Ellenzék, 1942. április (63. évfolyam, 74-97. szám)

1942-04-08 / 78. szám

6L£££ Magyar társadalmunk megitató részcélé kisérte utolsó aljára Telegdy Lászlót KOLOZSVÁR, április 8. Erdély magyarságá­nak őszinte részvéte mellett kisérték utolsó útjára kedden délután Telegdy Lászlót, az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület tragikus hirtelenséggel elhunyt ügyvezető alelnökét. Magyar társadalmunk minden rétege beszéde­sen­­bebizonyította, hogy az egész magyarság mennyire értékelte azt a nemes és önfeláldozó munkát, amelyet Telegdy László nemzetünk jobb jövendője érdekében végzett. Telegdy László ravatalát hétfőn délután állították fel az EMGE Majális­ utca 24. szám alatti székhá­zának tanácstermében. Hétfőn a délutáni órákban és kedden egész délelőtt a részvétlátogatók egész sora rótta le kegyeletes megemlékezését s fejezte ki rész­vétét az elhunyt családjának és az EMGE vezetőinek. Falusi kisgazdák, birtokosok, közéleti veze­tők adták egymásnak a kilincset, hogy­ utolsó búcsút vegyenek attól a kiváló fér­fiútól, aki f­rnn meggyőződéssel, erős hittel, fáradhatatlan munkával, de mindig csak sze­rényen szolgálta az erdélyi magyar gazda­érdekeket. Telegdy Lászlónak a háború kitörése óta egyetlen vágya, volt ismét kimenni a frontra, ahol 1914—18. között kereken négy esztendőt töltött. Most a sors különös véletlene foly­tán kedden déli 12 órakor meg is kapta ka­tonai behívóját, hogy azonnal jelentkezzék csapattesténél. De ezt már nem érhette meg. Világi­­rta el koporsóját hatalmas virág és koszorúerdő borította,­többek között koszorút helyeztetett ravatalára dr. Szász Pál, a délerdélyi Magyar Gazdasági Egyesület elnöke: ,,Igaz barátom­nak és volt hűséges munkatársamnak", továbbá a földművelésügyi minisztérium erdélyi ki­­rendeltsége, gróf Teleki Béla, az EMGE vezető alelnöke, az Erdélyi Magyar Gazdasági Egye­sülethez Erdélyrészi Gazdasági Tanács,­­a ko­lozsvári Közjóléti Szövetkezet, az Országos Földhitelintézet, az EMGE tisztviselői kara, az Erdélyi Párt, a Futura igazgatósága, a Ma­gyar Mezőgazdák Szövetkezete, Szolnok- Doboka vármegye gazdaközönsége és a bará­tok s munkatársak végeláthatatlan sora. A temetési szertartás pontosan délután 5 órakor kezdődött. Végtisztességén a közélet s­s­ a társadalom vezető tényezői mellett ott lát- ' írattuk az erdélyi magyar gazdatársadalom­ képvisel­őin­elé hatalmas táborát, közéleti veze­tőink közül megjelentek többek között dr. Inczédy-Joksman Ödön főispán, dr. Balogh Vil­mos miniszteri tanácsos, a földművelésügyi minisztérium erdélyi kirendeltségének vezető­je, dr. vitéz Biró Gyula gazd. akadémiai igaz­gató vezetésével az akadémia egész tanári kara, dr. Jeten Gyula, az Erdélyrészi Gazda­sági Tanács képviseletében, Gincza Lipót vá­rosi tanácsnok, a város az EMGE kirendelt­ségek vezetői a visszatért területek gazda­körei részéről, dr. Illés Gyula tankerületi fő­igazgató, dr. Bona Alajos pápa­ prelátus, ka­nonok, státus­­előadó, dr. Ferencz József ki­rályi közjegyző, dr. Páll György, az Erdélyi Párt főtitkára és gróf Teleki Béla vezetésével az EMGE egész vezérkara és tisztviselő cso­port­*. Lés??© gyászver?sédé Az egyházi szertartást László Dezső belvá­rosig lelkipásztor végezte, aki a 126. zsoltár 5., 6. verse. Akik könnyhullatással vetnek, vi­­gadozással aratnak majd, aki vetőmagját sirva emelve megy tova, vigadozással jő elő ké­vést emelve, alapján tartotta gyászbeszédét. Beszédében rámutatott arra, hogy mennyire igaz volt Teregdy László életében az ige igaz­sága; könnyhullatással vatett­e vetőmagját sírva emelve ment tova. Ebben a szomorú sorsban részese vote minden magyar gazda sorsának. De megvolt életének külön szomo­­­­rusága is. Amikor átvehette volna birtokának vezetését, harcba szólította a haza. A harcból hazatérő daliás huszárkapitányt idegen