Erdélyi Helikon, 1936 (9. évfolyam, 1-10. szám)
1936-05-01 / 5. szám
zetett fiatalember ráébred arra, hogy magyar, szívén áll nemzete sorsa, s egyszerre páli átváltozással a legnagyobb bravúr véghezvitelébe kezd: fölemelni nemzetét oda, ahol a nagy nyugati nemzetek állnak. De egyébként is a »század betegsége«, a byronizmus, a legnagyobb mértékben eluralkodott rajta, minden életmozdulatában ott van: nőügyeiben; nehéz lelke elől való menekülésében, amikor a világot járja; munkája kápráztató lázában; az életével való állandó játékban; gondolatai és írásai alapszínében, vagy amikor a szatíra ostorával úgy sújtja nemzetét, hogy a saját lelke szisszen... De a byroni légkör természetesen árad el annak életében, aki a nagy angol költőt egész életén át rajongva szerette... Valóban mintha az irodalom álmodta volna meg, a művész csodateremtő ereje, olyan a Széchenyi élete. Ifjúsága buja virágai. A perzselő tüzek, amelyekre rádobja életét. Lelke mozdulásai. A nagy fordulatok, amelyekben újjászületve mintha egészen eldobná addigi életét. Fennt a színen egy egészséges óriás lázas tettereje küzd, lent a lélekben gyilkos kételyek és őrlő gondok. Őrülete, amelyben elfáradt önuralma hajítja száguldó gondsárkányai közé a gyeplőt. Hősi kirohanása az őrültség jellegei alól, s végül az öngyilkosság fekete pontja élete nagy mondata végén ... A Surányi könyve csak annyiban kevesebb ennél, amennyiben bele zárja ezt az életet a regény mai züllő rekvizitumai közé. Azzal, hogy e nagy élet nyílt meglepetésein túllépve még mélyebb, még eldugottabb fiókokat keres, sugdosó titkaival a nagy életpálya eposzi tájait fátyolozza el. Nem jelenti ez azt, mintha jótékonyan takargatnia kellett volna akármilyen döbbenetes tényeket is, ha ilyenek mérgét is széterezni látta a nagy élet regényes képén, de nem kellett volna külön fekete vonallal kirajzolnia rajta. Néha mintha lelki táj-bonctant kapnánk, s nem a lélek egész alkatának képét. Surányi könyve így is a legjobb azok között a magyar könyvek között, amelyek az új műfajnak hódolva, regényben vagy regényes életrajzban hozzák közelünkbe nagy történeti alakjaink életét, önmagában az a külsőséges tény is elismerésreméltó, hogy a leggazdagabb lelkű magyar, Széchenyi alakját hozza regényével közelünkbe. De e külsőséges elismerésen túl fölényes íróművész ő. Remek miliő-rajzokat és korrajzokat kapunk, a kor nagy színpadának sok alakja elevenül meg könyvében néha alig pár jellemző vonással felrajzolva. A szélesen szövődő és sokfelé kiágazó nagy mese alig hagy feszültségéből a három terjedelmes köteten át. Erős művészi kézzel összefogott mű Surányi regénye. Csöppet se érzik rajta az a programmszerű mondvacsináltság, amellyel sok regényes életrajz készül ma. A legjelentősebb azok között az életrajzi regények között, amelyek nálunk az utóbbi évek alatt készültek, de jelentősebb és művészibb munka sok olyan más nyelven készült hasonló fajú műnél, amelyet magyarra fordítottak. KOVÁCS LÁSZLÓ 35.