Erdélyi Futár, 1940 (14. évfolyam, 1-3. szám)
1940-02-01 / 1. szám
XIV. Évfolyam 1940 Február hó „Imádkozzunk a finnekért“ A szegénynek drága kincs a Hit, Tűrni és remélni megtanít! Eötvös József Nagy István munkásíró aláírásával a fenti címmel vezércikk jelent meg az egyik hetilapban. A cikkben erősen kifogásolja Nagy István néptárs, amiért a székely megyék egyes városaiban arra hívták fel röpcédulákon ismeretlen egyének a székelyeket, hogy „imádkozzanak a finnekért“. Az írás egész menetéből az derül ki, hogy Nagy István a finnekért való imádkozást kárhoztatja és az ő tetszésével inkább találkozott volna egy olyan akció, amely az északi bolsevikiekért való imádkozásra is felhívta volna a székelyeket. Mindenesetre különös ellenvetés és furcsa tiltakozás a finnek harcának sikeréért való imádkozás ellen felszólalás, miután mi úgy tudjuk, hogy a bolseviki hitűeknek nincsen szükségük a székelyek imáira, lévén Oroszországban olyan rezsim, amely megszüntette a vallást és becsukatta a templomokat. Így csak természetes, hogy ahol vallástalanság uralkodik, ott nemcsak nincsen szükség az istenfélő, jámbor székelyek imádkozásaira, de egyenesen tiltakoznának is — az ilyen sértés ellen. Hogy azonban minden vallásos ember, lett légyen az bármilyen hitű és imádja Istenét bármelyik templomban, lássa, mi nem tetszik a finnekért való imádkozásban Nagy István néptársnak, szó szerint leközöljük tiltakozó írását, íme a cikk! „Imádkozzunk a Finnekért“ A székely megyék egyes városaiban az elmúlt napokban — ahogy mondani szokás — ismeretlen egyének magyar nyelvű röpcédulákat ragasztottak a kerítésekre. E titokzatos eredetű papírok a lakosságot jámborul arra szólítják fel, hogy „imádkozzunk a finnekért“. Hogy miért éppen értük? Hát édes jóistenem, többek között azért is, mert „nagyon kulturált és békeszerető nép“, főként pedig azért, „mert a magyarsággal rokon nemzet“, továbbá, mert „megtámadta az a bizonyos“, a rádiókban unos-unta-