Erdély, 1945. január-június (2. évfolyam, 1-86. szám)
1945-01-01 / 1. szám
Az elmúlt év háborús politikai zárszámadása KOLOZSVÁR, január 1. Meg,ni lezártunk egy esztendőt. Vérrel- könnyel telített esztendőt, a részéről ötödik esztendej és torszak is lezárul ezzel az évvel. Egy bűnös korszaké, amelynek politikáját az önzés a szűklátókörű iveRurh rugyu ipu .. .1.1 w omimillin tonui kisemmizett ipari proletari utus, az elszegenyedett kozeposztalu ipudnlis osz/tílunotifihci Hotcitoxtoiîtigq* -/V noroniniilho tiiif)Ljcir KOldtiSy au . . „» # y # .*i r •»~ # -kentesén vomegbirkózni a feudális rendőrállammal, mely hol propagandával, hol fasiszta tenorral akadályozott meg marden demokratikus feledésre való törekvő Az esteri nagybirtokos külpolitika háborúba sodorta Magyarorsza népet a békész.áramlatokról amelyek földreformmal, népjogok kiterjesztésével fenyegették. A kisemmizett magyar nép évszázados törekvései önmaga erejére utalva nem tudta valóra vallani . érdésben a nemzetiségek számára is uj korszakot nyitott meg. A Vörös Hadsereg elűzte a fasiszta sovinizmust és fennhatósága utat, megteremtette annak a lehetőségét, hogy az itt élő nemzetségek a toluljanak. A fasimus vés égés veresége elött állunk. Ha visszapillantunk az elmúlt eredményeire, hogy ennek az ennek az esemé nyei döntő hatással voltak az egész háború kimenetelére. A múlt év januárjában kezdődött a Szovjet Unió nagy offenzívája Leningrad és Novgorod vidékén. Azóta a Vörös Hadsereg megállás nélkül kergeti a fasiszta német és csatlós haderőket. Felszabadították Leningrad vidékét, Észtországot, Lettországot, Litvániát és ma már az északi haderő Kelet Poroszország földjén harcol. [Megtisztították a karjalai Finn Tanácsköztársaság megszállt területét, mélyen benyomultak Finnország területére és ezáltal kikényszerítették Finnország kiválását a háborúból. Kiűzték Észak-Finnország területéről a megszálló németeket, felszabadították Észak-Norvégia területeit s tovább folytatják az üldözést Norvégiában. A Vörös Hadsereg középső hadereje Fehér-Oroszországot és Ukrajnát szabadította fel. Elérték a Visztulát és felszabadították Lengyelország jókora részét is. A déli haderő a Krím-félszigetet, Odesszát és a Moldovai Tanácsköztársaság területét tisztította meg a betolakodott ellenségtől. Ennek eredményeképpen Románia kidőlt a harcból és ha at üzent Németországnak és Magyarországnak. Ugyanezen hadművelet következtében Bulgária is kiállt a harcból és hadat üzent Németországnak. Az ezzel kapcsolatos Hadműveletek Tito marsall megsegítését eredményezte, akivel együttesen felszabadították Belgrádot és Jugoszlávia nagy részét. Ezek a hadműveletek tették lehetővé a Magyar Alföld harapófogóba zárását és elfoglalását, tvábbá a szovjet csapatoknak a Kárpátokon való átkelését. Nyugaton a szövetségesek június 6-án kezdték meg a minden idők legnagyobb inváziós hadműveletét. Ezzel megteremtették a második arcvonalat. Hitler „Mein Kampf“ című munkájában megírta, hogy Németország mindenkor elveszíti a háborút, valahányszor két arcvonalas háborúra kényszerül s ezért nem szabad két arcvonalas háborúba bocsátkoznia. Felismerése a jelenlegi háborúra is helytálló. A szövetséges csapatok felszabadították Franciaország, Belgium és Hollandia területeit s egyrészük már német területen, másrészük a német határon folytatják a hitlerizmus megsemmisítéséért folytatott háborút. .Az 1944-es esztendő eseményeiből kitűnik, hogy az Egyesült Nemzetek a hitleri Németország ellen viselt háború győzelmes befejezése előtt állanak. A félrevezetett tömegek előtt érthetetlen, hogy a hitleri Németország miért folytatja az esztelen tömegmészárlást, amikor nyilvánvalóan már semmi esélye sincs többé a győzelemre ? A titkos fegyverek propagandája megdőlt. Kiábrándítólag kellett hatnia, hiszen a homs technika mai állása mellett egyik fél sem hozhat olyan titks fegyvereket, amely döntőleg befolyásolhatná a háború kimenetelét. Rövidebb-hosszabb idő után mindegyik fél megtalálja velük szemben a hatásos ellenszert. A háború egyedüli döntő tényezője az anyagfölény és azzal, amint vitathatatlanul a németek is elismerik, a szövetségesek rendelkeznek. A jelenlegi helyzet analógiáját megtaláljuk