Előre, 1920. augusztus (16. évfolyam, 2785-2914. szám)

1920-08-02 / 2786. szám

AZ OROSZ SEREG ÁLLÍTÓLAG VARSÓ ELFOGLALÁSÁRA KAPOTT PARANCSOT A VÖRÖS HADSEREG BEVONULT BREST­­LITOVSKBA IS TOVÁBB FOLYTATJA AZ ELŐNYOMULÁST AZ ÉSZAKON IS. Varsóból menekülnek a szövetséges bizottságok és kiürítik a raktárakat. Tru® Translation filed with the Postmaster of New York on August 1. 1920. as reouirod by the Act of Octo**b*r o. I»l7. PARIS, július 31. A francia külügyminisztérium jelen­­ti, hogy a szovjetek tudatták a lengyelekkel, hogy a fegyver­­szünetre vonatkozó tárgyalások p) lesznek halasztva augusz­tus 5-ikéig és egyúttal kiadták a rendeletét a vörös hadse­regnek, hogy a tárgyalások megkezdése előtt foglalják el a lengyel fővárost. A legutóbbi orosz távirat azt jelentette, hogy olyan nagy offenzíva indul meg, melyet az ellenség nem lesz képes fel­tartóztatni. A külügyi hivatal Jusserand nagykövettől, a varsói francia misszió vezetőjétől kapta azt a hírt, hogy Romeron tábornok, a lengyel fegyverszüneti bizottság vezetője Brest- Litovskba érkezésekor megtudta hogy a tárgyalások nem kezdődnek meg augusztus 5-ike előtt. Ez már a második elhalasztás az utolsó hét folyamán. A tárgyalásnak július 26-ikán kellett volna kezdődnie, az­után elhalasztották 31-ikéig, most pedig augusztus 5-ikéig. Itt attól tartanak,­ hogy ez a dátum sem bizonyos és ha a vörös seregek nem lesznek Varsóban augusztus 5-ikére, az oroszok a tárgyalásokat ismét el fogják halasztani. A külügyi hivatal attól fél, hogy a moszkvai határozat­nak igen szomorú következményei lesznek a lengyelek szá­mára, mert a szövetségesek nem lesznek képesek csapato­kat küldeni a frontra.” Az utolsó három nap alatt ezer szövetséges tiszt érke­zett Lengyelországba, hogy Weygand tábornokkal, Foch képviselőjének a vezetése alatt valamelyes rendet teremtse­nek a lengyel hadseregben. Franciaország és Anglia muní­ciót szállít Danzigba. LONDON, aug. 1. — A szovjet kormány Moszkvából pénteki dá­tummal jelenti, hogy az orosz sere­gek további sikereket értek el. A jelentés a következő: “Haderőink elfoglalták Bialysto­­kot. Bielsknél (Bialystoktól délre 30 mértföldnyire) csapataink kemény harc után átkeltek a Marva folyón és folytatják az előnyomulást. Kedden elfoglaltuk Prushanit, csütörtökön bevonultunk­ Brest-Li­­tovskba. Kovel környékén csapa­taink a Stokrod folyóig kergették a lengyeleket. Crimeában a harc a Dnieper folyó és Alexandrovsk város közt folyik.” WASHINGTON, aug. 1. — Az országos Vörös Kereszt irodája ká­belsürgönyt kapott, mely szerint az amerikai Vörös Kereszt megkezdte tárházának kiürítését Varsóban, mi­vel a bolsevik hadseregek fenyege­tik a várost. A Vörös Kereszt lera­kóban kapott helyet felszerelései és automobiljai számára. A távirat szerint a Vörös Kereszt alkalmazottjait az ország belsejébe küldötték, ahova a menekültek ezrei érkeznek élelmiszerek és ruházatok nélkül. BERLIN, aug. 1. — A Berliner Neueste Nachrichten tudósítója, aki most érkezett vissza Lyckból arról az útról, melyet Suwalki és a né­­met-orosz határ közt tett, azt mond­ja, hogy Onsvetytől északra már csak egyes töredékei vannak meg a lengyel hadseregnek. A lengyel front felényire rövidült. Az orosz