Előörs - Szabadság, 1932 (5. évfolyam, 1-44. szám)

1932-01-10 / 1-2. szám

s Endre és a község elöljárósága által közösen megállapítandó kisgazdamozgalom céljaira. Végül elégtétellel üdvözölte Majláth dr. a jelen volt főbírót, már csak azért is, mert így személyesen volt alkalma meggyőződni arról, hogy János háza józan magyar népe szigorban a fennálló törvények alapján áll, minden politikai vagy jogi kérdésben erőszakos megoldási módját a leghatározottabban visszautasítja, elítéli, ilyenhez segédkezet nem nyújt, sőt ily törekvésekkel szemben a legélesebben állást foglalna. Azonban ugyanakkor változatlanul ragaszkodik törvényadta jogaihoz s amennyiben a bíróság esetleg nem, adna igazat neki, a másik legális úton, a törvényhozás rendes formájában fogja mindenképen méltányos és időszerű jogait szorgalmazni. Védik az uradalmat. Vitéz Golicz-Galgóci Kálmán uradalmi főintéző, aki a községi törvény ellenére, mint érdekelt fél részt vett a közgyűlésen, igyekezett a felmerült vitának politikai színt adni. Hosszasan foglalkozott vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre parlamenti interpellációjával s az abban foglalt adatokat téveseknek minősítette. Felszólalását azonban ott nyomban megcáfolta Majláth Ferenc dr., aki kimutatta azt is, hogy vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endrének az adózás ügyében felhozott adatai s az adatok szembeállítása elsősorban éppen a birtokmegosztás aránytalanságát akarta jellemezni, az adózási adatok szembeállítása pedig azt a végső célt szolgálta: rámutatni, hogy valaki ma Magyarországon 1500 hold után de facto, vagy még helyesebben per saldo nem fizet adót, mert a vásárjog ciracn bevett ellenadója meghaladja köztartozási kötelezettségét. A párharccá fejlődött vitában részt vett még a község esperes-plébánosa, aki természetesen a grófi kegyúr mellett, tört lándzsát és óva intette a községet attól, hogy ezen a „felforgató tendenciákkal” kövezett úton haladjon, inkább igyekezzék a békés megoldást keresni. Szerinte Erdődy Sándor gróf máris hajlandó ilyen megegyezésre. (Megjegyzendő, hogy eddig ily egyességnek még a gondolatát is viszszautasították, most azonban állítólag tényleg hajlandók volnának a jövedelem 50%-áról a község javára lemondani.) Indítványozta, hogy a főszolgabíróhoz forduljon a község döntésért. Hiszen ő is „bíró”. Erre a felszólalásra is Majláth dr. válaszolt. Röviden annyit mondott, hogy a bírói függetlenség törvényhozásilag biztosított jog, ellenben „főbírói függetlenség" törvényhozási szabályozásáról nem tud. De nem is tarthatja tárgyilagosnak a főszolgabírót azután, hogy minden jog nélkül elkoboztatta az Előőrsöt s így nyilvánvalóan a grófi uradalom mellé szegődött. Az órákig tartó izgalmas vita után a közgyűlés végül egyhangúlag Magyar László dr. azon indítványát fogadta el, hogy addig is, míg a miniszter válasza megérkezik, a község Egressy Ferenc főjegyzőt, Kiss Ferenc községi birót és Majláth Ferencet, mint delegáltakat a főszolgabíró vezetése alatt kiküldi, hogy Erdődy Sándor gróffal egyességi tervezetet létrehozzanak. Ennek sikertelensége esetén a továbbiakra nézve határozni fog. Cifra következmények. Ezek után mindenki joggal gondolhatta, hogy az ellenfél által is elfogadott egyhangú határozat folytán a fegyverszünetet mindkét fél respektálni fogja. De nem így történt. A következő napon csendőrök jelentek meg Majláth Ferenc dr. ügyvédnél is dacára tiltakozásának s dacára annak, hogy rendes előfizetője az „Előörs"nek, elkobozták tőle a lapot. A csendőrök nyomozása, a lapelkobzások rendületlenül folytak s amint a csendőrörs jelentése a főszolgabírói hivatalba beérkezett, egymásután idézik be oda a „gyanúsítottakat”, köztük tekintélyes kereskedőket, iparosokat, akiket részletesen kihallgatnak. Voltak azonban az esetnek cifrább következményei is. Nevezetesen, mikor a közgyűlési jegyzőkönyv hitelesítésére került a sor, Egressy főjegyző — aligha saját iniciatívájára — úgy szerkesztette meg a jegyzőkönytervezetet, mintha a közgyűlés elfogadta volna azt az indítványt, amely vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre interpellációját elítéli, kiegészítve a Magyar László dr.