Építők Lapja, 1982 (75. évfolyam, 1-24. szám)

1982-04-26 / 8. szám

1982. Április 26. Élénk testületi vita az aszfaltútépítőknél A munkarendtől az üdülésig igencsak mozgalmas volt a bizalmi testület idei első, már­cius végén megtartott ülése az Aszfaltútépítő Vállalatnál. Az érdeklődést eleve indokolta a napirendre tűzött kérdések fontossága,­­hiszen a többi kö­zött a vállalati kollektív szer­ződés tavalyi végrehajtását és 1982-re szóló módosítását, a vállalati szociálpolitkai terv teljesítését tárgyalták meg to­vábbá véleményezték a felső vezetőknek a termeléssel és gazdálkodással kapcsolatos te­vékenységét. A hozzászólások ugyanakkor azt is bizonyítot­ták, hogy a tanácskozás részt­vevői az írásban előzőleg ki­küldött anyagokat alaposan át­tanulmányozták, csoportjuk tagjaival megbeszélték, volt tehát bőven kérdezni­, illetve mondanivalójuk. Megoldásra váró gondok Különösen élénknek bizo­nyult a vksz teljesítése és módosítása körüli vita. A be­számoló, illetve az előterjesz­tés már tartalmazta azokat a kiegészítéseket, új megfogal­mazásokat, amelyeket előző ülésén az szb javasolt. Mind­emellett még maradtak bőven gondok. Több munkahelyen például nem tudnak a dolgo­zóknak meleg, főtt ételt nyúj­tani, annak pénzbeli megváltá­sára pedig nincs mód. így a 16 forint körüli értékű, hideg adagokat gépkocsival szállítják ki, nemegyszer 20-25 kilomé­ter távolságból, alig fél tucat­nyi embernek. Többe kerül te­hát a leves, mint a hús... Emiatt azonban igazságtalan­ság lenne bárkit is megfoszta­ni a kedvezmény élvezésétől — tartotta a testület —, a válla­lat vezetőinek a dolga, hogy keressék a gazdaságosabb megoldást. Különböző állomá­nyú és helyzetű dolgozók ér­deke ütközött az ebédidő tar­tama körül kialakult vitában. Többen a 20 perc mellett kar­doskodtak, arra hivatkozva, hogy a rendelet azt lehetővé teszi, és néhány más vállalat­nál is ez a gyakorlat — ez­által a pénteki munkaidő 50 perccel megrövidülhetne. A javaslat mégsem került be a módosí­tásba, mert a többség úgy vél­te: a kinti, szétszórt munkahe­lyeken ennyi idő kevésnek bi­zonyulna, munkakiesést okoz­na, s egyébként is morálisan káros lenne az ilyen ügyben különbséget tenni a fizikai és nem fizikai dolgozók között. Az új vksz-ben meghatáro­zott, folyamatos munkarend körül is ütköztek a nézetek. Avagy inkább — mint az ülé­sen kiderült — nem eléggé vi­lágos a megfogalmazás. Ezért egyértelműen tisztázták: az ilyen munkarendben dolgozók­nak 10 százalékos bérpótlék jár. Néhányan kifogásolták, miért nem tér ki a szerződés a védőruhák, védőfelszerelések juttatására. A válasz ugyan­azt tartalmazta, amit lapunk múltkori számában is hangsú­lyozott szakszervezetünk ille­tékes titkára: erről nem a vksz-ben, hanem a munka­­védelmi szabályzatban kell gondoskodni; a vállalatnál az most még az idén elkészül. Annál inkább a vksz-re tartozik a munkaruha-ellátás szabályozása. Tavaly a raktári készletek az igényeket nagy­jából kielégítették, néhány munkahely — elsősorban a szolnoki főépítésvezetőség — kivételével. A vksz módosítá­sa előtt alaposan elemezték a munkaruha-juttatás mértékét, a kihordási időket, a legége­tőbb gondokat — az anyagi le­hetőségekhez mérten — meg­oldották. A juttatások további bővítésére, rövidebb kihordási idő megállapítására azonban ebben az évben nincs mód. Sokat