hadsereg ezen a vidéken két gyalog és két lovas divízióból áll. A lengyel csapattöredékek, melyekkel talál­kozott, nagyobbára kiskorú ifjak­ból álltak. A tudósító szerint a hadjárat meg­kezdésekor a lengyel önkéntes had­sereg 300,000 főre rúgott, ez a szám most már leapadt 60,000 főre. A Rote Fahne német kommunista lap közli, hogy a szövetségesek a megszállt területeken lengyel csa­patokat igyekeznek toborozni azzal az ürügygyel, hogy azok a meg­szálló hadsereget fogják felváltani.­­ (1) ---------------­ A mérsékelt szocialisták kongresszusa GENF, augusztus 1. A bomlás­nak indult 2-ik Internationale kötelé­kébe tartozó reform-szocialisták nemzetközi kongresszusára 200 dele­gátus érkezett ide. Az Egyesült Ál­lamokból 2 delegátus érkezett. A konferenciát Emil Vandervelde bel­ga igazságügyminiszter nyitja meg. Az angol, francia és német szocia­listák számos delegátust küldtek, de az osztrákok és olaszok nincsenek hivatalosan képviselve. A legna­gyobb vitát előreláthatólag a háború­rt való felelősség és Lenin­nek a 2-ik Internationaleval szemben elfog­lalt álláspontja fogja képezni. Burleson éreztetni akarja a hatalmát CHICAGO, aug. 1. — Burleson postaügyi államtitkár, a hírhedté vált autokrata, vaskézzel sújtott be­le a chicagói Post Office Clerks’ Unionra, hogy bosszút álljon egyes tisztviselőkön, akik a san franciscoi demokrata konvención föl mertek el­lene szólalni. Burleson hivatalosan azt a vádat emelte tíz postatiszt ellen, akik az union tisztviselői voltak, vagy jelen­leg azok, hogy pénzt gyűjtenek az union kasszájában arra a célra, hogy kampáró­l indítsanak a postások fi­­zetésemelése érdekében és befolyást gyakoroljanak a kongresszusi ak­cióra. Továbbá hirdetéseket tettek közzé, amelyek hamis jellegűek, le­­alázták­ a postaszolgálatot és annak tisztviselőit. A tíz postaalkalmazott hivatalos felszólítást kapott, hogy őt napon belül indokolják meg, miért ne bo­csáttassanak el a posta szolgálatá­ból Davis és Ashton inspektorok vádjai alapján. A tíz postatiszt meg van róla győ­ződve, hogy Burlesont személyes bosszúállás vezérli ellenük, mert a demokrata konvención ígéretet pró­báltak kieszközölni, hogy Burlesont nem fogják újra kinevezni és olyan pontnak a felvételét is kérték a programba, amely béremelést és em­berséges munkaviszonyokat biztosít a postásoknak. ----------------­ Számos szü­es munkáltató akar egyezkedni A sztrájkoló szőrmemunkások szombati két népgyűlésén, a Beet­hoven Hallban és a Manhattan Ly­­ceumban nagy volt a lelkesedés, a­mikor meghallották, hogy ismét né­hány nagyobb cég megadta a köve­teléseket. A gyűléseken beszédeket mondtak. A Baroff a női szabók titkára, James­ Bailey, a Franklin Union elnöke és A. Kaufmann, a szűcs union titkára. Az utóbbi bejelentette, hogy hét­főn több munkáltató békét köt a szervezettel és mintegy 200 munkás ismét visszamehet a műhelyekbe. Elmondta, hogy a buszok szövetsé­gének egy része még mindig a me­rev elutasítás álláspontján van, de amikor az őszi szezon már teljesen lendületben lesz és ezek az urak lát­ni fogják, hogy nem kapnak mun­kást, akkor más hangon fognak be­szélni. A Washington Heights községi birólgon, Bushel ügyvéd szombaton nyolc napi halasztást kért a vád