-féle pótindítvánnyal. A jegyzőkönyv ilyen — enyhén szólva — ferde felvétele ellen a községi bíró, a hitelesítők és Majláth Ferenc dr. nyomban és egyhangúlag tiltakoztak . Majláth ügyvéd figyelmeztette a jegyzőt, hogy nyomban kénytelen lesz feljelenteni az esetet az alispánnál. Így azután a tényleg történtek és Magyar László indítványa a valóságnak megfelelően lett jegyzőkönyvbe véve. Most indult meg azután a hadd-el-hadd! Mert amikor a főszolgabíró a jegyzőkönyvet elolvasta (mi mindenre ráér egy főbíró mostanában!), telefonon behívatta magához Egressy főjegyzőt és Kiss Ferenc községi bírót. Hogy Egressy főjegyzőnek mit mondott, azt nem tudjuk, Kiss Ferenc községi bírót A Nemzeti Radikális Párt országszervező, hatalmas erejű munkaprogrammjának átütőerejébe vetett hittel a Szegeden még 1928-ban megkezdett szervezkedés páratlan sikerű mozgalommá szélesedett vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre pártvezérnek Szegeden és környékén december 26— 30-ig tartó szervező körútja alkalmával. Pártunk szegedi és kiskundorozsmai helyi szervezetének vezetősége, nemtörődve a mozgalommal szembehelyezkedő gáncsoskodással és a hivatalos tényezők túlbuzgalmából folyó megfélemlítéssel, egy új feltámadásba vetett hit erejével folytatta szervező munkáját, hogy számot adjon tevékenységéről. Fogadtatás a pályaudvaron Vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre, a Nemzeti Radikális Párt vezére december 26-án, szombaton, a délutáni személyvonattal érkezett Szegedre. Az állomáson rövid, közvetlen fogadtatásban részesítették a vezért a fogadóbizottság tagjai, Hajnóczy Sándor, a Nemzeti Radikális Párt szegedi szervezetének vezetője és kísérete, továbbá Kecskéssy Tivadar, a Nemzeti Radikális Párt kiskundorozsmai szervezetének vezetője és Polczner Zoltán, Szeged szab. kir. Város Nyugdíjasai Egyesületének és a Nyugdíjasok Országos Egyesületének elnöke. Innen mindannyian Hajnóczy Sándor lakására vonultak, ahol a vezért és kíséretét meleg szeretettel fogadták a házigazda családtagjai, akiknek nevében Hajnóczy Emőke mondott pár üdvözlő szót. Rövid pihenő, ebéd és a később érkező vendégek fogadása után a szegedi szervezet intézőbizottságának ülése következett. Az intézőbizottság ülése Az elnöklő Hajnóczy Sándor a vezérhez intézett üdvözlő beszédében rámutatott vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre országmentő programmjának fontosságára, különösen kiemelve azt, hogy nemzetünk újjászületésének két alappillérére kell és lehet csak építenünk: a kifogástalan programmra és a pontosan működő szervezetre. E két tényező nélkül csak félmunkát végzünk, amely éppen ezért semmi eredménnyel sem kecsegtet Viszont az is bizonyos, hogy az első 500.000 embernek a családi kötelékekbe történő megszervezésével oly hatalmas erőkifejtésre képes, színmagyar tömeget szerezhetünk, amely nyugodt vaslépteivel minden akadályt félre tud hárítani, amely akarata érvényesülésének útjába gördül. Bejelenti, hogy a szervezkedő családok száma immár 16-ra emelkedett és újabbak alakulása folyamatban van. Fölhívja a jelenlévőket arra, hogy az újjáépítésre váró magyar nemzet újabb, erőteljesebb tömörülést vár tőlünk, ahol a családi kötelék terheit szívesen viselő ezrek vállai lesznek hivatottak az új Magyarország terheit hordani. A következő fölszólaló vitéz Bajcsy- Zsilinszky Endre volt, aki a jelenlévők tájékoztatásául röviden fölvázolta a közelmúlt politikai tevékenységének és a Nemzeti Radikális Párt létrejöttének körülményeit, valamint a családszervezetek elsőrendű fontosságát, a tarpai választás példájával igazolta a családok nagyfontosságú intézményét. Nagy tetszést és elismerést váltott ki Kecskéssy