Építők Lapja, 1968 (63. évfolyam, 1-26. szám)

1968-01-02 / 1. szám

. Mi készül az ÉV Mérnökök, akik sportszabályza£okaf tanulmányoznak Az ÉVM Szerelőipari Vállalat — röviden ÉVITERV — szakembereinek egy csoportjamintegy tíz éve foglalkozik már eredményhirdető berendezések tervezésével. Első nagy fegyvertényük az Indonéziába szállított öt ilyen berendezés volt Azóta már mintegy félszáz eredményhirdető hirdeti a sportsikerek mellett az ő hozzáértésüket, a magyar szakemberek hírét szerte a világon. Most eddigi munkásságuk „koronája” készül a Vas utcai irodaházban: a mexikói olimpia valamennyi eredményhirdető berendezését ők tervezik. Ezzel kapcsolatban interjúvoltuk meg a vállalat főmérnökét, Gergely Pált. — Miben különböznek a mexikói olimpiára készülő berendezések azoktól, amelyeket korábban terveztek? — Sokkal bonyolultabb készülékeket kell terveznünk, mert az olimpián nemcsak irkáii, hanem számolni is kell tudni az eredményhirdetőknek. Lényegében két típusba sorolhatjuk e munkáinkat. Egyik típus a hagyományos nagy eredményhirdetőkből áll, melyeknek sorokban elhelyezett lámpáin tetszés szerinti szöveget vagy számokat lehet megjelentetni. Olyan jellegűek ezek, mint amilyen a Népstadionban is van, csak korszerűbbek. Négy ilyen eredményhirdetőt tervezünk az olimpiára. Egyikük az olimpiai stadionba kerül, ahol a nyitóünnepség és az atlétikai versenyek zajlanak le. Ez a világ legnagyobb ilyen jellegű táblája lesz, tíz sorban, soronként ötven, tehát összesen ötszáz betűt lehet felírni rá. A második — háromszáz betűt író — berendezés az olimpiai uszodába kerül majd. Ennek speciális időmérő berendezése a verseny indulásától a befejezéséig folyamatosan mutatja az élenjáró versenyző idejét fordulási idejét, s a beérkezés pillanatában a nevét és eredményét. Ezt egy svájci kvarcóra fogja vezényelni, teljesen automatikusan. Ezenkívül még két hagyományos eredményhirdető táblát készítünk a kerékpáros stadionba és az evezős versenyek színhelyére. A másik típusba azt a tizenhárom eredményhirdetőt sorolhatom, melyeket a különböző sportágak testére szabunk. — Néhány különleges berendezést ismertetne pár százat, hogy megértsük, mit jelent ez a „testre szabás”? — Egyike a legbonyolultabbaknak e tizenhárom berendezés közül a röplabda eredményhirdetője. Ebben automatikusan írják föl a résztvevő csapatok országának rövidítéseit, az éppen futó játék pontállását és külön a már lejátszott szettek együttes pontállását. Egy másik eredményhirdető, amely a sportpalda kutáájában a birkózószőnyeg fölött kerül fölerősítésre, ezred másodperc pontossággal jelzi a háromszor három perces játékidőt, illetve a kétszer egyperces szünetet A torna eredményhirdetője olyan lesz, hogy minden bíró automatikusan tudja jelezni az általa adott pontszámot, ami az asztala fölötti táblán jelenik meg, a tábla körülfordul, hogy mindenki láthassa az adott pontot, majd visszaáll a helyére. Tulajdonképpen három rendszer vegyítésével készítjük az öszszes berendezést. E három, adott helyre adott számot felírni, mint pl. a futballeredmények esetében, egy billentyűzeten leütött számokat megjelentetni, mint pl. a tornánál; a pontokat is automatikusan számolni, mint pL a birkózásnál — Engedjen meg egy kérdést, ami e felsorolásból kínálkozik. Eszerint nemcsak az elektronikában kell jártasnak lenni a tervezőknek, hanem a sportágakban is? — Valóban. A tervezéshez végigtanulmányoztuk