Ellenzék, 1929. augusztus (50. évfolyam, 172-197. szám)

1929-08-02 / 172. szám

50. év, 172. szám ELLENZÉK A BADACSONYI RAVATALNÁL A kis zsidóim, akit Danika mindig homlokon csókolt és habos­kávéval vendégen — háziorvosa volt a haláloságynál. — Mise közben, a házikápolnában halt meg Maria édesanyja Badacsony. (Az Ellenzék kiküldött tudó­sitójától.) Bunika — ez volt a neve szerte a vidéken. Bunika — magyarul annyit jelent: nagymama. Mindenkinek a nagy­mamája volt ő — ahogy ezerfelé min­denkinek az apja: Maniu Gyula... Itt van ám igazán, ezen a vidéken tüze Maniu varázsnak, amelynek forrásánál — a badacsonyi hegyoldal erdőkoszorúzta ölében, a Maniu-kúrián mindent meg­értettem. . . Amikor a kanyargás után fel­felé igyekeztünk, azt mondtam Cosmusa főtörzsorvosnak: Érdekes, széles e hazában ez a kis domboldal, ezen egy kis tornyos ház és­­ innen indult el az az ember, aki ma az élre jutott mindenki fölé: a Kárpátok ormos csúcsai fölé, a bukaresti tornyos paloták fölé. — Érdekes? Nem érdekes, természe­tes, így kellett történni. Ebben a házban olyan erőforrás szunyadt, amely, ha egy­szer előtört, szétsugárzott feltartózhatatla­­nul az országon, amely arra volt szomjas, ami itt húzódott meg ebben a kis kúriá­ban: tisztességre, önzetlen, nemes egy­szerű emberszeretetre — ezt felelte Cosmusa doktor. Marasmus senilis Bunika a ravatalon fekszik. Bunika meghalt. Ez a halál nem tragédia, emberi beteljesülés... Nyolcvanhét évig, aki úgy tudott embert szeretni és emberek által szerettetni, akinek szívet adott jósorsa és szellemet, hogy harmóniában tudjon lé­nyében felolvadni a szeretet és a tudás, aki gyermekeiben fokozott mértékben vi­szontlátta mindazon tulajdonságokat, ame­lyek az ő életét derűsen bearanyozták, akinek a „Gyulukája” egy ország élére került a szeretet szárnyán és az ország éléről is minduntalan, minden elmentett pillanatra hazarepül a szeretett szárnyán, akinek a Cassiusa a tudomány legmaga­sabb pódiumán hirdeti az igét, akinek a Cornéliája az emberszeretet krisztusi kön­tösében állt mellette az utolsó pillanatig, akinek a Líviája pompás, aranyos uno­kákkal ajándékozta meg — tragédia-e vájjon, hogy egy nyolcvanhétéves matróna ezt látja maga körül utolsó pillantásával? Tragédia az ilyen halál? Igen tragédia: minden halál tragédia, bármilyen későn jöjjön is a beteljesedés — a viaszsárga mozdulatlan anyaarc a ravatalon nagy, nagy tragédia — nem halkítja azt el semmi tudat. Mauru Gyula könnyes szemmel áll a ravatalnál, pa­takzó könnyekkel, fel-felzokogva siratja: Gyuluka a drága jó Mamikat... Aki nem azért Nagyasszony, mert mi­niszterelnök a fia, aki azért volt Nagy­asszony, az egész környék szeretve tisz­telt Bonikája, mert a lelkében volt nagy és a cselekedeteiben. Az volt az ő igazi rangja, ahogy élt, ahogy cselekedett — ahogy például azt a kis zsidófiút homlo­kon csókolgatta és jó forró haboskávéval kiválgatta egykoron... A kis zsidófiucskát, a Gyulukának a kis barátját, aki orvossá nőtt meg az idők so­rán, aki most könnyes szemmel mondja: — Marasmus senilis — végelgyengülés — nem lehetett itt már segíteni. Minden na­pért küzdöttünk — dehát: mit tud az or­vos akkor, amikor a természet követeli meg a maga parancsát... Március óta tar­tottuk máról-holnapra — de szegény ő maga sürgette már, minél hamarabb — e­zt sóhajtotta igen gyakran... — Legboldogabb emlékeim a Maniu-kú­­riához fűződnek ... Szegény gyerek vol­tam, ördögszegény, és valóban ez a kú­ria, az a sok kedves vendégeskedés, amit itt töltöttem, szint hozott ebbe a szegény­ségbe. Valahányszor odamentem, csókot kaptam a homlokomra, a drága jó Buniká­­tól és jó finom