Előre, 1913. március (2. évfolyam, 53-77. szám)
1913-03-03 / 53. szám
I n ■ .............................min........................... .................................... ■ m n—» ....... ........................——A LEGUTOLSÓ HÍREK A SZABÓ SZTRÁJK. A sztrájkoló férfiszabók vasárnap délután a Clinton Hallbanban tartott gyűlésükön elhatározták, hogy nem mennek vissza a munkába. Rómából jelentik, hogy a balkán államok maguk fogják a béke kérdésében a hatalmak közvetítését kikérni. A konstantinápolyi kormány újabb összeesküvéstől tart. Hír szerint az osztrák-magyar hadsereg újonclétszámát újabb 30.000-el akarják emelni. FOLYTATJÁK A SZTRÁJKOT. A SZTRÁJKOLÓ SZABÓMUNKÁSOK ELÉGEDETLENEK A MEGEGYEZÉS FELTÉTELEIVEL. A BROTHERHOOD OF TAILORS FELHÍVÁSA. BEVERTÉK A VORWÄRTS ABLAKAIT. Szombati lapszámunkban hivatalos híradás nyomán, regisztráltuk azt a tényt, hogy a United Garment Workers vezetősége megegyezett a munkáltatókkal és hivatalosan megszűntnek jelentette ki a sztrájkot. A sztrájkoló munkások azonban elégedetlenek a megegyezéssel, amelyet megkötöttek anélkül,hogy a munkások véleményét kikérték volna és ezért a Brotherhood of Tailors végrehajtó bizottság, amely a kabátkészítők lokáljainak sorából van összeállítva, kiáltványt bocsátott ki, amelyben kijelenti, hogy a sztrájk még mindig tart. Szombaton kora reggeltől egészen késő estig az egész East Side hemzsegett a munkásoktól, akik hevesen tárgyalták a megkötött egyezséget. Kevéssel a déli órák előtt ötszáz főnyi munkássereg, egy ismeretlen egyén vezetése alatt, a Voraerts épülete elé sereglett és nyilatkozatot követelt a lap részéről, hogy miért tanácsolta a munkásoknak, hogy térjenek vissza a munkáira. A Vorvaerts alkalmazottai vitába bocsátkoztak a tömeggel, és magyarázták, hogy az illető, aki a cikket írta, nincs jelen és ennélfogva nem is adhat magyarázatot. Az ismeretlen vezér azonban a tömeget addig ingerelte, míg elvesztette önmérsékletét és az épület kilenc ablakát, valamint egy ajtaját beverte. A rendzavarás tovább folytatódott, míg csak a rendőrség közbe nem lépett és el nem oszlatta az elégedetleneket. A Brotherhood of Tailors végrehajtó bizottsága a 92 Columbia Street alatt ülést tartott, amelyből hosszas tanácskozás után a következő kiáltványt bocsátotta ki: “Folytassuk a harcot! Mi, a Brotherhood of Tailors Végrehajtó Bizottsága, kötelességünknek tartjuk fölhívni benneteket, a mi lokálunk ezernyi harcolóit csak úgy, mint a szabómunkások többi lokáljainak még sztrájkban álló tagjait, valamint azokat is, akik már visszatértek a kiegyezett műhelyekbe. A szabómunkások tízezreinek nevében, akik küzdöttek és mindmáig bátran küzdenek, akik a szenvedésnek, az éhezésnek kilenc hetén keresztül sziklaszilár■ lan álltak, eldobjuk ezt az áruló egyeszséget, mely a sajtóban jutott nyilvánosságra, mert ez az egyészség szégyenteljes és arculcsapása az egész amerikai munkásmozgalomnak. Mi a Brotherhood of Tailors kötelességünknek tartjuk figyelmeztenni benneteket, hogy a lapokban megjlenő hírekre mit se adjatok és tanácsoljnk, hogy a munkába vissza ne térjetek, mivel mi, veletek együtt folytatni fogjuk a küzdelmet, fokozott lelkesedéssel és határozottsággal. A Brotherhood of Tailors végrehajtó bizottsága mindent megtesz, ami hatalmában áll és nem fog nyugodni. Álljuk tovább a harcot, testvéreink! Ne hallgassunk azokra. A mexikói Francisco Hadero sr., a meggyilkolt elnök nagybátyja, s Ernesto Madero az öcscse, aki pénzügyminiszter volt, Havanába érkezett. Francisco azt mondja, hogy unokaöcscsét és Suarez alelnököt nem akkor ölték meg, mikor a palotából a fegyházba menet az automobilt egy csapat ember megállította, hogy a foglyokat kiszabadítsa, hanem még a kormánypalotában gyilkolták