Uj Előre, 1922. december (18. évfolyam, 3729-3759. szám)

1922-12-07 / 3735. szám

$ MINDEN HATALMAT A MUNKASOKNAK UJ ELŐRE ! Entered as second class matter August IT. 1921. at the Post Office of New York, N. Y., under the Act of March 3rd, 1879. Published every day in the year by the S. B. 8. Publishing Company, Ino« 33 First Street, New York, N. Y. GEORGE TREITL.ER, Business Manager. Subscription rates: One year, $6.00; six months. $3.00; three months. $1.7lj one month, $—.76. — Foreign Countries: One year, Í7I2.00; six months, three months, $3.50; one month, Hi.50. SINGLE COPIES. DAIRY 2 CENTS, SUNDAYS 6 CENTS. Kiadja az év minden napján az S. R. S. Publishing Company, Inc. 33 first Street, New York, N. Y Előfizetési árak: Egy évre $6.00; hat hónapra $3.00; három hónapra egy hónapra $1.75. — Külföldre: Egy évre $12.00; hat hónapra $6.00; nárom hónapra $3.50; egy hónapra $1.60. EGYES SZÁM ÁRA: HÉTKÖZNAP 2 CENT, VASARNAP 5 CENT. Minden chekk, money order, stb. az alábbi névre Állítandó ki: 'UJ ELŐRE", S3 FIRST STREET, NEW YORK. N. Y, 3,000,000 Három millió huszonhárom ezer áldozata van évente a kapitalista profitéhségnek. Három millió nyomorék és huszonháromezer halott a díj azért, hogy igába törheti Amerika kapitalizmusa a dolgozók tömegét. A United States Public Health Service jelentése hozza a fent leírt rettenetes számokat, egy burzsoá szerv állapítja meg a kizsákmányolók iránt való előnyös elfogultsággal, hogy évente 3 millió ember válik nyomorékká és 23 ezer kerül a korai sírba az ipar harcmezején. Erről a jelentésről — mindenki láthatja — nem írt öklömnyi betűkkel az amerikai polgári sajtó hasábos cikkeeket, nem közölt “szenzációs” képeket, még csak a puszta jelentést sem tartotta érdemesnek átvenni. A burzsoázia nem szereti rekordon tartani azokat a bizonyítékokat, amelyek a kapitalizmus lelketlenségét, bűnösségét igazolják. A számok azonban ebben az esetben nemcsak beszélnek, hanem súlyosan fenyegetnek is. Huszonháromezer halott és 3 millió nyomorék olyan szám, amely égig érő magasságba szökkenti a bűnlajstromot, amely világszerte gyűl az utolsó leszámolásra. És a rettenetes számok dacára az emberek mégis hallgatnak! Az egész világon és itt Amerikában is nagy és erős propaganda folyik a háború ellen. A népek milliói megundorodva és megrettenve tekintenek az imperialista csatamezőkre, irtóznak az újabb világmészárlástól. Azonban az ipar frontján, a Munka csatamezején, vagy jobban mondva a robot sáncárkaiban a tömegmészárlást meg sem látják. Három millió nyomorék munkás és 23 ezer halott! Hisz ez több mint egy háború! Egy év elesettjei ezek a robot véráztatta mezején. Ennyi proletárélet és jövő megy teljesen tönkre évente. Hát van ennél bűnösebb, aljasabb borzasztóbb valami? A háborúk ellen milliók küzdenek. Kik küzdenek az elesett és megnyomorodott milliókért a bányákban, konokban, acéltelepeken, műhelyekben, gyárakban és a munka ezer más ágaiban? Ki küzd a milliók szenvedéséért? Nem régen olvastuk, hogy beszakadt a bánya, robbant a tárna és vakondemberek százait fojtotta meg a gyilkos bányalég. Ki kéri számon ezek életét? Ki verekedik ezeknek a megrabolt sorsáért, az özvegyekért, árvákért? Védelem kell, biztonsági intézkedések, az állam szigorú ellenőrzése kell — mondják az opportunisták. Igaz, kell a védelem, a munkás egészségének, testi épségének teljes védelmét kell biztosítani az iparüzemekben. Az államnak, a kormánynak, a parlamentnek kell cselekednie valamit, hogy ezek a vérengzések múljanak el. Hát lehet ezt