haboskávét, fehér kalácsot és­­ annyi, de annyi szeretetet: igazán a Maniuék kúriája volt a gyermekkorom boldogságszigete... És aztán is, hogy fel­cseperedtem, mindig ide jöttem egy kis boldogító melegségért a Bunika szelíd, jó­ságos oltalma alá... Markovits doktor — maga is olyan em­ber, amilyen manapság már csak mint egy letűnt kor szinte anakomnisztikus meg­­jelenítőjeként fedezhető fel itt-ott egy-egy az idők forgatagából elmentett vidéki kú­rián. Dehogyis hivalkodik ezzel a barát­sággal, amely az ország első emberéhez fűzi: ennek a családnak az igazi tekintélye az ő szemében azokban a régi időkben gyökeredzik, amikor az egykori törvény­­széki bíró özvegye olyan szívesen fogadta el őt háza vendégének. Ha mindenrel tanult — Óh, nagyon tekintélyes család volt a Maniu-család ezen a vidéken... Nemcsak Maniu János törvényszéki bíró rangja sugározta ezt a tekintélyt, hanem az a végtelen finom műveit, igazi úri légkör, amelyet megteremtettek a házuk körül. Mondhatom, ennek a családnak a véghe­­tetlen szelídség volt a fő jellemvonása — itt mindenki halk volt és olyan finom, hogy — ez volt a familia igazi rangja ... — ,Maniu­ néni nagyon művelt asszony volt és az anya műveltsége irányította a gyermekek nevelését: itt mindenki tanult, zenére, nyelvtudásra is képezték a gyere­keket — nagy dolog volt ez abban az idő­ben, több mint negyven évvel ezelőtt! A diák Maniu Gyula mosolyog le szelí­den egy régi érettségi képről: »a zilahi főgimnázium 1889—90 évben érettségizett növendékeit... Markovits doktor kommentál: ez itt Berényi János tanár úr mellett a Gyu­luka ... Negyven esztendő minden vihara nem elég ahoz, hogy egy arcról lemossa azokat a jellemző vonásokat, amelyek a lélek rejtekszei... Igen, Maniu Gyula csakis ilyen Gyuluka lehetett, ahogy ez a régi diákkép mutatja és ha egy kissé ki­simítom a mai Maniu arcot gondolatban — visszatér pillanat alatt ez a Gyuluka... aki kedves szeliden mosolygós diákférfiu itt, a tanár ur balján.. — Gyuluka mellett ez itt a doktor úr — ezt is kitalálom: a komolytekintetü keménykötésű küzdő diákgyerek — ez a ma is nyílegyenes tartású Markovits doktor. Az „ősi sch­ola“ real diakiai Tizennégy diák közül tud számot adni Markovics doktor. Kettőjükön kívül, akik így egymás mellett maradtak (ha fel is ivett Maniu Gyula életpályája a miniszter­­elnöki székbe) a következőkről ad számot: Nagy János nyugalmazott pénzügyi tiszt­viselő Zahon, Dr. Rosenbaum Dezső orvos Tasnádon, Gáspár László református pap Kraszna­­horváton. A többi eltűnt, ki meghalt, ki ismeretle­nül él valahol a nagyvilág sodrában. — Most lesz a negyven esztendős talál­kozó — azt hiszem megtartjuk jövőre — Maniu is nagyon szeretné... Harminc esztendővel ezelőtt megtartot­ták az első összejövetelt 1900 évi június hó 21-én. Ma már történelmi érdekesség­gel bir az a jegyzőkönyv, amely erről ta­núskodik és teljes szövegében a következő: Másolat Rftsi emlékek­h­r. Markovits Jakab, Maniuék házior­vosa, Maniu Gyulának volt osztálytársa és gy­ekkori pajtása — emlékeket idéz a régi gyermekkorból. Rendes autóbusz közleke­­m naponta hétszer, Cluj és zsibó, isidalmáson él. Indul reggel 6 órakor és délután 5 órakor indul Kolozsrról a Zöldfa,vendéglőtől és Zsibóra érkeik reggel 9 órakor és délután 8 órakor. Vissy Kolozsvár-felé indul reggel 5 órakor és dékán 2 órakor, Clujra érke­zik 8 órakor régel és délután 5 órakor. KÉJ ERZSÉBET KIRÁLYNÉ SZÁLLÓ Budapest, Iv. Egyetem­ utca 5. szám. (A belváros központjában.) A VEVŐT MEGBECSÜLJÜK ! PÉNZÉÉRT ÉRTÉKET KAP! ALANTI ÁRAK IGAZOLJÁK CÉGEM MOSÓ DELÉN _ — Cosmanosi mosó delének óriási vá-Lej 35'­lasztékban — — —— Lej 39 * — ETAMIN — — — — — Duplaszéles svájci és francia min-Lej 52*-­fás grenadinok — — Crépe de chine különböző szép min-Lej 78’ — fákban és színekben —— Lej 390--— Georgettek gyönyörű mintákban— Lej 390 • — Gyapjú delének remek mintákban— Lej 155 • — Kérjen mintákat! Ír bír­ó női divatháza CLUJ, Calea Regele Ferdinand írja. Jegyzős­önyv Felvétetett Ziláh­on 1900 junius hó 21-én az 1890-ik év junius hó 21-ikén érettségi vizsgát tett és szerződésszerüleg 10 éves találkozásra egy egyenlt­alant írottak között. Jelen voltak alálkrottak: Megjelentek, köszönetet mondanak Lugossy György kedves osztálytársunknak azon baráti szívélyességéért, mellyel valamennyi osztálytársunkat ezen baráti találkozónkra fi­gyelmeztetett. Lugossy György jelenti, misze­rint felszólító leveleire nem válaszoltak a kö­vetkezők: Szeőke Zsigmond, Szilágyi Tihamér és Zékán János. Igazoltan távol maradtak: Csuka György, Janisch Alajos és Kricsfalussy Ferenc. Ígérete dacára távol maradt: Rosen­baum Dezső. Értesítés nélkül maradt (lakásá­nak ismeretlen volta miatt): Cserei Zsigmond. Legmélyebb sajnálattal veszik tudomásul a je­­l­enlevők, hogy egyik kedves osztálytársuk, Ke­ményffy Balázs, mint csendőr hadapród ér­me a tér 1895. év folyamán Lugoson elhalálozott. Elhunyt kedves osztálytársunk emlékét e jegy­zőkönyvben is megörökítjük és kötelességévé tesszük tanulótársainknak, hogy az első — aki — Lugoson jár, barátunk sirját felkeresse és kö­zös költségünkön megkoszorúzza. Jelenlevők együttesen a helybeli főgymnásiumban meg­jelenvén, volt tanárainknál tisztelegtünk, távol lévő társaink üdvözletét is tolmácsolván. Jelen­legi igazgató, volt osztályfőnökünk Kincs Gyula, többi tanáraink jelenlétében üdvözletünket fo­gadva, meleg szavakban köszönte meg meg­emlékezésünket, szerencsekivánatát küldve a távollevőknek is. úgy a jelenlevők, mint a meg nem jelentek egy néhánya részéről is nyil­vánított óhajához képest, egy utóbbi és öt év múlva, azaz 1905 (Egyezerkilencszázöt) év jú­nius hó 21-én tartandó találkozást határoznak el. A beérkezett levelek és sürgönyök jelen jegyzőkönyvhöz csatoltatnak, melyeknek meg­őrzésével Lugossy György bizatik meg azon megbízással, hogy e jegyzőkönyvet sokszorosít­ván, küldje meg az összes osztálytársaknak és azon kötelezettséggel, hogy Zilahról való tá­vozása esetén, az eredeti jegyzőkönyvet a Szi­lágy megyében tartózkodó valamelyik osztályos társának adja át. úgy a jelenlevők, mint tá­vollevőknek lelkiismeretbeli kötelességévé té­tetik, hogy a legközelebb (1905-re) kitűzött ta­lálkozásra mindannyian megjelenjenek. Jelen­levők baráti üdvözletüket küldik a meg nem jelenteknek. Ezzel a jegyzőkönyv bezáratott és aláíratott. K. m. f. Dr. Markovits Jakab s. k. gyakorló orvos Szilágysomlyón. Nagy János s­k. m. kir. adótiszt Sz.-Cseh. Lippe Hedrik s. k. városi főmérnök Losonc. Lugossy György s. k. m. kir. adótiszt Zilahon. Dr. Maniu Gyula s. k. ügyvéd, érseki és főegyházmegyei ügyész Ba­­lizsfalván. Gáspár László s. k. ev. ref. s.­lel­­kész Makó. Gyuluka ezt az okmányt is hazavitte a Mamikának . . . Mint azelőtt tiz esztendő­­vel az érettségi bizonyítványt — mint utána a doktori diplomát — mint nemrégibben, most legutóbb a miniszterelnöki kineve­zését , azt is hazavitte bizonyára és a Ma­mika éppen úgy megsimogatta a Gyuluka fejét érte, mint az érettségi bizonyítványért valamikor . . . — Soha ilyen bensőségteljen anya és fiú között nem láttam, másikában látta az élete értelmét viszonyt egyik a A ravatalos szobában És most Mamika viaszsárga arccal moz­dulatlanul fekszik a ravatalon és Gyuluka könnyes szemmel nézi az immár megvál­tozhatatlan beteljesedést: Mamika halott... Amikor beléptem a ravatalos szobába ezt a képet láttam, Románia miniszterel­nöke egyedül ült a ravatal mellett — si­ratta az édesanyját . . . Senki, senki kö­rülötte, a család is egyedül hagyja időnként.