meg őket, s holtan tették az automobilra. Alighogy az automobil elindult velük, nem messze a palotából megtörtént az előre megrendelt támadás. Madero arcán lőporfüst nyoma volt, ruhája pedig megperzselődött. Ez is arra vall, hogy a szerencsétlent közvetlen közelből lőtték agyon. Francisco Madero stoikus bátorsággal inte sorsát. Egy percig sem kételkedett abban, hogy meg kell halnia. Utolsó szava is az volt feleségéhez és nővéréhez, hogy oly bátran nézzenek a történendek elé, mint ő. Február 21-én Senora Sarah Perez de Madero, az elnök felesége és nővére, Mercedes Madero automobilon a palotába mentek s beszélni akartak a fogoly elnökkel Blanquet tábornok rendkívül halavány arccal, izgatottan fogadta a hölgyeket s mikor meghallotta óhajtásukat, megengedte nekik, hogy szárnysegéde jelenlétében öt percig beszélhessenek vele. A hölgyeket az elnök szobájába vezették (mely börtöne is volt) s ekkor beszéltek vele utoljára. Madero bucsúzásul ezt mondta: “Meggyilkoltatásom kikerülhetetlen. Legyetek bátrak, nekem mennem kell.” Mexico City, márc 2. A meggyilkolt elnök nagybátyját (Francisco) és testvérét (Ernesto), valamint a vele Kubába menekülteket a Huerta-kormány vissa akarja vitetni Mexikóba, hogy a törvényszék elé állítsa őket. Azt követelik a kubai kormánytól, hogy adja ki a menekülteket, mely ha megtörténik, őket is meg fogják gyilkoltatni. őket, valamint a többi előkelő mexikói menekültet azzal vádolják, hogy a zapatistákat pénzzel akarták rávenni arra, hogy ne hódoljanak meg Huertának és Diaznak. Mexico City, márc. 2. Genonevo de la O tábornok azt üzente a mexikói kormánynak, hogy tűzzel-vassal mindent elpusztít, amit csak ér, s nem fog meghódolni. A kormánycsapatok bevették ugyan Aguascalientest, de Fuentes a lázadó tábornok egy maréknyi emberrel a hegyek közé menekült, minden pénzt magával vivén az állampénztárból. Mexikó északi részein is veszedelmes a helyzet. Cenziasban a Maderopártiak Huertát s Felix Diazt halálra ítélték s azonnal kivégzik, “mihelyest kézrekerítik őket.” (Juamardo bandavezér, Carranza lázadó táboronknak jóbarátja 600 emberével a csahnilai lázadókhoz csatlakozott. Vera Grúz és Puebla államokban 3500 fölkelő, egyéb részben pedig 1900 fölkelő megadta magát. Angeles tábornokot, akit a Huerta-kormány Belgiumba akart küldeni katonai attachének, viszszatartják a fővárosban, s haditörvényszék elé fogják állítani, mert az utcai harcok alatt egy kapitányt ítélet nélkül agyonlövetett. San Antonio, máre 2. Pesquera, a mexikóiképviselőház tagja azt mondja, hogy Maderot és Suarez. alelnököt azért ölték meg a palotában, mert nem akartak lemondani. Nem is mondtak le, bár a kormány ezt állítja. A meggyilkoltak most természetesen nem cáfolhatják meg Huertát. Pesquiera, aki mint menekült él is, ezt meg is távízta Washingtonba. El Paso, máre. 2 Sonorában ingyon veszedelmes a helyzet, különösen az itt lakó néhány pár amerikaira. A Madero pártiak egyre fegyverkeznek Huerta katonái ellen, akik Canada városban elsáncolták magukat, de aligha fogják sokáig tartani magukat. Vera Cruz, márc. 2. A vámháznál történt lövöldözés közben a kormánykatonák a “Monterey' Wardline gőzös hat matrózát letartóztatták, holott semmi fegyver nem volt náluk. Az amerikai konzul erélyes fellépésére bocsánatkérések közt szabadon bocsátották őket. El Paso, máre 2. Abraham Gonzalest, Chihuahua kormányzóját, kit vasra verve akartak Mexico Citybe vinni, szabadon bocsátották. Mexico City, máre 2. Manuel Bonillát, a Madero-kormány közlekedésügyi miniszterét Manzanillában letartóztatták a vasúton s ide szállították, hogy “törvényt üljenek fölötte”egy gyilkosságért, mely még az 1911-iki forradalomból datálódik. forradalom. KÉT MADEROT, AKIK HAVANÁBA MENEKÜLTEK, A