elvárni a kapitalista profithajszolótól, a lelketlen, önző tőkétől és a tőke pórázán vezetett kormányától, a pénzmágnások és más érdekeltségek ügynökeitől a parlamentben? Nem lehet. Mert amint a tőkének a zsebébe nyúl valaki, hogy a munkásvédelmi intézkedéseket előírás szerint megtehesse, az szembefordul vele. Mert a tőkének legnagyobb szentsége a zseb. A kormány tehetetlen kenyéradó gazdáival szemben, a törvényhozás nagyobbára burzsoa csoportok érdekképviselete, a bíróság pedig mindig osztályának ad igazat. A kongresszusi vizsgálatok még sohasem juttattak börtönbe egyetlen nagykapitalistát sem azok miatt a bányarobbanások miatt, amelyek oly borzalmas pusztítást vittek véghez a munkáséletekben. Csak a munkásság szolidaritása, szervezettsége, forradalmi öntudatossága és osztályküzdelme segíthet ezen a tömegmészárláson. Az állam és kapitalista társadalom nem a munkások védelmét, hanem azok kizsákmányolását mozdítja elő. A munkásoknak tehát önmagukon kell segíteni. A bánya, a műhely, a gyár legyen a csatatér, ahol küzdelemre szállanak a robotos milliók és a politikai hatalom kezükbe ragadásával a Munka forradalmi szolgálatba állításával teremtsék meg az új életnek új, felszabadult társadalmát. “A NÉGY KIS KALÓZ” Ez a cím ütötte meg a szememet egy nagy kapitalista lapban. Elolvastam és megértettem a hírből, hogy a rendőrség néhány kis fiút hozott be a gyermekbíróságra, akiket azzal a váddal illettek, hogy hozzájuk hasonló korú fiúcskákat állítottak meg az utcán és kirabolták. Játékórát, használt bélyeget, gombokat, néhány pennyt vettek el a “kis kalózok” társaiktól, amiért most aztán a felnőtt emberek társadalma a vádlottak padjára hurcolta őket. Elgondolkoztam ezen a kis történeten, amely egy súlyosan beteg, menthetetlen társadalmi “rendnek” tükörképét adja. Megláttam benne azt a végtelen nyomorúságot, erkölcsi elfajulást, esettséget és bűnösséget, amely a jövő generációból útonállókat, banditákat nevel. Látom a hatalmas hajókat, látom a kizsákmányolásra épített rettenetes munkahelyeket, megszemléltem az óriási kaszárnyákat és megbámultam a bűn, a testvásár, a fajtalanság fényes palotáit és megértettem, miért futkos annyi piszkos, züllött, rablásra űzött gyerek ebben a városban. Ahol égignyúló tivornyatanyák és véren szerzett milliárdok tőszomszédságában utolsót hörgő Nyomor vonalig — ott csak kalózok társadalma nevelődhet. Várjon megértik-e a “kis kalózok”, ha felnőtt nyomorúságukba gázol a bűnös Élet, hogy nem ők a bűnösök, hanem azok, akiknek nevében megbélyegezték őket?! UJ ELŐRE KI A LEGKOMISZABB MUNKÁLTATÓ ? VÁLASZOK AZ “UJ ELŐRE” PÁLYÁZATÁRA “ÉJFÉLKOR MEGYEK MUNKÁBA.” Erre a kérdésre megfelelni nézetem szerint röviden csak ezzel lehet: a “tőkés rendszer”. Azonban mint egyén mindenki elmondhatja azt a munkakört, amelybe van, vagy amelyről tudomása van, de végeredményben oda lyukad ki, ahonnan elindult.. Mi proletárok abba a szerencsétlen helyzetbe nevelkedtünk föl, hogy nem tudjuk kellően a szavak használatát sorrendben papírra vetni, mert az élet küzdelmei, a megélhetés, korán, vagy semmi iskola nélkül, kellett az életben elhelyezkedni. Ha írunk vagy beszélünk, azt már felnőtt korunkban szerzett hallásunk és látásunk után tudjuk, ami hiányos, mert először a napnak 10—12 óráját a robotba kell eltölteni, aztán a családügyekkel bíbelődni, fáradva nem nagyon tudunk tanulni. Szükségesnek tartom e helyen bizonyos házi, családi tűzhelynek megszentségtelenítését elkövetni, mert úgy látjuk meg annak a sokat emlegetett családnak szétrombolását