az összes sportszabály-könyveket, és egyes nemzetközi szövetségekkel is tárgyaltunk. A szabályok és az olimpiai környezet ismeretében fogtunk a feladatok megoldásához. Általában kettős célt vettünk figyelembe: egyrészt a bírókat kell informálni berendezéseinknek, másrészt a közönség számára követhetőbbé, izgalmasabbá tenni a versenyeket Hadd jegyezzem meg, mi e vizuális tájékoztató berendezések legnagyobb jelentőségét abban látjuk, hogy ezek időtállók, hosszú időn át használhatók, mert függetlenek a nyelvektől. A kiejtést gyakran egy idegen nyelvű versenyző meg sem érti, de a felirat mindenkit tájékoztat. — Utolsó kérdésként: ez a munka a vállalat szakembereitől is különleges szakismereteket, felkészülést kívánt? — Tíz főnyi komplex csoportunk kifejezetten ilyen berendezések tervezésével foglalkozik. Beledolgozták magukat e speciális szakterületbe. Egyébként a jövő hónap végén be is fejezzük a tervezést, a gyártás pedig már megkezdődött. Ez azt jelenti, hogy a jövő tavaszra hajóra szállnak e berendezéseit, és előreláthatólag jövő május elején a magyar szakemberek megkezdik a beszerelésüket az olimpia színhelyén. Divatszínek Az Ajkai üveggyár kereskedelmi szakemberei rendszeresen figyelemmel kísérik, hogyan alakulnak az üvegáruk divatszínei. Azt tapasztalták, hogy a belföldi vásárlók ízlése mintha kissé konzervatív lenne, amíg formában megkövetelik az újat, a modemet, addig színben ragaszkodnak a megszokotthoz és továbbra is a gyár hagyományos színválasztéka felel meg ízlésüknek. A sötétzöld, a rózsa, a füst és az ametiszt színű, valamint a kék üvegtárgyakat veszik legszívesebben. A külföldi vásárlók viszont — és ők jóval többen vannak, hiszen a gyár mind az öt világrészbe szállít —a változatosabb, melegebb színeket kedvelik. Kívánságukra tehát a színskála sárga, narancssárga és a mohazöld árnyalatokkal bővül. A gyár szakemberei már el is készítették az új divatszínű első mintadarabokat tpolsőK LAPJA Már a harmadik házgyárat építik A NAGY ÉVFORDULÓ JELENTŐSÉGÉHEZ MÉLTÓAN TELJESÍTETTÉK KÖTELEZETTSÉGEIKET Budapest egyik külvárosában József Attila, a nagy proletárköltő nevét viselő gyönyörű új lakónegyed emelkedik az egykori Valéria nyomortelep helyén. Itt, a napfényben csillogó új házak mögött az építő és szerelő munkásoknak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának tiszteletére tett felajánlásai segítségével jóval a tervezett határidő előtt, szeptemberben megkezdődhettek az üzempróbák a második budapesti házgyár egyes üzemrészeiben. Akiknél nincs „pardon" Abban, hogy a házgyár egyegy része a kitűzött határidő előtt felépült, jelentős szerepe van a 31. sz. Állami Építőipari Vállalat 41. főépítésvezetőségénél dolgozó Varga István vasbetonszerelő brigádjának. A brigád most — a szovjet tervek alapján készülő 1 3. sz. házgyár építkezésén dolgozik. Varga István, a brigád vezetője alacsony, energikus ember. Mondanivalóját röviden és határozottan fejezi ki, de nem idegen tőle a munkások szókimondó, ízes humora sem, különösen, ha bírál. Nemrég a magyar Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezetének XXX. kongresszusán is nagy derűt, helyeslést váltott ki a felszólalása. A kongreszszuson egyébként nagy megtiszteltetés érte, beválasztották a szakszervezet elnökségébe. A brigád történetét és munkáját röviden így jellemzi: — A mi brigádunk 1962-ben alakult, azóta két házgyárat építettünk fel, mindig