Építők Lapja, 1969 (64. évfolyam, 1-26. szám)

1969-10-18 / 22. szám

•» HÍREK EMLÉKJELVÉNY Emlékjelvényt kapnak a KISZ-védnökséggel épülő Beremendi Cementmű kivitelezésében élenjáró dolgozók. A jelvény megtervezésére a KISZ- védnökség operatív bizottsága ez év tavaszán pályázatot hirdetett. A beérkezett 19 pályamunka közül az első díjat és az ezzel járó pénzjutalmat Nádházi Bélának, a Szilikátipari Központi Kutató és Tervező Intézet dolgozójának ítélték oda. A díjnyertes pályamű alapján készítik el a fémjelvényeket és a zománcplaketteket. Először a jövő év elején adják át a megtisztelő emléket a védnökségi munkában élenjáró személyeknek és kollektívának, ezt követően pedig folyamatosan — egy-egy nagyobb vállalás teljesítése alkalmából — adnak ki jelvényt, illetve plakettet. Tíz iskola-tv Hevesben A Mátrában és a Bükkben tíz kicsiny hegyifalu iskolás gyermekei jutnak televízióhoz a közeljövőben. Az építőés faipari szocialista brigádvezetők múltkoriban lezajlott Heves megyei értekezletén 17 vállalat szocialista brigádjai kapcsolódtak be a televíziót az iskoláknak akcióba. A kisebb vállalatok közösen vásárolnak tv-készüléket. Egyúttal azt is elhatározták, hogy a készülékeket teljes felszereléssel, antennával együtt adják át az iskoláknak. Téglrakodási bemutató A szombathelyi teherpályaudvaron gépesített téglarakodási bemutatót rendezett a szombathelyi 17-es AKÖV dunántúli autóközlekedési vállalatok vezetőinek. A szombathelyi üzem szakemberei az országban elsőként dolgozták ki a tégla rakodásának gépesítését. A téglagyárakban 390 darabos egységrakományokat képeznek a szállítandó téglából, s ezeket egy egyszerű, úgynevezett ,szorítópofás emelőszerkezettel —MÁV- csererakodólapon — helyezik gépkocsikba, vagonokba fel, illetve le. Felére csökkent így a rakodási idő és költség, s a krónikus rakodómunkáshiány sem okoz gondot az eljárást alkalmazó vállalatoknak. Vas megyében eddig egymillió téglát mozgattak meg ezzel a módszerrel. A régi bécsi országút mentén találhatók a Kőfaragó- és Épületszobrászipari Vállalat legfontosabb nyersanyagbázisai, mészkő-, és travertinbányái és az ezekhez kapcsolódó feldolgozó üzemei Lábatlanon, Süttőn és Dunaalmáson. A feldolgozó üzemek közül a süttői a legnagyobb. Ide látogattunk el a minap Keresztesi István főmérnök társaságában. Tamás János főépítésvezető, aki 1957 óta irányítja a három feldolgozó üzem munkáját, nem a legjobb hírekkel fogadott bennünket, amikor munkájuk menetéről kérdeztük. — Idei tervünk 45 millió forint termelési érték elérése. Ez hatmillióval lenne több, mint a tavalyi eredmény. Szerettük volna túlszárnyalni az 50 milliót, de úgy látszik, a 45 milliós program megvalósítása is nehéz lesz... Sorolta is mindjárt, hogy miért. Eredetileg úgy számították, hogy az első negyedévben befejeződik az öt EPGÉP gatter nagyjavítása. De a szükségessé vált új csapágyak beszerzése megkésett és csak a harmadik negyedévben állíthatták ismét munkába ezeket a fontos gépeket. Termelésük kiesését az új gyémántgatter sem pótolhatta. Másik nagy gondjuk a munkaerőhiány. A környék gyorsan fejlődő nagyüzemei, főként a lábatlani papírgyár, meg a Viscosa magasabb bért és kedvezőbb munkakörülményeket kínálva „elszívják” a munkaerőt. A süttői üzem most már tartósan arra kényszerül, hogy a magasan kvalifikált, 13 forintos órabérre besorolt kőfaragók felét gépmunkásként foglalkoztassa. Pedig a kőfaragó kapacitás amúgy is visszaesett, amióta október elsejével munkavédelmi okokból meg kellett szüntetni a kézi légszerszámok használatát. — Legfontosabb termékünk az építészeti kő- és márványlap — folytatta Tamás János. — Az elmúlt negyedévben 22 ezer négyzetméter különböző burkolóanyagot szállítottunk a hazai megrendelőknek. Megjegyzem, az igény ennél jóval több lett volna. Pillanatnyilag is legalább 160 megrendelés teljesítésén dolgozunk. — Külföldre szállítanak? — Csak elvétve kerül sor erre — felelte. — Legutóbb Ausztriába küldtünk száz négyzetméter vörösmárvány nyerslapot. Gyakoribb a szocialista országokba, főként