a gaz bolsevikok által. (Megjegyzem nem elméletet akarok itt leadni, hanem valóságot, de kikerülhetetlen bizonyos dolgoknak a megemlítése). Munkások közé járok, munkások közt élek, napról-napra, hétrőlhétre és így tovább, hallom egyik gyárról is, a másikról is a munkabeosztást, munkaadókról szó sincsen, mert aki a munkát adja, az is munkás, mint mi, nem is tudjuk, kinek húzzuk az igát, csak ki van biggyesztve N. N. Co, hanem a sok közül azt látom hogy lényeges különleg nincs köztük. Ahol csak a munkát be lehet osztani darabszámra, ott mindenhol darabszámra dolgoztatnak s igy nem is kell a munkásokat siettetni, úgy sietnek, amig csak ki nem dőlnek a kimerültségtől. Sokan vannak még a munkások közt, még az elvtársak közt is, akik szégyenük szegénységüket, mintha az az ő hibájukból volna, nem ismerik fel a mai rendszernek kizsákmányoló voltát. Ezért én föltárom a magam helyzetét, a nevem mellőzésével (így is sokan lesznek, akik rám ismernek.) Én a családi fészkemnek három részre osztását különböztetem meg, vagyis három hetenkint kerülök vissza ahoz a kiindulási ponthoz, amelyből kiindultam, ez pedig azért történik, mert három időszakonként dolgozom, 8- tól 4-ig, 4-től 12-ig, 12-től 8- ig. A feleségem pedig 7.30- tól 5ig. Mint sokan, magam is abban az álomban ringatóztam, hogy a feleségemet nem hagyom sohase dolgozni a házon kívül, de szegény ember tervez s a tőke végez, a munkabért annyira lenyomták hűséges uraink, hogy a családapa nem képes az élethez szükséges ruházatot, élelmet, házbért előteremteni. Ha kéne valami, össze kell koccanni a házastársaknak, hogy már megint kell, nincs miből, hova teszed a pénzt, stb. 1-ső hét: Hétfő reggel csörömpöl az óra, félhat, élettársammal egyidőben felkelünk, kávét készít, kenyeret szel, a lunch-ot három részre osztja, nekem, önmagának és a kis burdosnak (kisfiam 5 éves), hat órakor ő is jelentkezik, apa öltöztess fel, mondja, — már annyira meg szokta, még kelteni sem kell, felöltöztetem, készen vagyunk mindnyájan csak egy csésze kávét megiszunk, azután indulunk, ahányan vagyunk, annyi felé; a kisfiamat viszi a mamája egy privát sgúzhoz ahol 10—15 gyermekre ügyelnek fel naponta reggel hattól este hatig, kisgyermekek. 2—3 hónapostól 6—7 évesig vannak itten, akiknek az anyjuk reggeltől késő éjfélig húzzák az igát. Én megyek az acéltrösztnek vagyont halmozni, feleségem egy másik gyárba robotolni. Este négy órakor hazajövök fáradtan, de azért menni kell a store-ba, valamit venni vacsorára és hozzáfogni a szakácsmesterség művészetéhez, hogy mire élettársam hazajön, legyen valamit harapni, legtöbbször szárazféle ételek, mert nincs idő valamiféle leves megfőzéséhez. Vacsora után jön mosogatás, törülgetés s egyéb házi munkák, amikben kell segédkezni a miszisznek, hogy ő is pihenhessen minél előbb, aztán jön a mosás, ami késő este történik, egész héten vasalás, szombaton a házat egy kicsit kitakarítani, vasárnap még többet kell dolgozni. 2- ik hét: Azzal a különbséggel, hogy még nem is beszélhetünk együtt, mert én d. u. 4 órakor megyek munkára, éjfélkor jövök, ő alszik, én reggel alszom, mikor ő elmegy, így a végtelenségig. 