Előre, 1920. január (16. évfolyam, 2491-2520. szám)
1920-01-14 / 2503. szám
Managing Editor: Kingind A. Nowwald. HUNGARIAN DAILY .. 441 Business Manager: NEWSPAPER .K. JULIUS LIGETI -— Published ---------- ICUUWCILt 5 Kuat 3rd St., New York. DAILY AND SUNDAY Telephone: Orchard 8390 ÁRULÓK MEG HAZAFIAK Ellis Island a new yorki öbölben fekszik. Közel a szabadság istenasszonyának annyiszor emlegetett szobrához. Az Astor szálloda a Broadway és a 44. utca sarkán van. A szomszédságában emelkedő felhőkarcolókban találjuk Amerika legnagyobb iparvállalatának irodáit. Elis Islandon közel 600 munkást tartanak fogva, hogy Európába deportálják őket. Az Astor-szálloda pazarul berendezett nagytermében mintegy 600 főből álló, válogatott vendégsereg lakomázik. A “Manufacturers Association” (Óvárosok Szövetsége) tartja évi bankerjét. Az Ellis Islandra szállított munkásokat fegyveres emberek őrzik. Azt tartják róluk, hogy minden rossznak és gonoszságnak a megtestesítői, röppen ezért minden más ügyet félretéve, a hatósági közegek egész erejüket arra pazarolják, hogy ezeket az embereket kiközösítsék. Mint a ragályos betegtől, úgy féltik tőlük Amerika népét. Az Astor-szálló vendégei egészen más környezetből kerülnek ki. Városunk és az ország legelőkelőbb üzletemberei gyűltek itt össze, akik előtt a hatósági személyek hétrét görnyednek. Minden szavuk, minden kívánságuk törvénnyé lesz. Polgári lapjaink oldalas cikkeket írnak a “vörösek” gaztetteiről. Összeesküdnek, tisztviselőket gyilkolnak, bombát dobnak, istentelenek, elpusztítják az erkölcsöket, a családot, stb. Mindenki tudja már kivaibről is. Az Astor-szálló “gentleman”-jei ellenben mindanynyian kiérdemelték a legnagyobb tiszteletünket. Dicsérő szavak nélkül meg sem említhetjük neveiket. Hódoló kegyelettel kell róluk beszélnünk. Sőt talán néha-néha hálát is kellene adni a Mindenhatónak, hogy ilyen kiváló férfiakkal áldotta meg országunkat. És most nézzük, hogy mit tettek az ellis islandi foglyok és mit tettek az Astor-szálló vendégei ? Mivel érdemelte ki az egyik csoport annyira a gyűlöletünket, a másik pedig a hálánkat, a tiszteletünket? Az ellis islandiak egyetlen, nagy vétke abból áll, hogy rossznak tartják a mai társadalmi rendszert. Azt állítják, hogy a termelésnek mai formája már nem felel meg korunknak. Olyan termelési rendszer behozatalát hirdetik, amelynél egyik ember nem zsákmányolhatja ki a másikat. Azt tartják, hogy a termelő eszközök a köz tulajdonát képezzék és a munkásnak ne kelljen nagy adót fizetni azért a kegyért, hogy a gépeknél dolgozhasson. Azt hirdetik, hogy a mai egyéni s anarchisztikus termelést a szervezett kooperatív termelésnek kell felváltani. Más szóval, a mai ipari autokrácia helyébe ipari demokráciát követelnek. Azt állítják, hogy annak a munkásnak, aki az árukat, termeli, joga legyen beleszólni az általa termelt javak szétosztásába is. Az Astor-szállók vendégei nagyon veszedelmesnek tartják az ilyen “forradalmi” tanokat. Ők az egyéni termelésnek a hívei. Az egyetlen, amit megkövetelnek, az, hogy legyünk jó hazafiak és erkölcsösek. Oly mindannyian jó hazafiak. .Sőt még azt is elismerjük, hogy erkölcsösek Talán éppen hazafias érzelmeik és erkölcseik késztették őket arra, hogy a háború alatt, — tehát éppen akkor, midőn a nép nagy tömegei nemcsak anyagi, de véráldozatot hoztak a hazáért, — olyan pro-;litharácsolást űztek, amit első hallásra el sem hisz az ember. A pénzügyminisztérium