az elmúlt világháborúban. A német vezérkar Ludendorffal az élén már 1916-ban a Marne-i csata elvesztése után tudta, hogy elvesztették a háborút. Azonban folytatták tovább, csodára vártak, hátha a szövetségesek között szakadás következik be és így kedvezőbb békefeltételekre tehetnek szert. A hitlerfasizmus is ebben reménykedik. Mindent elkövettek, hogy az Egyesült Nemzetek között szakadást idézzenek elő, de ez a kísérletük, mint Sztálin november 7-i beszédéből kiderül, kudarcot vallott. Sztálin kijelentette: „Ne ejtsen bennünket csodálkozásba, hogy nézeteltérések vannak hanem az, hogy milyen kevés számban vannak és hogy rendszerint minden alkalommal a három nagyhatalom egységének és működésük egybehangolásának szelemében oldódnak meg". Majd így folytatja: „Nem kell kételkednünk abban, hogyha a demokratikus hatalmak harci szövetsége elviselte több, mint három háborús esztendő megpróbáltatásait és ha ezt a szövetséget a szabadságuk és becsületük védelmére fölkelt népek vére erősítette meg, akkor ez a szövetség még inkább ellent fog állana a háború végső szakaszában előálló megpróbáltatoknak" A másik cél, Dittmar rádiótábornok szerint az, hogy kifárasszák az Egyesült Nemzetek haderejét és lakosságát. Ez a kísérletük is csődöt mond az egyre erősbödő munkásmozgalmak erején. Az igazság az, hogy a mai sokszorosan bűnös Hitler-rendszernek nincs módjában úgy békét kötni, mint az annak idején Ludendorffnak sikerült. Ludendorffnak, valamint II. Vilmossal az élén az egész törzskarnak le kellett mondania. Viszont a háborús bűnös, tömegmészárló Hitler-rendszer irányítóinak a fejükkel kell felelniük az elkövetett gaztettekért! A német haderő túlnyomó része retteg attól a sorstól, hogy a Vörös Hadsereg ugyanazzal fizet, amit ők elkövettek Ukrajnában, Fehér-Oroszországban, Sztálingrádnál. Íme, ezek azok az okok, amelyek megmagyarázzák a németek erős ellenállását. De minden erőfeszítésük hiábavaló, amint az 1944-es év a döntés éve volt, az 1945-ös a végleges győzelemé lesz! Az elmúlt esztendő döntő háborús eseményei közelebb hozták az Egyesült Nemzetek végleges győzelmének időpontját. Ez tette sürgető szükségessé, hogy a szövetségesek közelebbről megvizsgálják a háború utáni együttműködés módozatait. Ezt a célt szogálta a Dumbarton Oaks-i tanácskozás is. Ezzel kapcsolatosan Sztálin ugyancsak november 7.-i beszédéből idézzük:,,A biztonság kérdéseinek kilenctizedrészét ez a tanácskozás a legfeljebb egyetértés jegyében oldotta meg.“ Az ifjú Szovjet Unió külpolitikája tehát megőrizte rugalmasságát. Külpolitkai téren óriási jlentőségű a Szovjet Uniónak Franciaországgal kötött kölcsönös segélynyújtási egyezmnye, amely biztosítja a háború utáni demokratikus túlsúlyt Európában. Ez a szerződés hivatott garantálni a háború győzelmes befejezése után Németország radikálisan demokratikus újjászervezésének a zavartalanságát. A háború előtti nyugati demokráciák lehetőséget adtak a monopolkapitalizmus képviselőinek arra, hogy döntő módon befolyásolják országaik politikai, gazdasági és társadalmi életét. A fasizmus végleges felszámolása révén az elkövetkező időkben tanúi leszünk egy igazi demokratikus fejlődésnek, amely a dolgozó tömegeknek olyan politikai jogokat, valamt gazdasági előnyöket biztosít, hol valóban a legfontosabb tényezője lesz a tásadalmi fejlődésnek. Ennek a fejlődési lehetőségnek alapfeltétele a háborús ipar, a nehézipar, a banktőke államosítása. A felszabadított Franciarszágban, Olasországban, Hollandiában, Belgiumban, Bulgáriában, Jugoszláviában, Görögországban már ez irányban folyik a dolgozó tömegek mozgósítása s csak a háború jelenlegi mrete tompítja a küzdelmek élességét. Görögországban már túlcsaptak az elentétek a várakozási türelmen és a felszabadító harc polgárháborúvá változott. A fasizmussal való végleges leszámolás a belgiumi dolgozókat is arra késztette, hogy az igazi demokrácia megszilárításáért küzdjenek és ezért követelték a Londonból visszatért Pierrot-kormny lemondását. A válságot azzal simították el, hogy a háború végén általános választásokat írnak ki, addig pedig megtesznek minden előkészületet, hogy a dolgozó tömegek szélesebb alapokon nyerjenek teret a politikai és