rabság­­ várta. Birtokát kisajátították s ezért előbb bérelt birtokon gazdálkodott, majd egy román­­ bojárnak gazdaságát vezette. Szenvedései rá­ , vezették arra, hogy segítsége lehessen azoknak­­ a magyar gazdáknak, akik hozzá hasonlóan sírva vezettek. Az 1990 augusztusában bekö­vetkezett vidám aratásban, bőséges cséplésben és boldog szüretben is megmaradt annak, aki volt. Talán csak a gondolatai mélyedtek el, talán többet tépelődött azon, hogy miért fon­tosabb sok ember előtt a múlt, mint a jelen, a vér, mint a szellem, a beszéd, mint a tett l­étének azonban nemcsak a szomorú veté­se, hanem a vidám aratása is megvolt. Mint ka­tona, elérte a legmagasabb tartalékos­ rangfoko­zatot s a legszebb kitüntetéseket. Az Erdélyi Gazdasági Egyletben végzett munkája által sok magyar gazdát segített arra, hogy többet és jobbat tudjon termelni, hogy vidámabb le­gyen az aratása. Egyéni jelleme gazdag ké­vecsomó, belső finomsága, férfias gerinces­sége, ünnepel­tetéstől irtózó előkelősége, szak­tudása, szolgálatkészsége, családja, gazdatársai iránti szeretete mindmegannyi gazdag kéve, amelyet élete során összegyűjtött Az igaz, hogy magának nem aratott és nem gyűjtött semmit, de azért volt keresztyén ember, hogy életében valósággá váljék a krisztusi törvény: keresztyénnek lenni annyit jelent, mint szó s­o­m­orúan vetni és semmit sem aratni a ma­­j­gunk számára, de rásegíteni a másik embert, , a testvért a gazdagabb aratásra. Ebben a világban gazda volt, aki szomorúan vetett, néha vidáman aratott. Isten előtt szántóföld volt, akibe gazdagon hullott Isten országának magva s annak termését hűséges élete gazdagon meghozta. — Vetőmag­ját sirva emelve megy tova földi alakja, az­­örökkévalóságból azonban úgy néz vissza, mint aki­ már vngadozással emeli gazdag kéveit. Látjuk, hogy tovament Telegdy László. Hisszük, hogy a feltámadáskor ismét előjő, — fejezte be beszédét az igehirdető, hiszen Teheti a Ka­btnertíjss hiSséves iwuraffaiátirsát?©! Ima következik s ezzel végetér az egyházi szolgálat. Teleki Béla gróf, az EMGE vezető alelnöke lépett utána a ravatalhoz s vett meg­indult hangon búcsút első munkatársától és jó barátjától, aki hatesztendős EMGE pálya­futása alatt maradandó érdemeket szerzett és maradandó értékkel gazdagította Erdély ma­gyar gazdanépének életét. Az újjáépített EMGE-nek kezdettől fogva egyik tartóoszlopa volt, akit minden csele­kedetében a nagy felkészültség, az elhiva­tottság tudata, az önteltség és az alkotó­­készség jellemzett . Lehet, hogy mi talán nem viszonoztuk, vagy nem tudtuk úgy viszonozni ezt a lelki nemességet és ezt az igaz barátságot, mint ahogy azt megérdemelte — mondotta többek között. — Most azzal hálál­juk meg neked, hogy példás munkásságod minden tanulságát ennek a népi szervezetnek és társadalomnak a szol­gálatába állítjuk. Gróf Teleki Béla búcsúszavai után megin­dult a gyászmenet, melynek élén Biró Péter, a somkereki gazdakör elnöke vitte az EMGE volt ügyvezető alelnökének kitüntetéseit. A menet 6 órakor érkezett a házsongárdi teme­tőbe, ahol László Dezső imája után Telegdy László koporsóját családi sírjában hantol­ták el. #C»í©zs!?ár®s?3 ebb az évben 75 százalékos lesz a pótadó KOLOZVÁR, április 8. A múlt hét folya­mán­­— amint megírtuk —a miniszterközi bi­zottság tartózkodott Kolozsváron a számvevő­ség által elkészített költségvetés felülvizsgá­lására. A bizottság két napon át tanulmé­­­­nyozta a költségvetést, utána megtekintette az egyes városi üzemeket, majd lényegtelen mó­dosításokkal jóváhagyta a költségvetést, ami azt jelenti, hogy a szükségletek növekedése és a bevételek csökkenése ellenére is ebben az évben is 75 százalékos lesz Kolozsváron a pótadó. Szövetkezeti alapon kérhetik a v­amositást a kalotaszegi k­özségek Pölányi István, az Efveress Virtemismivek haznaia nyilalkzik a