók : Cluj, Str. Alexandru Vlahuta 2. szám (Bolyai utca) Ha szép hozományt akar biztosítani gömzsiel, ha szép ügységet akar hagyni utódainál, akkor siessen és biztosítsa be magát és összes gyermekeinek az életét és jövőjét 100.000 lejre. Szent kötelessége minden szülőnek bebiztosítania magát az AURORA társaságnál, hogy örökségként hagyja utódainak a biztosított szép összeget. A mostani időkben a gyermekek jövőjéért való gond egyre jobban nehezedik rá a gyermekeiket szerető szülőre. Az „AURORA“ Társaság programmjában és alapszabályaiban lefektetett elvek által lehetővé teszi, hogy minden bebiztosított ment legyen ezen gondoktól. Kérjük tehát ne mulassza el az alkalmat, hogy mindnyájan bebiztosítsák magukat azon előnyöknek a kihasználásával, melyeket az „AURORA“ Társaság nyújt. Mindenki bebiztosíthatja magát 665 évig csak 520 lej beiratási díj lefizetése mellett Clujon, a Str. Alexandra Vlahuta 2. sz. (v. Bolyai u.) alatti fiók irodájában, ahol minden felvilágosítás kapható. Kerestink ügyes ügynököket havi 10.900 lej fix fizetés mellett!