­­• Maradjon csak­­ egyedül a Mamiká­­val még egy kicsit, hiszen már holnap úgy is sokan jönnek és aztán elviszik a Ma­mikát örökre . . . A kedves nővér Cornelia — a miniszter­­elnök húga a leginkább hasonlatos talán Maniu Gyulához. Az arcvonásai ugyanazt a lelket tükrözik. Maniu Cornélia azonban nő, akinek nem volt alkalma a cseleke­detre —a szerzetesi életbe vonult szép lelke vívódásával. Maniu Cornelia apáca, a fran­­ciskánus rend felesküdött tagja. A kedves nővér elmondja a tragikus pillanat törté­netét." Elvisz a kis házi kápolnába —­ ő maga tervezte a román stílusú kis házi­templomot — megmutatja. — Itt történt hétfőn délelőtt. Misét tar­tottunk éppen, a mindennapi istentisztele­tet, a drága Mamika itt ült szépen, hall­gatta az imádságot — egyszerre csak hátra­­hanyatlott. . . És elmondja az előzményeket: — Rettenetes, hogy Gyuluka nem volt itthon ... dehát, mostanában mindig olyan egyformán volt a szegény édesanyánk és ha néha rosszabbul volt egy kicsit, más­kor hazasürgönyöztük ilyenkor a Gyulu­­kát, de most nem volt különösebb ok és a jövő hétre úgyis hazavártuk — és annyi dolga volt mostanában Gyulukának . . . Annyi dolga volt mostanában a Gyulu­kának — minden szó olyan egyszerűen, olyan polgáriasan hangzik itt, mintha a Gyuluka annyi dolga nem az ország dolga volna — és a kedves nővér, aki a Ma­mika halálát elmondja — nem a minisz­terelnök húga volna... És ez a nemes egyszerűség — csodálatosképen — nem tekintélyromboló... ( A verandán egy fehér abrosszal beterí­tett asztalon, a táviratok százai: Dr. Er­délyi Traian, bontogatja, rendezgeti sorjá­ban. Dr. Erdélyi Traian, szatmári városi kulturtanácsos — az impérium kezdete óta és most sem több, amikor az unokafivére miniszterelnök. Egyedül vagyunk, együtt rendezgetjük a táviratokat, kijön egy kicsit Maniu Gyula is, belenéz egyikbe-másikba „Traian kérlek, ezt tedd félre, ezt is külön“. Dr. Erdélyi Traian elébem teszi és ol­vasom a­­sürgönyt: ca inima stransa aflu dureroasa veste a perderi scumpei Domnie voastre mame. In aceste grele momente sunt cu gandul langa Dovoastra si impartasesc cu tot sufletul mares Dvoastra durere. Rog pe Dumnezeu, se va intareasca sa treceti si aceasta grea incercare. Elena. Olvasom a feladó helyén: Elena. Con­stanta Palatul Regal Mamaia 783 54 29 23/10. Királyi távirat — ilyet sem vett fel még a badacsonyi posta. Elena anyakirálynő elküldi a gyászba borult badacsonyi kúriába szerető szivének résztvevő dobbanását Magyarul így szól a távirat: összeszorult a szívem a fájdalomtól, amikor megtudtam az Ön kedves anyjának az elvesztőt. Ezekben a nehéz pillanatokban gondolatban Ön mellett vagyok és osztom lelkemben az ön nagy fájdalmát. Kérem az istent, hogy adjon önnek erőt ebben a nehéz megpróbáltatásban ELENA Maniu Gyula kezébe veszi a táviratot. Figyelem : fájdalmas szelíd arca megvonag­­lik, leteszi a papírdarabot az asztalra szépen, szeretetteljesen végigsimítja — és indul vissza a ravatalhoz. A Mamika viasz­­sárga mozdulatlan arcát nézni. Amíg lehet még. Siratni a drága Mamikát... Holnap már nem lehet ilyen egyedül­­való csendesen. Holnap már különvonatok érkeznek. Megjelenik az Ország... '■ : Gara Ernő 60 éve a fővárosi és vidéki úri középosztály találkozó helye. 100 modern kényelmes szoba. — Az Étterem és KÜVelláZYOn ci­gányzene. Az erzsenet-pince a főváros legszebb sörözője. Polgári órak I­szabó Imre tulajdonos. 3. oldal.

Next