által kiadott, de csak nagyon kevés példányban nyomatott 259-es számú bulletinből megtudjuk, hogy az egyes iparokban milyen profitot szedtek a hazafiak a háború alatt. A rekordszámok a következők: szénbányák 7586 százalék, búströszt 4244 százalék, gyümölcskonzerválók 2032 százalék, szövőgyárak 1770 százalék, bútorgyárosok 3295 százalék, ruhagyárosok 9626 százalék, acélipar 290,999 százalék. A legtöbb államban a 8 százaléknál magasabb kamatot uzsorának minősítik és büntetik. A hazafiaknak azonban tisztelet és kitüntetés jár még akkor is, ha mindjárt 290,999 százalékra dolgoznak is. Ez a szám nem tévedésből ilyen nagy. Valóban azt jelentette egy acéltelep, hogy, egy év alatt minden befektetett dollárja után 290,999 dollár haszna volt. Éis talán bebörtönözték ezt az uzsorást ? Dehogy is tettek ilyesmit. Milliomos az illető és a legnagyobb tiszteletnek örvend. Igaz, hogy ilyen nagy százalékra csak egyetlen gyáros dolgozott. De a jelentés azt mutatja, hogy a háborús iparban résztvevő hazafias gyárosok és kereskedők 25 százaléka dolgozott száz százaléknál magasabb haszonra. Ezek azok a százpercentes amerikaiak. Ie vannak közöttük számosan, akik nem adták ezer percenten alul. Ezek tehát valószínűleg ezerpercentes amerikaiak. Midőn erre a jelentésre Basil M. Manly, a War Labor Board elnöke felhívta a közönség figyelmét, elképedve álltunk meg. Hát még ilyesmi is megtörténhetik? — kérdeztük zavartan. Hát lehetséges az, hogy ilyen szervezett hadjáratot indíthassanak egy ország népének kizsarolására ? A 259-es számú bulletin ellentmondást, nem tűrő hangon válaszol: ez bizony megtörtént. Ellis Islandon egy csoport munkásember várja a deportálási rendeletet. El kell őket távolítani, mert tanaikkal megfertőzik Amerika népét. Az országban széltében-hosszában hajtóvadászatot tartanak rájuk. Akiket elfognak, bebörtönzik és kegyetlen kínzások alá fogják. B LC R E a cnnninnn¥| lammTriinfWl |aaxaicmini®| f® aaiainiJi)®! |® mim nim a!!! a amnnnro a | fa I® oiDiDimii®| Imiimiojiioil |a tnraomrcTi] fa dumnan1 »1 |r ## w w # m w> / ....... # ■ ... " ~ .............• a “Magától értetődőnek tartjuk a következő igazságokat: hogy minden ember egyenlőnek teremtetett, hogy teremtőjük megadott is nekik elidegeníthetetlen jogokat; ezek közt van a jog az élethez, a szabadsághoz, a jóléthez és a boldogság kereséséhez. Ezeknek a jogok- a annak a biztosítására az emberek kormányokat alakítanak, amelyek jogos hatalmukat a kormányzottak jóváhagyásából nyerik; ha bármikor a kormányzás formája ezekre a jogokra káros, akkor a népnek joga van a kormányon változtatni, vagy eltörölni azt és új kormányzatot ala- s kirrni olyan elvek alapján és oly formákban, amely szerintük a legalkalmasabb biztonságuk és boldogságuk elérésére. 15* Minden tapasztalat azt mutatja, hogy az emberiség inkább szenved, amíg csak tűrhetők a rossz állapotok, semhogy a megszokott pr formák változtatásával a helyzeten javítson. De amikor a bániaknak, a kizsarolások egész láncolata változatlanul egy célt szolgál, amely vislágosan a feltétlen zsarnokság alá nyomja őket, akkor a népnek a joga, sőt a kötelessége ilyen kormányzatot ledobni és a jövő biztonságukra [* Ini biztosítékokról gondoskodni/’ — Az Egyesült Államok Függetlenségi Nyilatkozatából. r ffijm A GYŐZELMES OROSZORSZÁG . -------— Isaac McBride-dal folytatott társalgás szószerinti közlése. — The Liberator. — »ftntusb u *«*‡»*! t*‡* tv»*r Tü20. ns required by