határidő előtt befejezve munkánkat. A brigádot úgy ismerik a vállalatnál, hogy a szó és tett mindig egyezik nálunk, nem ígérünk olyat, amit nem teljesítünk. Pedig munkánk nem könnyű és jócskán akadnak gondjaink is, például amikor újabb munkára kell átállnunk. Amikor az első — a szovjet tervek alapján épült — házgyárnál elvégeztük munkánkat, a brigád egy része ott maradt. Annyira megtetszett nekik a szovjet házgyár! Jó szakemberek voltak, nehéz volt pótolni őket. Tizenkét olyan fiatalembert vettünk magunk közé, akik éppen csak elvégezték az iskolát és megkapták a szakmunkás címet. Persze ezeknek a fiataloknak még sok gyakorlati tapasztalatra kell szert tenniük, de megállják a helyüket, mert magukévá tették a brigád fegyelmezett szellemét és szívesen tanulnak a szakma fogásait jól ismerő idősebb szaktársaiktól. A Varga-brigád 1964-ben tűzte ki maga elé a célt, hogy munkájukkal, közösségi életükkel kiérdemlik a szocialista brigád címet. Ezt elérték, s azóta is megtartották. A brigádvezető mellett Arvasz Henrik, Lévai Sándor és Probák Lajos brigádtag is számos kitüntetést kapott már jó munkája elismeréséül. A zömmel fiatalokból álló brigád a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség kerületi bizottságának elismerő oklevelét is elnyerte. Munkájuk eredménye számokban főként a vasanyag takarékos felhasználásában mérhető le. A megengedett 8 százalékkal szemben vállalták, hogy csak 5 százalék vasanyag kerül a hulladékba. De ezt a vállalásukat is túlteljesítették: mindössze 1 százalék volt a hulladék. S ez a megtakarítás több tízezerforintot jelent, hiszen csak az idő alatt, amíg a kettes házgyár területén dolgoztak, mintegy 300—330 vagon vasat dolgoztak fel a különböző építkezésekhez. „Szeretném, ha tapasztalatokat cserélhetnénk" Varga István brigádvezető ez év tavaszán járt a Szovjetunióban. Volt házgyárban is, amely sokkal nagyobb teljesítménnyel dolgozik, mint a budapesti. Kijevben megtekintette egy városrész építését. Sokfelé járt, mert sok látnivalót talált, és csak azt sajnálja, hogy idejéből már nem futotta szovjet vasbetonszerelő szaktársainak személyes megismerésére, a tapasztalatcserére. — Szeretném — mondja a visszaemlékezést befejezve —, ha egyszer közvetlen kapcsolatot létesíthetnénk, kicserélhetnénk tapasztalatainkat. Szívesen látnánk akár pár hétre is a brigádunkban néhány szovjet szaktársunkat, és mi is örömmel dolgoznánk az ő brigádjukban. Tanulnánk egymástól! Mert amiket ott hallottam az eredményeikről, az nagyon tetszett, és szeretnénk mi is még jobb eredményeket elérni, mert nálunk is nagy szükség van a lakásokra, még a brigádon belül is. Varga István brigádvezető — középen — ellenőrzi a vashajlítást. Épül Miskolc új lakótelepe A diósgyőri gyárak szomszédságában, az úgynevezett bulgárföldön épül fel Miskolc új lakótelepe. Több mint 800 lakását a Lenin Kohászati Művek nagyolvasztójának melléktermékéből gyártott habosított kohósalak blokkokból szerelik össze, vagy ilyen betonból öntik fel. Borsodi építők az új lakótelepen befejezték az idei lakásátadásokat. A jubileumi versenyben 433 új otthont készítettek el. A munka a téli hónapokban sem szünetel. Jelenleg 244 lakás összeállításán és építésén dolgoznak. Tavasszal fognak hozzá a négy — egyenként kilencemeletes — középmagas ház kiöntéséhez. Jövőre kezdik meg a korszerű új iskola, bölcsőde, orvosi rendelő, АВС-áruház, valamint eszpresszó és étterem