HUERTA-KORMÁNY VISSZA AKAR VITETNI, HOGY MEGGYILKOLTASSA. MÉG NEM TUDNI, HOGY A KUBAI KORMÁNY KIADJA E ŐKET. MADERO ELNÖKÖT ÉS AZ ALELNÖKÖT A PALOTÁBAN GYILKOLTÁK MEG, MERT NEM AKARTAK LEMONDANI, S MÁR HOLTAN KÜLDTÉK AUTOMOBILON A FEGYHÁZBA. AZ ORSZÁG TÖBB VIDÉKÉN ERŐSEN TARTJÁK MAGUKAT MADERO HÍVEI. — A HUERTA KORMÁNY OLTHATATLAN VÉRSZOMJA. A new yorki nagy tiltakozó gyűlés. Vasárnap délután a Bt. Mark Plate népesebb volt, mint máskor. Kisebb csoportokban a város minden részéből sietve érkeztek a magyar munkások az Arlington Hallba. Nem édesgető, csábítgató táncvigalom vonzó hatására sereglettek össze a new yorki magyar munkások, hanem nagyon komoly manifesztációra. Annak a véres forradalomnak előszele sodorta össze a new yorki magyar munkásokat, amely a tömegsztrájkra készülő munkásság és polgárság felkészülődéséből kerekedett. Megértésnek és közös küzdelemnek az a nagyszerű harmóniája, amely otthon évtizedek ellentéteit időlegesen elsimította, hogy az egész ország szembe támadhasson a kormánnyal, amely az üldözésével sírba akarja vinni Magyarországot, ideát, is egy pillanatra félrelökte a napi életnek ellentéteit. A szocialisták és a polgári egyletek New Yorkban hamar megtalálták egymást és minden nehézség nélkül megtalálták a hazai nagy eseményekben a közös cselekvésre való alkalmat. Nem volt nehéz a megértés, mert az egyik elven, a másikon is munkások vannak. A nem-szocialisták New Yorkban a tüntető gyűlésen lelkes részvételükben csakis arra gondoltak, hogy a Magyarországért harcolók nagyobb zöme ugyancsak a munkásság táborából került ki.* A new yorki tiltakozó gyűlés ennélfogva a munkások tiltakozása volt a magyarországi munkásokat üldöző Tisza kormánya ellen és a szívek mélyéből fakadó szimpátia a magyarországi munkásság iránt, úgyszintén a vele harcoló egyesült ellenzék irányában. A teremben — egy-két zavaró momentumtól eltekintve — nem volt ellentét, hanem mindvégig a legfegyelmezettebb ünnepi fenséges együttérzés uralkodott a hazai nagy küzdelmek iránt. A gyűlésnek két szónoka volt: egy polgári vagy szocialista szónoka. A polgári egyletek büszkék lehetnek szónokukra. Ha minden polgári egyletnek olyan tagjai lennének, mint amilyennek Goldberger Lipót lendületes, szép beszédében bemutatkozott, az amerikai magyarság hamarosan sokat tehetne a felszabadítandó Magyarország érdekében. A gyűlést Boday István elvtárs nyitotta meg és ismertette annak célját. Lelkesítő bevezető szavai után felkérte a Szabadság Munkás Dalárdát, hogy énekével nyissa meg a gyűlést. A Szabadság Munkás Dalárda többszöri énekszámai egész tűzbe hozták a hallgatóságot, amely ugyan nyugodtan hallgatta végig az egész gyűlés lefolyását. (Folytatás a 21k oldalon.) Goldberger Lipót beszéde: Tisztelt Hölgyeim, Uraim, Polgártársak és Elvtársak! Midőn e gyűlést összehívó bizottság engem azzal a megbízással indított útnak, hogy a megtartandó gyűlésen az összes magyarság nevében nevezetesen a végrehajtó egyletek megbízásából azok érzelmeinek kifejezést adjak, teszem ezt szívből jövő indulattal, hazafias kötelességből, mert minden érző magyarnak és mindenkinek a harcból a maga részét ki kell vennie. Hogy miért gyűltünk öszsze ma, azt mindnyájan tudják. Látom az önök jelenlétéből, hogy felfogták a hívó szót, tehát együtt éreznek velünk mindannyiunkkal. A magyar történet világesemény előtt áll. A magyar munkásság, a szervezett munkásság, a polgársággal karöltve, egymást támogatva arra a meggyőződésre jutott, hogy Magyarországban a mai napig egy évtizeden visszamenőleg megszűnt az alkotmányos rend. Hogy évtizedek két frakció működik, amely megbénítja az országot. Ez a két frakció a korona és a hatalmon levő kormány, amely oda juttatta Magyarország polgárságát és