alatt álló négy sztrájkoló ügyében, akiket azzal vádolnak, hogy tettleges tá­madást intéztek A. Kameron ellen, akinek 3826 Broadway alatt van az üzlete. Másfél milliárd dollárt kapnak a vasúttársulatok EMELNI FOGJÁK A VASÚTI SZÁLLÍTÁS ÁRAIT, HOGY A RÉSZVÉNYESEK OSZTALÉ­KAIT EMELHESSÉK. Mi a különbség, ha munkásokról és kapitalistákról van szó. WASHINGTON, Július 31. Az államközi kereskedelmi bizottság mai döntése felhatalmazza a vasút­­társulatokat, hogy a személy- és te­herszállítás árait olyan összeggel emeljék, mely évente körülbelül másfélezer millió dollárt tesz ki. Ugyancsak ilyen áremelésre kap­tak engedélyt a nagy tavak környé­kén levő villamos vasúttársulatok és a hajótársulatok is. Walker D. Hines volt szövetségi vasútigazgató véleménye szerint ezek az áremelések háromszorosára, sőt ötszörösére fogják emelni az áru­cikkek árait. A vasúti igazgatók sze­rint “csak” kétszeresére. A bizottság döntése szerint a sze­mélyszállítás árát, az utasok csomag­jainak szállítási árát, a személyszál­lító vonatokon a tej szállításának az árát 20 százalékkal emelhetik. A hálókocsikon a szállítási árat 50 szá­zalékkal emelhetik. A teherszállítás árát a­­keleten 40 százalékkal, a délen 25 százalékkal, a nyugaton 35 százalékkal emelhetik. A bizottság számítása szerint a részvényesek, miután a társulatok fedezik az összes kiadásokat, bele­értve a vasutasok 626 millió dollár béremelését, hat százalékos oszta­lékról lesznek biztosítva. A vasutak értékét a bizottság 18,900 millió dol­lárra becsülte, ez összeg után kap­nak a részvényesek hat százalék osz­talékot. Ha esetleg az áremelések nem volnának­ elegendők a hat szá­zalék osztalék fizetésére, a bizottság döntése szerint a hiány a közpénzek­ből fedezendő. Mit kaptak a munkások és mit kap­tak a kapitalisták? A Federal Wage Board április 20-ikán kapta meg a vasúti szerve­zetektől a vasúti munkások követe­lését, melyek fölött július 22-ikén, három hónap múlva döntött. A vasúti szervezetek 40 százalékos béremelést kértek, amely 1000 millió dollárnak felelt meg, 22 százalékos béremelést kaptak, vagyis 626 millió dollárt. A vasúttársulatok július 22-én ter­jesztették követelésüket az államkö­zi kereskedelmi bizottság elé, mely július 31-én, kilenc nap múlva dön­tött. A társulatok a személyszállítás és tejszállítás árának 20 százalékos emelését kérték. Ezt megkapták. A hálókocsik szállítási árainak 50 százalékos emelését kérték. Ezt is megkapták. A déli kerületre 31 százalék ár­emelést kértek, 25 százalékot kaptak, 6 százalékkal kevesebbet, mint a­mennyit kértek. A keleti kerületre 30 százalék ár­emelést kértek és 40 százalék áreme­lést kaptak. A nyugati kerületre 35 százalék áremelést kértek és megkapták. Tehát t­évleg négy százalékkal többet kaptak, mint amennyit kér­tek. Valójában pedig a 4 százalék­nál jóval többet kaptak. A keleti és déli kerületek forgalmában olyan óriási a különbség, hogy a társula­tokra hasonlíthatatanul előnyösebb, ha a délen 31 százalék helyett csak százalékkal, de a keleten 30 szá­zalék helyett 40 százalékttal emelhe­tik az árakat. A Wall streeten a bizottság dönté­se után hirtelen felszöktek a részvé­nyek árai. A pénzfejedelmek dús aratásra szá­mítanak. ---------o—.