Előre, 1909. március (5. évfolyam, 10-13. szám)
1909-03-06 / 10. szám
A szocializmus történetéből. Századunk elején három férfiú lépett föl Angliában, kiket bátran Marx Károly elődeinek nevezhetünk; férfiak, kik a szocializmusnak megadták tudományos alapját és igy előkészítették azt a nagy művet, melyre a koronát Marx Károly tette. William Godwin (1756—1836), a proletárok nagy költője, fölállította azt az alaptételt, hogy mindenki jogosítva legyen munkájának terméke fölött szabadon rendelkezni. Ezzel azt akarta mondani, hogy mindenkinek joga legyen munkája teljes gyümölcsét élvezni. Godwin után Hall Károly volt az, aki egy 1805-ben megjelent művében kimutatta, hogy a gazdagság növekedése folytononosan szaporítja a szegények munkáját egyrészről, a gazdagok munkanélküli jövedelmét másrészről. Anglia összlakosságának négyötödrésze szünetlenül dolgozik és ezért munkaerejéért bérképen csak egy nyolcadrészét kapja az általa termelt értéknek. A fölmaradó hét nyolcad részt az egy ötöd nem dolgozó és henyélő népség rakja zsebre, így dolgozik a munkás nyolc munkaórából egy órát magának, hetet pedig a munkaadója számára. • Nagy jelentőséggel bírnak végre a tudományos szocializmus fejlődésére az 1833- ban meghalt William Thompson tanai. Ő teljes átváltoztatását kívánja a jelen jogrendnek a szabad alaptételek tényleges keresztülvitele céljából és kimutatja, hogy egyes egyedül a munka az oka a csereéröknek. Ebből azt a végkövetkeztetést vonja, hogy mindazok, kik értéket teremtenek munkájuk által, munkájuk jövedelmét csorbítatlanul kapják is meg. Franciaország nemcsak ápoló helye volt az utópiának, hanem az az ország is volt egyszersmind, melyben a tudományos szocializmus első gyümölcsei megértek. Louis Blanc, P. J. Proudhon és Pierre Leroux oly három név, melyekre a francia nép sokat büszkébb lehet, mint a Lajosokra, a Napóleonokra és még több szabadalmazott tömeggyilkosokra. Louis Blanc az ő teljesen kidolgozott rendszerét könyvébe: “A munka szervezése” foglalta. Többi művei, fényes beszédei csak magyarázatul szolgálnak ahhoz. Louis Blanc mindenekelőtt szándékozik kimutatni, vájjon létezik-e akaratszabadság és arra az eredményre jön, hogy ez csakugyan létezik — amit különben a bölcsészek tagadnak — akkor meg kell vallani, hogy ennek az akaratszabadságnak a szegénynél sokkal csekélyebbnek kell lenni, mint a gazdagnál, miután a szegények a nyomor kényszere következtében kénytelenek olyat tenni, ami ellen saját énjük föllázad. Esztelenség — Louis Blanc szerint — az embert saját hibájáért felelőssé tenni. Minden rossznak az okozója a jelen társadalom és annak berendezése. ‘‘Minden bűnnek és gonosztevőségnek csak egy okozója van: a szegénység. Maga a szegénység pedig a verseny következménye.” . Ecseteli ezután a verseny következményeit, annak ártalmas és erkölcstelen befolyását és kimutatja, hogy az csak az individualizmusnak egyik következménye, melyet, mint az összes szenvedések forrását megszüntetni és kiirtani kell. A verseny csak önönmaga által győzhető le. Ezért indítványozza Louis Blanc, hogy alakíttassék egy előmeneteli, vagy haladási minisztérium, melynek fő feladata a proletarizálás meggátlásából állna. Ez a minisztérium átvenné saját igazgatása alá a vasutakat, a bányaműveket, a bankokat, a biztosító intézeteket és alakítana nagy és kicsinybeni áruházakat. Ezáltal az államnak egy tiszta nyeresége lenne, mely a proletárság érdekei előmozdítására lenne fordítható. Éspedig a termelő szövetkezetek (asszociációk) oly formán alapíttassanak, hogy azoknak az állam termelő eszközök beszerzése céljából kölcsönt nyújtson. A termelő szövetkezetek nyereségéből, mindenek előtt a termelési költségek, mint munkabér, az államtól kölcsönvett tőkekamatok törlesztendők. A fenmaradt nyereség pedig négy egyenlő részre osztandó. Az egyik rész az államtól