b­ánfí­­­tiyis/sdi valaisyrilégitás bevezetésért! és a pho Ishe Jsépeify KOLOZSVÁR, április 8. A mondat való­ban rövid, s mindössze pár szóból áll, de ami mögötte meghúzódik, az egy 6-7 ezer lakosú város húszesztendős vergődése a sötétség­ben, a rasiszagú és drága petróleumvilági­tás mellett, árnyékos, dohos szobákban a vilá­gosság, a XX. század nagy vívmánya, a vil­lany felé. A mondat így hangzik: Bánffyhunyadon­­ így ült­ak a lámpák. Huszonkilenc esztendő­nek kellett eltelnie ahhoz, hogy n ne­érkez­zék az ünnpélyes pillanat, amelyen Polonyi István okleveles gépészmérnök, az Egeresi Villamosművek Rt. igazgatója oda állhatott a nagy v­llamoscentrálé kapcsolótáblája mel­lé és egyetlen gombnyomással bekapcsolhat­ta a vilanyt Bánffyhunyadot. Megvalósu­lt élem Régi vágya, régi kívánsága Bánffyhunyad­­nak, hogy végre Villányhoz jusson. Az első tárgyalásokat Kompanek János, a kolozsvári villamosmű­szér,igazgatója folytatta, Bánffy­­humyad város vezetőségével, még a háború előtt, 1913-ban, mint a budapest Ganz-művek képviselője. Akkor anyagi okok miatt ké­sett a villany bevezetése Bánffyhunyadra, az­­tán közbejött a háború, az impériumvállk­o­­zás, a háború utáni­ anyaghiány, a város állandó zilált anyagi helyzete, az egymást váltogató „interimár bizottságok“, mind, mind hozzájárul!!, ahhoz, hogy a villany be­vezetése halasztásit szenved­jen. Amikor 1930-ban, 1931 ben megnyitották és üzembe­­helyezték a 66 ezer volt feszültségre épí­tett nagy egeres­ villamos cente­rjét, azömét felvetődött a gondolat, hogy Bánffyhunyadot és a Kalotaszeg többi szmmagyar községet szintén bekocsolják az egeresi villamosháló­zatba. Nem tudni mi okból, a terv ismét csak terv maradt A bécsi döntés után két lelkes magyar vezető vette kezébe a dolgot: Albrecht De­­zső, az Erdélyi Párt ügyvezető alelnöke, or­­szággyűlé­sűi képviselő és dr. Székely József Bánffyhunyad polgármestere. Szünet nélkül, fáradságot nem ismerve kilincselitek minisz­tériumtól minisztériumig, jártak egyik hi­vatallá szobából a másikba és munkájukat siker is koronázta. Bánffyhunyad utcáiról eltűnt a sötétség és az emberek olyan bol­dogan nézik az utcai vill­anylámpákat, mint­ha Bánffyhunyad volna az első város, mely­nek utcáit villamoskörték világítják meg. Polonyi Istvánnal, az egeresi villamos­­művek igazgatójával, a bánffyhunyadi vil­lanyról beszélünk: — A fogyasztás egyelőre természetesen csekély, mindössze kétszáz helyre vezették be ezidőszerint az áramot, de biztosra vesz­­szük, hogy a közeljövőben az előfizetők száma rohamosan nőni fog. Mi Egeresről csak áramot adunk, a mintegy 22 kilométer hosszú külső vezetéket­ és a város belte­rületén húzódó villamos hálózatot Bánffy­hunyad városa készített e el. A külső vezeték alumíniumból készült. Éppen olyan jó, mint a vörösrézhuzal, csak ugyanarra a terhelésre vastagabb vezetéket kell hsználni. Ez a ve­zeték 150 ezer pengőbe kerüllt, a városi bel­ső hálózat pedig körülbelül 30 ezer pengőt emésztett fel. Az egeresi­ áramot kétezer voltra letranszformáljuk. A szétosztást maga a város végzi, 380—220 volton. — Amikor Albrecht Dezső országgyűlési képviselő és dr. Székely József polgármes­ter a minisztériumban előadták Bánffyhu­nyad villamosításának tervét, dr. Soós Ele­mér miniszteri tanácsos, a be­lügymini­szt­é­­rium városa osztályának főnöke és Cserzi István dr. minisztériumi osztálytanácsos fel­ajánlotta, hogy a befektetésekhez szükséges összeget kölcsönképpen megszerzik a város­nak. ..Karácsonyra égni kell a villanynak!