-----­ A magyar fehér katonák betörtek Ausztriába BÉCS, aug. 1. — Tegnap a kora reggeli órákban több mint 800 em­­berbő­l álló egyenruhás fehér csorda áttört az osztrák határon, a Fürsten­feld arzenálhoz vonulva lefegyverez­ték az őrséget és katonai automobi­lokra raktak 2000 fegyvert, 2000 egyenruhát és 21 gépfegyvert. A zsákmánnyal sikerült nekik vissza­térni Magyarországba. Ez a gyalázatos rablás bizonyo­san összefüggésben van az osztrák reakciós mozgalommal és azt mu­tatja, hogy rövidesen Bécsben is ke­nyértörésre kerül a dolog a reakció­sok és a forradalmárok között. Be­láthatatlan következményei lehetnek a Horthy banda eme legújabb vak­merőségének. A KOMMUNISTA PORT ÁTVESZIK AZ ESKÜDTEK AZ ÜGYÉSZ HAZAFIAS FRÁZI­SOKKAL AKAR HATNI aZ ESKÜDTEKRE. Becsmérelte és lábbal tiporta a vö­rös lobogót. CHICAGO, augusztus 1. A húsz kommunista vádlott perében Comer­­ford ügyész szombaton egész nap a csillagsávos zászlót lobogtatta az esküdteit szeme előtt. Félórán át a franciaországi csata­tér borzalmairól beszélt, majd egy őrmesternek trágárságait és raglej­­téseit utánozva így szólt: “ Melyik zászlónak a védelmében mentek bele a németek elleni első küzdelembe? Annak a zászlónak a védelmében, a­mely ott csüng az asztal fölött? — és rámutatott az amerikai lobogóra — vagy ennek a rongydarabnak a védelmében — és a vörös zászlóra mutatott, melyet a razziákon koboz­tak el?.— Amerika nem ismerhet el két zászlót, félig az egyiket, félig a másikat És nem törődöm vele, ha ez lazítás is a vádlottak átkozott zász­laja ellen — ezzel a földre dobta a vörös lobogót és rátiport a lábával. “Elismerem, hogy ez nagyon köznapi és szentimentális érvelés. Úgy nevezik, hogy zászlólobogtatás az esküdtek szemébe. De Istenem, én nem bánom, ha a stars and stripes lobogtatásával gyanúsítanak.” Még be sem fejezte a mondatot, amikor Forrest ügyvéd tiltakozott a tisztességtelen argumentálás ellen és Hebel bíró helyt adott a tiltakozás­nak. Comerford azután megismétel­te a “legális szólásszabadság” ma­gyarázatát. Azt mondotta, hogy a szólásszabadságot a tisztesség, a rend és az igazság korlátozzák: “Nem lenne törvényes szólássza­badság" például, ha az esküdtek egyi­kének a feleségét prostituáltnak ne­vezném. Nem lenne törvényes szó­lásszabadság, ha valaki tüzet kiálta­na egy színielőadás alatt, amikor a terem­ nőkkel és gyermekekkel van tele. Nem lenne szólásszabadság, ha önök engem azzal fenyegetnének, hogy erőszakkal kilakoltatnak a sa­ját otthonomból. K­e milliószor na­gyobb bűntény lenne, ha én a kor­mánynak erőhatalommal való meg­döntését propagálnám. A történe­lemben csak egyszer volt teljes szó­lásszabadság, amikor még a vadon­ban éltek az emberek.” Az egész napot üres szószátyárko­dással és elcsépelt régi érvek felso­rolásával töltötte el az ügyész, még­sem fejezte be a vádbeszédet, hanem hétfőn folytatni akarja. Az esküd­tek előreláthatólag hétfőn este átve­szik a port. --------—----­Lewis elnök munkába rendeli a bányászokat INDIANAPOLIS, augusztus 1. — Wilson elnök hízelgő távirata meg­hozta a tőkések altal óhajtott ered­ményt. John L. Lewis, a United Mine Workers szervezet országos elnöke formális rendeletet adott ki szombaton, melyben utasítja a