Sárváry Béla: Történelmi viszhangok élet, jellem és korrajzokban (Pest, 1857)
Előszó
Előszó. Ember a teremtés remeke. S mint égi csillagok mindegyikében mennyei gondviselés mosolyg le ránk: az emberiség nagyai, mint ugyanannyi üstökösök, szintúgy figyelmeztetnek minket a fölöttünk őrködőre. Voltak nemzetek, voltak országok nagyok, liirhedettek fényben, fiatalomban. Tőreiken minden történetileg nevezetesb hely, irataikban minden nagyobb névemlékekben örökíteték meg. Megkoszorúztatak azok, hogy a rajtok haladó vándornak intő például szolgáljanak; örökítettek ezek , hogy társadalmi életben becsületesség, hazaszeretet, áldozó készség, munka, szorgalom, kitartás, hősiség és polgárerény örökké viruló mintái maradjanak. Szobrok, emlékek állították, hogy a melegkebtű utódokat hason körülményekben, hason kegyeletre birják , hogy idegen szemében tisztelet tárgyai maradjanak. — Ki a világtörténelmi dolgok folyamát éber figyelemmel kiséri, ki egyesek vagy népek emelkedésének és 1*