Előre, 1920. augusztus (16. évfolyam, 2785-2914. szám)
1920-08-02 / 2786. szám
AZ OROSZ SEREG ÁLLÍTÓLAG VARSÓ ELFOGLALÁSÁRA KAPOTT PARANCSOT A VÖRÖS HADSEREG BEVONULT BRESTLITOVSKBA IS TOVÁBB FOLYTATJA AZ ELŐNYOMULÁST AZ ÉSZAKON IS. Varsóból menekülnek a szövetséges bizottságok és kiürítik a raktárakat. Tru® Translation filed with the Postmaster of New York on August 1. 1920. as reouirod by the Act of Octo**b*r o. I»l7. PARIS, július 31. A francia külügyminisztérium jelenti, hogy a szovjetek tudatták a lengyelekkel, hogy a fegyverszünetre vonatkozó tárgyalások p) lesznek halasztva augusztus 5-ikéig és egyúttal kiadták a rendeletét a vörös hadseregnek, hogy a tárgyalások megkezdése előtt foglalják el a lengyel fővárost. A legutóbbi orosz távirat azt jelentette, hogy olyan nagy offenzíva indul meg, melyet az ellenség nem lesz képes feltartóztatni. A külügyi hivatal Jusserand nagykövettől, a varsói francia misszió vezetőjétől kapta azt a hírt, hogy Romeron tábornok, a lengyel fegyverszüneti bizottság vezetője Brest- Litovskba érkezésekor megtudta hogy a tárgyalások nem kezdődnek meg augusztus 5-ike előtt. Ez már a második elhalasztás az utolsó hét folyamán. A tárgyalásnak július 26-ikán kellett volna kezdődnie, azután elhalasztották 31-ikéig, most pedig augusztus 5-ikéig. Itt attól tartanak, hogy ez a dátum sem bizonyos és ha a vörös seregek nem lesznek Varsóban augusztus 5-ikére, az oroszok a tárgyalásokat ismét el fogják halasztani. A külügyi hivatal attól fél, hogy a moszkvai határozatnak igen szomorú következményei lesznek a lengyelek számára, mert a szövetségesek nem lesznek képesek csapatokat küldeni a frontra.” Az utolsó három nap alatt ezer szövetséges tiszt érkezett Lengyelországba, hogy Weygand tábornokkal, Foch képviselőjének a vezetése alatt valamelyes rendet teremtsenek a lengyel hadseregben. Franciaország és Anglia muníciót szállít Danzigba. LONDON, aug. 1. — A szovjet kormány Moszkvából pénteki dátummal jelenti, hogy az orosz seregek további sikereket értek el. A jelentés a következő: “Haderőink elfoglalták Bialystokot. Bielsknél (Bialystoktól délre 30 mértföldnyire) csapataink kemény harc után átkeltek a Marva folyón és folytatják az előnyomulást. Kedden elfoglaltuk Prushanit, csütörtökön bevonultunk Brest-Litovskba. Kovel környékén csapataink a Stokrod folyóig kergették a lengyeleket. Crimeában a harc a Dnieper folyó és Alexandrovsk város közt folyik.” WASHINGTON, aug. 1. — Az országos Vörös Kereszt irodája kábelsürgönyt kapott, mely szerint az amerikai Vörös Kereszt megkezdte tárházának kiürítését Varsóban, mivel a bolsevik hadseregek fenyegetik a várost. A Vörös Kereszt lerakóban kapott helyet felszerelései és automobiljai számára. A távirat szerint a Vörös Kereszt alkalmazottjait az ország belsejébe küldötték, ahova a menekültek ezrei érkeznek élelmiszerek és ruházatok nélkül. BERLIN, aug. 1. — A Berliner Neueste Nachrichten tudósítója, aki most érkezett vissza Lyckból arról az útról, melyet Suwalki és a német-orosz határ közt tett, azt mondja, hogy Onsvetytől északra már csak egyes töredékei vannak meg a lengyel hadseregnek. A lengyel front felényire rövidült. Az orosz hadsereg ezen a vidéken két gyalog és két lovas divízióból áll. A lengyel csapattöredékek, melyekkel találkozott, nagyobbára kiskorú ifjakból álltak. A tudósító szerint a hadjárat megkezdésekor a lengyel önkéntes hadsereg 300,000 főre rúgott, ez a szám most már leapadt 60,000 főre. A Rote Fahne német kommunista lap közli, hogy a szövetségesek a megszállt területeken lengyel csapatokat igyekeznek toborozni azzal az ürügygyel, hogy azok