Előörs, 1931 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1931-01-03 / 1. szám
z életerőt harmóniába hozza a legbátrabb és legmodernebb szociálpolitikával, amint Ady Endre és Móricz Zsigmond ősisége ú,j sirályhang és friss életinduló is volt. A két bűnös, beteg Tiszakorszak valami fanyar, túlzott kiábrándulást keletkeztetett. Mivel a két Tisza-korszak a maga hamis, felszínbe kapaszkodó gyökereit hirdette ősi gyökereknek, divat lett: elszakítani a gyökereket. Mivel a két Tisza-korszak a maga osztályelfogultságát, önállótlanságát, tékozló liberalizmusát nemzetinek nevezte, sokan végképpen kiábrándultak a nemzetből. Valami beteges történelemellenesség, nemzetellenesség kapott lábra, egyesek pedig egyenesen félredobták az államgondolatot. Ezekkel a természetes reakciókkal csakis egy mélyebb nemzetélmény, egy ősibb gyökerű, de modern fejlődési ponthoz ért állam-elgondolás küzdhet meg. Persze, egy gyökeresebb, adott élethivatásunkat jobban, emberibben, bátrabban merészelő generációnak kell jönnie. A nemzeti radikalimust ő lesz méltó viselni és az egek felé építeni.* Apróbetűs fejezet „Az új törvényhozás megokolása.“ Pedig önállóan, kiszakítva tekintve is Zsilinszky Endre egyik legmegmutatóbb tanulmánya. Élesen rámutat azokra a népi és nemzeti különbségekre, melyek a fasizmus lemásolását lehetetlenné teszik. Egész műve a magyar önkormányzat ősi elvét építi modern intézményekké. Az érdekképviseleti elvnek, az igazi szövetkezetek egyetemes kiépítésének eszméjét, a feudális Magyarországon végképpen túllépő földreformnak a tervét ő hintette el ezen a földön. Nálunk az ellenzéki politika hozzá szokott tapadni a kormánypolitikához és puszta tagadásokból szokott élni. Zsilinszky Endre népi mélységekbe ment, a fahiba bocsájtotta gyökereit, onnan nőtt tovább. Ezért bír szerves, összefüggő művet adni. S ezért egyetemes arcnak kiszakítva is könyvének a darabjai. Könyvének szervezeti része ismerő újdonság. Nálunk eddig, a szociáldemokratáktól eltekintve, a politikai szervezés egyetlen módszere az időszaki korteskedés volt. Egy-egy választásra toborozták össze a falu tömegeit szesszel, jelszavakkal és erőszakkal elkábítva, így azután a kapitalizmus és a nagybirtok nyugodtan kiépíthette a maga érdekképviseleteit és túlzott részeket harácsolhatott a nemzeti javakból. A nemzeti életben pedig könnyű szerrel túlzott jelentőséget szereztek. A falu dolgozó tömegei pedig érdekképviseleteik kiépítése híján mai tragikus helyzetükbe jutottak. Zsilinszky Endre olyan tervezetet készített, mely a pártszervezeten át az érdekképviseletek teljes és igazságos kiépítése, tehát az igazi nemzetszervezés s egy új nemzeti harmónia felé vezet. Pártteremtésen át: nemzetteremtés a cél. .Eddig: pártteremtésen át osztályok és érdekcsoportok uralma volt a cél. Az örök farizeusok, stréberek és felelőtlen akarnokok sápítozni fognak, mert radikálisok vagyunk. De radikális, tehát a gyökerekig nyúló volt minden tiszta magyar történelmi akarat. Különben is a habsburgi századok,a világháborús következménye: e csúnya tíz esztendő annyira elsüllyesztették, torzóvá csonkították, szétszórták népi és nemzei erőinket s értékeinket, hogy csakis radikális ütemű fejlődés és életiram