építését. Ezek 1969-re készülnek el, s ekkorra a Lillafüred felé vezető országút mellett, a diósgyőri stadiontól egészen 1. , várig egybefüggő, rendezett utakkal ellátott új városrész , alakul ki. 1 Újdonság a hőszűrő üveg A karcag-berekfürdői üveggyárban több évi munka után kidolgozták a hőszűrő üveg előállításának technológiáját és megkezdték a nagyfontosságú üvegtermék gyártását Ezt az üvegfajtát eddig az egész világon csak két országban, Angliában és Japánban készítették. A hőszűrő üveg az orvosi műtőkben, színházakban, diafilmvetítéseknél nélkülözhetetlen. A foszfát alapanyagú üveg tulajdonsága, hogy mintegy 96 százalékban kiszűri a hőt és csak a világító sugarakat engedi át A gyár új termékéből az idén már több mint egymillió forint értékűt adtak el 1968. JANUAR 1 „BÁZIS“ SZEMLÉLET VAGY REÁLIS ÉRTÉKELÉS? A történet, melyet a Déldunántúli Kőbánya Vállalat komlói központjában hallottunk, mai, de úgy is mondhatnánk: „ómechanizmust”. Bosszankodnak miatta, de ebbe az ürömbe — fordítsuk meg a szólást — öröm is vegyül: annak tudata, hogy a jövő évtől kezdve ilyen kellemetlenségek nem érhetik sem őket, sem másokat. A „baj” ott kezdődött, hogy 1966-ban kitűnő eredményeket értek el a dél-dunántúli kőbányászok. Emiatt 1967-re magasra emelték számukra a mércét Egyhavi nyereségrészesedést kapnak a vállalat dolgozói, ha 22 millió 567 ezer forint értékesítési nyereségük lesz az idén. De, ha az értékesítési nyereség ennél csak egy forinttal is kevesebb, az egésznek — fuccs! Ez az utoljára alkalmazott „bázis”-szemlélet egyenes következménye. Kissé merev szemlélet ez, a helyzet reális értékelésére csak korlátozottan alkalmas. A helyzet reális értékelése alapján ugyanis a dél-dunántúli kőbányászokat csak elismerés illethetné. Ez évi tervüket már novemberben teljesítették Ma már 100 ezer tonnás túlteljesítésük van és az év végére 150 ezer tonnával többet termelnek a tervezettnél. Meglesz a tervezett eredmény is. — Miért bosszankodnak mégis a kőbányászok? Azért, mert van néhány tehertételük, amely a „bázis”eredményüket nem terhelte. Ezek bekövetkezéséről nem tehetnek, s nemcsak a pénz, az esetleg elmaradó nyereségrészesedés kérdése bosszantja őket, de igazságérzetüket sérti helyzetük merev megítélése, melyet felső szerveik részéről tapasztalnak. Tehetnek-e arról, hogy nyáron egy felhőszakadás alkalmával valóságos árvíz pusztított komlói bányájukban? — Nem. Az árvizet a felhőszakadás okozta. A hivatalos kárbecslés egymilliós veszteséget állapított meg, tudva, hogy az elpusztult berendezések már erősen elhasználódott, amortizált állapotban voltak. Nekik viszont a helyreállítás — tekintve, hogy új berendezéseket kellett építeniük — 2,6 milliójukba került. Arról sem tehetnek, hogy a leltárukat nyomja a nagyharsányi kőmalom. Kapták, mint valami szép ajándékot azzal, hogy ötmillió hold savanyú föld van az országban — a mezőgazdasági üzemek úgy kapkodnak majd a mészkőliszt után, mintha cukor lenne... S mi a helyzet vele? Jóformán senkinek sem kell a hasznos anyag. Csak elvétve téved be hozzájuk egykét mészkőliszt-vásárló, így ez a kihasználatlan beruházás 1,1 milliós veszteségte okozott a Déldunántúli Kőbánya Vállalatnak. S ezzel még nincs vége a tehertételeknek. Az Országos Bányaműszaki Felügyelőség 1792/1961. számú utasítása értelmében 50 méternél magasabb sziklafalat nem szabad művelni. Kötelezték őket a bánya új „emeletének” kialakítására. A