bá­nyászokat a munka felvételére. rendeletben Lewis megmagya­rázta, hogy “Wilson elnök kérelmé­nek megfontolása után" határozta el ezt a lépést. “A local union azonnal hivassák össze gyűlésre és tegye meg a szük­séges lépéseket az utasítás késede­lem nélküli végrehajtására, — mond­ja a rendelet, majd így folytatja: “Az elnök távirata han­gsú­lyozza a nagy felelősséget, mely a szervezet minden egyes tagjára hárul hogy az unión szabályos eljárását köves­se és a társadalommal szemben te­gye meg a kötelességét. Ha tagsá­gunk a szerződés betartásával bebi­zonyítja a jóhiszeműségét, akkor az elnök szavát adja, h­ogy összehívja a közös munkabér-konferenciát.” Szóval a bányászok a társadalom­mal szemben kötelességüket teljesí­tik, ha éhbér mellett tovább dolgoz­nak és Gompers tanítványaira hall­gatva felveszik a munkát. Eggyel több vagy kevesebb árulás már nem sokat számít a Lewis-típusú vezérek­nél. Amíg a munkások nem hasz­nálják fel gazdasági hatalmukat és a vezérekre bízzák a sorsukat, addig nem is várhatnak mást. * A FRANCIA SZENÁTUS JÓVÁ­HAGYTA A BOLGÁR BÉKÉT. PÁRIS, aug. 1. — A szenátus ra­tifikálta tegnap a Bulgáriával kö­tött békét. A kamara már július 27- én hozott hasonló határozatot és így a bolgár-francia békeszerződés jog- Mannix érsek útnak indult Angolországba ÖTEZER FŐNYI TÖMEG ÜNNE­PELTE AZ AUSZTRÁLAI ÉR­SEKET. Az ősz papot inzultáló angolt össze akarták verni. Daniel Mannix ausztráliai érsek, az ír függetlenségi törekvések egyik legbátrabb harcosa, szombaton dél­után 1 órakor útnak indult Angliába, a White Star társaság Baltic nevű hajóján. A prelátus távozását oly nagy de­monstráció kísérte, amilyenre a new yorki kikötőkben még alig volt pél­da. A kikötőnél ötezer ír származá­sú nő és férfi jelent meg és lelkes ovációban részesítették a főpapot. Egy amerikai tenge­részkatona és egy indián foradalmár rendezte­k 1 lelkes búcsúzást. A 69-ik ezred katonabandája pedig ír nemzeti da­lokat játszott. Már a kora délelőtti órákban meg­indult a bucsu­ járás a kikötőbe és 12 órakor már 3000 férfi, nő és gyer­mek ment át a kikötő kapuján, töb­bet aztán nem bocsátottak be és 2000 embernek kívül kellett szoron­­gani. A nők nagyobbrészt zöld és fehér ruhát viseltek és mindegyik k­ lobogót vitt. Többen feliratos táb­lákat vittek, amelyek Angliát állítot­ták pellengére. Többek közt ilyen feliratok voltak láthatók: “Addig nem lesz béke, amíg az an­gol militarizmus uralja a világot.” ‘Anglia az Egyesült Államoktól ka­pott kölcsönnel tartja fenn a hadse­regét Írországban.” “Ír köztársasá­got akarunk, kompromisszum nél­kül.” Eamon De Valera, az ír köztársa­ság elnöke, csak akkor hagyta el a kikötőt, amikor a hajó m­ár jó mesz­­sze járt. Amikor visszafelé indult, a tömeg vállaira kapta és a kikötő összes épületein keresztül vitte az utcára. A White Star munkásai kijelentet­ték, hogy már számos európai állam­fő és tábornok érkezett a kikötőjük­be, nemrég a walesi herceg érkezett és távozott, de holla még nem lát­tak olyan demonstrációt, amilyet az egyszerű főpap kapott. Az ünnepséget csak egy incidens zavarta meg. Joseph Shaw angol szénkereskedőnek sehogyse tetszett az érsek ünneplése és amikor Man­nix a hajóra indult, odakiáltotta ne­ki: “áruló ’. Néhány rakodómunkás és többen a hajó személyzetéből oda­ugrottak és meg akarták ragadni az angol tőkést, hogy leckére tanítsák, de a rendőrök és detektívek védel­mükbe vették és eltávolították a nagy tumultus közepéből, ahol az életével játszott. A brit hazafit mindamellett belső sérülésekkel szál­lították a kabinjába. Stephen Devine detektívet kórházba szállították, ő volt az, aki revolvert rántott Shaw védelmére, mire a vaskos rakodó­munkások kificamították a karját. Mannix érsek nyilatkozatot adott át az újságíróknak, melyben azt mondja, hogy békét akar Írország­ban, valamint Nagy-Britanniában, a­mely béke nem az erőszakon, hanem az igazságon alapszik. Megöltek egy orvost New Yorkban Titokzatos gyilkosság a West 70-ik utcában. Alig múlik el nap­ hogy a köz­biztonságával büszkélkedő New Yorkban többrendbeli gyilkosság, vagy rablás ne történne. Ezek kö­zül természetesen csak a legfonto­sabbaknak szoríthatunk helyet la­punkban. Tegnap éjjel a 116 West 70-ik ut­cában agyonlőtték Dr. Jose A. Are­nas orvost, egy másik férfit és egy fiatal nőt pedig megsebesítettek. A titokzatos bűntény színhelye egy blocknyira van attól a háztól, ahol nemrég Erwellt, a híres sportembert gyilkolták meg. A rendőrség még nem bírta meg­állapítani, hogy a dráma szereplői közül melyik a bűnös, avagy öngyil­kosság esete forog-e fenn. Az or­vosnak három lőtt seb volt a tes­tén, melyek­ közül egy a szivét ta­lálta, egy a szive mellett érte és egy homlokát. Mellette feküdt a 38 kaliberű revolver, melyből öt golyó volt kilőve. Miss Ruth Jackson 20 éves kóris­­tanő a mellén sebesült meg és az or­vosok életveszélyesnek mondják az állapotát a Roosevelt Hospitalban. A másik férfi a 20 éves Ignatio Marti, aki csak könnyen sérült meg a mellén. Marti azt állítja, hogy Arenas tette a lövéseket. , HORTHYÉK MEG AKARJÁK VÁSÁROLNI A KÜLFÖLDI KÖZVÉLEMÉNYT A HÍRHEDT BRAUN MÁRKUS KÖZBENJÁ­RÁSÁVAL MEGVETTÉK A BÉCSI MAGYAR ÚJSÁGOT. A Bécsi Magyar Újság szerkesztősége nem haj­landó Horthyék zsoldjába állni. A bécsi emigránsokat nagyon elkeresztette az a tény, hogy a Bécsi Magyar Újságot, mely hónapokon keresztül ke­ményen küzdött a fehér terror ellen, Horthyék megvásárol­ták, hogy elhalgattassák, vagy a fehér terror szolgálatába állítsák. • Erről a lapvásárlásról Göndör Ferenc politikai hetilap­ja,­­"Az Ember”, a következőket írja: HORTHYÉK MEGVÁSÁROLTÁK A BÉCSI MAGYAR ÚJSÁGOT Az emigrációnak kínos és megdöb­bentő szenzációja van. A Bécsi Ma­gyar Újság című napilapot, amely hónapok óta pompás lendülettel küzdött a fehér terror ellen, szer­dán megvásárolták Horthyék meg­bízottai a fehér terror számára. A Bécsi Magyar Újság ebben a pilla­natban már — akármilyen is még a tartalma — a fehér terroristák tu­lajdona. Az ügy riportrésze ez: Egy Rosenberg nevű szalámigyáros a múlt évi november elején indította meg a Bécsi Magyar Újság­ot Róna Lajos szerkesztésében. A lap egé­szen alacsony fehér terrorista tar­talommal jelent meg hónapokon ke­resztül. Rosenberg úr ugyanis azt gondolta, hogy úgy csinál jó üzletet, ha a Bécsi Magyar Újság­ot Buda­pesten árulhatják és ezért állandó­an lehazudták a fehér terrort. Hort­­hyról, Friedrichről émelyítő dicsére­teket írtak és amikor