3- ik hét: éjfélkor megyek munkára, reggel 8 órakor hazajövök, ők már elmentek, megkotyvasztok valamit, aztán lefekszem aludni. Nem képes egy munkás leírni az ő helyzetét mert ezer és ezerféle ilyen állapotok vannak, nem csak az én helyzetem ilyen itten, hanem úgyszólván minden munkásé, csak mások az ilyeneket nem veszik úgy észre, vagy tán szégyenük, kell-e ennél jobban szétzülleszteni a családot, mint a kapitalizmus; köteteket tudnék írni erről, de az álmozás felhördülne becstelenségén. Talán nálamnál hivatottabb egyén meg fogja örökíteni ezt az álszenteskedő erkölcsöt az utókor számára. Mi kommunisták sohase személyekben látjuk egy bizonyos rendszer rosszaságát, hanem az egész rendszerben, mert vannak ugyan hébe-hóba kis burzsoák, akik kegyetlenül kizsákmányolják a munkásokat, de van nekük egy áldemokráciájuk is, ami megengedi a munka otthagyását, nem köti szerződés a munkaadójához, igen ám, de akárhová megy, csak azt találja. Már tíz éve hozom az igát az acéltrösztnek, közben próbáltam máshol is, de csak arra találtam, ami itt van, a komiszságát általában ismerik a munkások. Ha nyolc órát dolgoztatnak velünk, akkor darabszám munka, ha 10—12 órát, akkor az egész, 24 órai napból álló időt csak nekik szenteljük, hogy 400% hazafiságot szerezzünk számukra, míg mi nem vagyunk tán még 10%-os amerikaiak, sem. Holnap lesz hálaadás napja. Tőkéseink hálát adhatnak aranyborjú istenüknek, elég szépen hozott a konyhára ez az év, még az éjjel is megyek nekik gyűjteni 10 óra este, készülődnöm kell, jó éjszakát. —----------------- v. r. “50 ÉVES EMBER VAGYOK” Kelt 1922 December 1. Igen tisztelt Szerkesztő Elvtárs! Hogy ki a legkomisszabb munkáltató, erre a kérdésre egy pár sorral én is kívánok hozzászólni. 50 éves ember vagyok és 20 éves amerikás, tehát volt alkalmam úgy az ő, mint az új hazában a komisz munkáltatók komiszságában részesülni. Visszaemlékszek 15 éves koromra, amikor beálltam egy úgynevezett pugris paraszt szolgálatába, hogy az milyen komisz volt, annak a leírásához egy 1000 oldalas füzetre volna szükség, de minden komiszságánál az volt a legkomisszabb, hogy súlyos munka idején, kukoricalisztből Kommunizmus és írta: WILLIAM MONTGOMERY BROWN püspök (Folytatás.) A megváltás vagyis a civilizáció mindig a termelő munkásoktól függött és fog mindig függni. És addig nem lehet elérni, amíg a munkások osztálya el nem törli a tőkésosztályt. Az eszményi civilizációnak az elérése lehetetlenség az osztály-szektariánizmus alapján, mint, amilyen a legjobb egyházban is és a legjobb politikai államban is látható. Pedig az eszményi civilizáció mentheti csak meg a világot a szükségtelen szenvedésektől, különösen a háború, a nyomor és a rabszolgaság okozta szenvedésektől. A háborúban az a sajnos dolgok egyike, hogy a munkásosztály nemcsak életben, hanem pénzben is a legnagyobb áldozatot hozza. Az általános vélemény dacára a kapitalisták , valójában nem fizetik a háború óriási költségeit. Amikor Mr. Rockefeller 3 millió dollár háborús adót fizet, tulajdonképpen nem a sajátjából fizeti, mert a vagyona joggal a munkásait illetné. A kapitalisták, mint olyanok, nem keresnek meg és így nem fizetnek meg semmit, sem békében, sem háborúban. Ennyi az egyik nagy igazságról: minden vagyon a munkást illeti. A másik nagy igazság az, hogy az Emberben van az életének minden lehetősége. Ez áll az egész világegyetemre,, tehát áll mindenre, ami benne van. Ennek a két igazságnak az összege az, hogy a világ üdvözülése a termelő munkásoktól függ és hogy egyénileg a saját magunk fizikai és szellemi erejüktől és közösen az egymással való kooperációtól várhatják a hivatásuk betöltését. A múltban a lelkészségem alatt ezt az igazságot tagadtam és azt a hazugságot prédikáltam, hogy a világ üdvözülése az égben és nem az emberekben levő hatalomtól függ. Amikor a jelenlegi “lelkészségemet” elkezdtem, Elküldtem a lelkem a Láthatatlanba: “A túlvilágról