Erdélyi Helikon, 1936 (9. évfolyam, 1-10. szám)
1936-08-01 / 7. szám
könyvek és írók szándékokat is megbuktathatja, a gyakorlati követelmények sokszor összeütköznek az elképzelésekkel. Az ítéletet könnyen megalkothatja magának az olvasó, az író csak kíséri a harc menetét, mögéje tekint, mindkét oldalt figyeli, önmagával vitatkozik és így az egész falu tarka, mozaik képét adja. De néha, maga az élet valósága távlatokat nyit meg, ilyenkor az egész emberiség berendezkedésére lehet kitekinteni. Ilyen a Kopta-kert története, amely a családi birtoklási rendszer előnyeire tanít. A megállapítások itten természetesen kihívják az ellenérveket, mert ha az egyéni túlkapásokat meg is akadályozza az egyforma kötött birtok, viszont kérdés, hogy nagyobb területen nem gátolja-e úgy a közösségi érdeknek, mint az egyéni tehetségnek és tudásnak teljes érvényesülését. Maga Balázs Ferenc azonban nem is akar erőszakkal küzdeni elméletéért. Az időnek kell kialakítania azt a világot, amelyben az egyén összetalálkozik a közösség érdekével. A tervgazdaság és a demokrácia, a kormányzási rendszer is mindegyre izgató elméleti kérdések, a velük való viaskodás azonban csak minden csalhatatlannak hitt rendszer elvetéséhez vezetnek. Félistenekké formált vezetőkre, változhatatlan dogmákká vált elvekre lesküdő világunkban friss erővel, bátran szól hozzánk a Balázs Ferenc hangja: nem a rendszer tesz mindent, alulról kell kezdenünk az élet megváltoztatását. Az elméleteknél fontosabb az élet, néha egy kis keserű megadással, néha elkeseredetten, de mindig új boldogságra készen Balázs Ferencnek is engedelmeskednie kellett a pihenést parancsoló életnek. A betegséggel rákényszerített pihenést boldog jövővárássá formálja, ami alatt befelé és új tervek felé fordulhat. A visszatekintésnek és a számadásnak az eredménye a Rög alatt, egy kis faluból indul ki és szerte Erdélybe sugározza a visszatekintés és önvizsgálat kötelességét. Évtizedek múlva pedig regényeknél, verseknél, cikkeknél elevenebb bizonyítéka lesz az 1920-as évek vége felé építeni kezdő erdélyi magyar életnek. VITA ZSIGMOND PUSZTÁK NÉPE — Illyés Gyula könyve. Nyugat-kiadás, 1936. — Háromszor kezdtem erről a könyvről írni és mindháromszor abbahagytam. Van benne valami, ami mereven ellenáll minden felbontási kísérletnek és a bírálói tárgyilagosságot alapjában támadja meg. A könyv lényege, az úgynevezett „alapeszme“ egyben és egészben akarja magát velünk elfogadtatni s ez az ösztönösen magával ragadó erő védekezésre készteti a bírálót. Be kell vallanom, hogy évek óta nem olvastam könyvet, ami ennyire megrázott volna. Bizonyára azért, mert saját népemről szól s talán azért is, mert a kifejezés tökéletessége mögött az egész ember is felérzik. Ha valaki még most is kételkedik a forma és tartalom szétválaszthatatlanságában, ez a könyv meggyőzheti róla. Már évek óta kapunk jelentéseket a magyar nép helyzetéről (és most ellenőrzésképen egyet-kettőt ismét átforgattam), de egyikben sem találom azt a lenyűgöző erőt, egyszerűséget és világosságot, ami a „Puszták népét“ nagy könyvvé és magas irodalommá teszi. Magas irodalom és emberi mélység, felszabadult írásművészet és társadalmi elnyomás ... talán ezek azok a sarkok, amelyek közt a nagyság szikrája felvillan. A gyémánt a homokban hever és Illyés Gyula lehajolt egészen a pusz iit