fehér tiszti banditák Bécsben emberrablásokat követtek el, ezt a gonosztettet a kö­vetkező invenciózus címmel írta meg a Bécsi Magyar Újság: “Buj­káló kommunista bűnösök Bécsben.” Ezekben a nehéz időkben teljesen egyedül hirdette magyar nyelven Az Ember a fehér terror borzalmait, amelyekkel szemben a Bécsi Magyar Újság hallgatott, vagy cáfolt. Történt azután, hogy az üzlet na­gyon rosszul ment, mert Pesten sen­­ki sem volt kiváncsi arra, hogy egy bécsi magyar napilap a pesti keresz­tény sajtóval versenyezve dicséri a keresztény kurzust. Rosenberg úr megunta tömni a pénzt a lapba és egy szép napon a Bécsi Magyar Új­ságot eladták Jollesch nevezetű is­mert sikernek. Ettől kezdve Lázár Jenő kollegánk lett a lap szerkesz­tője és a Bécsi Magyar Újság má­ról-holnapra megváltoztatta az irá­nyát. Lázár Jenő szerkesztése alatt a lap erőteljes és bátor harcot indí­tott a fehér terror ellen és most már nem állottunk egyedül Bécsben, mert velünk együtt küzdött a Bécsi Magyar Újság is Horthyék, Fried­­richék, Huszárék és Osztenburgék rablógyilkos rémuralma ellen. A Bécsi Magyar Újság egész kitűnő szerkesztősége büszke lehet a lap­nak erre a korszakára, amelynek azonban, fájdalom, immár vége van. Jollesch úr részéről ugyanis úgy lát­­szik ez az egész fehér terror elleni hadjárat nem volt egyéb, mint egy nagyarányú zsarolási hadjárat Hor­thyék és a magyar kormány ellen. Ha nem zsarolási manőver lett volna Jollesch lapkiadó úr részéről az újság tisztességes korszaka, ak­­kor most nem adta volna el a lapot Zlorthyéknak. Mert nekik adta el. Mi már hetek óta hallunk suttogni arról, hogy a Bécsi Magyar Újságot megveszik a fehérek. Nem akartunk ínni idáig a dologról, mert egyrészt bíztunk benne, hogy ez a gazság mégsem történhetik meg és meg fogja azt akadályozni a lap tisztes­séges és elvhű szerkesztősége. Kí­mélni akartuk a Bécsi Magyar Új­ságot, amely az utóbbi hónapokban kedves volt nekünk és főleg kímélni akartuk a lap tehetséges és kitűnő újságíróit, akikhez a kollegiális sze­retet és a szolidaritás szálai fűznek bennünket. A Bécsi Magyar Újságot azonban szerdán a szerkesztőség há­ta mögött Jollesch úr végérvénye­sen eladta a magyar kormány ügy­nökének, Braun Márkus amerikai állampolgárnak. Természetes, hogy Braun Márkus itt csak Strohmann és a tulajdonképeni vevő nem más, mint maga a magyar kormány. Braun Márkus a leghirhedtebb ki­vándorlási üzletember egész Ameri­kában és egyidőben Roosevelt köz­­társasági elnök barátjaként járt Magyarországon és ma Wilson elnök barátjának adta ki magát. Ez a Braun Márkus a mindenkori magyar kormányokkal szokott nagy üzlete­ket csinálni. Egészen bizonyos, hogy a Bécsi Magyar Újsággal is nagy üzletet csinált, amikor azt a fehér terror kormányának, bizonyára drá­ga pénzért megszerezte. Mister Braun Márkusnak igen sok gyanús üzlet terheli a lelki­ismeretét egyéb­ként is. A Bécsi Magyar Újság szerkesz­tőségi tagjai szerdán délután a leg­nagyobb megdöbbenéssel értesültek arról, hogy Jollesch siker úr az ő megkérdezésük nélkül eladta a la­pot Braun Márkusnak. Braun Már­kus szerdán este Holitscher nevű üz­­­letembernek (dr. Szabó István fehér újságíró mecénása) és Reich Zsig­­­mond petróleumügynöknek a