Erdélyi Helikon, 1943 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1943-08-01 / 8. szám
ÉDESANYÁM Édesanyámnak, aki Délerdélyben van Édesanyám! Édesanyám, a nagyvilág lett a tanyám! Idegenség a takaróm. Nincsen senki jóakaróm, vagy, ha van is, úgy parázslik: melege nincs, csak világlik, hazug tűzzel, hideg lánggal. Magát mutogató vággyal. Hideg tanya, fedéltelen. Szél járja ezt teméntelen s én úgy állok a sok szélben, mint falevél őszi éjben. Szállok tőled elszakadva. Dércsípetten, félig fagyva, s mentői magasabbra szállók, mind egyedül ebben állok. — »Anyám! Anyám! Édesanyám!« . . . Neved hányszor sírja a szám s amint orcádat képzelem, hozzád viszen az érzelem ... Látom amint reám hajolsz, amint altatódalt dalolsz, szívembe foly drága hangod, zsongó, nyugtató harangod ... ... »Aludj fiam! aludj szépen. Csillag ragyog fent az égen, álmodj a szép csillagokról, gyüjtsél sugarat azokról!« Reng a bölcső, a nagy bölcső. Álmodik fiad: a költő. Álma, dalod folytatása: csillagfények ragyogása. 459