the Act of October (Folytatás.) Kérdés: Ezért minden becsületes lelkületű ember, aki Oroszországot meglátogatta, úgy érzi, hogy mindent el kell követnie, hogy a blokádot felemeljék és megszüntessék az intervenciót? Mr. McBride: Igen, én is úgy érzem, önöknek fogalmuk sem lehet az oroszok szenvedéseiről, ha csak Oroszországban nem jártak Rendesen nem szoktam sokat enni, demajdnem éhenhaltam és majdnem megfagytam Oroszországban, pedig mindenből a legjobbat adták nekem. Kérdés: Vissza akarok térni a háborúra, van-e az oroszoknak egy igazán nagy hadvezérük? ’Trotzky valóban az a nagy géniusz, aki ilyen bámulatosan vezeti a hadjáratot? Mr. McBride: Trotzky forradalmi lelkesedést önt a hadseregbe, a legkitűnőbb szónok, akit valaha is hallottam. Trotzky a hadsereg szelleme, de Trotzky nem hadvezér, ő nem vezeti a hadjáratot. Kérdés: Beszélnek-e Oroszországban egy Napóleonhoz hasonló katonai géniuszról? Mr. McBride: Nem, a bolsevikok most már két éve uralkodnak, ezalatt s mindent megtettek a közkatonák művelésére, és ha a közkatonák korlátlan műveltséget kapnak, akkor egyetlen egy ember kezében a hatalom soha többé nem egyesülhet. Kérdés: Trotzky egész idejét, a hadseregnek szenteli? Mr. McBride: Trotzky a fronton az egyik parancsnokságtól a másikhoz utazik, időnként Moszkvába jön tanácskozás végett, beszédet tart, elmondja a lakosoknak, hogy mi megy végbe a frontokon, aztán ismét visszatér a frontokra. Kérdés: Nagy katonatömegeknek szokott beszélni? Így' vezeti őket ? Mr. McBride: Igen. Kérdés: AkkorTrotzky nem csupán irodájában is, de tényleges vezér, aki kint jár, akit minidig látnak? Mr. McBride: Ne értsük félre. Trotzky nem vezeti a hadsereget, ő nem a sáncárkokban jár. A szovjet Oroszországban nem engedhetikmeg, hogy egy tehetséges ember a sáncárokba menjen és ott megöljék, azt egyszerűen nem tehetik. Mindenki készen áll áldozatot hozni, meghalni, ha , kell, de a kommunisták elég józan lesznek arra, hogy vezéreiket Lenintől kezdve le, a veszélyes hetylyektől távol tartsák.. Kérdés: Látta ön Lenint? Mr McBride: Igen, láttam Le■ nint, beszéltem vele. egy óra és 120 percig tartott társalgásunk. ) Kérdés: Mi volt a legfontosabb. .1 amit mondott? . Mr. McBride: Azt majd egy külön cikkben fogom elmondani később. master of New York on January 13. S. 1917.,r r I Kérdés: Milyen benyomást tett önre ? Mr. McBride: Lenin? Szeret te!n, ha fivérem lenne. Mielőtt Lenint meglőtték, szabadon járt : kelt mindenütt Oroszországban, egyáltala an nem vették körül őrök. Most azonban, ha valaki Leninnel akar beszélni, engedélyt kell kérnie, amit az őrök megvizsgálnak, mielőtt beengedik Leninhez. Kénlés: Teljesen kigyógyult a sebesülésből ? Mr. McBride: Igen, már teljesen egészséges, de a golyókat még mindig testében viseli. Élet és halál között feküdt hat hétig, nem merték a golyók eltávolítását megkísérelni, nehogy megöljék. Lenint illetőleg elmondok önnek egy jellemző epizódot. Moszkvában ezidejilleg a kormány 350, ezer gyermeket tart el és Petrogradban 200.000-t, tekintet nélkül arra, vájjon szüleik dolgoznak-e, vagy sem? A szovjet kormány magára vállalta mindengyermek eltartásának a felelősségét az országban. Több otthont építettek, ahova az anyák jönnek három hónappal a gyermek születése előtt és ottmaradnak három hónapig a gyermek születése után. Iskolát alakítottak, ahol 500 fiatal leány hat hónapi tanfolyamban tanulja a gyermekápolást, amint az egyikcsoport