kölcsönvett tőke törlesztésére; a második rész a munkaképtelenek részére alapítandó segélyezési alap javára, a harmadik rész az egyesület tagjai közt való felosztásra és végül negyedik rész a takarék alap javára lenne fordítandó. * Az asszociációk (termelő szövetkezetek) egy és ugyanazon szakmákból egy egységes szervezkedést képezzenek és pedig az öszszes ipari üzemek egy központi üzemtől, mely meghatározza az áruk árait a verseny megakadályozása céljából, függjenek. Ez a szociális állapot azonban csak ideiglenes lenne. Előkészítené és közvetítené az átmenetet a szocializmushoz. AGGKORI BIZTOSÍTÁS ANGLIÁBAN. Az aggkori biztosítási törvény, mely ez év január elsején lépett hatályba, meglepő színben tüntette fel az angolországi viszonyokat. A statisztikai adatok szerint 2.200.000 személyt részesít a kormány úgy azokor, mint szegénység miatt segélyben. Angliában és Walesben minden 16-ik személy állami vagy községi támogatásra szorul. Londonban minden 14., nem számítva az aggok eltartását. Noha a legújabb adatok ilyen tarthatatlannak tüntetik fel az angolországi viszonyokat, az új aggkori biztosítási törvény azokon bajosan segít. A törvénynek annyi megszorítása, kivétele és feltétele van, hogy ott, ahol igazán sürgős segítségre van szükség , hasznavehetetlen. Így a teljes egy dollár 20 centnyi nyugdíjat csak azok a 70 évet meghaladott személyek kaphatják, kik soha bebörtönözve nem voltak és soha jótékonyságra nem szorultak. Ezen kívül egész csomó kisebb feltétel van még. E mellett London a világ leggazdagabb városa. A város tulajdonát képező értékek öt milliárd dollárra vannak biztosítva. Közel 30.000 gyára van, félmillió munkással. És minden 100 munkás közül 20 szegényházban hal meg! Csoda-e, ha a szocializmus tábora rohamosan nő Angliában ? MEXICO HIÉNÁJA. Diaz, Mexico zsarnok elnöke, kit még az amerikai polgári lapok is, mint igazságos és jószívű államfőt rajzolnak le, legutóbb rendeletet adott ki, mellyel megtiltja a munkásság munkaidejének rövidítését és eltiltja a munkabérek emelését. A sztrájkokat törvényteleneknek nyilvánítja ki és mindazokat, kik sztrájkra hívják fel munkástársaikat, börtönnel vagy lelövéssel fenyeget meg. A mexikói határon dolgozó munkások kijelentették, hogy Diaz hatalmat megérzik még az Egyesült Államokban is és,hogy Dél California, Arizona és Texas alfóhivatalnokai Mexico brutális hentes elnöke hatalma és befolyása alatt állanak. A FEKETE LISTA — TÖRVÉNYES. A seattle-i törvényszék a Western Union Telegraph Co-t 1200 dollárnyi kártérítésre ítélte, mert egyik alkalmazottját fekete listára tétette. Az Egyesült Államok legfőbb birósága ezt az ítéletet megsemmisítette s a munkaadók fekete listáját törvényesnek jelentette ki. A KIRÁLY GYILKOSSÁG A FARSANGI MULATSÁGON. Liszabon, febr. 28. A múlt heti karnevál ünnepségek folyama alatt több komoly utcai zavargás fordult elő. A rendőrség többször összeütközött a zavargókkal. Számosan megsérültek és a rendőrség vagy kétszáz embert letartóztatott. A hónap kezdetén sikerült a Károly király és a trónörökös megöletésének évfordulója alkalmából tervezett demonstrációkat megakadályozni. A lakosság most a farsangot használta föl, hogy a három hét előtt nem sikerült tüntetéseket megtartsa. Az 1908 február elsejei királygyilkosságot a város több részén farsangi álarcosok eljátszoták. Látható volt Károly király, a trónörökös, Amália királyné, Manuel herceg és a két királygyilkos, Costa és Buissa. Más csoportok koporsókat vittek, amelyben két csontváz volt, amelyek egyike a királyt, a másik a trónörököst akarta ábrázolni és a tömeg gúnydalok kíséretében utánozta a király temetést. A rendőrséget teljesen készületlenül találták a tüntetések. Mikor a ‘‘tréfa” főrendezőit le akarták tartóztatni, kőzáporral fogadták. Az alsóbb néposztály pártját fogta az álarcosoknak úgy hogy