Építők Lapja, 1982 (75. évfolyam, 1-24. szám)
1982-04-26 / 8. szám
1982. Április 26. Élénk testületi vita az aszfaltútépítőknél A munkarendtől az üdülésig igencsak mozgalmas volt a bizalmi testület idei első, március végén megtartott ülése az Aszfaltútépítő Vállalatnál. Az érdeklődést eleve indokolta a napirendre tűzött kérdések fontossága,hiszen a többi között a vállalati kollektív szerződés tavalyi végrehajtását és 1982-re szóló módosítását, a vállalati szociálpolitkai terv teljesítését tárgyalták meg továbbá véleményezték a felső vezetőknek a termeléssel és gazdálkodással kapcsolatos tevékenységét. A hozzászólások ugyanakkor azt is bizonyították, hogy a tanácskozás résztvevői az írásban előzőleg kiküldött anyagokat alaposan áttanulmányozták, csoportjuk tagjaival megbeszélték, volt tehát bőven kérdezni, illetve mondanivalójuk. Megoldásra váró gondok Különösen élénknek bizonyult a vksz teljesítése és módosítása körüli vita. A beszámoló, illetve az előterjesztés már tartalmazta azokat a kiegészítéseket, új megfogalmazásokat, amelyeket előző ülésén az szb javasolt. Mindemellett még maradtak bőven gondok. Több munkahelyen például nem tudnak a dolgozóknak meleg, főtt ételt nyújtani, annak pénzbeli megváltására pedig nincs mód. így a 16 forint körüli értékű, hideg adagokat gépkocsival szállítják ki, nemegyszer 20-25 kilométer távolságból, alig fél tucatnyi embernek. Többe kerül tehát a leves, mint a hús... Emiatt azonban igazságtalanság lenne bárkit is megfosztani a kedvezmény élvezésétől — tartotta a testület —, a vállalat vezetőinek a dolga, hogy keressék a gazdaságosabb megoldást. Különböző állományú és helyzetű dolgozók érdeke ütközött az ebédidő tartama körül kialakult vitában. Többen a 20 perc mellett kardoskodtak, arra hivatkozva, hogy a rendelet azt lehetővé teszi, és néhány más vállalatnál is ez a gyakorlat — ezáltal a pénteki munkaidő 50 perccel megrövidülhetne. A javaslat mégsem került be a módosításba, mert a többség úgy vélte: a kinti, szétszórt munkahelyeken ennyi idő kevésnek bizonyulna, munkakiesést okozna, s egyébként is morálisan káros lenne az ilyen ügyben különbséget tenni a fizikai és nem fizikai dolgozók között. Az új vksz-ben meghatározott, folyamatos munkarend körül is ütköztek a nézetek. Avagy inkább — mint az ülésen kiderült — nem eléggé világos a megfogalmazás. Ezért egyértelműen tisztázták: az ilyen munkarendben dolgozóknak 10 százalékos bérpótlék jár. Néhányan kifogásolták, miért nem tér ki a szerződés a védőruhák, védőfelszerelések juttatására. A válasz ugyanazt tartalmazta, amit lapunk múltkori számában is hangsúlyozott szakszervezetünk illetékes titkára: erről nem a vksz-ben, hanem a munkavédelmi szabályzatban kell gondoskodni; a vállalatnál az most még az idén elkészül. Annál inkább a vksz-re tartozik a munkaruha-ellátás szabályozása. Tavaly a raktári készletek az igényeket nagyjából kielégítették, néhány munkahely — elsősorban a szolnoki főépítésvezetőség — kivételével. A vksz módosítása előtt alaposan elemezték a munkaruha-juttatás mértékét, a kihordási időket, a legégetőbb gondokat — az anyagi lehetőségekhez mérten — megoldották. A juttatások további bővítésére, rövidebb kihordási idő megállapítására azonban ebben az évben nincs mód. Sokat ígérő törekvések A szociálpolitkai terv végrehajtásával kapcsolatban többen szóltak elismerően a vállalatnak arról a törekvéséről, hogy vidéki dolgozóinak korszerűbb, kényelmesebb hétközi elhelyezést biztosítson. A Pillangó utcában 10 millió forintért vásárolt meg a Betonútépítő Vállalattól egy 250 fő elhelyezésére alkalmas, ám meglehetősen rozoga állapotú munkásszállót; rendbehozatala mintegy 7,5 millióba kerül majd. Veszprémben csaknem százszemélyes, új szálló épült 12 millióért, s vadonatúj bútorzatával már fogadja is lakóit. Visszaszerezte a vállalat a hosszú ideig egyéb célra igénybe vett, Szegedi úti szálló épületének két emeleti szintjét is; végleges berendezése most folyik, megközelítően kétszáz dolgozónak ad majd otthont. Ez a nagyszabású fejlesztés tette lehetővé mind a fővárosi, mind