elvégezte a tanfolyamot, egy másik újabb csoport váltja fel., Ez fogalmat ad önnek arról, hogymit tesznek Oroszországban a gyermekekért és ne feledjük el, hogy amíg ilyen nagyszerű újításokat vezetnek be, a világ leghosszabb frontján küzdenek, amely a történelemben ismeretes ! Nos tehát folytatom elbeszélésemet. Lenin I.najdnem belehalt a sebesülésbe. Ételt egyáltalában I nem ehetett, csak folyadékot iha-í tott, de az egész idő alatt magánál volt. Végre annyira javult, hogy az orvos elrendelte, hogy a gyermekek részére készült levesből egyen. Lenin visszautasította, a felesége az ágy mellé állt, kérte, könyörgött neki két napig, mind hiába, nem akart a levesből enni, aztmondta, hogy az élelmiszerhiány miatt a gyermekeknek szükségük van levesre. “De az orvos azt mondja hogy meghalhat, ha nem eszik”, mondták nekki. Mosolygott és így válaszolt: “Mások is meghaltak előttem.’* És nem evett a levesből, meggyógyult anélkül. Kérdés: Szeretnék valamit a termékek szétosztásáról tudni. Milyenek az üzletek? Még mindig vannakmagánüzleteit: Mr. McBride. Természetesen, Moszkvában és Petrogradban a nagy üzletek szovjet intézményekké lettek, a cipőüzleteket is , az állam vette kezelésbe, de itt-ott egynéhány kisebb üzlet található, ahol még a régi idők kicsinyes burzsoáziája mindig tartja magát. Moszkvában van egy utca, az úgynevezett spekulátorok utcája, ahova bármikor mehetünk és körülbelül hét blokkon ugyanannyi ezer embert láthatunk hemzsegni. Itt a régi idők burzsoáziája, férfiak és nők egyaránt, ruhákat, cipőket,ékszereket, kalapokat árulnak az utcán, régi tulajdonaikért próbálnak rubelekre szert tenni hogy élelmiszereket \'hessenek. Látja, a magán spekulátoroknak 75 rubelt kell fizetniük egy font kenyérért, míg ha dolgoznak, to miséiért megkapnak egy font kenyeret. De ezek az emberek nem akarnak a kormánynyal együtt dolgozni, mindig csak arra gondolnak, hogy a megszállóknak sikerülni fog Moszkvába jönni és a régi rendet visszaállítani. Kérdés: Kapnak ezek az emberek élelmiszereket a kormánytól? Mr. McBride: Azok, akik nem akarnak dolgozni? Nem, azokat nem ismerik el egyáltalában. Oroszországban dolgozni kell mindenkinél, az egyáltalában nem határoz, hogy ki menyyii rubelt ásott el udvarában, ha nem dolgozik, nem mehet a szovjet kormány üzleteibe, nem vehet készleteket, hacsak kártyával nem bír, amely kimutatja, hogy valamilyen hasznos munkát végez. Természetesen, azok, akik képtelenek dolgozni, kártyát kapnak. Kérdés: tehát magán spekulátorok még mindig vannak, akik élelmiszereket és egyéb készleteket árulnak óriási árak mellett? /*■ Mr. McBride: Igen, még mindig van egynéhány.Kérdés: Hogyanvan az, hogy ezek még mindig léteznek? Mr. McBride: Azért, mert az orosz férfiak 66 százalékát mobilizálták. Más, fontosabb dolgok foglalják el a szovjeteket, hanem a spekulátorok száma napról-napra fog'. A szovjet munkások rendesen a szovjet üzleteiben vásárolnak, és ott vehetnek, ahol nekik tetszik. Ezt rendszabályok nem korlátozzák. Kérdés: A szovjet munkásokat rubelekben fizetik? Mr. McBride: Igen, Moszkvában jelenleg 3000 rubel az átlagos bér havonta. Kérdés: Mi a jelenlegi értéke a rubelnek? Mr. McBride: Körülbelül négy cent. A közönséges katona havi fizetése Oroszországban 400 rubel havonta, emellett ruhát, cipőt és naponta másfél font kenyeret kapnak. Lenin, Trotzky, Thitcherin és a többi népbiztosok 4500 rubel fizetést húznak havonta, ami körülbelül 180 dollárnak