társa­ságában megjelent a Bécsi Magyar­ Újság szerkesztőségi helyiségében, és ott bemutatkozott, mint a lap új tulajdonosa. A szerkesztőség részé­ről Gábor Andor közölte Braun úr-­ ral, hogy egy lapot nem lehet ugy­ venni és eladni, mint valami sza­' tócsüzletet és közölte Braun úrral azt is, hogy neki, a tulajdonos úr­­nak a lap irányítására semmifél befolyása nem lehet. Braun úr kije­lentette, hogy egyelőre a lap iránya nem fog megváltozni, mivelhogy ő most visszautazik Budapestre, ott beszélni fog Héjassal, Bibóval, Hor­­thyval és Ostenburggal és ha meg­győződik róla, hogy valóban van Magyarországon fehér terror, akkor a Bécsi Magyar Újság­ még szélsőbb irányt követhet, mint most. Ha el­lenben — fűzte tovább Braun Már­kus — ő arról győződne meg, hogy Magyarországon nincs fehér terror, akkor természetesen a Bécsi Magyar Újságnak is változtatni kell az ál­láspontján. Nagy lett erre a szer­kesztőségi tagok megrökönyödése. Mivelhogy az kissé mégis csak ko­mikus dolog, hogy az olasz munkás­küldöttek, az angol delegációk, Lloyd George megállapításai után, Apponyiéknak és az egész nemzet­gyűlésnek önvallomásai után most egyszerre csak megjelenik­ a színen Braun Márkus és ő akarja megálla­pítani, hogy valóban van-e fehér terror? Neki majd megmondja őszin­tén Héjjas és Horthy, hogy van-e! És ha Márkus nem állapítja meg, akkor nincsen, akkor mindaz nem gilt, amit a Bécsi Magyar Újság megírt és ezentúl már másképen fog irni. És minthogy a fehér terroristák lapvásárló bérence valóban nem is állapíthat meg mást, mint hogy nin­csen fehér terror, könnyen elkép­zelhető, hogy milyen lesz a Bécsi Magyar Újság politikája a legkö­zelebbi jövőben. Mint egészen jel­lemző dolgot, csak azt említjük fel, hogy az új tulajdonos Lázár Jenő felelős szerkesztő háta mögött tár­gyalásokat folytat a szerkesztés át­vétele céljából Lázár­­ Miklóssal. Szóval sokorópátkai Lázárt akarják szerkesztőnek megtenni. A Bécsi Magyar Újság szerkesz­tőségében dolgozó újságírók termé­szetesen nem hajlandók arra a becs­telen szerepre, hogy most Horthy zsoldjába szegődjenek. Nehezen fogja tudni tehát Braun úr, a lapot fehér terrorista irányba átjátszani, hacsak fel nem hozza belső munka­társának Ostenburgékat és Prónayé­­kat Bécsbe. Újságíró kollégáinknak a lap pálfordulása ellen való erköl­csös és tisztességes harcát minden erőnkből támogatni akarjuk. Braun Márkus úr budapesti helyszíni szem­léjének eredményére pedig nem va­gyunk kiváncsiak. Mi már tudjuk, hogy “nincs fehér terror.” Ellenben megnyugtatjuk az emigrációt és megnyugtatjuk Horthyékat is, hogy ebbe az üzletbe ugyan hasztalan fektettek bele milliókat, mert meg fogjuk­ találni a módját annak, hogy a fehér terror irtózatainak hírét egész világon még az eddiginél is fokozottabb mértékben és még na­gyobb apparátussal terjesszük. Göndör Ferenc: ÖNGYILKOS TANÍTÓ. * Willard D. Sh­annahan, a Morrt.. High School történelem tanára, a bronxi José Bogart Ave­-i lakásán a szájába lőtt tegnap, amikor a felesé­ge és a leánya aludtak. A tanár kórházba akart menni és attól félt, hofey terhére lesz a felesé­gének. Azt írta a hátrahagyott le­vélben, hogy inkább most hal meg, semhogy néhány hónapig terhére le­gyen a családjának.

Next