szervezheti ismét teremtő egységgé őket. Akik félnek tőle, akik féltik posványtól duzzadó középszerűségüket, azoknak jó éjszakát üzenünk". Az új Magyarország, íme, mégis vérünkben ring és fölüzen már. Zsilinszky Endre Zrínyi Miklós Áfiumának a csupaizom férfias nyelvén küldi szét ezt az üzenetet. Egészen különös jelentősége van Zsilinszky Endrének a magyar publicisztikában. Az ő módszere nem a szellemeskedés, nem csupán a meddő bírálgatás, nem visszatekintő okoskodás, hanem az ideák friss nyílzápora, visszatarthatatlan előnyomulás. Zsilinszky Endre az ősi katonaegyéniség szellemi s politikai síkra érkezése, reinkarnációja. Nem tudom, milyen lesz sorsa és sorsunk e cudarcában. De azt tudom, hogy milyen lesz az örök magyarságban Vannak, kik csak kiskertjükben vetnek, vannak, kik szántóföldjeiken vetnek, az ezerholdasok nem is vetnek, csak aratnak. De jönnek mindig ilyen parttalan lelkű magyarok, kik az egész országnak vetnek. És boldogan, nyugodtan mosolyognak a mai halálra is, mert aratásukból nem hombárok féltett kincse, hanem csodálatosan szaporodó, népet tápláló kenyér és bor lesz... előőrs BARABÁS BÉLA Otthon, a falumban, volt egy hatalmas bükkfa a kertünk szegletében. Nem lehetett a faluban, a kilométerekre nyúló rengetegben párját találni még. Hárman-négyen fogództunk körbe gyerekek, ha át akartuk ölelni a törzsét. ^ * ] Tizenhatban hirtelen meg kellett válnunk a fától. Belénk csapott a háború hajszája, menekülni kellett. Egy év múlva találkozhattam újra a bükkel. Lehet, hogy mind a ketten megdöbbentünk egymástól; én tudom, nagyon-nagyon megijedtem tőle! A díszét, a koronáját hiába kerestem szegénynek. Ott feküdt széthult karokkal, fonnyadtam csonkán a gránátlukakkal szántott kert végében. Apám fejszéseket akart állítani neki, mi azonban eléje álltunk. Így éreztük, adóssággal tartozunk ennek a fának, aki ott élt egész eddigi életünkben. Akitől magasra nézni tanultunk, aki megbizsergette bennünk fogalmát a nagynak, az erőnek — jól van, — hajolt meg apán könyörgéseink előtt —, hadd maradjon tavaszig még! Ha akkor se hajt ki...! És a fa kihajtott tavaszra. Nem olyan lombosan, mint valamikor, nem a maga teljességében, de voltak .Ajta már a levelest ága : a nekünk volt mire hvatkozni, amikor még egy évi haladékot kértünk neki. Kilencszázhuszonegyre a fa ismét a régi lett. Ágain kihíztak a levelek, újra buja színűek lettek, dalolni tudtak, ha szellő vágott közéjük, új élet kacagott belőlük reánk. Csak éppen a korona hiányzott róla. Az élet hatalmas teljessége, mely megtorpant a befejezés előtt. Amit nem pótolhat semmi, amit nem fejezhet be egy-egy oldalt kinőtt, magasabbra szökött oldalág soha. Ez a fa jut eszembe mindig, amikor Barabás Bélára gondolok. Ez a robusztus, r megcsonkult szálfa, mely egykor az élet dala volt, amelyről ma hiányzik a korona. Ma, amikor Erdély meghajol hetvenöt éve előtt, azt hiszem, ő is én- MECIEEENT! Vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre könyve, a: NEMEETI KABIKIAEIXMUS Az új Magyarország vezérkönyve, a nemzeti állam s társadalom, az új gazdasági, szociális és művelődési politika hatalmas alapvetése. Az első munka, mely a valódi politikai szervezkedés alapelveit lerakja. 