munkásságát, hogy kénytelenek voltak a forradalom fegyvereihez nyúlni. A magyar kormány rabló bandája arra az elhatározásra jutott, hogy Magyarországnak eddig fenállott alkotmányát meg kell semmisíteni, hogy Magyarország oda sülyedjen, ahova a balkán államok, a törökök jutottak. Mindenki tudja, hogy magyar parlament jelenleg nincs. Akkor szűnt meg, amikor a korona kifejezett intencióval olyan államférfiakat helyezett a miniszteri székbe, akik csak egy parancsot ismernek, a császárét és ki vannak azok zárva, akik szószólói volnának a népnek. Nem elégszik meg a kormány azzal, hogy az ország kétharmada ki van zárva, hanem évtizedre mag akarja bénítani az ország haladását és a nagy adókkal, rettentően súlyos különféle terhekkel arra törekszik, hogy még az eddiginél is nagyobb arányban vándoroljanak ki hajléktalanná lett népek ezrei, hogy még fokozottabb legyen az emberkiűzés. És mindez a tőkés osztály, a birtokos osztály érdekében lett elkövetve, hogy azoknak a pénze gyűljön lakásra, hogy nyomorúságba lökve elnyomják az országot és ott tartsák is örökké. Megfosztják a népet a szólás, a sajtó szabadságtól. A gyűlési jogot elkobozták már régebben. Nagy időknek nézünk félre és ezt érzik és tudják az aradi polgárok, akik amikor kezet fogtak a szervezett munkássággal lelki szemeik előtt van a 13 aradi vértanú, kiknek tragédiája még egyszer megismétlődjék. Minekünk is félre kell tenni az ellentéteket és demonstrálnunk kell, hogy szívünkkel lelkünkkel tiltakozzunk, mi polgárok és proletárok egyaránt, hogy elítéljük a hóhér munkát, hogy elítéljük a kormány jogfosztási törekvését, amely már odafejlődött, hogy azon jogokat is megnyirbálni, sőt elvenni akarja, amelyek ma még A BALKÁN HÁBORÚ. KÖZELEDIK A BÉKE, DE A HATALMAK FEGYVERKEZNEK. — A NÉMET ÉS FRANCIA KATONAI KIADÁSOK MEGDÖBBENTIK EURÓPÁT. — NÉMET- S FRANCIAORSZÁGBAN TILTAKOZNAK A NÉPEK. Míg mind reményteljesebb az a kilátás, hogy béke lesz a Balkánon a szövetségesek s a törökök közt, azalatt megdöbbentő jelenség, hogy az európai nagyhatalmak óriási mérvben fokozzák katonai kiadásaikat, készülvén egy elkerülhetetlennek látszó európai nagy háborúra. Franciaország, amint már említettük, első tételként 100 millió dollárt kér, amelyet állítólag négy esztendő alatt akar elkölteni a hadseregre s haditengerészetre, de lehet, hogy ez hadiköltségre kell. Németország ugyancsak 4 évre fölosztva 240 millió dollárt kér rendkívüli hadiköltség címén a hadsereg s a haditengerészet modern színvonalra emelése végett. Ily krülmények közt természetesen Ausztria-Magyarország sem maradhat hátra s előre is sajnáljuk az oszták és magyar népet, amelynek a rengeteg katonai kiadást ki kell izzadnia. Ha csak egy kis belforradalommal véget nem vetnek a háborús őrültségnek. Egyelőre úgy Németországban mint Franciaországban a népek nem tehetnek egyebet, mint tiltakoznak, s e téren természetesen a szocialisták járnak elől, mindkét országban. A jövő azonban titok, s a fejedelmek és kormányok őrületeire a népek egyszer csak nagy meglepetéssel felelnek. A militarizmus hóbortja átcsapott Angliába is, s bizonyos körökben mind hangosabban kezdik kiabálni, hogy ha Angolországban nem hozzák be a köteles katonai szolgálatot, akkor vége az országnak. Berlin, márc. 2. Minden jel arra vall, hogy a kormány óriási követeléssel fog föllépni a rendkívüli hadügyi kiadásokat illetőleg. Kühn birodalmi pénzügyminiszter most járja sorra a szövetséges német államok kormányait, hogy megnyerje őket a tervezett új adókhoz. Az új hadügyi törvényjavaslatot legújabb értesülés szerint csak a húsvéti szünet után terjesztik be a Reichstaghoz. Még nem világos, hogy a kormány miképpen fogja előteremteni a szükséges összeget. A kormány általános birtokmegadóztatását