a rendőrség kénytelen volt kardot és revolvert rántani és formális utcai harc keletkezett. Végül a katonaság jelent meg a helyszínen és kitisztította az utcákat, miután számos letartóztatást eszközölt. Az asszociációk ugyanis a magán ipari üzemeknek nyomasztó konkurrenciát csinálnának, aminek a következménye az lenne, hogy a magán ipari üzemek lassanként teljesen tönkre mennének. Mint az ipar, úgy lenne a földmivelés is szervezve. Az örökösödési jogot el kell törülni. A jövő számunkban, Proudhon működésének ismertetése előtt Marx halálának huszonhatodik évfordulója emlékére Marx munkáit fogjuk méltatni. ELŐRE Az ember fejlődése. (Befejezés.) 1 , ^ -------Már régen feltűnt a búvároknak, hogy az emberszabású majmok fiatal korukban sokkal jobban hasonlítanak az emberhez, mint a felnőtt állatok. A fiatal gorilla koponyáján még nincsenek meg azok az igazán állati jellemvonások, amelyek a felnőt gorillát annyira eléktelenítik. Hiányoznak azok a kiálló csontlécek a koponyán és az arc és koponyacsontok aránya sokkal közelebb áll az emberi arányokhoz. A fiatal gibbon koponyája pedig annyira hasonló az emberéhez, hogy az avatatlan szemlélő legföljebb egy kissé kisebbnek találja, de máskülönben alig tudja a kettőt egymástól megkülönböztetni. Ezenkívül a gibbonnak még a fejlődés későbbi szakaiban sincsenek olyan nagyon hosszú karjai, amelyek annyira elválasztják a felnőtt gibbont az embertől, hanem a gibbon végtagjai eleinte teljesen arányosak, úgy hogy a gibbon-embriót úgyszólván össze lehetne téveszteni az emberi embrióval. Mit jelent már most mindez a biogenetikai alaptörvény értelmében? Ugyanazt, amit az előbbi meggondolások, hogy t. i. a ma élő emberszabású majmok ősei sokkal inkább emberszabásúak voltak, mint ők maguk. Valószínűleg úgy áll a dolog, hogy attól a jávai majomembertől származott le az ember, de ettől származtak le az emberszabású majmok is, mindegyik a maga saját módjára, a maga sajátos körülményei között. A gibbon a fákon élt és kifejlesztette hatalmas akrobata karjait A gorillának valószínűleg nagyon sok ellenséges állattal kellett harcolnia és így fejlődött ki nála az a fogazat, amely nem csak a rágásra alkalmas, hanem hatalmas védő és támadó fegyver is. Mindezek közül az ember őrizte meg a legtisztábban az eredeti jellemvonásokat, egyenesen tovább fejlesztette azokat, harmonikusan és nem ment a túlzásba sem az egyik, sem a másik irányban. Így fejlődtek ki a specifikus emberi jellemvonások, az egyenes tartás, a csupasz bőr és a hatalmas koponya. A leszármazás azonban még így sem történhetett a valóságban, a dolog még ennél is bonyolódottabb. Ugyanis evvel a felfogással nem lehet egészen összeegyeztetni a történelem előtti kronológiát. Annak a bizonyos majomembernek a csontjait Jávában találták olyan rétegekben, amelyek a harmadkor végéről valók, sőt némelyek szerint a jégkorszakból. Márpedig kétségtelen bizonyítékaink vannak arra, hogy ebben az időben már valódi ember is élt e földön. Franciaországban, Cantal völgyeiben, sok kőeszközt találtak olyan földrétegekben, amelyek a geológusok szerint a harmadkor közepén, az úgynevezett miocén-korszakban keletkeztek. Ezeket a völgyeket tehát már olyan lények népesítették be, amelyek tudták hasogatni a kovaköveket és a lerepesztett szilánkokból használható eszközöket készítettek. Evvel pedig az ember származásának a problémája hátratolódik még messzebb eső korszakokba, mert hiszen a kőeszközök készítésének ilyen aránylag fejlett technikája már előrement hosszú fejlődésre mutat. Ennek a kultúrlénynek, amely a Cantal völgyében élt, eddig sajnos, a csontjait nem találták meg, úgy nem lehet megmondani, vájjon mennyire fejlődtek már ezekben a tipikus emberi jellemvonások. Ugyancsak ebből a korszakból akadtak azután már valódi emberszabású majmoknak a csontjaira is, Franciaországban