Erdélyi Helikon, 1942 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1942-04-01 / 4. szám
A BÉKAKIRÁLYNÉ — EREDETI SZÉKELY NÉPMESE. — Volt, hol nem volt, volt egyszer ezen a világon egy ember. Volt annak az embernek három lánya. De ez a három leány olyan szép volt, mint három szál majoránna, hogy annak nem volt párja hét puszta faluban. Szépségük, ügyes okosságuk országokra szólott. Ha igen, jöttek is a látásukra grófok, hercegek, mindenféle derék legények. Egyszer jön a többek között három szépszál dali legény, kik testvérek is voltak. Hát megszomjazik a három közül az egyik s vizet kér. Hamar szalad a három közül a legnagyobbik leány a csorgóra friss vizért. Mikor a csörgőhöz ér, ott ül a csörgő előtt egy béka s azt mondja a lánynak: — Innen ugyan nem viszel egy lecsepp vizet se, míg nekem nem ígérsz szállást az éjjelre. — Adjon neked szállást vakapád, rusnya békája, — mondja a leány, s avval akkor abból a helyből haza szalad a víz nélkül. Elbeszéli otthon, hogy ő hogy járt egy csúnya békával. — Ejha! gyáva lélek — mondja a közbelső leány — várj, majd hozok én tudom Istenem! S avval nagy kutyafuttába vízért szalada az edénnyel. Mi történt mi nem a csorgónál vele, nem lehet tudni, de elég az, haljok-e, hogy ő is víz nélkül jőve haza nagy elsáppadva. Azt mondja akkor a legkisebbik: — Hozok én vizet, ha ti féltek egy ártatlan békától. Hát jó, neki is elmondja az a béka a mondókáját. Azt mondja akkor a leány neki: — Na! te béka, ha csakugyan valóst olyan nagy kedved van szobában hálni, én nem bánom, ha el tudsz jönni hozzám. — Avval tencsorgatá a vizesedényit s el haza vele. Na jó, lefekvésre kerül a dolog, s hát egyszer csak hipp, kopp, kopogtatnak a legkisebbik leány ajtaján. Nyitja az ajtót, s hát ott a béka. Hát ha ott, ő biza gondolja, hogy hiszen ez is csak Isten teremtése, hát beengedi, s azt mondja neki: — Na! ha tudtad hol lakom s el is tudtál jönni eddig, most húzódj bé a két párna közé, s egyet se mozogj ott. — A béka bé is húzódott s nem is moccant ott, addig ameddig. Csakhogy akkor egyszerre kiugrik a két párna közül. Nagy hirtelen ledobá magáról a békaruháját, s hát lett belőle olyan egy derék, gyémántgúnyás úrfi, hogy azt az egész szoba nappali fénybe derült a sok gyémánt gombjaitól. Hej, szerelmes Jézusom, legyél Krisztusom, hallák-e, de szertelen csudálkozásba merült az a leány, hogy szeresül még a szeme