“ — adták ki a jelszót, dehát sajnos, karácso­nyig nem tudtunk elkészülni a szerelési munkálatokkal. Némi anyaghiány is vote, vas­traverzek, ez az, ami hiányzott, még elő kellett teremteni őket, így hát 3—4 hónap­pal kitolódott a­­villanygyújtási ideje. AZ Elsi ISaif av Általános Biztosító Társaság erdélyrészi aligazgatósága ezúton is tudat­ja érdekelt té feleivel, hogy az Első Er­­délyi Általános Biztosító Részvénytársas­ágtól átvett sorsolással kapcsolatos élet­­biztosít­ásoknak 1942 április 2-án közjegyző jelenlétében megtartott nyilvános sors­húzásán a következő betűcsoporton kötvé­nyek sorsoltattak ki: P. G. H. B. A .O. L. J. N. Y. W. M. O. V. ÜL ** £&DÉLY 8ESZI­MA,NQY& V£GV£S2 £ TI QUÁDA ^ A JI O » * Mm­ m villamosítása mm lesen* nehéz f­iatal — El tudja-e látni az egeresi villamos erőmű-telep Bánffyhunyadot és Kalotasze­get villamosárammal, Kolozsvár meglehető­sen nagy fogyasztása mellett? —• Uh — legyint a kezével —, még igen távol vagyunk áttól, hogy az egeresi villa­mosközpont egész energiáját kihasználhas­suk. Kolozsvár í téli estéken, mikor az össz­ízes villanyok égnek, vagyis, ha „csúcs­fo­gyasztást“ jeleznek az egeresi központ áram­mérő órái, mindössze 3500 kilo­wattot fo­gyaszt. Bánffyhunyad város jelenlegi fo­gyasztása egy kilowatt. Természetesen még a kezdet kezdetén vagyunk ,­­reméljük, hogy 50 kilowattra felvisszük a fogyasztásit. Az egeresi üzem teljesítőké­­pessége 8500 kilowattt, amióta a hidegszamo­si villanyerőműtelepet a bécsi döntést Ro­mániának ítélte. Torda már nem kap tő­lünk áramot, a cementgyár látja el Torda vá­rosát villamosárammal. A 8500 kilowatto­­teljesítőképesség bőven elegendő arra, hogy Kalotaszeg összes községét bekapcsolhassuk a vill­amoshálózattba. — Mitől függ Kalotaszeg villamosítása? — Tisztán csak az érdekelt községektől illetve azok elöljáróságaitól és Bánffyhu­nyad városától. A távvezeték ugyanis Bánffy­hunyad város tulajdona. Mi köteleztük ma­gunkat vezetékkel való áramszolgáltatásra és csakis Bánffyhunyad városa elöljáróságának kérésére kapcsolhatjuk ki a villanyt. A vezet,­táv viszont sok pénzbe került a városnak és igy Bánffyhunyad csakis bizonyos ellenszol­gáltatások fejében engedheti át Kalotaszeg többi községének a vezeték használatát. Más­szóval, ha Kalotaszeg községei be akarják vezetni a villanyt, csupán Bánffyhunyadig kell vezetéket építtetniük. Mely községek kerülhetnek számításba "' — Sztána), Nádas, Jegenye, Sárvásár, Nyár­szó, Kőrösfő, Kalotaszen­tkirály és az Alma-­ völgyének jónéhány más községe. Szó van arról is, hogy az egeresi gipszbányák ipari áramot kérnek Ez esetben ők is m megépittet­­t­ék a maguk vezetékét. Ha igy oldódnék meg a helyzet, az volna a szeghet­yesebb, ha a kalotaszegi községek szövetkezetbe tömörül­nének és úgy kapnák az áramot Bánffyhu­­nyadtól, Bánffyhunyad városa viszont kon­cessziót kapna a szétosztásra. Természetesen az anyagiak némi akadályt okoznk most is de nem áthidalhatatlan akadályokat, hiszen a távvezeték, amely a legtöbb pénzt elvész­tette volna fel, már készen van. — Az egeresi Villamosmű­nek sokat kellet befektetnie és nagy átalakításokat kellett-e eszközölnie a bánffyhunyadi villanyért? — Nagy átalakításokat éppen nem kellett végeznünk, de fel kellett állítanunk egy új transzformátort, amely a gépfeszültségre megfelelő feszültségre t­ranszformálja le a­­ áramot. Már ez a transzformátor 3500 pen­gőbe került, vagyis olyan összegbe, a­melye évekig nem tudunk behozni a bánffyhunyad, vitt aia­nyfogyasztáson. Nem is üzleti érdekből tesztük, amit telítünk, hanem azért, mert úgy éreztük, hogy a szinmagyar Kalotaszeg fal­vainak villanyhoz juttatása nemzete érdek­es magyar kötelessége Eddig az egeresi villam­osművek igaz­gat­jának nyilatkozata. A tények maguk helyett beszélnek: Bánffyhunyadon megváltozott­­az élet, egy napról a másikra, egyetlen gomb­nyomásra. Városiasabb lett,, több lett elő­szerre a város És mindezt a vib­u­v tette Ezzel pedig megtörtént az első döntően nagy lépés, régi terv megvalósulása: Kalotaszeg vo­lumozitása felé, Óvári­ó­s József. Fekete mellé jó cigarettát és egy pohárka Kopus-likopt !

Next