az örökösödési adó emelését szándékozza, de ezeket részint a vagyonos osztály, részint a szocialista párt ,részint a balodal egy töredéke ellenezni fogja. Berlin, máre 2. Vilmos császár az 1913. évet épp oly kritikusnak tartja, mint az 1813-kit. A császár az általános megadóztatás mellett van, mely alól még a német uralkodóházak tagjai sem tennének kivételt. Páris, márc. 2. Az orosz kormány elhatározta, hogy a békelétszámot három új hadtesttel fogja növelni. London, máre. 2. A török kormány a nagyhatalmak kezébe tette le Törökország sorsát, rájuk bizván, hogy Törökország számára a lehető legelőnyösebb béke megkötését közvetítsék. Athén, máre. 2. Janinától északra Moliito mellett a görögök megvertek egy török csapatot. Elesett a M* ........ ..........................I I. — zira——■—J * *niiTB ii—1 mii i IHK*»«—atygmuminhmi immmrarrn f i■ ,r,■.fan«*■ NO. 53. VOL. II. ÉVFOLYAM. NEW YORK, HÉTFŐ, 1913 MÁRCIUS 3. — EGYES SZÁM ÁRA 1 CENT. A TÖMEGSZTRÁJK Rifll TIZENKÉTEZER KATONA ÉS KÉTEZER CSENDŐR VAN BUDAPESTEN ÖSSZPONTOSÍTVA — HOLNAP KEZDŐDIK A TÖMEGSZTRÁJK. — VEREKEDÉS A PARLAMENTBEN. A jogtipró magyar kormány szemmel láthatólag megijedt a szociáldemokrata párt ama határozatától, hogy az általános politikai tömegsztrájkot ma reggel megkezdi, amai napon, melyen a parlamentiben a választói torzjavaslatot tárgyalni kezdik, s ebbeli féstében Budapestet, valóságos katonai táborvárossá változtatta át. Az egész helyőrséget, 10.000 embert a kaszárnyákban készenlétben tartják, s ezeken kívül 2000 csendőrt is idevezényeltek. A városi hatóságok felhívást bocsájtottak ki, hogy a lakosság siessen élelmiszereket beszerezni. Az a verekedés, melyről szombati számunkban, egy new yorki polgári lap nyomán megemlékeztünk tényleg megtörtént a magyar parlament 28-iki ülésén. A források csak azt említik meg, hogy klerikális és szocialista részről történt az összetűzés, mely tettlegességgé, sőt általános verekedéssé fejlődött, melynek öt súlyos sebesültje van. Hogy a dolog miben áll, hogyan fejlődött és kik az áldozatok, ma még tudni nem lehet. ~|-------------- A GUMMIGYÁRI MUNKÁSOK SZTRÁJKJA. Akron, Ohio, márc. 1. A 20,000 gummigyári munkás sztrájkja ügyében az érdeklődés a kiküldött vizsgáló bizottság működése felé irányult. A bizottság már 30 munkást, nőket és férfiakat beidézett kihallgatásra. Green elnök kijelentette, hogy a társaságok könyveit is meg fogja vizsgálni. A tisztviselők kihallgatása hétfőn fog megkezdődni. A gyárosok megkísérelték sztrájktörőket hozni New Yorkból, s érkeztek is pár százan, akik azt mondják, hogy nekik olyan felvilágosítást adtak, hogy sztrájk nincs. Amikor megtudták, hogy sztrájk van, elhagynák Akront. 112 török, fogságba esett 180, a günog csapat vesztesége pedig “csak 4 sebesült”, halott pedig egy sem. (Ki hiszi ezt el?) Bukarest, máre. 2. Románia csak azon az alapon fogadja el a hatalmak közbenjárását a románbolgár határkérdésben, ha Szilisztriét föltétlenül megkapja. (Folytatás a 2-ik oldalon.) A RENDŐRSÉGI GRAFT. Whitman ügyész szombaton ismét több tanút hallgatott ki, akik súlyos terhelő vallomásokat tettek egy inspektor ellen, aki eddig nem volt gyanúsítva. Többen beismerték, hogy rendes havi vesztegetési összegeket kollektáltak ez inspektor számára. Egy másik inspektort is megneveztek, aki évek óta szolgál, s aki szintén nagy összegeket kondit. Whitman alügyészei egy másik ügyben is vizsgálatot tartanak, mely egy, a pálinkakereskedők által gyűjtött vesztegetési alapra vonatkozik. Állítólag szoros összeköttetést fedeztek fel a likőrkereskedők, a rendőrség, s egy fontos politikai szervezet között. Az utóbbi jóváhagyására volt szüksége, hogy a likőrkereskedők egyletének egy tagját hivatalba lehessen választani.