Kerékgyártó Árpád: Magyarország mivelődésének története, különös tekintettel az anyaország, úgy szinte Erdély, Horvát- és Tótország államélete kifejlésére I. kötet (Pest, 1859)
III. Alkotmány
208 III. ALKOTMÁNY. 887 — 1000. ábrái közt előfordul a kettős-keresztes, az anjoui-liliomos és egy koronázott toronyból kinyúló madáralakot előtüntető vért is, és ez utóbbira nézve kérdezi Ipolyi33): váljon nem volna-e az az ős turuli czímer ? — Nem kételkedhetünk, hogy e madárnak ősvallási jelentősége volt, mert csak így magyarázhatjuk meg, miért divatozott ezen országczímer, épen csak Gyercsa koráig, tehát épen azon időig, midőn nálunk a keresztény vallás kezdett lépni az őspogány hit helyébe . Muglen német krónista oda egészíti ki hazai éviratainkat, hogy a félebbi időtől kezdve , a fejdelmek e czimert átváltoztatták, átalakították. 34) — Magán családok czimerein, mint a Kaplon nemből származott gróf Károlyién, 35) és mi különös figyelmet érdemel, főkép olyanokén, melyek vagy valósággal, mint az Omode, vagy állítólagosan, mint a Croy-család, az Árpádoktól származnak, szinte turul vagy karoly alakú madár szemlélhető. 311 7. A nép alkotmányos jogai. A nép jogállapota a történetmívelőnek nagy mértékben igényli figyelmét. Tekintve az összes viszonyok eredményét, a a nemzet míveltségi állapotát híven tükrözi vissza, mint tényező pedig kulcsul szolgál a nép jövője megítélésére. Jelen szakaszban a lakosoknak jobbára csak az állam iránti viszonyát és így a közjogokat és kötelmeket, a politikai szabadságokat teszszük vizsgálódásunk tárgyává. — A X. században nemeseket, szabadosokat, földhöz kötött állapotúakat és rabszolgákat találtunk Magyarországban. A keletről ideköltözött minden magyar egyenlően szabad s nemes volt és jogaiban részesítettek a keblébe fogadott rokonajku népek is; a magyar nem volt honfitársának alárendeltje, az úri és jobbágyi jogviszonyt maguk közt nem ismerték, bárminemű szolgálatokra sem az állam, sem egyesek irányába nem voltak kötelezve, a nemzetgyűlésbeni részvét a hadnagyoknak úgy mint a közvitézeknek egyenlő jogát és kötelességét képezte. Fölőbb többször hivatkoztunk a görög csá- * * * ”) Magyar mythol. 240. a) „Darnach begunden die fürsten das vorgenannt tzaichen verwandeln und verkeren.“ Muglen cap. 5. Kovachichnál i. m 9. 1. 3B) Jászay i. h. afi) Ipolyi i. h.