Hazai Híradó, 1827. december - 1828. június (1-52. szám)
1828-03-22 / 25. szám
lágosítás megesett; a’nyomozódás, melynek a’ Telepek’ Titoknokját (Huskisson Urat) gyalázattal kelle fedezni, elkezdődött. ’Nem akarta, nem tudta magát menteni” — így hertzehurtzálták ötét a’ Zoilusok— ’nem mert ő a’ következéssel szembeszállani ’, jónak tartotta ’’gyalázatos és asszonyos hallgatáshoz, kénteleníttetve folyamodni.” Semmi szemrehányó szót, a’ kissebbítésnek vagy gyalázásnak semmi kifejezését nem tartották elegendőnek a’ Huskisson Ur’ magaviselete megbélyegezésére. És, jól meg kell jegyezni, Huskisson urat, nem hallgatták volt még ki. Mi! egy ollyan emberre halgatni, míg még meg nem ítéltetett ! — neki, megengedni, maga' mentségére szóltani! — neki, módot mutatni a’ vád’ megtzáfolására, és tanúkat hívni az ő’ javára! Régi, elpodvásodott (rothadt), régen kitsépeltetett ánglus princípiumok! egésszen méltatlan a’mai jobbítók’ (reformátorok’), liberális maximáihoz (gyökérérzelmeihez), vagy a’mai megvilágosodás’ lépéseihez. Mi, csak egy napi időt kértünk. Kértük vádlóit, győzettessenek meg elébb, ha váljon igazán akar-e hallgatni, minekelőtte hallgatását thémának és a’ szemre - hányás’ tárgyának tennék. Sürgettük, hogy illő volna a’ dologról nemes szívvel értekezni, mindenik részt meghallgatni. Nem, nem. A’ dolog igen is világos—a’ gonosz tett (crimen) országszerte tudva van — a’ vétkes maga ítélte meg magát, és nem maradt egyéb hátra, az örök gyalázat és szégyen’ sententiáját rája kimondani!! — S mi lett a’ dolog vége ? — ( Szép a’ nemes magamérséklés; de az itt következő tsigavérüség, tsak Anglusokhoz illik; kik közzűl, a’ Canning-formákat ki kell venni ). Normanby Lord (a Huskisson urat feleletre idéző) megtette experimentumát. Huskisson Urat meghallgatták, és vádlóit örök hallgatásba temette — megmutatta, bizonyította, hogy ő, midőn Garantiáról szóllott, semmit egyebet nem értett azon, azon kezességnél, melyet azon férfijak’ charactere ígér, kik a’ Hivatalban állanak. Azonban, ez a’ győzedelmes védelem és felszabadítás, nem tsak a’ Huskisson úr’ állításán fekszik. Mellette van neki, az ő legmeghatározottabb liverpooli ellenkezőjének tanúbizonysága, egy Papé, a ki mellette állott, és az ő’ beszédét, ugyanbizony figyelemmel hallgatta, mert szándéka a’volt, hogy azt commentálja (magyarázva rostálgassa). Tisztelendő Shepherd úr, az itt következő tanúbizonyságot adja Huskisson úrhoz igazított egy írásában: ’’Midőn az úr Garantiáról szóllott, azt mondotta, hogy az úr’ garantiája a’ Kabinet’ szerkeztetésében (compositiojában) fekszik, és Dudley Lord’, Charles Grant úr’ felvevéseiben a’ Ministeriumba, és még egy személlyében, ki nem jut eszembe. Seméllyes garantiáról, mellyet Wellington Higtől megkívánt volna, és ez azt megígérte volna, az úr egy szót sem szóllott.” Minthogy ez a dolog így végződött el, és Huskisson Úr egésszen ártatlannak ítéltetett, nem akarunk több szót vesztegetni, és még a’ Ministerium-változás’ okait is feszegetni. Hagyyuk az elmúlt időknek azokat, hadd temetődjenek el, a’ mennyiben mirajtunk áll, az elmúlandóságok közibe. Nem lehet azokat egyéb szándékkal újjra felbizgatni, hanem ha az indúlatoskodásnak táplalatot szerezni, ’s a’ visszavonás’ magvát széjjel szórni, kívánja valaki a’ Ministeriumban. Nézzünk bizodalommal előre, úgy látzik, állandó rossz ez a’ Kabinet (?). Febr. 22-dikén, Dudley Lord, minekutánna Wellington Higgel jó ideig beszélgetett volna, össze-ült a’ muszka