a veszprémi ideiglenes, elavult munkásszállások folyamatos felszámolását; rövidesen új helyükre költözhetnek a VIII. kerületi, Karácsonyi Sándor utcai „menedékhely” lakói is. Jóváhagyta a testület azt a véleményezést, amelyet az szb készített — a bizalmi csoportok meghallgatása alapján — vállalati felső vezetőkről, akik egyébként nemrégen kerültek mai posztjukra. Az általános tapasztalat: gyakrabban látni őket kinn a munkahelyeken, kapcsolatuk a dolgozókkal közvetlenebb, meghallgatják a gondokat, s amennyire lehet, intézkednek. Mindemellett — hangzik az szb álláspontja — van még egynéhány tennivaló az igazán helyes és célra vezető partneri viszony kialakítása érdekében. Munkamegosztás, tennivalók — A mozgalmi munka megjavításáért is sokat tett a testület, amikor megvitatta és elfogadta alapszervezetünknek ez évtől kezdve módosítandó szervezeti és működési szabályzatát — hívja fel figyelmünket Kiss Imre szb-titkár. Korábban nem volt nálunk pontosan megatározva a főbizalmiak és bizalmiak, illetve a helyetteseik közötti munkamegosztás. Új szabályzatunk egyértelműen a helyettesek feladataként jelöli meg a tömegpolitikai oktatás, a különféle kulturális rendezvények, társadalmi ünnepségek, helyi sportversenyek szervezését, előkészítését, beleértve még a színházi előadások és egyéb belépés programok jegyeinek elosztását is. Úgyszintén az eddiginél nagyobb szerep vár rájuk a szervezettség javításában, a tagdíjak megállapítása és a bélyegelosztás körüli munkában, továbbá a segélyek és az üdülési beutalók elosztásában. Az szb hat munkabizottságának irányítása sem volt eddig kellően szabályozva, sem elveiben, sem módszereiben — ezután közvetlenebb lesz majd velük a kapcsolatunk. Megvitatta és elfogadta még a testület a segélyezési és üdülési munkára érvényes, külön szabályzat módosítását is. Ennek itt csak néhány lényeges pontjára térhetünk ki. Segélyre eddig — rendkívüli eseteket kivéve — csak az a dolgozó volt jogosult, akinek családjában az egy főre eső jövedelem nem haladta meg a 3400 forintot. Ezt a határt most 2700 forintra emelték fel. A bizalmiak és helyetteseik feladatul kapták: működjenek közre tevékenyebben a rászorultság megállapításában. Van, aki úton-útfélen igényt tart segélyre, mások viszont szerényebbek, esetleg egyszerűen szégyellnek kérni, noha talán jobban szükségük lenne rá. A szakszervezeti aktivisták dolga, hogy felkutassák az ilyen „bátortalanokat” — akkor lesz valóban igazságos a segélyek elosztása! Az üdültetésnél a gyermekek utáni térítés egyáltalán nem változik, a vállalati dolgozóké is csak kis mértékben. Nem is ez a fő gond. Inkább az, amit az ülésen szóvá tettek: a rendelkezésre álló beutalókat a dolgozóknak csak egy része igényli rendszeresen, a jelentkezők pedig évadról évadra szinte ugyanazok... így félő, hogy a helyek egy része kihasználatlan marad. A bizalmiakon is múlik hogy a kedvezményes üdülés, a gondtalan pihenés, kikapcsolódás örömeivel olyanok is megismerkedjenek, akik eddig — különféle okokból — nem éltek ezzel a lehetőséggel. G. Szabó László Az újítók szóvá tették: Mire elfogadják és alkalmaznák már nincs szükség az újításra (Tudósítónktól) Készülnek a veszprémi újítók is a május 15-én megtartásra kerülő újítók és feltalálók V. országos tanácskozására. Tanácskozásukon a Veszprém megyei Állami Építőipari vállalat újítói értékelték az 1981. évi újítási eredményeket, megvitatták a kiadott feladatterv végrehajtásának eddigi teljesítését és a további feladatokat. A beszámoló elhangzása utántöbb újító is felszólalt. Szinte valamennyien kifogásolták azt, hogy sokszor túl hoszszú ideig tart a beadott újítások elbírálása, elfogadása. Sokan felvetették azt is, hogy az újításért fizetett díj elég alacsony. A vállalati újítók tanácskozásán többen kaptak kiváló újító kitüntetést, valamint pénzjutalmat. A jelenlevők küldöttet választottak, aki képviseli majd a VÁÉV újítóit az országos újítók tanácskozásán. Gyorsabb fuvarozás megvalósítására új konténer-pályaudvar épült a MÁV debreceni Nagyállomásán Jelenleg a nagykanizsai ÉPGÉP Vállalat dolgozói