Csehszlovákiába irányuló exportunk. — Talán a nyugati országok építészei nem érdeklődnek a magyarországi természetes burkolóanyagok iránt? — Erről szó sincs. Igazgatónkkal tavaly több nyugati országban jártunk piackutató körúton. Tapasztalhattuk, hogy igényt tartanának a kitűnő minőségű kő- és márványlapjainkra. A hiba, képletesen szólva, a „mi készülékünkben” van. Mi még drágán termelünk, így nem versenyezhetünk az olasz és a portugál lapüzemekkel. Erősen csökkentenünk kellene az egy négyzetméter burkolólapra jutó ráfordítási költségeinket. Alapvető problémát jelent ebből a szempontból, hogy ma még alacsony a kőfeldolgozás termelékenysége. Az egy főre eső évi 200 ezer forintos termelési érték elérése is nehezen megy, pedig a követelmény 300—350 ezer forint volna. Talán a korszerű gépek hiányoznak? — Nem éppen. Hiszen a nálunk üzemelő gyémántlapos gattereknél, körfűrészeknél és automata síkcsiszolóknál korszerűbb gépek másutt sem dolgoznak. Szélezési technoló★ Dunaújvárosban a 26. sz. Építőipari Vállalatnál Márki János gépészeti osztályvezető irányításával bemutatót szerveztek. A svéd gyártmányú, benzinmotoros kőzetfúró és bontó kalapácsnak, a holland importból származó, elektromos meghajtású fafelület-csiszoló berendezésnek nagy sikere volt. Bemutattak még több típusú fűtőberendezést, elektromos láncfűrészt. A berendezéseket, gépeket — tájékoztatott Márki János — még ez évben a termelés szolgálatába állítják. ★ Tapasztalatcserét szervezett az Építéstudományi Intézet vegyészeti osztálya és a HUNGAGENT RT külkereskedelmi vállalat, ahol bemutatták a legjobb hézagtömítő anyagokat. A jugoszláv tapasztalatokat a KEMIJSKI KOMBINÁT képviselői ismertették, a mágjánk ugyan még nem éri el a megfelelő színvonalat — állapította meg a főépítésvezető — az alapvető termelékenységi problémánk mégsem ez. Mi a magyarázata annak, hogy ugyanilyen gépekkel külföldön közel háromszoros termelést produkálnak? — A korszerű gépek beállításával egyidejűleg mi még nem tudtuk megvalósítani a szalagszerű gyártást. Enélkül korszerűségünk felemás. Ma is kézikocsival szállítunk az üzemben, mert nincs görgősorunk — mondta Tamás János. Mintegy 35 ezer dollár kellene ahhoz, hogy Hollandiából egy teljes és egy csonka gépsort importáljon a vállalat. A gazdaságos export révén gyorsan megtérülne a befektetés. A 35 ezer dollár mégis nehéz kérdés... Lönncr János EGY GYÁRVEZETŐ PORTRÉJA Az általános iskolától az egyetemig Kétszer nyerte el eddig a „Szocialista munka gyára” kitüntető címet a mezőtúri téglagyár kollektívája. 1954 óta vezeti a 128 dolgozót foglalkoztató gyárat Tanács András, a fizikai munkásból lett gyárvezető. Az idei építők napján kapta meg az Építőipar kiváló dolgozója kitüntetést. Amikor munkájáról, tapasztalatairól kérdeztük, így kezdte: — Mielőtt 18 éve a téglagyárhoz kerültem, pályamunkás voltam, majd egy malomban cipeltem a zsákokat. A fehéz munka mellett kezdtem tanulni. Sok volt a pótolni való, hiszen csak hat elemit végeztem. Miután a dolgozóik általános iskolájában kijártam a VII. és a VIII. osztályt, az építőanyagipari technikumba iratkoztam be. 1963-ban érettségiztem, azután a marxista-leninista esti egyetemre iratkoztam be, ahol a kétéves üzemgazdász szakot is elvégeztem. Szorgalom és nagy akaraterő kellett a 11 évig tartó folyamatos tanuláshoz. A fizikai munkában megedződött Tanács Andrásnak volt ereje hozzá. — Azért jó, hogy befejeztem, elmúltak a mindig izgalmas vizsgaidőszakok — mondta. — Most már a gyár problémáira összpontosíthatom a figyelmemet. Szükség is van erre, mert a mezőtúri téglagyár különleges helyet foglal el a Szolnok megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat gyárai között. Erősen vastartalmú agyaggal rendelkeznek, amiből szép piros színű burkolótégla égethető. Hatféle változatban gyártják a falburkoló téglát, és szállítják innen az ország minden részébe. Idei tervük 24,5 millió darab tégla gyártását írja elő, nyereségtervük pedig meghaladja a hatmillió forintot, és közel annyi, mint a vállalat ■másik 16 gyárának együttes befizetése. Kifizetődő üzletnek bizonyul ma is az ország építőiparának falburkoló téglával való ellátása, s emellett a mezőtúriak különleges burkolótéglákat is készítenek az Országos Műemlék Felügyelőség részére. Ez azután igazán nem sablonos feladat! A Tolbuchin körúti vásárcsarnok felújításához sárga dísztéglát is égettek. A különleges agyagot Budapestről kapták hozzá. Most a visegrádi, az esztergomi, valamint a simontornyai vár rekonstrukciójához gyártanak különleges téglát nagyobb mennyiségben. — Bőven van munkánk, és elfekvő készlet nálunk nem található — mondta a gyárvezető. — Falburkoló téglagyártó kapacitásunkat már a jövő év első negyedére is lekötötték. Nagy kiesést jelentett, hogy az idén március 20 helyett csak április 6-án kezdhettük a nyersgyártást. Mi nem kértünk tervmódosítást, hanem elhatároztuk, hogy az eredeti programot valósítjuk meg. — Mennyiben sikerült ez eddig? — Nincs okunk panaszra. Júliusban 36 diákot foglalkoztattunk. Egy nyugdíjas művezetőnk irányításával apró burkolótéglát gyártottak, egymillió darabot. Még augusztusban is dolgoztak, és segítségükkel pótoltuk a munkaerőhiány miatt egyébként nagyon nehezen behozható lemaradást. A minőségre nagyon vigyázunk. Jelenleg 98 százalék gyárunkban az elsőosztályú tégla aránya. — Hogyan értékeli saját vezetési módszerét? — Fontosnak tartom, hogy a lehető legtöbbet legyen: a fizikai dolgozók között, meghallgassam a véleményüket — mondta Tanács András. — Nálunk is mindig beigazolódik, hogy több szem többet lát... Nem vagyok már kezdő a téglaiparban, de a legutóbbi termelési tanácskozásunk alkalmával is kaptam olyan jó ötleteket a munka fejlesztéséhez, melyekről azt kellett megállapítanom, hogy nem jutottak volna az eszembe. A pártszervezet, a műhelybizottság minden segítséget megad ahhoz, a szocialista munka gyárához méltóan dolgozzunk. L. J. épitők lapja Kiállítás, bemutató, tapasztalatcsere A műszaki propaganda hónap eseményei Fejér megyében A megye vállalatainál, intézményeinél több jelentős esemény, rendezvény volt a műszaki propaganda hónap alkalmából. A Fejér megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága és az Építőipari Tájékoztató Központ az SZMT székházának nagytermében rendezte meg a „Húszéves az állami építéstervezés” című gazdag tartalmú kiállítást. A bemutatott anyagot több ,mint két és félezren tekintették meg. Számos megyei vonatkozású létesítmény képe is látható volt a tíz napig nyitva tartó tárlaton. gyár tapasztalatokról Novák László az ETI tudományos munkatársa tartott előadást. A dunaújvárosi építkezéseken használt tömítőanyagokkal kapcsolatban Rajnai János mérnök adott elemző, részletes információt. A tapasztalatcserén részt vettek a hazai lakásszereléssel foglalkozó vállalatok képviselői, akiknek a gyakorlatban is bemutatták a panelos épületek csatlakozási hézagainak filmszerű tömítését, valamint a kitt tömítőanyag szórópisztolyos felhasználását. — gubacsi —! 1969. OKTÓBER IS. Magyar építési kiállítás Stockholmban Erősödnek a magyar—svéd építésügyi kapcsolatok a két ország vállalatai, tervezői és tudományos intézetei között. Néhány évvel ezelőtt nagy kiállítással mutatkozott be Budapesten a svéd építészet. Most kerül sor a viszonzásra: az Építésügyi Tájékoztatási Központ és svéd partnere, a Svensk Byggljänst Stockholmban rendez magyar építési kiállítást. A kiállítás első része gazdag anyagot mutat be a magyar városrendezés és regionális tervezés eredményeiről. Negyven tabló ismerteti többek között a salgótarjáni, a szolnoki és a kecskeméti városrekonstrukciót, az új szocialista városokat, Budapest új lakónegyedeit és a soproni, szentendrei, kőszegi műemléképítészeti együttesek helyreállítási terveit. Az ország legfontosabb üdülőterületi regionális tervei között bemutatják a balatoni tervet, amelyet Abercrombie nemzetközi díjjal tüntetett ki az Építészek Nemzetközi Szövetsége. A kiállítás anyagának második része — 48 tabló — Budapest építészettörténeti dokumentumait vonultatja fel. Egykori