Tivadar, Tóth István és Gebreiner Ferenc hozzászólása, valamint Polczner Zoltán bejelentése a 440 azonban alaposan lehordta s kijelentette, hogy: — Magából sem lesz többé bíró Jánosházán! Kiss Ferenc uramban azonban emberére talált, mert a bősz fenyegetésre a büszke magyar keményen odavágta: — Akkor is meg fogok élni, főbíró úr. S aztán hozzátette, hogy őt többé telefonon ne idézzék, mert ő máskor csak rendes idézésre fog bejönni, — a mai napra pedig a napidíjának a megállapítását kérte. ve Eddig a történet. Előadva úgy sorjában, ahogy az események egymást követték. A kommentárt rábízzuk a szíves olvasóra, szegedi városi nyugdíjas csatlakozásáról. Az intézőbizottság a továbbiakban a frontharcosok bekapcsolását és a női szakosztály megalakítását határozta el, a fővárosi központi szervezetnél fennálló elvek szerint. Az intézőbizottság izzó magyar hazafiságot, kimélyült öntudatot, a jobb jövőbe vetett hitet és a vezér iránt tanúsított ragaszkodást sugárzó meleg hangulata ekkor már mindenkit magával ragadott, lelkesen ünnepelve vezérét, aki fáradságot nem kímélve, a karácsonyi ünnepeken jött Szegedre, az új, magyar összeforrás gondolatát hirdetve. Az intézőbizottság végül háromszoros éljen kiáltással köszöntötte Tarpa derék kurucait, akik az új, magyar feltámadás útját mutatják a célt tévesztett magyar sötétségben. Ülés után a Bajszei-féle vendéglőben rendezett barátságos összejövetelen kovácsolódtak tovább a lelkes hangulatban megalapozott új, magyar szövetség vaspántjai, sok értékes felszólalásban téve hitet vezérük mellett, úgymint: Hajnóczy Sándor, Kecskéssy Tivadar, Polczner Zoltán, Tóth István, Bertalan József dr. és Schreiner Ferenc. Kiskundorozsmán A szegedi együttlét hangulatát immár kimélyülő erővel sugároztatta tovább a vitéz Bajcsti-Zsámszky Endrét kísérő lelkes társaság. A párt vezére Hajnóczy Sándor, Polczner Zoltán, Tóth István, Bertalan József dr. és Wilim István dr. kíséretében december 27-én, vasárnap délelőtt Kiskundorozsmára utazott, ahol Kecskéssy Tivadar fogadta őket vendégszerető házában, ahonnan rövid pihenő után következő párthíveinknél tett látogatást: Barta Mihály, Brunner József, Czékus Imre, Farkas Elemér, vitéz Fehér Frigyes, Jeney Ferenc és Lajos, Kacsóh Gyula dr., Kiss Ferenc, Gugalaghy Ferenc dr. és vitéz Szekeres János, utóbbinak vendégszerző házában ünnepelve János napját. A kiskundorozsmai munkásság figyelmét is felkeltette a Nemzeti Radikális Párt A vitéz Szekeres Jánosnál élvezett meleg fogadtatás után vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endrének alkalma nyílt a dorozsmai munkásság hangulatáról is meggyőződnie, meglátogatva a Juss-féle gőzmalom derék, hazafias munkásait, barátságosan elbeszélgetve velük. A párt átütő erejének igen jellemző bizonyságait nyertük egyrészt Bálint József urammal, de különösen Kecskéssy Tivadarnál a szociáldemokrata munkásküldöttséggel folytatott, magas színvonalon és tudományos alapon mozgó vita alkalmával, amelynek folyamán a párt vezére szociális programmjának a küldöttség teljes elismeréssel adózott. Vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre páratlan igazságérzettel, tárgyilagossággal és vitatkozókészségének ragyogó fényével világított reá a szociáldemokrata ideológia botlásaira, bebizonyítva, hogy az azonos osztályok sorsközössége folytán emberi beavatkozással létrehozott nemzetközi osztály-szolidaritás fölött áll az isteni teremtőerőnek a természeti törvények közvetítésével létrehozott faji versek és nemzeti sorsközösség szava, amely utóbbi mindig döntően ural A tanyabirodalomban Vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre megjelenése a szegedi és dorozsmai választókerületben felkavarta a politikai tespedtségben vergődő lakosság nyugalmát, úgyhogy az érdeklődés pártunk iránt mind szélesebben gyűrűző mozgalommá szélesedett volna, ha az idő nem sürget tovább, elesett országunk legelesettebb magyarjai, a szegedvidéki