találtak valódi gibboncsontokat, másutt csimpánz, majd kevéssel újabb rétegekben orangutang maradványokat is. Szóval, a családfa elágazása az ember és az emberszabású majmok között már a harmadkorszak elején megtörtént, a szakadás már régen beállott, amikor az a majomember még élt Jáva trópusi erdeiben. Ez pedig anynyit jelent, hogy ez a majomember sem volt az embernek valódi őse, hanem annak az igazi ősnek, amely a harmadkor elején élt, életben maradt, konzervatív unokája, az utolsó mohikán, aki azonban nagyon jól megőrizte az eredeti jellemvonásokat. Ilyen jelenséggel ma is gyakran találkozunk. Hiszen ma is él számos olyan népfaj, amely még nem jutott a kőkorszakon túl, úgy, hogy abban sem volna semmi csodálatos, ha ezt a majomembert egyszer még felfedeznék a legsötétebb Afrika vagy Új-Guinea teljesen ismeretlen belsejében. És ez utó végre is nincsen teljesen kizárva, hiszen ma még mindig fedeznek fel új állatfajokat, alig pár évvel ezelőtt találtak épen Afrikában egy eddig teljesen ismeretlen emlőst, az Okapit, amely pedig olyan nagy, mint a zebra. A törpe néptörzsekre is csak a legújabban akadtak rá. Miért ne akadhatnának még rá egykor a majomemberre is? Persze, ez ITT ÉHEN HALNOD KELL!... A hazai Népszava Írja: Kétségbeejtő nyomorúság kínozza Bereg vármegye népét : az éhínség. Magyarországon, a zsíros jólét hazájában, a hol élned, halnod kell, ahol a nemzeti kormány virraszt a népboldogság álma fölött, a hol a Kossuthok és Darányiak törik a fejüket a magyarok boldogulásán : éhezik a nép! Félhivatalos tudósítások érkeznek a siralmas állapotokról. Elmondták, hogy a tavalyi termés komisz volt és a beregi nép már előre félt a téltől. A községi elöljáróságok is előre féltek, de hát mit tegyenek? Könyörögtek a vármegyének, a vármegye meghallgatta a könyörgésüket és ezzel megnyugtatta a lelkiismeretét. A könyörgéseket beiktatták, megszámozták és eltették a fiókba. Ezzel a nép nem lakott jól. De még az álat sem. Takarmány nincs, a jószág az emberrel együtt éhezik. Az erdőüzletben pangás állott be, nincs munka. Csak egy kevés kukorica van. A nép kukoricából sütött kenyeret eszik és az a táplálkozás nem más, mint ragadós betegségek csiráinak a falatozása. Húst szemükkel se látták az ősz óta. Az uj végrehajtási törvény áldása a nyakukba szakadt jöttek a megrémült hitelezők, pergett a dob, elvezették az istállóból a tehenet, az ólból a hizót és bizony egy-két községben csak a legmódosabb gazdának maradt sertése. A kukorica kenyéren tengődő nép sárga fakó képpel őgyeleg az utcán, tétlenül bolyong, mintha az éhhalált, a ragadós nyavalyát kerülgetné, hogy otthon, a vackában ne találjon rá. Még konyhasóra sem telik pénzük. Piszkos, vöröses marha sót használnak a máléliszt megfőzéséhez. • Mindezek nem izgató tendenciával elmondott híradások, hanem komoly félhivatalos száraz hangon megírt jelentésekből való szomorú adatok, amihez hozzáfűződik még az a kecsegtető remény is, hogy a tél szigorúsága miatt a beregi nép még hosszú ideig nem juthat keresethez, ami azt teszi, hogy öregebb lesz a baj, nagyobb a nyomor, a nyavalya. De még egyéb is hozzáfűződik. A félhivatalos olyan szivtépő hangon újságolja, hogy a vereckei és solyvai járásokban nagyon elszaporodtak a farkasok és a nép irigyli a vadállatokat, a melyek a vadállományokban bőséges táplálékot kapnak, tehát csak a nép ehezik. A beregi urak kiskirályságaiban, az uradalmakban nincs éhinség, nincs ragadós nyavalya, ott még az úri passziók kielégítésére hizlalt nemes vadaknak is kijut a bőséges táplálék. Hát nem jobb szarvasnak, őznek, vaddisznónak lenni, mint népnek ? Hát nem jobban gondoskodnak a nemes vadak bendőjéről, mint a népről? De igen! A népnek itt éhen halni kell, mert a hazát szeretni kötelesség és a kivándorlás bűn. A kövérre bizott uradalmi nemes vadakat pedig tessék a