szerelik a nagy teljesítményű — húszméteres fesztávú, negyven tonna teherbírású — bakdarut, ami tovább fogja növelni a pályaudvar kapacitását (MTI Fotó) EPITOK lapja Helyesbítés Legutóbbi (április 13.) számunk 3. oldalán megjelent Munkaruha, védőruha, védőfelszerelés c. cikkünkben, amelyben Wagner Lajosné, szakszervezetünk titkára nyilatkozott, sajnálatos szedéshiba történt. A cikk második bekezdésében levő mondat helyesen így hangzik: A munkaruhára vonatkozó feltételeket, előírásokat kell a vksz-ben rögzíteni, ide nem tartoznak azok a ruhák, és felszerelések, amelyek a dolgozót a munkahelyi ártalmaktól, az időjárás viszontagságaitól, a balesetektől védik. A hibáért elnézésüket kérjük. A bizalmi beszámolók tapasztalatai — Beszélgetés Szabó Sándor megyetitkárral — Pest megye több mint 12 000 építőipari munkásának ügyesbajos dolgait közel 700 bizalmi intézi. Ez azt jelenti, hogy ugyanennyi bizalmi helyettes is dolgozik. Rajtuk kívül 79 főbizalmi is működik a megyében, ugyanennyi helyettessel. A bizalmi beszámolók nemrég zajlottak le a megyében. Ezek tapasztalatairól beszélgettünk Szabó Sándor megyetitkárral. — Hogyan kezdtek hozzá a bizalmi beszámoltatások előkészítéséhez? — Az idei bizalmi beszámolók megtartását megyebizottságunk és az alapszervezetek is fokozott figyelemmel kísérték. Megyebizottságunk szb-titkári értekezleten hívta fel időben a titkárok figyelmét a beszámoló fontosságára és a leglényegesebb tennivalókra. Alapszervezeteink különböző módszerekkel készítették fel a bizalmiakat beszámolási kötelezettségük teljesítésére. Szeretném kiemelni, hogy az idén munkatervükben — első ízben — ott szerepelt a bizalmi beszámolók időbeosztása, s ezt igyekeztek is betartani. Kisebb vállalatainknál a bizalmiakat személyesen igazították el egy összevont bizalmi értekezlet keretében. A nagyobb alapszervezetek ezt területi bontásban, főbizalmiszinten tartották meg. Majdnem minden alapszervezet kiadott egy írott beszámolóvázlatot a bizalmiak részére, mely a gyakorlatban komoly segítséget nyújtott részükre. — Melyek voltak a bizalmi beszámolókkal szemben támasztott legfontosabb követelmények? — A leglényegesebb az volt, hogy a bizalmiak őszintén adjanak számot az elmúlt évben végzett tevékenységükről csoportjaiknak. A hangsúly az őszinteségen volt, mert azt mondottuk: ha valalmi nem ment, nem sikerült, azt is mondja meg a bizalmi a csoportjának, ne csak a pozitív, mutatós dolgokat. A beszámolókat mindenekelőtt a bizalmiak kiszélesedett jog- és hatáskörének gyakorlati alkalmazására kértük felépíteni. Ez a legtöbb esetben sikerült is. Ezenkívül természetesen szó esett a termelést segítő tevékenységről (munkaversenystb); a bizalmi csoport értekezletek aktivitásáról, eredményességéről; a csoport szervezettségéről és tagdíjmunkájáról; a szociális juttatások helyzetéről, ezen belül kiemelten a segélyezési és üdültetési eredményekről és problémákról; a csoport tagjai munkabérének, jövedelmének alakulásáról; az oktatási, továbbképzési munkáról ; a lakásépítési kölcsönök és más segítségnyújtási módozatok problémaköréről; a csoport tagjai évközi erkölcsi és anyagi elismeréséről. Sok bizalmi név szerint kiemelte azokat a csoporttagokat, akik élenjártak a termelésben, vagy a mozgalmi munkában, de éltek a személyre szóló bírálat eszközével is. Ugyanez persze fordítva is előfordult. A csoport tagjai adott esetben kemény kritikát gyakoroltak a bizalmival szemben, nem feledkezve meg természetesen a dicséretről sem. Ez utóbbi volt inkább a jellemző. — Melyek voltak a bizalmi beszámoltatások legfontosabb tapasztalatai? — Az előző kérdésnél már érintettem néhány tapasztalatot, de szeretném még egyszer kihangsúlyozni: a bizalmi beszámolók tartalmi színvonala jóval magasabb volt ez évben, mint korábban bármikor. A beszámolókat követő vita is élénkebb volt, mint azelőtt. A bizalmiak jó munkáját mi sem jellemzi jobban, mint az, hogy a csoportok új bizalmit — vagy helyettest — csak betegség, nyugdíjazás, kilépés, áthelyezés, vagy gyes miatt választottak. Például a Pest megyei ÁÉV 83 bizalmijából