metszetek, ősfotók, újabb fényképek és régi tervrajzok alapján a római kortól napjainkig felöleli valamennyi építészeti stílus legfontosabb budapesti megnyilvánulásait. A kiállítás két hétig marad a svéd fővárosban, s utána következő állomásán, Varsóban kerül sor a gazdag anyag bemutatására. Kavicsasfalt-szőnyeg !Tolna megye fijaim Szakszervezetünk Tolna megyei bizottságának legutóbbi ülésén első alkalommal számolt be eddigi munkájáról, eredményeiről és problémáiról a Szekszárdi Közúti Igazgatóság. A múlt év februárjában alakult megyei hatáskörű szerv — amint erről Imre József igazgató beszámolt — a számos nehézség ellenére is 21 százalékkal teljesítette túl 1968. évi tervét. Tavaly augusztusban tértek át a 44 órás munkahétre. A kiesett munkaidőt megfelelő műszaki-szervezési intézkedésekkel pótolták. Tervük túlteljesítése mellett bizonyította ezt, hogy a túlórázás nem növekedett. Sőt, a túlórákra előirányzott 271 ezer forintból csak 195 ezer forintot használtak fel. A munkaversenyben legjobb eredményeket elért dolgozókat összesen 280 ezer forint prémiummal jutalmazták. Útfenntartási tervének az idei első félévre jutó, időarányos részét 49,3 százalékra teljesítette a Szekszárdi Közúti Igazgatóság. Az építési jellegű munkákat a hosszúra nyúlt tél erősen akadályozta, a tavaszi és koranyári rendkívül esős időjárás is hátráltatta az utak javítását. Majdnem hatmillió forintba került a felfagyott útszakaszok helyreállítása az igazgatóság működési területén. Az igazgatóság működését nehezítő problémaként jelölte meg az igazgató azt a körülményt, hogy dolgozóik keresete lényegesen alacsonyabb az építőipari vállalatok hasonló munkát végző dolgozóinak kereseténél. De a beszámolóból az is kitűnt, hogy éppen az igazgatóság nem folytatott az első félévben az igényeknek megfelelő bérgazdálkodást. A rendelkezésre állt bérüknek csak 48,3 százalékát használták fel, s így az átlagbér a tervezett 1555 forint helyett csak 1514 forint volt. A bérfelhasználás elmaradását azzal indokolta az igazgató, hogy ösztönző bérezésre, mozgóbérre tartalékoltak, s ez az összeg a második félévben kerül kifizetésre. Biztosított, hogy az igazgatóság munkásállományú dolgozóinak átlagbére az év végére meghaladja a tervezett színvonalat, bár a konkrét bérfejlesztési elképzelésekről hallgatott a beszámoló. A bérproblémák több figyelmet érdemelnének az igazgatóságnál, hiszen éppen az alacsony kereset miatt csak ritkán tudnak új, fiatal dolgozót felvenni a nyugdíjba vonuló útőrök helyére. Az útőri gárda lassan már elöregszik, átlagos életkoruk 461 év. A meglevő dolgozók megtartása szempontjából is aggasztja az igazgatóságot a paksi atomerőmű építésével jelentkező nagy munkaerő-elszívó hatás. Útépítő és fenntartó gépparkjuk értéke 27,3 millió forint. Műhelyeik kicsik és korszerűtlenek. A szerelők kénytelenek a gépeket a szabadban javítani. Sürgős szükség lenne a korszerű javítóbázisra, mert anélkül a géppark gyorsan romlik. Az új központi telephelye már megvan, a javítócsarnokot tervezik. A megye szilárd burkolattal ellátott útjainál: hossza: 997 kilométer. Ebből hat méteres, vagy annál szélesebb út 316 kilométer. A többi út keskeny és sem a vonalvezetés, sem a teherbírás szempontjából nem felel meg a forgalom által támasztott követelményeknek. A korszerűsítés üteme lassú, évente átlagosan 4—5 kilométer útra terjed ki. A gyorsabb korszerűsítési ütemnek határt szab a népgazdaság teherviselő képessége. A Szekszárdi Közúti Igazgatóság az idén kavicsaszfalt szőnyeg fektetésével emeli az útfenntartás műszaki színvonalát. Mintegy 150 ezer négyzetméter kiterjedésű útfelületet burkolnak kavicsaszfalt szőnyeggel. Ezzel a fenntartási móddal biztosítható az egyenletes felület, növelhető az út teherbíró képessége, és több éven át csökkenthető a „szőnyeggel” ellátott utak karbantartási költsége. A kavicsaszfalt szőnyeg kiterjedtebb alkalmazásához új aszfaltkeverő és bedolgozó gépekre lenne szükség, s ezek beszerzéséhez a KPM közúti főosztály támogatását kéri az igazgatóság. (Lőrincz)