kisbérlők közé. Miután Farkas Elemér vendéglátó házánál ismételten alkalmunk volt a ház úrasszonyának szeretetteljes vendéglátását élveznünk, vezérünk, Hajnóczy Sándor, Kecskéssy Tivadar, Hubay Kálmán, Tóth István és Wilim István kíséretében december 29-én Kisteleken átutazva, megjelent a segítségért csengő kisbérlők között. A kisteleki állomáson vitéz Sarkantyús Henrik, a kisteleki szervezet fáradhatatlan és nagyérdemű vezetője, továbbá Kurucsai András, a Szegedi Földbérlő Szövetkezet alelnöke fogadta vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endrét és kíséretét, ahonnan kocsira szállva egyenesen a tanyabirodalomba hajtattak, hogy szemtől-szembe állhassanak Szeged legmagyarabb néprétegének agyonnyomorgatott tömegeivel és hogy közvetlen bepillantást nyerhessenek vergődő életük minden zugába. Így látogatta sorra elsőnek Kurucsai András házát, ahol a kisbérlők szószólója, Csurgó uram fogadta vezérünket, néhány keresetlen szóval. Miután itt meggyőződést szerzett vezérünk Kurucsai helyzetéről, tovább hajtatott Kis Mihály uramhoz, onnan pedig a Kistelek, Percel-tanyai Gazdakörbe, ahol Béres József, régi hívünk, lelkes és nagyobbszámú csoport élén mondott üdvözlőbeszéddel fogadta őt. Ám a jól megérdemelt pihenés helyett újabb és újabb panaszok áradatának meghallgatása következett és öreg este lett, mire a kíséretével ebédhez ülhetett. Hazafelé Vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre négynapos szervező körútja a lelkekben mélyen gyökerező nyomokat hagyott. Megjelenésének híre futótűzként terjedt tova a hatalmas, negyvenkétezer holdnyi tanyabirodalomban. Tanyacsoportonként, mint a villanyáramra ránduló test, gyűlt össze ember, asszony, szinte ösztönösen verődve össze családokba, remélve, hogy vezérünk megjelenik körükben. Ahogy szekerünkön ülve széttekintettünk a láthatáron, minden úton kocsik vonultak egy-egy gyülekezőhelyre, a vezérrel való találkozás reményében. Sajnos, nem telt az egy napból, hiszen még egy hét is kevés lett volna mindazt a fájdalmas panaszt és bizakodó örömkitörést meghallgatni, ami e sok szegény ember lelkét megfeküdte. Az idő előrehaladta és egyéb sürgős ügy a párt vezérét a fővárosba szólította. Búcsúzóul még látogatást tett vitéz Sarkantyús Henriknél, Korom Ferenc és Domonics Pál gazdáknál, majd december 30-án, a hajnali személyvonattal Budapestre utazott, hátrahagyva az elválás keserű érzését, a viszontlátás bizodalmát és a jobb jövő hitét, kitörölhetetlenül lelkünkbe zárva vezérünk férfias bátorságával párosult törhetetlen munkaerejét, amelynek nyomdokán egy új korszak van születőben. A Nemzeti Radikális Párt vezérének szervező körútja a szegedi és kiskundorozsmai választókerületben és a szegedi tanyákon előírs a az előbbit. A nagyon mélyen szántó érvekkel felépített két ellenvéleménynek szemünk előtt lefolyó mérkőzése mély hatást váltott ki mindkét fél lelkében és a vita méltó koronája volt az a testvéri kézszorítás, amelyet az ellentétes alapon álló két tábor fiai búcsúzóul egymással váltottak. De nem mulasztotta el vezérünk a hivatalos tényezők felvilágosítását sem, így látogatást tett Dózsa István dr. főszolgabírónál, aki részletesen beszámolt a vezetése alatt álló népkonyha és Stefánia anya- és csecsemővédő egyesület áldásos működéséről, részletesen bemutatva a népkonyha berendezését, az ebéd kiosztását, megízleltetvén a vendégekkel úgy a kitűnő kenyeret, mint a párolgó burgonyalevest. A csecsemőgondozó kifogástalan berendezése, a nagyszerű kvarclámpa huzamosan magára vonta vitéz Bajcsy- Zsilinszky Endre érdeklődését. A Kiskundorozsmán eltöltött két napon Farkas Elemér párthívünk és hitvese vendégszeretetét volt alkalmunk élvezni, akinek meleg családi körében tartott esteli összejöveteleink alkalmával értékes felszólalások hangzottak el a vezértől, Hajnóczy Sándor, Kecskéssy Tivadar és vitéz Szekeres János párthívünktől, utóbbi újból hitet téve vezérünkhöz való hűségéről.