Érdekes Ujság, 1957. július-december (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-07-27 / 30. szám

r­lán Küprülü Mohamed, a fájós derekú janicsáraga volt az első „idegen”, aki beleült a Gellért-hegy tövénél fortyogó forró iszapba és kihúzatta csontjaiból mind­ama nyavalyákat, amelyeket a próféta lo­bogója alatt összeszedett. A nép évszázadok óta ismerte annak a huszonkét melegfor­rásnak csodálatos erejét, amelyek a Sza­badság hid budai torkolata alatt, egy bolt­íves kazamatában fakadnak, de csak az első világháború idején jutott eszébe Bu­dapest székesfőváros vezetőinek, hogy a fejlődő világváros közepén világvárosi ho­telóriást építsenek e páratlan gyógy­ténye­­zők használatára. 1918 októberében készült el a kilenc ku­polával koronázott szecessziós hotelmonst­rum, amely alig negyven év alatt olyan nevezetessége lett Budapestnek, mint a Halászbástya és a Margitsziget. Az építte­tők nem sajnálták a pénzt külső pompára, de annál szűkebb marokkal mérték, ami­kor a belső kényelemről voltt szó. Így történt, hogy felépült egy csodálatos vize­ket őrző fürdőszálló, amelyben alig há­rom-négy fürdőszoba volt Történt ez öt­ven évvel azután, hogy Madame Ritz, a ho­telszakma koronázatlan királynője már csak fürdőszobás szobáikból álló szállodá­kat épített világszerte. Ez a magyarázata annak, hogy a gyors nemzetközi hírnévre vergődött Gellért Szállóból negyven év óta sohasem tette ki a lábát a kőműves, a sze­relő, a csempéző és az a sokfajta mester­ember, aki mindig azon mesterkedett, hogy a belső teret jobban és jobban kihasznál­va modern, kényelmes szállodát fabrikál­jon az épületből, amely pompás volt szem­re, de maradi volt, mint egy vidéki fo­gadó ... Az elmúlt tizenkét év alatt azután le se kerültek az állványok a szálloda óriási testéről, amelynek 260 szobája közül ma 94 lakható, de 1958 nyarán, a dunai hom­lokzat felújítása után, újabb nyolcvan für­dőszobás lakosztállyal gazdagodik. Lassan­­lassan mégiscsak utoléri a Gellért Szálló — az időt. Igaz, addig helyre kell állítani a semmire sem használható kupolákat (csak egynek az újjáépítése egymillió forintba kerül) s legfeljebb a dunai sarokkupolá­ból lesz nyári mulató. Hogyan lett a kissé ódivatú, kissé ké­nyelmetlen szálló mégis világhírű? Nem az első lakói tették azzá, Horthy Miklós „fővezér” darutollas tisztjei, akik egy évig tanyáztak benne, hanem azok a koronás uralkodók és szellemi nagyságok, akik egyszer-egyszer beírták nevüket a szálló vendégkönyvébe. Yehudi Menuhin limonádéja A könyvek, feljegyzések elpusztultak, de itt maradt két öregember, aki úgyszólván a megnyitás óta szolgál a Gellértben. Meid­­linger Lőrinc főportás és Mencseli Lajos ét­termi főnök, a hotelier-nemzedék utolsó mohikánjai, akik szívvel és szenvedéllyel vitték át szállodai gyakorlatba a magyaros vendégszeretetet. Az epizódok, amelyektől a Gellért Szálló megkapta a világhír pati­náját, könyvtárat töltenének meg. Yehudi Menuhin, a kor nagy művésze sohasem lakik másutt Pesten, mint a Gellértben. Miért? Mert első budapesti koncertje alkalmával a főportás egy ter­mész jeges limonádét tett a kocsijába. — Jólesik majd egy korty a szünetben, mester. Menuhin nem felejtette el a kis figyel­met, bőkezű, kedves vendége maradt a Gellértnek s ezt ma is tanúsítják sajátkezű emléksorai: — Mindig otthon érzem magam e pat­riarkális hotelben. Fukar kresusok Persze nem minden hotelvendég méltá­nyolja a figyelmet, a halk és finom kiszol­gálást. Julianna holland királynő trón­örökösnő korában Budapesten járt a nász­­úton. A takarékos holland udvarmesteri hivatal egyszerű kétágyas szobát rendelt a nászutasoknak, a szálló igazgatósága azon­ban kinyittatta a fejedelmi lakosztályt, ahol mézesheteit töltötte a trónörökösnő és hercegi férje — de csak a kétágyas szo­bát fizette. A kapurtalai maharadzsa, aki a világ leggazdagabb embere volt, észre­vette, hogy Mencseli Lajos, a fiatal pincér lefényképezi. Elkérte a képet s azontúl mindennap lefényképeztette magát. Három hét múlva elutazott, de soha eszébe se jutott megkérdezni a pincért, tartozik-e valamivel az önkéntes „udvari fotográfus” szolgálataiért? Carol román király a fiá­val, a későbbi Mihály nagyvajdával rang­rejtve lakott a Gellértben s a nyolcéves Mihály egész nap a liften utazott. Az elő­zékeny liftes néha átengedte neki a szél- BARÓTI GÉZA: A GÉL­IÉRT Az állványerdőből kibontakozik a szálló homlok­Mencseli Lajos, aki fejében őrzi a szálloda regényét .

Next