vájjon milyen hírt hozol?” Visszajött a lelkem és im ezt mondotta: “Saját magadban van az Ég és a pokol.” Omar, a költői csillagász, még egy versszakot írhatott volna ehhez, amit ezzel kellett volna végezni: “Én magam Vagyok az isten.” Jézus maga is ezt mondta ezzel: “Én és az én Atyám egyek vagyunk”. Ez épp oly igaz minden férfiről, nőről vagy gyermekről, mint Jézusról. Amint Jézus magyarázta az istent, úgy mint apát vagy úgy, mint fiút, az a hívők szívében lakik. De a tudományos tények egész halmaza azt bizonyítja, hogy a keresztények nem isteniebbek, mint mások és lényegében egy ember sem volna kevésbé isteni, ha Jézus soha sem született volna. Az istenek (Jehova, Allah, Buddha, stb.) megfelelnek jelképeknek. Mint ahogy “Uncle Sam” jelképezi az Egyesült Államokat, úgy ezek az istenek jelképezik az embernek és a természetnek az erőit. De az emberektől vagy a természettől független és öntudatos lények gyanánt tekinteni a képzelet eme szüleményeit — nagyon helytelen. Ugyanez áll a vallás természetfölötti dogmáinak hagyományos magyarázatairól is. Amelyek nem tisztára babonák, azok elképzelt események jelképei, amelyeknek (a képzelet szerint) meg kellett vagy kellett volna történni a múltban. Semmi határozott történelmi esemény nincsen közöttük. Idáig nem tartottam szükségesnek s most sem gondolok rá, hogy a keresztény istent és a hozzá tartozó dolgokat “megtagadjam”, minthogy nem tagadom meg az amerikai “Uncle Sam”-et, de a keresztény vallás Jézusát és az amerikai politika “Uncle Sam”-jét egy színvonalra helyezem egymással és a többi hozzájuk hasonló szubjektív dolgokkal. Épp oly tiszta lelkiismerettel lehetek zsidó és angol, mint keresztény és amerikai. Az első keresztények közül is sokan pogányok voltak. Mindezek az elmondottak még nem fejezik ki teljesen a vallási és a politikai véleményemet. Mint vallásos ember, inkább lehetek bármi egyéb, mint orthodox szektariánus. Az orthodoxság az emberiség szégyene. A világ szükségtelen bajainak nagyrészt ez az okozója, — azokra a bajokra gondolok, amelyeket ez az “ördögi háromság” okoz: üldözés, tudatlanság m ás babona. Mint politikus pedig inkább lehetek bármi egyéb, mint nemzeti szektariánus. A nemzeti hazafiság szintén szégyene az emberiségnek. Ennek is megvan a maga “ördögiháromsága”, amely nagyon sok szükségtelen szenvedést okoz: a háború, a nyomor és a rabszolgaság. Remélve, hogy a jézusi szocializmust felcseréli a marxi kommunizmussal és csatlakozik hozzám abbeli törekvésemben, hogy az égből a mesebeli, babonás isteneket, a földről pedig a hazug, rabló kapitalistákat elűzzem, szívélyes üdvözlettel maradok tisztelője Brownella Cottage, Gabon, Ohio, Wm. M. Brown. (Folytatjuk.) MÁR MEGINT DENUNCIÁLNAK Amióta a magyar munkásság ismét lélekzethez jutott, azóta minden szakszervezetben megpróbálták az öntudatos tagok, hogy a nyakukon ülő szociáldemokrata vezéreket kikergessék a szakszervezetekből. A szociáldemokrata erkölcsöket figyelembe véve, természetesnek találjuk, hogy ezeket az ellenzéki tagokat minden erővel igyekeznek elnémítani; az eszközökben nem válogatósak. És ha minden kötél szakad, akkor jön Andrejka úr, az államrendőrség detektív-főnöke és ő röviden, egyszersmindenkorra, elintézi az ellenzéket, vagy Zalaegerszegre, vagy valamelyik fogházba juttatja őket. Így történt legutóbb az asztalosok szakszervezeti ellenzékével, a radikális vasasok bizalmi férfiaival és az egyes pártszervezetek ellenzékével is. Nem kell ehhez más, csak bejelenteni Andrejka úrnál, hogy kommunista