Erdélyi Helikon, 1938 (11. évfolyam, 1-10. szám)
1938-08-01 / 7. szám
PANTHEON — CIKLUSRÉSZLET. — S most halld anyám e földi híreket, amikről már nem értesültél, Európa alkonyának tépett köntösét magamra öltő krónikás, hadd mondjam el ezer és ötszáz nap történetét. Puszták regélő csöndjén át, arany nyomát hagyva az utókorra szökött valahová a tiszaparti óriás. Mi úgy sirattuk: Móra. Árvább lett egy kihunyt, drága fénnyel a gondolatvetítő magyar televény, becsületrenddel, szájában sebbel aludt el Kosztolányi. Fázott a lelkünk, mikor elment szegény. A pogány isten ott a magas ég ivén egyszer mégis csak megkönyörült koldusarcú Juhász Gyuláján. Lám, túllenni ínségen, Annán, sikerült! Régi tájakon, hol őszi hold alatt emlék virít s lélek lazul, robogott el a vörös postakocsi s benne hült szívvel Krúdy Gyula úr. Balatonszárszónál a vonatfütty élesen hasított. Ó, mi volt a hiba? Urak földjét vérezte be mosónő anyának József Attila fia. Merengünk már Nagy Endrén is és küszködöm bevalljam-e: hazug igék lobbantak semmivé körmondat fókuszán. S mi elhittük: csak kabaré!...