ígérő törekvések A szociálpolitkai terv végre­hajtásával kapcsolatban töb­ben szóltak elismerően a vál­lalatnak arról a törekvéséről, hogy vidéki dolgozóinak kor­szerűbb, kényelmesebb hétközi elhelyezést biztosítson. A Pil­langó utcában 10 millió forin­tért vásárolt meg a Betonút­építő Vállalattól egy 250 fő el­helyezésére alkalmas, ám meg­lehetősen rozoga állapotú munkásszállót; rendbehozatala mintegy 7,5 millióba kerül majd. Veszprémben csaknem százszemélyes, új szálló épült 12 millióért, s vadonatúj bú­torzatával már fogadja is la­kóit. Visszaszerezte a vállalat a hosszú ideig egyéb célra igénybe vett, Szegedi úti szál­ló épületének két emeleti szint­jét is; végleges berendezése most folyik, megközelítően kétszáz dolgozónak ad majd otthont. Ez a nagyszabású fej­lesztés tette lehetővé mind a fővárosi, mind a veszprémi ideiglenes, elavult munkásszál­lások folyamatos felszámolá­sát; rövidesen új helyükre költözhetnek a VIII. kerületi, Karácsonyi Sándor utcai „me­nedékhely” lakói is. Jóváhagyta a testület azt a véleményezést, amelyet az szb készített — a bizalmi csopor­tok meghallgatása alapján — vállalati felső vezetőkről, akik egyébként nemrégen kerültek mai posztjukra. Az általános tapasztalat: gyakrabban látni őket kinn a munkahelyeken, kapcsolatuk a dolgozókkal közvetlenebb, meghallgatják a gondokat, s amennyire lehet, intézkednek. Mindemellett — hangzik az szb álláspontja — van még egynéhány tennivaló az igazán helyes és célra ve­zető partneri viszony kialakí­tása érdeké­ben. Munkamegosztás, tennivalók — A mozgalmi munka meg­javításáért is so­kat tett a tes­tület, amikor megvitatta és el­fogadta ala­pszervezetünknek ez évtől kezdve módosítandó szervezeti és működési sza­bályzatát — hívja fel figyel­münket Kiss Imre szb-titkár. Korábban nem volt nálunk pontosan megatározva a főbi­zalmiak és bizalmiak, illetve a helyetteseik közötti munka­­megosztás. Új szabályzatunk egyértelműen a helyettesek feladataként jelöli meg a tö­megpolitikai oktatás, a külön­féle kulturális rendezvények, társadalmi ünnepségek, helyi sportversenyek szervezését, előkészítését, beleértve még a színházi előadások és egyéb belépés programok jegyeinek elosztását is. Úgyszintén az eddiginél nagyobb szerep vár rájuk a szervezettség javításá­ban, a tagdíjak megállapítása és a bélyegelosztás körüli munkában, továbbá a segélyek és az üdülési beutalók elosz­tásában. Az szb hat munkabi­zottságának irányítása sem volt eddig kellően szabályozva, sem elveiben, sem módszerei­ben — ezután közvetlenebb lesz majd velük a kapcsola­tunk. Megvitatta és elfogadta még a testület a segélyezési és üdü­lési munkára érvényes, külön szabályzat módosítását is. En­nek itt csak néhány lényeges pontjára térhetünk ki. Segély­re eddig — rendkívüli esete­ket kivéve — csak az a dolgo­zó volt jogosult, akinek csa­ládjában az egy főre eső jö­vedelem nem haladta meg a 3400 forintot. Ezt a határt most 2700 forintra emelték fel. A bizalmiak és helyetteseik fel­adatul kapták: működjenek közre tevékenyebben a rászo­rultság megállapításában. Van, aki úton-útfélen igényt tart segélyre, mások viszont szeré­nyebbek, esetleg egyszerűen szégyellnek kérni, noha talán jobban szükségük lenne rá. A szakszervezeti aktivisták dolga, hogy felkutassák az ilyen „bá­tortalanokat” — akkor lesz valóban