14 fejezet, 173 oldal. Kiadja a stÁDIUM SIITeLllllLAT RT# Ara: 2 pengő 40 filér jlllllllllllllllllllllllllllllllllllll Kapható és megrendelhető minden könyvkereskedésben és az Előőrs kiadóhivatalában (Budapest, IV. ker., Semmelweis utca 9. Telefon: Automata 892-42) nek a fának tiszteleg. Ennek a régi, babonás, egészséges fának, melyben nagy álmai ágaskodtak az ég felé s amelyet egy buta gránát véletlen akarata örökre befejezett. Ennek az őszi, viharokkal dacoló fának, melyben álmok elképzelései virultak élő ígéretté s amelybe belenőtt, beleimpregnálódott minden, ami hitet, reményt, vágyat jelentett ezen a nem teljesült magyar horizonton. Barabás Béla nem csnált nasiy, feledhetetlen akotásokat soha. A hatalmas bükkök végzete őt is meddő sorsok elkárhozottjává predesztinálta, akiknek megkötött izmaiban annál jobban sajog az erő. Kettős fátumú ember volt, aki a régi, nagy magyar torzók reménytelenségével fogadtatott erre a sáros ugarra. Mégis vigyázz-ba merevedünk előtte s kezünk tisztelgésre emelkedik. Köszöntjük benne Erdéllyel azt az embert, aki erősebb volt, szebb volt, diadalmasabb volt, mint mi. Nem lehet megilletődés, kritikátlan hódolat nélkül szemébe nézni. Nem lehet vele érző szánalom nélkül bámulni azt, ahogy neki juttatott sorsát viseli. Nemcsak torzó ő, de mártír is egyben. Hiszen az ő elementáris erőinek nem felelhet meg az elkárhozottak ösvényének keskenysége. Az ő dobbanó léptei nem a mais süppedékes utak vigyázatosságára teremtődtek, az ő arcát nem bírhatja el egy olyan törékeny fából készült keret, mint az erdélyi kisebbségi élet. Ő a büszke arénák gladiátorává született. Barabás Béla mindnyájunk megtört álmát cipeli végzetében, illik, hogy szőkébb hazáján kívül, mi is észrevegyük a napok rohanásában. Ő csak sorsában lett Erdélyé, életével mindnyájunké maradt, akiben alázatosan, elfojtott könnyekké kell megsüvegelnünk mindazt, amit ma magyar szenvedésnek és magyar teljesületlenségnek hívnak. Talpassy Tibor: Minden ütés a magyarokon csattan Nemrég Kolozsváron tüntettek három székely legény bőrére a diákok, mert a határmenti zsidó ügynökök adták vissza a kölcsönt. A határvidéken ugyanisnemrég nagyarányú szeszcsempészésre jöttek rá. Hatalmas mennyiségben érkeztek az országba a megvámolatlan szeszszállítmányok. Nosza lett erre riadalom. Minden bukaresti kopót a határállomásokra kergettek, hogy torkon ragadják a tetteseket. Néhány nap múlva eredmény is mutatkozott. Kitűnt, hogy a csempészéssel gyanúsított ügynökök egész rendes legények tulajdonképpen, mert hiszen minden bajt a sárkányi magyarok csináltak. Ők főzték kisüstön azt a rengeteg mennyiségű szeszt, melyet orosz eredetűnek gyanítottak és velük kell csak elbánni, azután minden rendben lesz. Azóta megszállás alatt áll a kicsiny bihari falu és itt-ott már vér festi utcáit. A veszély el van hárítva tehát. Az egész mindössze annyiba került, hogy a szeszügynökök nyereségéből egy kevéske rész átvándorolt a vizsgálatot végző hatósági közegek zsebébe s néhány magyart ártatlanul elpüfföltek. Az elsőt talán sikerül majd behozni az ügynököknek, a magyarok pedig . . .! — ugyan mi baj történt azzal, hogy néhány embert alaposan elfenekeltek?! Olyan csodát már láttak Romániában!