felel meg. Ebből házbért kell fizetniük, saját magukat fentartaniuk és ruházniuk kell. Thitcherin az éhségtől úgy néz ki, mint az árnyék. Az irodájában eszik, étkezése egy kis káposztalevesből áll és egy kis darabka halból délután. Körülbelül éjfélkor, még mindig az irodájában, egy kis teát iszik és egy kis fekete kenyeret eszik. Kérdés: ő is az ülő munkát végzők osztályába tartozik, akit nem esznek sokat? Mr. McBride: Igen, neki sem szabad többet ennie, mint már ülő munkát , végző munkásnak. Kérdés: Ki állapítjameg a béreket? Mr. McBride: A legfelsőbb közgazdasági tanács összeül minden hónapban és a szakszervezetekkel együtt állapítja meg a béreke a viszonyoknak megfelelően. (Folytatjuk.) A kongresszus most tárgyalja azt a törvényt, amelyben halálbüntetést szab ki a számukra. A sajtó veszélyesebbnek tartja őket még az apagyilkosoknál is. Az Astor-szállóban pedig vígan mulatnak a száz meg az ezer percentes hazafiak. Előttük van minden, amit szem és száj kívánhat. Körülöttük a hajlongó szolgák serege. A nemzet sajtója hódolva említi neveiket. “Ellis Islandon várják a deportálási rendeletet az “árulók”, a “társadalom ellenségei”. Az Astor-szállóban banker-asztal mellett ülnek a “kiváló hazafiak”, a “társadalom támaszai”. GYÁSZOS VÉCÉT ÉRT A LIGA Mindenütt beismerik, hogy a Nemzetek Ligája halvaszületett gyermek. Semmi politikai fontossága sem lehet Amerika nélkül. True franslation fiiért with the Postmaster of New York on January 13, 1920, as rep ui red by the Act of October G, 1917. PARIS, jan. 13. — A Versailles békekötés hatályra emelése felkelti az érdeklődést a Nemzetek Ligája iránt. A Tóga jövőjét illetőleg a kilátások nem fényesek. A legközelebbi pénteken, amikor a végrehajtó bizottság első gyűlését fogja tartani, életbe lép. A Ligának a terv szerint határtalanul nagyobbnak kellett volna lennie, mint a békeszerződésnek és tulajdonképpen végtelenül kisebb a békeszerződésnél. Ahelyett, hogy a versaillesi béke a Liga égisze alatt álló számtalan megegyezésből állna, a Liga csupán eszközzé zsugorodott össze, a németekkel kötött békeszerződés feltételeinek betartására. Amikor Wilson elnök a Nemzetek Tagájának egyezségét a békeszerződéshez kapcsolta, nem láthatta előre, hogy ezáltal szükségessé fogja tenni a pénteken tartandó gyűlés megtartását, mert nincs kétség az iránt, hogy ha a békeszerződés és a Liga nem lennének egymással összeszórva, a fenti gyűlés megtartása szükségtelen volna. A végrehajtó bizottság gyűlése a Liga hatályra emelésére szükséges. A Liga életbe lép anélkül, hogy a francia külügyminisztérium zöld asztalát körül álló egyének bizalmát, vagy a nemzetek bizalmát bírná, amelyek pénteken nem lesznek képviselve. Egy nemzetitől, Amerikától függ, váljon a Nemzetek Ligájának kicsiny életi szikrája fellángol-e hatalmasan, Amerika tette lehetségessé a győzelmet és Amerika egyedül képes is a Nemzetek Ligáját erőssé tenni. Ha azonban Amerika támogatássát megvonja, akkor a Liga csupán eszköznek marad meg a békeszerződés feltételeinek betartására. És Amerika nem késhet soká támogatásával, ha hat hónapig vár, már elkésett. Hat hónap múlva a viszonyok a szövetséges országokat más szövetségek kötésére fogják kényszeríteni, amelyek majd meg nem engedik, hogy lelkesen részt vegyenek a Ligában. Ezeket a változásokat illetőleg az “Echo de Paris” így ír: “Marshal Fochnak hatásköre, mint a szövetséges hadseregek hadvezérének, tegnap január 