igazságos a segélyek elosztása! Az üdültetésnél a gyerme­kek utáni térítés egyáltalán nem változik, a vállalati dol­gozóké is csak kis mértékben. Nem is ez a fő gond. Inkább az, amit az ülésen szóvá tet­tek: a rendelkezésre álló be­utalókat a dolgozóknak csak egy része igényli rendszeresen, a jelentkezők pedig évadról évadra szinte ugyanazok... így félő, hogy a helyek egy része kihasználatlan marad. A bizalmiakon is múlik hogy a kedvezményes üdülés, a gond­talan pihenés, kikapcsolódás örömeivel olyanok is megis­merkedjenek, akik eddig — különféle okokból — nem él­tek ezzel a lehetőséggel. G. Szabó László Az újítók szóvá tették: Mire elfogadják és alkalmaznák már nincs szükség az újításra (Tudósítónktól) Készülnek a veszprémi újí­tók is a május 15-én megtar­tásra kerülő újítók és feltalá­lók V. országos tanácskozására. Tanácskozásukon a Veszp­rém megyei Állami Építőipari vállalat újítói értékelték az 1981. évi újítási eredményeket, megvitatták a kiadott feladat­terv végrehajtásának eddigi teljesítését és a további felada­tokat. A beszámoló elhangzása után­­több újító is felszólalt. Szinte valamennyien kifogásol­ták azt, hogy sokszor túl hosz­­szú ideig tart a beadott újítá­sok elbírálása, elfogadása. Sokan felvetették azt is, hogy az újításért fizetett díj elég alacsony. A vállalati újítók tanácsko­zásán többen kaptak kiváló újító kitüntetést, valamint pénzjutalmat. A jelenlevők küldöttet vá­lasztottak, aki képviseli majd a VÁÉV újítóit az országos újítók tanácskozásán. Gyorsabb fuvarozás megvalósítására új konténer-pályaudvar épült a MÁV debreceni Nagyállomásán Jelenleg a nagykanizsai ÉPGÉP Vállalat dolgozói szerelik a nagy teljesítményű — húszméteres fesztávú, negyven tonna teherbírású — bakdarut, ami tovább fogja növelni a pálya­udvar kapacitását (MTI Fotó) EPITOK lapja Helyesbítés Legutóbbi (április 13.) számunk 3. oldalán meg­jelent Munkaruha, védő­ruha, védőfelszerelés c. cikkünkben, amelyben Wagner Lajosné, szak­­szervezetünk titkára nyi­latkozott, sajnálatos sze­déshiba történt. A cikk második bekezdésében le­vő mondat helyesen így hangzik: A munkaruhára vonat­kozó feltételeket, előíráso­kat kell a vksz-ben rög­zíteni, ide nem tartoznak azok a ruhák, és felszerelé­sek, amelyek a dolgozót a munkahelyi ártalmaktól, az időjárás viszontagságaitól, a balesetektől védik. A hibáért elnézésüket kérjük. A bizalmi beszámolók tapasztalatai — Beszélgetés Szabó Sándor megyetitkárral — Pest megye több mint 12 000 építőipari munkásának ügyes­bajos dolgait közel 700 bizal­mi intézi. Ez azt jelenti, hogy ugyanennyi bizalmi helyettes is dolgozik. Rajtuk kívül 79 főbizalmi is működik a me­gyében, ugyanennyi helyet­tessel. A bizalmi beszámolók nem­rég zajlottak le a megyében. Ezek tapasztalatairól beszél­gettünk Szabó Sándor megye­­titkárral. — Hogyan kezdtek hozzá a bizalmi beszámoltatások elő­készítéséhez? — Az idei bizalmi beszá­molók megtartását megye­­bizottságunk és az alapszer­vezetek is fokozott figyelem­mel kísérték. Megyebizottsá­gunk szb-titkári értekezleten hívta fel időben a titkárok fi­gyelmét a beszámoló fontos­ságára és a leglényegesebb tennivalókra. Alapszervezete­ink különböző módszerekkel készítették fel a bizalmiakat beszámolási kötelezettségük teljesítésére. Szeretném ki­emelni, hogy az idén munka­tervükben — első