a megszálló hadsereget fogják felváltani. (1) --------------- A mérsékelt szocialisták kongresszusa GENF, augusztus 1. A bomlásnak indult 2-ik Internationale kötelékébe tartozó reform-szocialisták nemzetközi kongresszusára 200 delegátus érkezett ide. Az Egyesült Államokból 2 delegátus érkezett. A konferenciát Emil Vandervelde belga igazságügyminiszter nyitja meg. Az angol, francia és német szocialisták számos delegátust küldtek, de az osztrákok és olaszok nincsenek hivatalosan képviselve. A legnagyobb vitát előreláthatólag a háborúrt való felelősség és Leninnek a 2-ik Internationaleval szemben elfoglalt álláspontja fogja képezni. Burleson éreztetni akarja a hatalmát CHICAGO, aug. 1. — Burleson postaügyi államtitkár, a hírhedté vált autokrata, vaskézzel sújtott bele a chicagói Post Office Clerks’ Unionra, hogy bosszút álljon egyes tisztviselőkön, akik a san franciscoi demokrata konvención föl mertek ellene szólalni. Burleson hivatalosan azt a vádat emelte tíz postatiszt ellen, akik az union tisztviselői voltak, vagy jelenleg azok, hogy pénzt gyűjtenek az union kasszájában arra a célra, hogy kampáról indítsanak a postások fizetésemelése érdekében és befolyást gyakoroljanak a kongresszusi akcióra. Továbbá hirdetéseket tettek közzé, amelyek hamis jellegűek, lealázták a postaszolgálatot és annak tisztviselőit. A tíz postaalkalmazott hivatalos felszólítást kapott, hogy őt napon belül indokolják meg, miért ne bocsáttassanak el a posta szolgálatából Davis és Ashton inspektorok vádjai alapján. A tíz postatiszt meg van róla győződve, hogy Burlesont személyes bosszúállás vezérli ellenük, mert a demokrata konvención ígéretet próbáltak kieszközölni, hogy Burlesont nem fogják újra kinevezni és olyan pontnak a felvételét is kérték a programba, amely béremelést és emberséges munkaviszonyokat biztosít a postásoknak. ---------------- Számos szües munkáltató akar egyezkedni A sztrájkoló szőrmemunkások szombati két népgyűlésén, a Beethoven Hallban és a Manhattan Lyceumban nagy volt a lelkesedés, amikor meghallották, hogy ismét néhány nagyobb cég megadta a követeléseket. A gyűléseken beszédeket mondtak. A Baroff a női szabók titkára, James Bailey, a Franklin Union elnöke és A. Kaufmann, a szűcs union titkára. Az utóbbi bejelentette, hogy hétfőn több munkáltató békét köt a szervezettel és mintegy 200 munkás ismét visszamehet a műhelyekbe. Elmondta, hogy a buszok szövetségének egy része még mindig a merev elutasítás álláspontján van, de amikor az őszi szezon már teljesen lendületben lesz és ezek az urak látni fogják, hogy nem kapnak munkást, akkor más hangon fognak beszélni. A Washington Heights községi birólgon, Bushel ügyvéd szombaton nyolc napi halasztást kért a vád alatt álló négy sztrájkoló ügyében, akiket azzal vádolnak, hogy tettleges támadást intéztek A. Kameron ellen, akinek 3826 Broadway alatt van az üzlete. Másfél milliárd dollárt kapnak a vasúttársulatok EMELNI FOGJÁK A VASÚTI SZÁLLÍTÁS ÁRAIT, HOGY A RÉSZVÉNYESEK OSZTALÉKAIT EMELHESSÉK. Mi a különbség, ha munkásokról és kapitalistákról van szó. WASHINGTON, Július 31. Az államközi kereskedelmi bizottság mai döntése felhatalmazza a vasúttársulatokat, hogy a személy- és teherszállítás árait olyan összeggel emeljék, mely évente körülbelül másfélezer millió dollárt tesz ki. Ugyancsak ilyen áremelésre kaptak engedélyt a nagy tavak környékén levő villamos vasúttársulatok és a hajótársulatok is. Walker D. Hines volt szövetségi vasútigazgató véleménye szerint ezek az áremelések háromszorosára, sőt ötszörösére fogják emelni az árucikkek árait. A vasúti igazgatók szerint “csak” kétszeresére. A