Épületgépészet, 1987 (36. évfolyam, 1-6. szám)
1987 / 1. szám
A szerelőipar születésnapjához különös születésnapot ünnepel a hazai szerelőipar ifjodásának ünnepét. Mint minden iparág, a miénk is az évek múlásával egyre fiatalodik, erősebb, élesebb elméjű, igényesebb lesz. Mindent akar nyújtani, de egyre többet követel magának: teret, anyagot és főleg igen sok energiát. Milyen messze vagyunk a konyhai falikúttól, a fürdőkályhától. Az ember igényeinek növekedése szinte nem ismer határokat. Munkahelyén, lakóházában tiszta levegőt követel, a nap bármely szakában meleg vizet és elvárja, hogy ivóvize jóízű, kellő hőmérsékletű legyen. Ezeket a szolgáltatásokat természetesnek tartja és — sajnos — önző módon él vagy inkább visszaél velük. Üvegbúra alatt kíván élni, minden környezeti ártalomtól mentesen és mindenáron. Büntetlen bőkezűséggel pazarolja a természet ajándékát. Csak elvesz a környezetétől, a környezetéből anélkül, hogy vissza is adna valamit. Illetve ad, de abban nincs köszönet. Mértéktelen zajkibocsátás, légszennyezés: ezt tudja nyújtani. Számonkéri a kék Dunát, de komfortját növelendő egyre zavarosabbá teszi. A természet büntetlen rombolása, az energiaforrások esztelen kiszipolyozása hamarosan visszaüt, és közel azonos mértékben fogja sújtani a természettel békében élőket és a környezet ellenségeit. De mit tehet mindebben a szerelőipar? Nagyon sokat! Az építészekkel vállvetve küzdjön az ökologikus építésért. Nem biztos, hogy ami költség-és területtakarékos az természetbarát is. Sőt! Ügyelnünk kell a természeti körfolyamatok egyensúlyára a terhelési határok túllépése nélkül, vagyis bánjunk takarékosan a természeti forrásokkal: a levegővel, a vízzel, az energiával, a talajjal. Ki kell küszöbölni, de legalábbis alacsony szinten kell tartani az épületekből kimenő környezetterheléseket. A jól szabályozható berendezések, a hőszigetelt épületszerkezetek csökkentik életünk „gépkocsijának” fogyasztását, a környezet ápolása az autóutak állapotának javításával egyenértékű. Tévednek azok, akik a többiekre nézve kíméletlenül fosztogatják a természetet. Egy ideig jobban élhetnek társaiknál, de a források elapadása egyformán érint mindenkit. Az épületgépészeti szakmának, a szerelőiparnak takarékos berendezéseket, létesítményeket kell megvalósítania az egyén igényeinek megnyirbálása nélkül. Nem kis számban állnak előttünk olyan példák, amelyek a céltudatos tevékenység sikereit bizonyítják. Ha ebben a munkában élvezzük a többi iparág támogatását, sikerrel veszszük fel a küzdelmet — az elkövetkező 100 évben — korunk nagy kihívásával: hogyan tudjuk az emberi élet feltételeit szüntelenül javítani úgy, hogy egyidejűleg megóvjuk a létünk alapját jelentő természetet. Staud Gábor 1987/1. ÉPÜLETGÉPÉSZET ★ 1 „100 évvel ezelőtt 1887. március 20-án alapították az épületgépészeti szerelőipar első ipartestületét.”