ízben — ott szerepelt a bizalmi beszá­molók időbeosztása, s ezt igyekeztek is betartani. Ki­sebb vállalatainknál a bi­zalmiakat személyesen igazí­tották el egy összevont bizal­mi értekezlet keretében. A nagyobb alapszervezetek ezt területi bontásban, főbizalmi­szinten tartották meg. Majd­nem minden alapszervezet ki­adott egy írott beszámolóváz­latot a bizalmiak részére, mely a gyakorlatban komoly segítséget nyújtott részükre. — Melyek voltak a bizal­mi beszámolókkal szemben tá­masztott legfontosabb köve­telmények? — A leglényegesebb az volt, hogy a bizalmiak őszin­tén adjanak számot az elmúlt évben végzett tevékenységük­ről csoportjaiknak. A hang­súly az őszinteségen volt, mert azt mondottuk: ha va­­lalmi nem ment, nem sike­rült, azt is mondja meg a bi­zalmi a csoportjának, ne csak a pozitív, mutatós dolgokat. A beszámolókat mindenekelőtt a bizalmiak kiszélesedett jog- és hatáskörének gyakorlati al­kalmazására kértük felépíteni. Ez a legtöbb esetben sikerült is. Ezenkívül természetesen szó esett a termelést segítő tevékenységről (munkaverseny­­stb); a bizalmi csoport érte­kezletek aktivitásáról, ered­ményességéről; a csoport szer­vezettségéről és tagdíjmunká­­járól; a szociális juttatások helyzetéről, ezen belül ki­emelten a segélyezési és üdül­tetési eredményekről és prob­lémákról; a csoport tagjai munkabérének, jövedelmének alakulásáról; az oktatási, to­vábbképzési munkáról ; a la­kásépítési kölcsönök és más segítségnyújtási módozatok problémaköréről; a csoport tagjai évközi erkölcsi és anyagi elismeréséről. Sok bi­zalmi név szerint kiemelte azokat a csoporttagokat, akik élenjártak a termelésben, vagy a mozgalmi munkában, de éltek a személyre szóló bí­rálat eszközével is. Ugyanez persze fordítva is előfordult. A csoport tagjai adott eset­ben kemény kritikát gyako­roltak a bizalmival szemben, nem feledkezve meg termé­szetesen a dicséretről sem. Ez utóbbi volt inkább a jellemző. — Melyek voltak a bizalmi beszámoltatások legfontosabb tapasztalatai? — Az előző kérdésnél már érintettem néhány tapasztala­tot, de szeretném még egyszer kihangsúlyozni: a bizalmi be­számolók tartalmi színvonala jóval magasabb volt ez év­ben, mint korábban bármi­kor. A beszámolókat követő vita is élénkebb volt, mint azelőtt. A bizalmiak jó mun­káját mi sem jellemzi jobban, mint az, hogy a csoportok új bizalmit — vagy helyettest — csak betegség, nyugdíjazás, kilépés, áthelyezés, vagy gyes miatt választottak. Pél­dául a Pest megyei ÁÉV 83 bizalmijából mindössze nyolc új megválasztására ke­rült sor. Ez volt nagyjából a megyei arány is. A beszá­molókat követő vitában a résztvevők száma igen magas volt. A vita színvonala lénye­gesen túlnőtt a megszokotton. Ma már nemcsak a bérek­ről, a bérfejlesztésről, a szo­ciális körülményeikről, az üdül­tetésről beszéltek, kérdeztek, vitatkoztak, hanem terítékre kerültek mindenütt az ötnapos munkahét bevezetéséből adó­dó még megoldatlan közleke­dési problémák; több válla­latnál sürgették a vállalaton belüli gazdasági munkaközös­ségek megalakítását; a DCM- ben olyan munkaköröknél, ahol nagy a por-, hő- és zaj­ártalom, nyugdíjkorkedvez­mény bevezetését javasolták. Ugyanitt vetették fel a dol­gozók, hogy a termelési ta­­ráncskozásokon egyre ritkáb­ban jelennek meg a gyár ve­zetői; egyedi jelenséget ta­pasztalhattunk