bizottság döntése szerint a személyszállítás árát, az utasok csomagjainak szállítási árát, a személyszállító vonatokon a tej szállításának az árát 20 százalékkal emelhetik. A hálókocsikon a szállítási árat 50 százalékkal emelhetik. A teherszállítás árát akeleten 40 százalékkal, a délen 25 százalékkal, a nyugaton 35 százalékkal emelhetik. A bizottság számítása szerint a részvényesek, miután a társulatok fedezik az összes kiadásokat, beleértve a vasutasok 626 millió dollár béremelését, hat százalékos osztalékról lesznek biztosítva. A vasutak értékét a bizottság 18,900 millió dollárra becsülte, ez összeg után kapnak a részvényesek hat százalék osztalékot. Ha esetleg az áremelések nem volnának elegendők a hat százalék osztalék fizetésére, a bizottság döntése szerint a hiány a közpénzekből fedezendő. Mit kaptak a munkások és mit kaptak a kapitalisták? A Federal Wage Board április 20-ikán kapta meg a vasúti szervezetektől a vasúti munkások követelését, melyek fölött július 22-ikén, három hónap múlva döntött. A vasúti szervezetek 40 százalékos béremelést kértek, amely 1000 millió dollárnak felelt meg, 22 százalékos béremelést kaptak, vagyis 626 millió dollárt. A vasúttársulatok július 22-én terjesztették követelésüket az államközi kereskedelmi bizottság elé, mely július 31-én, kilenc nap múlva döntött. A társulatok a személyszállítás és tejszállítás árának 20 százalékos emelését kérték. Ezt megkapták. A hálókocsik szállítási árainak 50 százalékos emelését kérték. Ezt is megkapták. A déli kerületre 31 százalék áremelést kértek, 25 százalékot kaptak, 6 százalékkal kevesebbet, mint amennyit kértek. A keleti kerületre 30 százalék áremelést kértek és 40 százalék áremelést kaptak. A nyugati kerületre 35 százalék áremelést kértek és megkapták. Tehát tévleg négy százalékkal többet kaptak, mint amennyit kértek. Valójában pedig a 4 százaléknál jóval többet kaptak. A keleti és déli kerületek forgalmában olyan óriási a különbség, hogy a társulatokra hasonlíthatatanul előnyösebb, ha a délen 31 százalék helyett csak százalékkal, de a keleten 30 százalék helyett 40 százalékttal emelhetik az árakat. A Wall streeten a bizottság döntése után hirtelen felszöktek a részvények árai. A pénzfejedelmek dús aratásra számítanak. ---------o—.----- A magyar fehér katonák betörtek Ausztriába BÉCS, aug. 1. — Tegnap a kora reggeli órákban több mint 800 emberből álló egyenruhás fehér csorda áttört az osztrák határon, a Fürstenfeld arzenálhoz vonulva lefegyverezték az őrséget és katonai automobilokra raktak 2000 fegyvert, 2000 egyenruhát és 21 gépfegyvert. A zsákmánnyal sikerült nekik visszatérni Magyarországba. Ez a gyalázatos rablás bizonyosan összefüggésben van az osztrák reakciós mozgalommal és azt mutatja, hogy rövidesen Bécsben is kenyértörésre kerül a dolog a reakciósok és a forradalmárok között. Beláthatatlan következményei lehetnek a Horthy banda eme legújabb vakmerőségének. A KOMMUNISTA PORT ÁTVESZIK AZ ESKÜDTEK AZ ÜGYÉSZ HAZAFIAS FRÁZISOKKAL AKAR HATNI aZ ESKÜDTEKRE. Becsmérelte és lábbal tiporta a vörös lobogót. CHICAGO, augusztus 1. A húsz kommunista vádlott perében Comerford ügyész szombaton egész nap a csillagsávos zászlót lobogtatta az esküdteit szeme előtt. Félórán át a franciaországi csatatér borzalmairól beszélt, majd egy őrmesternek trágárságait és raglejtéseit utánozva így szólt: “ Melyik zászlónak a védelmében mentek bele a németek elleni első küzdelembe? Annak a zászlónak a védelmében, amely ott csüng az asztal fölött? — és rámutatott az amerikai lobogóra — vagy ennek a rongydarabnak a védelmében — és a vörös zászlóra mutatott, melyet a razziákon koboztak el?.