Enigma, 2003 (10. évfolyam, 35-38. szám)
2003 / 37-38. szám
MERIDIÁN rekonstruálhassam és megvizsgálhassam a fogalmak közti viszonyok sorozatát. A logikai azonosságot állító kopula leegyszerűsítő szimmetriája ellenére sem a mondat, sem egyes részei nem egyértelműek, nagyon is értelmezésre szorulnak. Ha röviden megnézzük „Auschwitz” státusát, mindjárt félretehetjük a szó szerinti olvasatra csábító értelmezést. Ahogy az építészettörténész Robert-Jan Van Pelt kimutatta, Auschwitz eredetileg egy nemzetiszocialista „utópia terve” volt. „Himmler határozottan követelte, hogy a lengyeleket és a zsidókat távolítsák el a helyszínről, s hogy Auschwitz legyen a „keleti település paradigmája”. „Csak idővel, a tábor létezésének meglehetősen késői pontján vált Auschwitz »disztópiává«, amelynek ma ismerjük - noha véleményem szerint ez a második mozzanat már bennefoglaltatott az első utópikus látomásban.”910 A lengyel Oswiecim városka nevének germanizált változata önmagában is gyarmatosítói erőszaktételről tanúskodik. De az is nyilvánvaló, hogy Auschwitz - egy helynév - nem annyira egy helyre, mint inkább egy eseményre vagy eseménysorra utal. Különben hogyan mondhatnánk, hogy valami „utána” következik? Ma már tudjuk, mi az implikált esemény: több mint egymillió ember lemészárlása (akiknek több mint 90 százaléka zsidó volt) a náci németek által, négy év lefogása alatt (1940-44). A tömeggyilkosságot, amelynek Auschwitz hírhedtségét köszönheti, nagyrészt a Birkenau néven is ismert Auschwitz II-ben követték el, amelyet egy lerombolt lengyel falu, Brzezinka helyén építettek fel.111 Akkoriban azonban, amikor Adorno írt, még nem lehetett pontosan tudni, mi történt Auschwitzban, és nem is Auschwitz volt a legismertebb tábor Európában vagy Amerikában, ahol sokkal többet lehetett hallani a britek vagy az amerikaiak által felszabadított táborokról, például Belsenről, Dachauról vagy Buchenwaldról. A formula megalkotásakor tehát Adoro aligha gondolhatott egyszerűen az auschwitzi események hatására, hiszen a tábor csak része volt egy nagyobb táborrendszernek. Auschwitz Adoro mondatában metonimikus és szinekdochikus jelentést kap: a helynév utal a hozzá „közeli” eseményekre és azon események összességére is, amelyeknek részét alkotta.11 Pierre Nora „az emlékezet helyszíneiről” szóló munkája, valamint James Young alapvető műve a holokauszt-emlékművekről mint az „emlékezet helyszíneiről”12 felhívta a figyelmet arra, hogy az emlékezet nem egy (retorikai toposzként vagy szó szerint értett) hely tulajdonsága, hanem olyasvalami, amit emberek hoznak létre. Auschwitz esetében az emlékezetteremtés folyamata már Adorno első szövegének írásakor megkezdődött: „1947-ben a lengyel parlament . Robert Van Pelt: A Site in Search of a Mission. In: Gutman - Berenbaum (sierk): Anatomy of the Auschwitz Death Camp. Bloominton, 1994. 94., 106. 10 James E. Young: The Texture of Memory. New Haven, 1993.128. 11 Noha az 1960-as éveket követően az Egyesült Államokban ezen események totalitását „holokausztnak” nevezzük, valószínűtlen, hogy Adomo, legalábbis legkorábbi írásaiban, erre gondolhatott. Valószínűbb, hogy a náci barbárság totalitására utal, nem ennek zsidó komponensére. Fontos, hogy Auschwitz jelentősége változott Adomo eltérő konceptivilizációs kísérletei folytán - noha Adomo profetikus választása, amellyel éppen azt a tábort emelte ki, amely később a leghíresebbé vált a táborok között, arra is utal, milyen hatalmas volt Adorno hatása erre a történetre. 12 Young: The Texture of Memory. [A mű bevezetőjét és első fejezetének egy részletét ld. számunkban: 171-196. ( a szeri)] 62