a PTTV-nél, ahol nemigen esett szó a szakszervezeti munkáról, i­tt a dolgozókat inkább a bérek,a prémiumkifizetések, a válla­lati étkeztetés minősége érde­kelte. Szerencsére nem ez volt a jellemző. Első ízben jutott tudomá­sunkra olyasmi, hogy több alapszervezet (PÁÉV, KKMV stb) szakszervezeti bizottsága a közeljövőben részletesen ér­tékeli — lesz mit! — a bi­zalmi beszámolók tapasztala­tait annak érdekében, hogy a felvetődött problémák, jelzett észrevételek megoldására a legjobb módszert kidolgozzák. (­ b­d­f) A művelődési intézményekben Újjáválasztották a társadalmi vezetőséget A művelődési otthonok, klu­bok, művelődési kisközösségek életének mindig jelentős ese­ménye a társadalmi vezetőség választás. Az ötévenként meg­választott társadalmi szerv működésével kifejeződik és ér­vényre jut a művelődést szol­gáló intézmények és művelő­dé­sközösségek nyitottsága, ve­zetésük demokratizmusa. A szakszervezetünk irányí­tásával működő művelődési intézmények és művelődő kö­zösségek (klubok, szakkörök, öntevékeny művészeti csopor­tok) ez év első negyedében választották meg társadalmi vezetőségüket. A megválasztott tagok összetétele mindenütt tükrözi az adott munkahely, munkásszállás és a művelő­dési intézmény látogatóinak, a közösség tagjainak rétegző­dését. A vezetőségválasztó közgyű­léseken elhangzott beszámolók hűen, lényegretörően és ön­kritikusan értékelték a társa­dalmi vezetőség munkáját, az intézmény, a közösség tartalmi tevékenységét. A legutóbbi vá­lasztás óta eltelt idő tapasz­talatai azt bizonyítják, hogy a társadalmi vezetőségek a leg­több hely­en jól betöltötték szerepüket; működésükkel, ja­vaslattevő, véleményező, egyet­értési és ellenőrző jogkörük gyakorlásával aktívan közre­működtek a feladatok ellátá­sában. A hozzászólásokban is kifejezésre jutott, hogy az intézmények a gazdasági és társadalmi élet változásaival jelentkező igényeknek igyekez­tek megfelelni, programjaikat a korszerűbb, igényesebb mű­velődési formákkal is gazda­gították. Szóltak a fenntartás és a közönségszervezés gond­jairól és reálisan jelölték meg legfontosabb teendőikként: a munkahely és a művelődési intézmény közötti kapcsolat további erősítését, a művelő­dés iránti igény f­ejlesztését, a lehetőségek népszerűsítését, az érdeklődők és a látogatók kö­rének bővítését. A most újjáválasztott tár­sadalmi vezetőségekbe bevá­lasztották a korábban is hasz­nosan tevékenykedő tagokat, az ő gazdag tapasztalatuk és az újonnan választott tagok hite és lelkes tenni akarása garancia arra, hogy az el­következendő öt évben is be­töltsék szerepüket. Lajtai László Új útépítő gép A KPM Zala megyei Közúti Igazgatóságához megérkezett a 3 millió forintért vásárolt cseh­szlovák gyártmányú Tátra gép­kocsira szerelt speciális kotró. A 13 méteres gémkinyúlású géppel jelenleg a kisgörbői út­korrekciónál dolgoznak, rézsűt alakítanak ki, árkot ásnak. ­ Húsz éve tevékenykedik a mozgalomban Meghitt, bensőséges összejö­vetelen köszöntötték Fejér megyei bizottságunk tagjai hatvanadik születésnapján Timpauer Gyulát, a megyei bizottság titkárát. A baráti találkozón jelen volt Takács László, szakszervezetünk tit­kára és Lovrek Károlyné SZMT-titkár is. Mindketten - valamint Ludhman Árpád, a 26 sz. ÁÉV szb-titkára - emléktárggyal ajándékozták meg Timpauer Gyulát. Tímár Mátyás

Next