— Amerika nem ismerhet el két zászlót, félig az egyiket, félig a másikat És nem törődöm vele, ha ez lazítás is a vádlottak átkozott zászlaja ellen — ezzel a földre dobta a vörös lobogót és rátiport a lábával. “Elismerem, hogy ez nagyon köznapi és szentimentális érvelés. Úgy nevezik, hogy zászlólobogtatás az esküdtek szemébe. De Istenem, én nem bánom, ha a stars and stripes lobogtatásával gyanúsítanak.” Még be sem fejezte a mondatot, amikor Forrest ügyvéd tiltakozott a tisztességtelen argumentálás ellen és Hebel bíró helyt adott a tiltakozásnak. Comerford azután megismételte a “legális szólásszabadság” magyarázatát. Azt mondotta, hogy a szólásszabadságot a tisztesség, a rend és az igazság korlátozzák: “Nem lenne törvényes szólásszabadság" például, ha az esküdtek egyikének a feleségét prostituáltnak nevezném. Nem lenne törvényes szólásszabadság, ha valaki tüzet kiáltana egy színielőadás alatt, amikor a terem nőkkel és gyermekekkel van tele. Nem lenne szólásszabadság, ha önök engem azzal fenyegetnének, hogy erőszakkal kilakoltatnak a saját otthonomból. Ke milliószor nagyobb bűntény lenne, ha én a kormánynak erőhatalommal való megdöntését propagálnám. A történelemben csak egyszer volt teljes szólásszabadság, amikor még a vadonban éltek az emberek.” Az egész napot üres szószátyárkodással és elcsépelt régi érvek felsorolásával töltötte el az ügyész, mégsem fejezte be a vádbeszédet, hanem hétfőn folytatni akarja. Az esküdtek előreláthatólag hétfőn este átveszik a port. --------—----Lewis elnök munkába rendeli a bányászokat INDIANAPOLIS, augusztus 1. — Wilson elnök hízelgő távirata meghozta a tőkések altal óhajtott eredményt. John L. Lewis, a United Mine Workers szervezet országos elnöke formális rendeletet adott ki szombaton, melyben utasítja a bányászokat a munka felvételére. rendeletben Lewis megmagyarázta, hogy “Wilson elnök kérelmének megfontolása után" határozta el ezt a lépést. “A local union azonnal hivassák össze gyűlésre és tegye meg a szükséges lépéseket az utasítás késedelem nélküli végrehajtására, — mondja a rendelet, majd így folytatja: “Az elnök távirata hangsúlyozza a nagy felelősséget, mely a szervezet minden egyes tagjára hárul hogy az unión szabályos eljárását kövesse és a társadalommal szemben tegye meg a kötelességét. Ha tagságunk a szerződés betartásával bebizonyítja a jóhiszeműségét, akkor az elnök szavát adja, hogy összehívja a közös munkabér-konferenciát.” Szóval a bányászok a társadalommal szemben kötelességüket teljesítik, ha éhbér mellett tovább dolgoznak és Gompers tanítványaira hallgatva felveszik a munkát. Eggyel több vagy kevesebb árulás már nem sokat számít a Lewis-típusú vezéreknél. Amíg a munkások nem használják fel gazdasági hatalmukat és a vezérekre bízzák a sorsukat, addig nem is várhatnak mást. * A FRANCIA SZENÁTUS JÓVÁHAGYTA A BOLGÁR BÉKÉT. PÁRIS, aug. 1. — A szenátus ratifikálta tegnap a Bulgáriával kötött békét. A kamara már július 27- én hozott hasonló határozatot és így a bolgár-francia békeszerződés jog- Mannix érsek útnak indult Angolországba ÖTEZER FŐNYI TÖMEG ÜNNEPELTE AZ AUSZTRÁLAI ÉRSEKET. Az ősz papot inzultáló angolt össze akarták verni. Daniel Mannix ausztráliai érsek, az ír függetlenségi törekvések egyik legbátrabb harcosa, szombaton délután 1 órakor útnak indult Angliába, a White Star társaság Baltic nevű hajóján. A prelátus távozását oly nagy demonstráció kísérte, amilyenre a new yorki kikötőkben még alig volt példa. A kikötőnél ötezer ír származású nő és férfi jelent meg és lelkes ovációban részesítették a főpapot. Egy amerikai tengerészkatona