szintbontás improduktív munkája — egy kotrógépet soron kívül fel is kellett újíttatniuk — 1,8 millió forint költségtöbbletet okozott, így összesen 5,5 millió forint a korrekcióigényük. Jogos igény ez az utolsó fillérig, hiszen objektíve jelentkezett valmennyi. Korrekciós igényeik ügyben még nincs végleges dönt Lehet, hogy elismernek belük valamennyit, lehet, ha mindez Reményük, ha kel is, még lehet — bár mi rosszabb a bizonytalanságná Az új mechanizmus gazdodási szabályai szerint ne kerülhetnek ilyen kellemes helyzetbe. Mindig a tárgyben végzett munka, az el eredmény lesz a döntő és a bázis, nem a szubjektív miítélés. Bármint lesz is a mtani nyereségükkel, ezért bizkodnak a jövőt illetően. F adatuk bőven lesz jövőre, szén piackutatásuk 2,5 milli tonna kőigényt jelez. Idei eredményük — bár egydülálló lesz a vállalat történtében — nem éri el az 1,9 mllió tonnát jövőre, amikor általános kibontakozik már a gazdasz irányítás új rendszere, nagy feladatokat tűznek maguk a dél-dunántúli kötványász. Adódhatnak akkor is előre ne látott gondjaik, nehézsége de eredményüket, ha befizték utána az adót, senki se vitathatja el tőlük. Az ism közgazdasági ösztönzők, az „játékszabályok” biztonsá is jelentenek a vállalatok sámára. S van-e jobb dolog a hiányosságnál? Lőrincz János Megkétszerezték a falak termelését A Budapesti Lakásépítő Vállalat dolgozói új berendezésekkel, építményekkel bővítették Gyáli úti kohóhabsalakfalblokk-gyártó üzemüket. Két újabb blokkgyártó-sort és keverőtelepet szereltek fel. A gyártástechnológiai fejlesztés márbefejeződött, s most .már csáfi kisebb útépítési munkákat kell elvégezni. Az új berendezésekkel m kétszerezték az üzem teríését. A korábban gyártott 42—45 ezer helyett csak százezer köbméter kohóhab lak-betont készítenek. Ez túlnyomó részéből falloiolt formálnak, mintegy 20 sroftiméter környilloolot pedig tízemeletes öntött falú hó építkezéseire szállítanák. A bővített üzem termékei évente majdnem négyezer kást építenek fel a fővá nagy lakótelepein, és a pere kerületek új városközpontban. Tizenöt éve a 31. sz. Állami Építesi Vállalat könyvtára. Szép népség keretében emlékei meg a vállalat szakszerves bizottsága az elmúlt 15 könyvtári munkájáról. Eljáróban Molnár Gábor tartott érdekes előadást bzffiai utazásairól és rászolt olvasói és hallgatói s más kérdésére. Majd hirdették a „Ki, mit tud” v seny eredményét. Húszon helyes megfejtő érte könyvjutalmat kapott a túlnevelési bizottságtól. Ezután a szakszervezeti pont küldötte köszönte Falvy Dömét, a vállalat sz irodalmi és műszaki köntárosét és átadta neki a szí szervezet díszoklevelét és tékes könyvajándékát. A vállalat központi könytára 3400 könyvvel rendelzik. Ebből hét nagy mint helyet, s nyáron a váll üdülőjét is, rendszeresen él könyvvel. A vállai könyvtáros — aki 1952 mint társadalmi munkás, két év óta mint nyugdí látja el feladatát — a központn 90 százalékos olvasóságot ért el az elmúlt kétben. A dolgozók szeretik könyvtárat, s ebben nagy deme van a szakszervezeti nácinak, s titkárának, Zsari Sándornak is, akik a könytárat komoly összeggel mosatják. Ebben az évben 7500 forintot bocsátottak vndelkezésére. Ebből az összből a megjelenés napján át lehet venni minden új és dolgozók érdeklődésére szmot tartó könyvet. Szakszervezetünk további munkát kíván ehhez a kulti nevelési tevékenységhez mi a könyvtárosnak, minden a szakszervezeti tanácsnak.