kihágási bíróság elé állítani, mint kivándorlásra csábító lelketlen izgatókat. A KORMÁNY ÁRULÁSA. Polgári forrásból vesszük az alábbi távirati hírt: Budapest, febr. 24. Amit előre látott mindenki, bekövetkezett. Kossuth Ferenc tegnap hosszabb kihallgatáson volt a királynál és a hosszú idő óta vajúdó önálló nemzeti bank ügye végre dűlőre jutott, még pedig úgy, hogy egyelőre szó sem lehet többé az önálló nemzeti bankról. Kossuth Ferenc ugyanis a többség nevében beleegyezett az önálló nemzeti bank fölállításának bizonytalan elhalasztásába és ezt azzal okolják meg, hogy a komoly külpolitikai helyzetre való tekintettel ez idő szerint csak olyan óriási pénzügyi rázkódtatások árán lehetne az önálló nemzeti bankot megvalósítani, melyek könnyen romlásba és válságba sodornák az egész országot. Az elhalasztási okok között fölemlítik azt is, hogy a hadügyi kiadások évente 580 millió koronába kerültek eddig is melyeket csak 300 milliónyi állami kölcsönnel tudtak fedezni. Már most ha a szilárdpénzügyi alapokat megbolygatnák, valószínű, hogy a külföld a további kölcsönöket megtagadná és más mindenféle pénzügyi zavarok is támadnának, ma már napról-napra valószínűtlenebbé válik. De hisz ez nem is fontos. E nélkül is kétségtelen, eddigi eredményeinket egy mondatba foglalva össze, hogy az ember és az emberszabású majmok közös őstől származtak le, és ez az ős nagyon hasonlított ahhoz a majomemberhez, amelynek a csontjait Jáva szigetén megtalálták. rö :ítt AZ ELŰZÖTT KÖNNY. * Dacos arccal, száraz szemekkel Nézni be a világba könnyebb. Nekünk volt egy hazug barátunk S elűztük a könnyet. Ugye jó volt, amig mi sírtunk? Nyugodt volt a nagyúri asztal. Minket pedig tápláltak szépen Pappal és malaszttal. Berenc a. Könny és mi elűztük S hogy elűztük, azóta látunk, Oh, Könny, te emberdüh-sikkasztó Áruló barátunk. Nem akarunk olcsón enyhülni, Nem akarunk mi elcsittulni, Könnynél a vér százszor, ezerszer Szebben tud hullni. Nagy idők érkeznek fölöttünk Készülő nagy harcok dörögnek. Nem kell a Könny. Ugye testvérek Mi nem sirunk többet? Ady Endrei. '■mi 8 NEW YORK VÁROSÁBAN Minden másodpercben érkezik négy látogató New Yorkba. Minden negyvenkettedik másodpercben érkezik egy bevándorló; Minden ötvenkettedik másodpercben érkezik egy személyvonat; Minden harmadik percben letartóztatnak valakit; Minden hatodik percben születik egy gyermek; Minden hetedik percben temetnek valakit; Minden tizenharmadik percben esküvő van; Minden negyvenkettedik percben új üzletet nyitnak; Minden negyvennyolcadik percben tüzeset van; Minden negyvennyolcadik percben egy hajó távozik a kikötőből; Minden ötvenkettedik percben új épületet fejeznek be. Minden egy és háromnegyed órában baleset következtében meghal valaki. Minden nyolc és fél órában egy házaspár válik el egymástól. Minden tizedik órában valaki öngyilkos lesz. Minden éjszaka egy és negyed millió dollárt költenek el mulatóhelyeken. , Minden nap háromszázötven uj polgár alapit új otthont magának — New York városában. 71 '*If t 1 f 1 • 7 % ."vi ,j.1 Versek. ----------. 3 UTAZÁS A MÚLTBAN. Hadd idézgessék ők a Múltat. Mulassanak a nyomorultak. A hol a föld a mi vérünk issza, Szekerezünk a múltba vissza. Fussunk velük targoncán ülve Bus emlékekre fölkészülve. Mióta ők éltek és voltak Mindig minket űztek, gyilkoltak. Csak menjünk, hogyha ők akarják Járjuk a Múlt vén birodalmát. Gyalázott pár szüzek holt testén Százszor elszántott koldusmesgyén. Fájdalom csúcson, bánat völgyön, A fölfalatott Dózsa Györgyön. Jobbágy ifjún vagy banyán által Menjünk, urak, minket nem átall. Fölmutatjuk — sírjukból intnek — Szomorru mártír őseinket. Mióta csak éltünk és lettünk, Ti éltetek és mi szenvedtünk. Menjünk urak, vissza a Múltba, Ti akarjátok újra, újra. Mi késni a Múltban sem késünk Egy biztos: a mi nagy ütésünk. ' "Ui4‘ 1 ' "Híj : 11 1 71 Tf|