és egy indián foradalmár rendeztek 1 lelkes búcsúzást. A 69-ik ezred katonabandája pedig ír nemzeti dalokat játszott. Már a kora délelőtti órákban megindult a bucsu járás a kikötőbe és 12 órakor már 3000 férfi, nő és gyermek ment át a kikötő kapuján, többet aztán nem bocsátottak be és 2000 embernek kívül kellett szorongani. A nők nagyobbrészt zöld és fehér ruhát viseltek és mindegyik k lobogót vitt. Többen feliratos táblákat vittek, amelyek Angliát állították pellengére. Többek közt ilyen feliratok voltak láthatók: “Addig nem lesz béke, amíg az angol militarizmus uralja a világot.” ‘Anglia az Egyesült Államoktól kapott kölcsönnel tartja fenn a hadseregét Írországban.” “Ír köztársaságot akarunk, kompromisszum nélkül.” Eamon De Valera, az ír köztársaság elnöke, csak akkor hagyta el a kikötőt, amikor a hajó már jó meszsze járt. Amikor visszafelé indult, a tömeg vállaira kapta és a kikötő összes épületein keresztül vitte az utcára. A White Star munkásai kijelentették, hogy már számos európai államfő és tábornok érkezett a kikötőjükbe, nemrég a walesi herceg érkezett és távozott, de holla még nem láttak olyan demonstrációt, amilyet az egyszerű főpap kapott. Az ünnepséget csak egy incidens zavarta meg. Joseph Shaw angol szénkereskedőnek sehogyse tetszett az érsek ünneplése és amikor Mannix a hajóra indult, odakiáltotta neki: “áruló ’. Néhány rakodómunkás és többen a hajó személyzetéből odaugrottak és meg akarták ragadni az angol tőkést, hogy leckére tanítsák, de a rendőrök és detektívek védelmükbe vették és eltávolították a nagy tumultus közepéből, ahol az életével játszott. A brit hazafit mindamellett belső sérülésekkel szállították a kabinjába. Stephen Devine detektívet kórházba szállították, ő volt az, aki revolvert rántott Shaw védelmére, mire a vaskos rakodómunkások kificamították a karját. Mannix érsek nyilatkozatot adott át az újságíróknak, melyben azt mondja, hogy békét akar Írországban, valamint Nagy-Britanniában, amely béke nem az erőszakon, hanem az igazságon alapszik. Megöltek egy orvost New Yorkban Titokzatos gyilkosság a West 70-ik utcában. Alig múlik el nap hogy a közbiztonságával büszkélkedő New Yorkban többrendbeli gyilkosság, vagy rablás ne történne. Ezek közül természetesen csak a legfontosabbaknak szoríthatunk helyet lapunkban. Tegnap éjjel a 116 West 70-ik utcában agyonlőtték Dr. Jose A. Arenas orvost, egy másik férfit és egy fiatal nőt pedig megsebesítettek. A titokzatos bűntény színhelye egy blocknyira van attól a háztól, ahol nemrég Erwellt, a híres sportembert gyilkolták meg. A rendőrség még nem bírta megállapítani, hogy a dráma szereplői közül melyik a bűnös, avagy öngyilkosság esete forog-e fenn. Az orvosnak három lőtt seb volt a testén, melyek közül egy a szivét találta, egy a szive mellett érte és egy homlokát. Mellette feküdt a 38 kaliberű revolver, melyből öt golyó volt kilőve. Miss Ruth Jackson 20 éves kóristanő a mellén sebesült meg és az orvosok életveszélyesnek mondják az állapotát a Roosevelt Hospitalban. A másik férfi a 20 éves Ignatio Marti, aki csak könnyen sérült meg a mellén. Marti azt állítja, hogy Arenas tette a lövéseket. , HORTHYÉK MEG AKARJÁK VÁSÁROLNI A KÜLFÖLDI KÖZVÉLEMÉNYT A HÍRHEDT BRAUN MÁRKUS KÖZBENJÁRÁSÁVAL MEGVETTÉK A BÉCSI MAGYAR ÚJSÁGOT. A Bécsi Magyar Újság szerkesztősége nem hajlandó Horthyék zsoldjába állni. A bécsi emigránsokat nagyon elkeresztette az a tény, hogy a Bécsi Magyar Újságot, mely hónapokon keresztül keményen küzdött a fehér terror ellen, Horthyék megvásárolták, hogy elhalgattassák, vagy a fehér terror szolgálatába állítsák. • Erről a lapvásárlásról