Előörs, 1928 (1. évfolyam, 1-41. szám)

1928-09-09 / 26. szám

VI­­. Befejező közlemény. Az eddig megjelent cikkekben Hunyadi János­nak a török ellen intézett nyolc hadjáratát ismer­tettük. Ezekből három volt a védőháború: az 1442. évi tavaszi és őszi erdélyi, valamint az 1456. évi nándorfehérvári hadjárat. A többi öt, a hosszú had­járat (1443 44) a várnai (1444), az oláhországi (1445), a rigómezei (1448) és a szerbiai (1454) tá­madó jellegű volt. Ezeken kívül — nem számtjuk a kisebb epi­­zódszerű határmenti harcokat, melyekben a törö­köt megverte, vagy amelyekben csak alvezér gya­nánt szerepelt — a magyar történelem Hunyadi Jánosnak még 6 sikeres hadjáratáról emlékszik meg. Szörényi bán korában Ulászló király pártján megverte a csecsemő ellenkirály hadát Báttaszéknél, kormányzósága alatt hadat viselt Frigyes császár ellen és azt fegyverszünetre kényszeritette, két íz­ben háborúskodott a Felvidéken garázdálkodó, az ellenkirály szolgálatában álló Giskrával és ennek hatalmát megnyirbálta, megrendszabályozta a Hor­vátországban féktelenkedő Cilicit, végül a rigóme­zei hadjárat után megfenyítette az áruló szerb vaj­dát. Hogy Hunyadi hány csatában vett részt, azt ma már aligha állapíthatjuk meg, de azt tudjuk, hogy az 1440-től 1456-ig terjedő 17 év alatt összesen 14 hadjáratot vezetett. Ez oly rekord, melynek a világ­­történelemben csak kivételesen akad párja. Ennél több hadjáratot például a világnak Hannibal és Ju­lius Caesar óta legnagyobb hadvezére, Napóleon sem vezetett. * Az ismertetett nagyobb hadjáratok Hunyadinak univerzális katonai lángeszét tanúsítják. Ez alatt azt értem, hogy egyaránt nagy szervezőnek, hadásznak és harcásznak bizonyult. Jeles volt, mint hadügymi­niszter, tábornok és tengernagy. Egyszemélyben volt vezér és vezérkari főnök. Egyformán tökéletest nyújtott támadásban és védelemben, nyílt csatában és várharcban, síkságban és hegyi háborúban, szá­razföldön és vizen. Más vezéreket szokás külön is jellemezni, pél­dául mondják, hogy az angol Wellington nagy a vé­delemben, a francia Murat az ideális lovasvezér, az osztrák Kuhn a hegyi háború mestere, a francia Vauban a várharc művésze, stb. Hunyadira az ily különleges jelző nem illik, ő nagy volt mindenben. Honnan vette azt a sokoldalú katonai képzett­séget, amelyért a törökök hamarosan a »sátán« jel­zővel tisztelték meg? Nincs semmi adatunk arra, hogy Hunyadinak valami kiváló tanítómestere lett volna. Arról sem tudunk, hogy valamely oly jeles tanácsadója vagy alvezére lett volna, ki az ő nagy dicsőségéből részt érdemelne, ő szervezett, tervezett és hajtott végre mindent. Ő vezette az elővédet a hosszú háborúban, ő intézte a fősereg hadmozd­ula­­tait, ott volt az utóvédnél, ha baj volt. Csak a lángészt jellemző ösztönös hadi tudás, a katonai ős­tehetség magyarázhatja meg,azt a kivételes vezéri képességét, mellyel bennünket ma is bámulatba ejt. Ma, mikor a világháború hadviselési nehézsé­gei még mindenkinek élénk emlékezetében vannak és mindenki tudja, hogy valamelyik hadviselő fél moz­gósítása, felvonulása, csapatainak az ellenséges föl­dön való mozgatása mily „súrlódásokat vált ki a leggondosabb előkészületek és a technika csodái da­cára, s hogy mily nehézségekkel jár a csapat anyagi ellátása még a jó utak, vasutak és autók világában is, milyen bajos az ellenségről való hír­szerzés még az alaposan megszervezett kémkedés és a repülőgépek mellett is, mennyi tévedés fordul elő a jelentő szolgálatban a dróttalan távi­ró és tábori távbeszélő alkalmazása mellett, méltányolhat­juk érdem szerint e nagy vezérnek szerény hadvi­selési eszközökkel, túlerővel szemben, nagy távolsá­gokra végrehajtott merész, sőt vakmerő hadművele­teit, különösen ha szem előtt tartjuk, hogy Hu­nyadi lovas seregeket hatalmas folyamokon és ma­gas hegységeken vezetett át. * F­unyadi és a török hadműveletei között nehéz párhuzamot vonni. A töröknél a hadvezér maga az államfő volt, ki minden korlátozás nélkül állíthatta hatalmas birodalmának minden segélyforrását a had­viselés szolgálatába. A török védőrendszer minden európai államénál fejlettebb volt, a török állandó hadsereggel, a szó szoros értelmében gárdának ne­vezhető janicsár hadtesttel is rendelkezett. Hunyadi kormányzósága alatt csak a rigómezei hadjáratot vezette a török ellen, a többi török háborúban még nem, vagy már nem ült a kormányzói székben. A magyar történelem ismételten említi, hogy a fő­nemesség irigységével, vagy közönyösségével és gyakran a királyi udvar féltékenységével kellett küz­denie. Legtöbb esetben nem kapta meg azt a fegy­veres támogatást a főrendek részéről, melyre jogo­san számíthatott és rendesen nem jutott kezeihez idejében az a pénz, mely a kellő erejű sereg fel­állításához lett volna szükséges, így például a nán­dorfehérvári hadjárat előtt maga Hunyadi adott a királynak 8000 forintnyi kölcsönt, ahelyett, hogy ez éppen fordítva történt volna. Ily körülmények között az ő támadó seregei leg­jobb esetben csak művészi rögtönözések voltak, me­lyek katonai hiányosságait az ő tudásának kellett pótolni.* Hunyadi katonai műveleteinek hadászati veze­tésében felismerhetjük azt a mesteri egyszerűséget, mely a világ legnagyobb vezérének hadművészetét jellemzi. Hadjáratai nélkülöznek minden merevsé­get és mesterkéltséget. Szöges ellentétben áll ez az­zal az osztrák hadművészeti tudálékossággal, me­lyet a későbbi korokban megismertünk. Hunyadi úgynevezett oldalállásokat, komplikált átcsoportosí­tásokat és időtrabló kombinált manővereket nem ismert. * Magyarország Hunyadi korában a törökkel szemben a politikai és a hadászati védekezés álla­potában volt. Törökország terjeszkedett, Magyaror­szág csak meglevő birtokállományát akarta dél felé megvédeni. Ezt a védelmet Hunyadi offenzív módon oldotta meg. Hadművészetének talán ez a legfigye­lemreméltóbb sajátsága. Még ott is, ahol a török váratlan támadása vagy semmi módon ki nem egyenlíthető túlereje folytán eleinte a védekezésre szorul, mint az 1442. évi (erdélyi) és az 1456. évi (nándorfehérvári) hadjáratokban, éles szemmel fi­gyeli az alkalmat a védelemből a támadásra való átmenetre és hamarosan kezeibe ragadja az oly­annyira fontos kezdeményezést. Csatáiban a harcászati védelmet egyáltalában nem ismeri. Támadás és mindig támadás a jelszava, Hunyadi János írta: Julier Ferenc ny. vk. asz.cdcs.

Next