gazdasági hatalom gyakorlásában. Franciaországban ment végbe aránylag a legsimábban az átalakulás. A szövetséges haderők sikeres partraszállásának következtében az áruló Petőin-Lavol fasiszta kormányzati rendszerének Németországba kellett menekülnie. A felszabadított Francia- Minden vevőjének boldog újévet kíván FÜLÖP GÉZA kecskó SZÉCHENYI-TÉR 19 országban az annak idején emigrált radikális demokraták De Gaulle vezetésével vették át a hatalmat. Az amerikaiak által rájuk kényszerített reakciós Giraud-csoporttal még Algírban végeztek, így senki sem tudja őket megakadályozni abban, hogy a fasiszta maradványokkal leszámoljanak. Jellemző, hogy eddig alig 600-ra tehető csak a németekkel való együttműködés miatt kivégzettek száma. Ugyanilyen vádak alapján számtalan egyénre mértek súlyos börtönbüntetést. Az előbb említett Szovjetunióval kötött kölcsönös segélynyújtási egyezmény betetőzése demokratikus átalakulásuknak. Olaszországban, Jugoszláviában, Bulgáriában hasonló módon megy végbe a közélet átállítása és megtisztítása. A dolgozó tömegek mindenütt a legszélesebb alapokon vesznek részt a kormányzásban és megkezdték a háborús bűnösök szigorú megbüntetését. Leghátul a listán Románia áll, ahol a demokratikus átállítás nagy döccenőkkel tud csak előbbre jutni. Az 1945-ös esztendő perspektívája már nemcsak a fasizmussal való végleges leszámolásra terjed ki, hanem az igazi demokratikus eszme teljes előtérbe jutását is jelzi. A tömegek mozgásba lendültek, s többé részigazságokkal megnyugtatni nem lehet. A most folyó háború megnyerése érdekében ugyan kerülik a helyzet kiéleződését, a háború befejezése után azonban a tömegek kilépnek passzivitásukból és cselekvőleg hatnak az új, igazságosabb társadalom kialakítására. Ká-Té •S* Baidig, kifmil Kunt zúgnak az újévet köszöntő harangok. . Egy év ismét elsuhant az életedből — gondolod magadban és eltűnődsz. Mint imádság, olyan ez a harangzúgás. A szived is megtelik vele. Béke van a szivedben s a szobádban, itt, a karácsonyfa alatt. De kunt, a városban és a nagyvilágban hideg van, sötétség és zűrzavar... Az év fordulóján hadd vizsgáljuk meg magunkat s egy kcsit az életünket is. Újból háborús évet búcsúztatunk s valljuk be őszintén, a búcsú ezúttal nem nehéz, nem fájdalmas. Talán meg sem érezzük. Könnyű szívvel intsünk hát búcsút neki, sajnálkozás, fájdalom és szomorúság nélkül, hadd em jön el örökre az életünkből! És ugyanakkor kicsit magunkba szállva, nézzünk tisztán, nyíltan, őszintén az új év elé, amely Lengő harangzúgással köszöntött ma ránk. Mennyi mindent is kívánunk tőle !.. . Kívánjuk, hogy jobb legyen, mint az elmúlt, távozó év testvére volt. És hogy mi is jobbak legyünk, hogy megértsük az élet igazi értelmét, amelyet olyan egyszerű szavakkal magyarázott és hagyott örökségül ránk közel kétezer év előtt a názáreti ács fia ... Kívánjuk, hogy az új év kevesebb fájdalmat hozzon a földre. . . hogy tiszta, derűs tekintettel nézhessük ismét a holdfényt és a csillagokat... a mezőt és a virágot. . . hogy örvendezni tudjunk a madárdalnak . . . Kívánjuk, hogy ne szenvedjen senki, senki a földkerekségén, aki embernek született . . . és tavasszal, amikor kibukkan újból a fa, együtt legyen minden kis család. . . Szeretnénk túl sokat kérni és kívánni az újévtől. Mindazt, ami valamikor, apáink idejében szép volt, ami szint és melegséget adott az életnek, mosolyt, egy kis boldogságot és napfényt . . . De félünk, nehogy túl szerényelenek legyünk. Ezért lefokozzuk vágyainkat és kívánságainkat és igyekszünk kevesebbet kérni. Mindössze talán annyit, hogy mindig olyan tiszta legyen szívünkben a szeretet, mint most, itt a karácsonyfa melled, amint eltűnődve hallgatjuk az újévi harangszót.. . hogy mindig olyan jók és igazán emberek legyünk, mint ebben az órában, akkor is, ha az embernek már-már alig marad helye a földön. Igen, a most letűnt esztendő szegény,, agyonhajszolt, elfáradt embere mindössze ennyit óhajt. S ezenkívül csak egyet vár, kér, könyörög az új évtől: békét az emberek között a földön !. . . Ezzel a közös óhajjal köszöntjük az újévi harangszót és ezzel a gondolatlal kívánjunk egymásnak minden nép számára békét hozó, boldog újévet . . . GREDINÁR AURÉL * *