10- én, automatikusan megszűnt. Ugyanezen a reggelen a francia, angol és olasz kormányok elhatározták, hogy a versaillesi katonai tanácsot, amelynek Marshal Foch az elnöke, nemcsak továbbra is megtartják, de kiterjesztik működését. “Marshal Foch és társai utak munkaköre nemcsak a békeszerződés betartására fog irányulni, de tanácsukat miden közérdekű dologban is ki fogják kérni. Ami bár hatalmuk hivatalosan csakis a tanácsadói természettel bír, míg a versaillesi katonai tanács Franciaország, Anglia, Belgium és Olaszország katonai szövetségének csíráját rejti magában, mint a kezdetet. “Hogy ezt elérjük, a Nemzetek Tagája végrehajtó bizottságának csakis a jogi képviselet szerepe juthat.’’ (B) ÁLTALÁNOSSÁ FEJLESZTIK A DRÓTNÉLKÜLIT A rádió-táviratozást olyan általánossá akarják tenni, hogy a huzalokra ne legyen szükség. Eltűnnek a sürgönydrótok. New York városban egy új társaság alakult arra, hogy a rádió táviratozást az egész föld színén általánossá tegye. A társaság neve “Radio Corporation of America”. Ez a társaság együttesen dolgozik a Marconi érdekeltséggel és a General Electric kompániával, amelynek igen nagy telepe van Schenectady, N. Y. és egyéb városokban. A társaság elnökévé Edward T. Nallyt választották meg, aki évek óta alelnöke a Marconi Wireless Telegraph Colnpanynak és a drótnélküli táviratozás egyik legkiválóbb szakértője. Nally kijelentései szerint az ij társaságnak az a célja, hogy az egész világon olyan általánossá tegye a drótnélküli táviratozást, hogy az teljesen kiszorítsa a jelenlegi rendszereket. Természetesen a radio táviratozás első ízben is a hosszú távolságokra lesz nagyon előnyös. Hogy ezt megtehessék, e célból hasonló társaságokat szerveznek úgy Európában, mint Dél-Amerikában és más világrészekben is. Ezen új rádió távirati társaság megalakulásával egyidőben jelentik, hogy George Syttier tábornok, sa hadsereg jézfí'osztályának a vezetője, rendkívül értékes felfedezést tett adrúpiélkiili táv'iratozás terep. Jijcipier felfedezésének lényege az, hogy a mrótfiélküli táviratozás teljesen biztossá tehető egy szál dróthoztd segélyével. A kísérletépék folyamán ugyanis rájött, hogy villamos hullámok követik a kifeszített drótot. Ea valamely jelzőkészülékkel villamos hullámokat keltünk, ezen hullámok a kiinduló pontból gomb alakban távoznak a levegőben. Azonban ha egy drótot feszítünk ki, akkor a hullámok — Sqttier állítása szerint — a dróthoz simulnak és csak abban az irányban terjednek. A kísérletek azt is beigazolták, hogy egyszerre akármennyi hanghullámot is lehet küldeni, azok nem zavarják egymást. Ezen új rendszernél tehát egy-egy irányban csak egy szál drótot kell kihúzni és azon, jobban mondva a mellett, akármennyi drótnélküli táviratot lehet küldeni. Ez az új rendszer nagyon alkalmas arra is, hogy a vonatokról táviratokat adjanak le. Ebben az esetben a vasutak mentén már ki vannak Húzva a drótok és a mellettük elsuhanó, rádió hullámokat a vonatról mindig fel lehet fogni. Érdekes beszélgetés ‘"Van feleséged?” ‘Nincs.” “Szerencsés ember. Sokkal jobb a legényember sorsa.” “Az élelmiszer drágaság még jobban érezteti ezt az agglegé■nyekkel. A megélhetés nehézsége, az álláselveszítés eshetősége milliókat visszatart a házasságtól. Ennek köszönhető, hogy ma az országnak sok millió agglegénye és hajadona van.” ‘‘A kapitalizmus követői azért ellenzik a szocializmust, mert állítólag feltörné a házasságot. És mit csinál a kapitalizmus?)