Göndör Ferenc politikai hetilapja,"Az Ember”, a következőket írja: HORTHYÉK MEGVÁSÁROLTÁK A BÉCSI MAGYAR ÚJSÁGOT Az emigrációnak kínos és megdöbbentő szenzációja van. A Bécsi Magyar Újság című napilapot, amely hónapok óta pompás lendülettel küzdött a fehér terror ellen, szerdán megvásárolták Horthyék megbízottai a fehér terror számára. A Bécsi Magyar Újság ebben a pillanatban már — akármilyen is még a tartalma — a fehér terroristák tulajdona. Az ügy riportrésze ez: Egy Rosenberg nevű szalámigyáros a múlt évi november elején indította meg a Bécsi Magyar Újságot Róna Lajos szerkesztésében. A lap egészen alacsony fehér terrorista tartalommal jelent meg hónapokon keresztül. Rosenberg úr ugyanis azt gondolta, hogy úgy csinál jó üzletet, ha a Bécsi Magyar Újságot Budapesten árulhatják és ezért állandóan lehazudták a fehér terrort. Horthyról, Friedrichről émelyítő dicséreteket írtak és amikor fehér tiszti banditák Bécsben emberrablásokat követtek el, ezt a gonosztettet a következő invenciózus címmel írta meg a Bécsi Magyar Újság: “Bujkáló kommunista bűnösök Bécsben.” Ezekben a nehéz időkben teljesen egyedül hirdette magyar nyelven Az Ember a fehér terror borzalmait, amelyekkel szemben a Bécsi Magyar Újság hallgatott, vagy cáfolt. Történt azután, hogy az üzlet nagyon rosszul ment, mert Pesten senki sem volt kiváncsi arra, hogy egy bécsi magyar napilap a pesti keresztény sajtóval versenyezve dicséri a keresztény kurzust. Rosenberg úr megunta tömni a pénzt a lapba és egy szép napon a Bécsi Magyar Újságot eladták Jollesch nevezetű ismert sikernek. Ettől kezdve Lázár Jenő kollegánk lett a lap szerkesztője és a Bécsi Magyar Újság máról-holnapra megváltoztatta az irányát. Lázár Jenő szerkesztése alatt a lap erőteljes és bátor harcot indított a fehér terror ellen és most már nem állottunk egyedül Bécsben, mert velünk együtt küzdött a Bécsi Magyar Újság is Horthyék, Friedrichék, Huszárék és Osztenburgék rablógyilkos rémuralma ellen. A Bécsi Magyar Újság egész kitűnő szerkesztősége büszke lehet a lapnak erre a korszakára, amelynek azonban, fájdalom, immár vége van. Jollesch úr részéről ugyanis úgy látszik ez az egész fehér terror elleni hadjárat nem volt egyéb, mint egy nagyarányú zsarolási hadjárat Horthyék és a magyar kormány ellen. Ha nem zsarolási manőver lett volna Jollesch lapkiadó úr részéről az újság tisztességes korszaka, akkor most nem adta volna el a lapot Zlorthyéknak. Mert nekik adta el. Mi már hetek óta hallunk suttogni arról, hogy a Bécsi Magyar Újságot megveszik a fehérek. Nem akartunk ínni idáig a dologról, mert egyrészt bíztunk benne, hogy ez a gazság mégsem történhetik meg és meg fogja azt akadályozni a lap tisztességes és elvhű szerkesztősége. Kímélni akartuk a Bécsi Magyar Újságot, amely az utóbbi hónapokban kedves volt nekünk és főleg kímélni akartuk a lap tehetséges és kitűnő újságíróit, akikhez a kollegiális szeretet és a szolidaritás szálai fűznek bennünket. A Bécsi Magyar Újságot azonban szerdán a szerkesztőség háta mögött Jollesch úr végérvényesen eladta a magyar kormány ügynökének, Braun Márkus amerikai állampolgárnak. Természetes, hogy Braun Márkus itt csak Strohmann és a tulajdonképeni vevő nem más, mint maga a magyar kormány. Braun Márkus a leghirhedtebb kivándorlási üzletember egész Amerikában és egyidőben Roosevelt köztársasági elnök barátjaként járt Magyarországon és ma Wilson elnök barátjának adta ki magát. Ez a Braun Márkus a mindenkori magyar kormányokkal szokott nagy üzleteket csinálni. Egészen bizonyos, hogy a Bécsi Magyar Újsággal is nagy üzletet csinált, amikor azt a fehér terror