Toldy Ferencz: Virág Benedek magyar századai 3-4. (Pest, 1862)
Tizennegyedik század
MAGYAR SZÁZADOK. TIZENNEGYEDIK SZÁZAD. Igen zajos és nyomorúságos volt első tizede, sőt másodika is ezen XIV. századnak, mely az előbbihez sokban hasonlít, sokban nem, sokban csak jobbnak látszik. Erre tanúbizonyságok a történetek. Az legszembetűnőbb, hogy azon derék országok és erős nemzetek, melyeket az Árpád véréből származott némely királyaink szerezzenek, és velünk öszvekapcsoltanak, lassanként el kezdenek szakadozni s válni tőlünk. Amaz régi uralkodók kimutatták a nemzetért való munkásságokat. Annyit hagytak, mennyit a következők el nem bírtak. De az üdőnek is naponként elhatalmazó szerencsétlensége nagy akadékai volt. Nemzetünk dolgába idegen hatalom keverte magát, mely a hazafiak közt még nagyobb meghasonlást okozott. Ilyetén észveszés ártalmas a polgári társaságnak, mint emberi testnek a méreg, mely a szívnek rontására siet. Meghalt III. András, és őbenne férfi ágon Árpád vére kifogyott. A nemzet választhatott tetszése szerént királyt magának. Érzette ezen szabadságát és bátran védelmezte Mária neápoli királyné ellen, és VIII. Bonifácius római pápa ellen, ki amazt hatalmának teljes 1*