Groszmann Zsigmond: A magyar zsidók a XIX. század közepén (1849-1870) történelmi tanulmány (Budapest, 1917)
Bevezetés
BEVEZETÉS A történelem az események szakadatlan láncolata, melyben minden előző láncszem szerves összefüggésben van a reá következő láncszemmel. Az események ezen benső összefüggése folytán a jelen alakulatait csak a múlt ismerete által tudjuk teljesen megérteni. A gondolkodó ember előtt épen ez teszi nemcsak érdekessé, hanem gyakorlati szempontból értékessé is a történelmi ismereteket. „Ha igaz, hogy a jelen megértéséhez csak a múlt ismeretén át jutunk, úgy még igazabb, hogy a félmúlt ismerete által értjük meg legjobban a jelent, a tegnap ismerete által a mai napot.“ Ezen szavakkal okoltuk meg, hogy mi vezetett bennünket „A magyar zsidók V. Ferdinand alatt“ című történelmi tanulmány megírására, melyben megismerkedtünk a hazai zsidóságnak 1835-től 1848-ig terjedő történetével.1) Jelen tanulmány folytatja a hazai zsidóság történetének ismertetését 1849-től 1870-ig. A szabadságharc és a kongresszus azon természetes két határ, mely között húzódik a magyar zsidóság újabbkori történetének ezen összefüggő korszaka. E korszak történeti megírását könnyűvé teszi az időnek hozzánk való közelsége, mely körülmény folytán bőséges forrás áll rendelkezésünkre. De viszont épen az időnek közelségében rejlik e korszak megírásának nehézsége is, mert a történeti események megírójának tartózkodnia kell minden szubjektivitástól oly jelenségek elmondásánál, melyeknek szálai már napjainkba nyúlnak át. E két évtizedes korszak eseményeit és eszméit négy csoportban fogjuk megismerni. Egy-egy csoport tartalma: A magyar zsidók politikai helyzete, amint végig szenvedvén az abszolutizmus minden elnyomását, a teljes jogtalanság állapotából az alkotmány visszaállításának évében eljutottak a politikai egyenjogúsításhoz. A zsidók polgári helyzete, amint támogatva a társadalom szabadelvű és megtámadtatva annak sötéten maradt rétegeitől, polgári erényeik által felküzdöttük magukat a társadalmi egyenjogúsításhoz. A zsidók felekezeti élete és ennek keretében egyrészt a felekezeti tanügy és irodalom fejlődése, másrészt pedig a haladó törekvésű és konzervatív felfogású vallási pártok nézeteinek eltérése és egymástól való sajnálatos távolodása. Végül * *) Az Egyenlőség kiadása, Budapest 1916.