mindössze nyolc új megválasztására került sor. Ez volt nagyjából a megyei arány is. A beszámolókat követő vitában a résztvevők száma igen magas volt. A vita színvonala lényegesen túlnőtt a megszokotton. Ma már nemcsak a bérekről, a bérfejlesztésről, a szociális körülményeikről, az üdültetésről beszéltek, kérdeztek, vitatkoztak, hanem terítékre kerültek mindenütt az ötnapos munkahét bevezetéséből adódó még megoldatlan közlekedési problémák; több vállalatnál sürgették a vállalaton belüli gazdasági munkaközösségek megalakítását; a DCM- ben olyan munkaköröknél, ahol nagy a por-, hő- és zajártalom, nyugdíjkorkedvezmény bevezetését javasolták. Ugyanitt vetették fel a dolgozók, hogy a termelési taráncskozásokon egyre ritkábban jelennek meg a gyár vezetői; egyedi jelenséget tapasztalhattunk a PTTV-nél, ahol nemigen esett szó a szakszervezeti munkáról, itt a dolgozókat inkább a bérek,a prémiumkifizetések, a vállalati étkeztetés minősége érdekelte. Szerencsére nem ez volt a jellemző. Első ízben jutott tudomásunkra olyasmi, hogy több alapszervezet (PÁÉV, KKMV stb) szakszervezeti bizottsága a közeljövőben részletesen értékeli — lesz mit! — a bizalmi beszámolók tapasztalatait annak érdekében, hogy a felvetődött problémák, jelzett észrevételek megoldására a legjobb módszert kidolgozzák. ( bdf) A művelődési intézményekben Újjáválasztották a társadalmi vezetőséget A művelődési otthonok, klubok, művelődési kisközösségek életének mindig jelentős eseménye a társadalmi vezetőség választás. Az ötévenként megválasztott társadalmi szerv működésével kifejeződik és érvényre jut a művelődést szolgáló intézmények és művelődésközösségek nyitottsága, vezetésük demokratizmusa. A szakszervezetünk irányításával működő művelődési intézmények és művelődő közösségek (klubok, szakkörök, öntevékeny művészeti csoportok) ez év első negyedében választották meg társadalmi vezetőségüket. A megválasztott tagok összetétele mindenütt tükrözi az adott munkahely, munkásszállás és a művelődési intézmény látogatóinak, a közösség tagjainak rétegződését. A vezetőségválasztó közgyűléseken elhangzott beszámolók hűen, lényegretörően és önkritikusan értékelték a társadalmi vezetőség munkáját, az intézmény, a közösség tartalmi tevékenységét. A legutóbbi választás óta eltelt idő tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a társadalmi vezetőségek a legtöbb helyen jól betöltötték szerepüket; működésükkel, javaslattevő, véleményező, egyetértési és ellenőrző jogkörük gyakorlásával aktívan közreműködtek a feladatok ellátásában. A hozzászólásokban is kifejezésre jutott, hogy az intézmények a gazdasági és társadalmi élet változásaival jelentkező igényeknek igyekeztek megfelelni, programjaikat a korszerűbb, igényesebb művelődési formákkal is gazdagították. Szóltak a fenntartás és a közönségszervezés gondjairól és reálisan jelölték meg legfontosabb teendőikként: a munkahely és a művelődési intézmény közötti kapcsolat további erősítését, a művelődés iránti igény fejlesztését, a lehetőségek népszerűsítését, az érdeklődők és a látogatók körének bővítését. A most újjáválasztott társadalmi vezetőségekbe beválasztották a korábban is hasznosan tevékenykedő tagokat, az ő gazdag tapasztalatuk és az újonnan választott tagok hite és lelkes tenni akarása garancia arra, hogy az elkövetkezendő öt évben is betöltsék szerepüket. Lajtai László Új útépítő gép A KPM Zala megyei Közúti Igazgatóságához megérkezett a 3 millió forintért vásárolt csehszlovák gyártmányú Tátra gépkocsira szerelt speciális kotró. A 13 méteres gémkinyúlású géppel jelenleg a kisgörbői útkorrekciónál dolgoznak, rézsűt alakítanak ki, árkot ásnak. Húsz éve tevékenykedik a mozgalomban Meghitt, bensőséges összejövetelen köszöntötték Fejér megyei bizottságunk tagjai hatvanadik születésnapján Timpauer Gyulát, a megyei bizottság titkárát. A baráti találkozón jelen volt Takács László, szakszervezetünk titkára és Lovrek Károlyné SZMT-titkár is. Mindketten - valamint Ludhman Árpád, a 26 sz. ÁÉV szb-titkára - emléktárggyal ajándékozták meg Timpauer Gyulát. Tímár Mátyás