elemek vannak valamely szervezetben, csak át kell adni a névsort és az ellenkakas£ejjel gyúrt görbe volt a táplálék és hogy Amerikában milyen komiszságokban volt részem, azt majdnem lehetetlen leírnom és ennek az oka az, hogy én is csak 45 éves koromban ébredtem tudatára annak, hogy nekem is jogom van az élethez és hogy a munkásosztály miért ébred olyan nehezen öntudatra, ennek oka az az iskola és az a maszlag, amit azok a felszentelt lelki ménlovak a népek fejébe belemaszlagolnak, tehát énszerintem ezek a lelket, az agyvelőt megmételyezők a legkomiszabb munkáltatók. Maradtam elvtársi üdvözlettel Kovács István, bányász e zék a következő éjjelen a főkapitányság vallató szobájában elmélkedhetik a rendőrség és a szakszervezeti vezetők legszorosabb összeköttetéséről. Most az élelmezési munkások szövetségében vannak bajok. Úgy látszik, a munkások megelégelték Szindek és Kardics úrék garázdálkodásait. Erre vall a szervezet lapjában megjelent fölhívás, amely dühöngve ront a “pártütök”, a “pápábbak a pápánál” kitételek, amely kitétel az ellenzékre szól, akik a “kipróbált vezetőség” ellen támadnak, akik “államot csinálnak az államban”. És kijelenti továbbá, hogy “kifejezetten szociáldemokraták vagyunk, a II. Internacionale alapján állunk és nem tűrünk meg semmiféle demagógokat, mert azoknak kívül tágasabb.” Így végződik a kis förmedvény. Ez azt jelenti, hogy ha az ellenzék még továbbra is kritizálni meri a vezetőséget és nem hunyászkodik meg, el lehetnek készülve arra, hogy Kardics úr Andrejka detektív-főnök úrhoz fog segítségért fordulni, aki bizonyos, hogy szívesen áll rendelkezésre a “kéz kezet mos” alapján, így néz ki a szakszervezeti demokrácia Magyarországon. Nyilvánosan és titkosan folyik a rendőrségen a denunciálás a fizetett szakszervezeti vezetők részéről. ---------------- Mind zavarosabb lesz a kínai helyzet LONDON, dec. 5. — A jelenlegi kínai kormány éppoly rövid életűnek ígérkezik, mint elődei. A helyzet egyre zavarosabb lesz és lassanként már nem is lehet találni államférfiakat, akik hajlandók lennének állásokat vállalni. A központi kormány tekintélye napról-napra gyengül, egyes vidékeken rablóuralom dúl. Klan ellenes hang a new yorki bíróságon Anarkista bandának minősíti az amerikai ébredőket A new yorki két nagybíróságon tegnap vizsgálat indult meg a Ku Klux Klan munkájával kapcsolatban. Fehérterrorista alkotmányellenségről lévén szó, természetesen keztyűs kézzel és finom paragrafus-nyelven kezelte a bíróság az ügyet. A kezdetből ítélve, alighanem kutyabaja sem lesz a fehércsuklyás szörnyetegeknél is, mert eleddig semmiféle letartóztatásról nem esett szó, amely pedig az amerikai osztály - igazságszolgáltatásnál megszokott kezdet. Mancuso törvényszéki elnök az első tárgyaláson felolvasta az amerikai alkotmánynak azon pontjait, mely szerint nincsen szükség külön kormányra az Egyesült (tőkés) Államokban. (Elfeledte hozzátenni, hogy a fehérterrort érti a kormányzás alatt) s mely szerint a Klanféle faji, vallási és “más” sértsd: munkásüldözés törvényellenes. Mancuso kijelentette, hogy számos irat van a bíróság kezében, melyek a Ku Klux Klan zsidó, katholikus és munkásellenes propagandájáról s erőszakosságra való felbujtásáról nyújtanak bizonyítékokat. A Klan terjedését veszedelmesnek minősíti. Mancuso egyébként szigorúan ragaszkodik a paragrafusokhoz s mindazidáig nem kíván tettleges eljárást indítani a Klan ellen, amíg azt nem kapják tettlegességen. Bezzeg, ha a kommunistákról volna szó, azonnali elfogatásra adná ki a körözvényt.