Érdekes kalendárium, 1973

Móricz Zsigmond: Fillentő

­Telemix Volt az én kis pajtásomnak „Fillentő­­nek” más neve is, de már arra nem is em­lékszem. Csak így hívtuk őt, mert sose mondott igazat. Mikor pedig erősen rári­­pakodtak egy-egy hazugság után, lesütöt­te kis konok fejét s rendesen azt huny­­nyogta: — Én nem hazudok. — Hát? — Csak fillentettem. A sok füllentés után rászáradt a fillentő név s még a tanító úr is így szólította: — No, fillentő, tudod-e a leckét? Amire ő rendesen azt füllentette, hogy: — Tudom. Pedig bizony nem tudott ő soha egy leckét sem. Hanem azért kifüllentette ma­gát a legnehezebb kérdés után is, mert ehhez aztán úgy értett, hogy mindenki bámult rajta. Még a tanfelügyelő is azzal jött iskolát látogatni, hogy: — Na, hadd lássam, hol az a híres fül­lentő. A mi kis pajtásunk felállott, borzas fe­jén százfelé meredezett a kócos haj s pisze orrát olyan komikusan rángatta, hogy mi többiek, rögtön elkezdtünk vihogni. Még a tanító úr is mosolygott a bajusza alatt, de a tanfelügyelő úr nem hiába volt vaska­lapos, komoly maradt. — Hát te vagy az? Miért nem fésülköd­­tél ma fiam? — Fésülködtem én — füllentett ő egész komolyan, mi pedig vígan lestük, mi fog ebből kisülni. — Ne hazudj! — szólt a tanfelügyelő úr, ki még nem volt hozzászokva, hogy kell a kis fü­len­tővel beszélni. — De igen, édesanyám fésült meg, van neki egy aranyfésűje, amit a királytól ka­pott ajándékba. A nagyszakállú úrnak egész elnyúlt a a képe bámulatában erre a nyilvánvalóan képtelen hazugságra. A A tanító úr odafor­dult hozzá, s így szólt mosolyogva: — Nincs is édesanyja, egész kicsi baba volt, mikor meghalt, most a falu tartja sorkoszton, mindenki szereti, mert külön­ben jó gyerek és igen mulatságosan tud füllenteni. A tanfelügyelő úr soká komolyan nézett rá s így szólt: — De kisfiam, te már elég nagy vagy ahhoz, hogy belásd, senki sem él hazug­ságból, sőt az isten legjobban bünteti azt, aki hazudik. Hát miért, nem szoksz le er­ről a csúnya rossz szokásról? Látod, paj­tásaid sohasem hazudnak, senki sem ha­zudik, hát te miért teszed. Jobb volna, ha a leckéd megtanulnád és szorgalmas, okos ember lenne belőled. — Megtanulok én minden leckét — mondta bűnbánó arccal Fillentő. — Igazán, nohát akkor mondd meg ne­kem, hallottad-e a hírét az igazságos Má­tyás királynak? — Hogyne. — Na, beszélj valamit róla. Az egész iskola billentő felé fordult, úgy lestük ragyogó szemmel a gyönyörű feleletet. Ő pedig elkezdte: — Tegnapelőtt kimentem az erdőbe (halk kacagás hallatszott, mert a falunk

Next