ifj. Palugyay Imre: Magyarország történeti, földirati s állami legujabb leirása. Harmadik kötet (Pest, 1854)
I. A Jász-kún kerületek leirása
helyeztették s minthogy a kis kunok kiváltságlevelei Eger várának a török általi elfoglalása, s ezeknek az egész vidékem rablópusztizgatásai miatt elvesztek, azokat II. Ferdinand 1631- ben újólag megújitá. E közben II. Mátyás királyunk Posonyban 1608-ik évbeni megkoronáztatása alkalmával emlék pénzeket veretett, mellyen az iklapon leirt kún czimer, s a magyar királyok használta egyébb czimerek világosan láthatók.) — Thurzó Szaniszló nádor pedig 1622-ik évben kelt következő védlevelével meguyitá a kis kunok korábbi szabadságait. „Comes STANISLAUS THURZÓ de Bethlenfalva regni Hungáriae Palatinus, et Judex Cumanorum, terrae Scepuziensis ac Comitatus ejusdem perpetuus Comes, nec non Sacratissimi Principis et Domini Domini Ferdinandi secundi, Dei Gratia Electi Romanorum Imperatoris semper Augusti ac Germaniae, Hungariáé, Bohemie etc. Regis, Archi Ducis Austriae, Ducis Burgundiáe et Intimus Consiliarius, et per Hungariam Locumtenens universis et singulis cujuscunque Status, Gradus, Dignitatis, Honoris, Conditionis et Praeeminentiae Hominibus, praesentes nostras visuris, lecturis, aut legi audituris, Salutem et Gratiam nostram, quibus vero interest, favorem. „Adjuk érzésekre, hogy az egész kiskunságbeliek alázatosan megtalálván minket, eljöttek mihozzánk, mivel hogy ez ideig bizonytalan helyen való lakásokat, bujdosásokat tellyességgel elunván, és külömb külömbféle sok nyomorúságokat elunván, elakarván már tőlök távoztatni, Misére, Lajosra, Kotserra, Karára, Pálkára, Kisszállásra, Ferenczszállásra, Fülöpszállására, Szabadszállására, Szent Miklósra, Törtelyre, Bösztörre, Laczházára, Kerekegyházára, Kis Balásra, Jakabszállásra és Mátkára, mint ő nékiek régi és ezelőtti lakóhelyekre a kiskunságban honnan ők és az régi elejek származott, most is megujjóbban vissza akarnak jönni Ő Felsége kegyelmes engedelméből, és magunk mint Főispányok akarattyából s jó tettszéséből, magok saját elejeknek lakóhelyeket felakarván venni, megszállani igyekezik, kiknek, minthogy ennek előtte régi Elejek mindenkor szép szabadságban, nemességben, jó dicséretes egyéb szép rendtartásban, igazságban, szokásban, és egyébbféle immunitásban éltének és voltának; kiknek azért mi is, ezeneknek a felül megirt helyekben lakozandó személyeknek , mind fejenként, mint igaz kunoknak, és azok után való következendő maradékoknak is , és régi eletöktől maradott igazságokat, nemességeket, és egyébbféle szabadságokat tellyességgel helybenhagyván, megengedtük , hogy valakik a kunság közzé lakóul újonnan ismét odajönnek, és ez után jönni igyekeznek , kiki szabadon és bizvárt a mi engedelmünkből oda szállhasson, és oltalmunk s gondviselésünk alatt lévén , és ezután megmaradván az országnak javáért is jövendőben napról napra ott építhessenek fel, azért mi is a felül meg irt rendbelieket igen semrpintjük, sőt Nádorispánságunknak tiszti szerint, a kiknek illik, hagyuk és parancsoljuk, hogy a megnevezett kiskunságbelieket, contra tenorem praesentium, ennek utánna senki régi szabadságokban nemességekben és egyébbféle szokásokban semmiféleképpen meg ne háborgassa, és háborgatni akármiféle módon ne engedje, sem pedig vám és egyébb adónak megadására ne kénszerítse, mivel régi eletek is nemes és szabadszemélyek voltak, és e félével nem tartoztak; e félével meg ne bántsák őket is, vagy valami módon uttyokban és oda menetekben ne háborgassák. Se személyekben és marhájokban meg ne károsittsák, sem pedig rájok szállani ne merjenek ; kiben ha külömben cselekesznek , mi is érezte ") L. Korabinsky i. m. 254. 1.