Érdekes Ujság, 1957. július-december (2. évfolyam, 27-52. szám)
1957-07-27 / 30. szám
rlán Küprülü Mohamed, a fájós derekú janicsáraga volt az első „idegen”, aki beleült a Gellért-hegy tövénél fortyogó forró iszapba és kihúzatta csontjaiból mindama nyavalyákat, amelyeket a próféta lobogója alatt összeszedett. A nép évszázadok óta ismerte annak a huszonkét melegforrásnak csodálatos erejét, amelyek a Szabadság hid budai torkolata alatt, egy boltíves kazamatában fakadnak, de csak az első világháború idején jutott eszébe Budapest székesfőváros vezetőinek, hogy a fejlődő világváros közepén világvárosi hotelóriást építsenek e páratlan gyógytényezők használatára. 1918 októberében készült el a kilenc kupolával koronázott szecessziós hotelmonstrum, amely alig negyven év alatt olyan nevezetessége lett Budapestnek, mint a Halászbástya és a Margitsziget. Az építtetők nem sajnálták a pénzt külső pompára, de annál szűkebb marokkal mérték, amikor a belső kényelemről voltt szó. Így történt, hogy felépült egy csodálatos vizeket őrző fürdőszálló, amelyben alig három-négy fürdőszoba volt Történt ez ötven évvel azután, hogy Madame Ritz, a hotelszakma koronázatlan királynője már csak fürdőszobás szobáikból álló szállodákat épített világszerte. Ez a magyarázata annak, hogy a gyors nemzetközi hírnévre vergődött Gellért Szállóból negyven év óta sohasem tette ki a lábát a kőműves, a szerelő, a csempéző és az a sokfajta mesterember, aki mindig azon mesterkedett, hogy a belső teret jobban és jobban kihasználva modern, kényelmes szállodát fabrikáljon az épületből, amely pompás volt szemre, de maradi volt, mint egy vidéki fogadó ... Az elmúlt tizenkét év alatt azután le se kerültek az állványok a szálloda óriási testéről, amelynek 260 szobája közül ma 94 lakható, de 1958 nyarán, a dunai homlokzat felújítása után, újabb nyolcvan fürdőszobás lakosztállyal gazdagodik. Lassanlassan mégiscsak utoléri a Gellért Szálló — az időt. Igaz, addig helyre kell állítani a semmire sem használható kupolákat (csak egynek az újjáépítése egymillió forintba kerül) s legfeljebb a dunai sarokkupolából lesz nyári mulató. Hogyan lett a kissé ódivatú, kissé kényelmetlen szálló mégis világhírű? Nem az első lakói tették azzá, Horthy Miklós „fővezér” darutollas tisztjei, akik egy évig tanyáztak benne, hanem azok a koronás uralkodók és szellemi nagyságok, akik egyszer-egyszer beírták nevüket a szálló vendégkönyvébe. Yehudi Menuhin limonádéja A könyvek, feljegyzések elpusztultak, de itt maradt két öregember, aki úgyszólván a megnyitás óta szolgál a Gellértben. Meidlinger Lőrinc főportás és Mencseli Lajos éttermi főnök, a hotelier-nemzedék utolsó mohikánjai, akik szívvel és szenvedéllyel vitték át szállodai gyakorlatba a magyaros vendégszeretetet. Az epizódok, amelyektől a Gellért Szálló megkapta a világhír patináját, könyvtárat töltenének meg. Yehudi Menuhin, a kor nagy művésze sohasem lakik másutt Pesten, mint a Gellértben. Miért? Mert első budapesti koncertje alkalmával a főportás egy termész jeges limonádét tett a kocsijába. — Jólesik majd egy korty a szünetben, mester. Menuhin nem felejtette el a kis figyelmet, bőkezű, kedves vendége maradt a Gellértnek s ezt ma is tanúsítják sajátkezű emléksorai: — Mindig otthon érzem magam e patriarkális hotelben. Fukar kresusok Persze nem minden hotelvendég méltányolja a figyelmet, a halk és finom kiszolgálást. Julianna holland királynő trónörökösnő korában Budapesten járt a nászúton. A takarékos holland udvarmesteri hivatal egyszerű kétágyas szobát rendelt a nászutasoknak, a szálló igazgatósága azonban kinyittatta a fejedelmi lakosztályt, ahol mézesheteit töltötte a trónörökösnő és hercegi férje — de csak a kétágyas szobát fizette. A kapurtalai maharadzsa, aki a világ leggazdagabb embere volt, észrevette, hogy Mencseli Lajos, a fiatal pincér lefényképezi. Elkérte a képet s azontúl mindennap lefényképeztette magát. Három hét múlva elutazott, de soha eszébe se jutott megkérdezni a pincért, tartozik-e valamivel az önkéntes „udvari fotográfus” szolgálataiért? Carol román király a fiával, a későbbi Mihály nagyvajdával rangrejtve lakott a Gellértben s a nyolcéves Mihály egész nap a liften utazott. Az előzékeny liftes néha átengedte neki a szél- BARÓTI GÉZA: A GÉLIÉRT Az állványerdőből kibontakozik a szálló homlokMencseli Lajos, aki fejében őrzi a szálloda regényét .