kormányának, bizonyára drága pénzért megszerezte. Mister Braun Márkusnak igen sok gyanús üzlet terheli a lelkiismeretét egyébként is. A Bécsi Magyar Újság szerkesztőségi tagjai szerdán délután a legnagyobb megdöbbenéssel értesültek arról, hogy Jollesch siker úr az ő megkérdezésük nélkül eladta a lapot Braun Márkusnak. Braun Márkus szerdán este Holitscher nevű üzletembernek (dr. Szabó István fehér újságíró mecénása) és Reich Zsigmond petróleumügynöknek a társaságában megjelent a Bécsi Magyar Újság szerkesztőségi helyiségében, és ott bemutatkozott, mint a lap új tulajdonosa. A szerkesztőség részéről Gábor Andor közölte Braun úr- ral, hogy egy lapot nem lehet ugy venni és eladni, mint valami sza' tócsüzletet és közölte Braun úrral azt is, hogy neki, a tulajdonos úrnak a lap irányítására semmifél befolyása nem lehet. Braun úr kijelentette, hogy egyelőre a lap iránya nem fog megváltozni, mivelhogy ő most visszautazik Budapestre, ott beszélni fog Héjassal, Bibóval, Horthyval és Ostenburggal és ha meggyőződik róla, hogy valóban van Magyarországon fehér terror, akkor a Bécsi Magyar Újság még szélsőbb irányt követhet, mint most. Ha ellenben — fűzte tovább Braun Márkus — ő arról győződne meg, hogy Magyarországon nincs fehér terror, akkor természetesen a Bécsi Magyar Újságnak is változtatni kell az álláspontján. Nagy lett erre a szerkesztőségi tagok megrökönyödése. Mivelhogy az kissé mégis csak komikus dolog, hogy az olasz munkásküldöttek, az angol delegációk, Lloyd George megállapításai után, Apponyiéknak és az egész nemzetgyűlésnek önvallomásai után most egyszerre csak megjelenik a színen Braun Márkus és ő akarja megállapítani, hogy valóban van-e fehér terror? Neki majd megmondja őszintén Héjjas és Horthy, hogy van-e! És ha Márkus nem állapítja meg, akkor nincsen, akkor mindaz nem gilt, amit a Bécsi Magyar Újság megírt és ezentúl már másképen fog irni. És minthogy a fehér terroristák lapvásárló bérence valóban nem is állapíthat meg mást, mint hogy nincsen fehér terror, könnyen elképzelhető, hogy milyen lesz a Bécsi Magyar Újság politikája a legközelebbi jövőben. Mint egészen jellemző dolgot, csak azt említjük fel, hogy az új tulajdonos Lázár Jenő felelős szerkesztő háta mögött tárgyalásokat folytat a szerkesztés átvétele céljából Lázár Miklóssal. Szóval sokorópátkai Lázárt akarják szerkesztőnek megtenni. A Bécsi Magyar Újság szerkesztőségében dolgozó újságírók természetesen nem hajlandók arra a becstelen szerepre, hogy most Horthy zsoldjába szegődjenek. Nehezen fogja tudni tehát Braun úr, a lapot fehér terrorista irányba átjátszani, hacsak fel nem hozza belső munkatársának Ostenburgékat és Prónayékat Bécsbe. Újságíró kollégáinknak a lap pálfordulása ellen való erkölcsös és tisztességes harcát minden erőnkből támogatni akarjuk. Braun Márkus úr budapesti helyszíni szemléjének eredményére pedig nem vagyunk kiváncsiak. Mi már tudjuk, hogy “nincs fehér terror.” Ellenben megnyugtatjuk az emigrációt és megnyugtatjuk Horthyékat is, hogy ebbe az üzletbe ugyan hasztalan fektettek bele milliókat, mert meg fogjuk találni a módját annak, hogy a fehér terror irtózatainak hírét egész világon még az eddiginél is fokozottabb mértékben és még nagyobb apparátussal terjesszük. Göndör Ferenc: ÖNGYILKOS TANÍTÓ. * Willard D. Shannahan, a Morrt.. High School történelem tanára, a bronxi José Bogart Ave-i lakásán a szájába lőtt tegnap, amikor a felesége és a leánya aludtak. A tanár kórházba akart menni és attól félt, hofey terhére lesz a feleségének. Azt írta a hátrahagyott levélben, hogy inkább most hal meg, semhogy néhány hónapig terhére legyen a családjának.