Erdélyi Híradó, 1834. július- december (második félév, 1-53. szám)
1834-09-20 / 24. szám
190 tétele, és a’ törvényes úttól való eltávozás, magok után húzhatnak, mind azokkal együtt, kiknek ezen haza törvényes és sérthetetlen állása sziveken fekszik egyenes lélekkel fájlaljam , ’s ezen tárgy iránti tudósitásomat ő Felsége szentséges személyéhez felküldjem.“ A’ September 15-án tartatott országos illésben ideigleni elnök gróf Nemes Adám ur ő exja jelentette, hogy vagy két hetekig országos ülések nem fognak tartatni. A’ kezdi vásárhelyi szerencsétlen égettek felsegéllésére a’ már közlött segedelmeken kivid , az erdélyi főméltóságu kir. Kormányszék tagjai ’s a’ többihoz tartozó tisztviselők ezüstben 380 forintokat ’s két cs. aranyakat méltóztattak adni. — Brassóban a’ számtalan jótéteményeiről közönségesen esmeretes Czervenvodaly D. István úr mihelyt meghalla azon szerencsétlenségnek hírét, hogy a’megemésztő lángok kézdivásárhelyen sokakat utolsó szükségre, és csak nem koldus botra szorítottak : legalább az első pillantati nyomorúságok enyhítésére, mingjárt 100 famíliáknak — mindeniknek külön külön egy egy véka gabonát, és egy fél ezüst húszast adni, és igy mind öszre 25 köböl búzát és 16 rf. és 40 xr. conventios pénzt. Károly Fejérvár September 16-án 1854. A’ tegnap előtti, f. hold 14dike estvéli 9 óra táj volt azon k. városunkra nézve rémitő szerencsétlen időpont, a’ mikoron az úgy nevezett Kenderesiné féle ház istálójában egykorhei kocsis a’ gyertyát falra ragasztván, korcsomóba ment, és ebből az istáló belső része r meggyúladván, egy óra eltelte alatt nemcsak az egész nagy piatzi fertály négy szegű része, sőt a’ szász templom sora is egy tűz okádó hegy borzasztó képihez hasonlithatólag lángba borúlva; reggelig a’ tűz 27 házakat (azok közt a’ tanácsházat is) minden némi épületekkel, eléghető minden eszközökkel, sőt nagy részin megmenthetetlen házi portékákkal, és téli gyűjteményekkel együtt hamuvá változtatót; innen a’ szél, mely által a’ rettentő tűz egész éjjelen által élesztetett, egy égő zsendely csomót felragadván , a’ sánczon lévő püspöki csűrkertbe , éppen az egyik széna kazalra vitt, ’s ettől az egész mintegy 83 ölnyi legjobb nemű széna tűzbe borult, és az egész mai napig alig oltathatott el; sőt hogyha a’ püspöki csűrös kertbe meghívott várőrző pattantyúsok, igen derék jó karba lévő vízi puskájokkal, és a’ mostan itt tartózkodó oláh szélybeli katonaság egy részecskéje segedelmével (kiket a’püspök úr ő exolentiája szépen meg is jutalmazott) az uradalmi tisztség fáradhatatlan munkássággal az égő kazaloktól majd csak 4 ölnyi távolságra nem oltalmazhatta volna, az egész alsó varasnak (mely felé a’ szél erőssen futt) a’ tűz megmenthetetlen prédájának kell vala lenni; úgy is azon kárt, melyet ezen rettenetes égés okozott, hozzá vetőleg könnyű szerrel 100,000 forintokra lehet becsülni. Ezen iszonyú szerencsétlen történet által utolsó ínségre jutott sok családoknak (famíliáknak ) csak a’ minden igaz hazafi és emberbarát keblében lángoló érzésből eredő könyörületesség (melyre ezennel mindenek fel is szóllittatnak) lehet remények, és vigasztalások. Óvakodó például kéntelen előterjesztő az igazságtól és fájdalom érzéstől kénszerűttetve megírni, hogy ezen rettenetes tűz előmenetelét nagyon segítette rendben nem léte a’ tűz óltó eszközöknek, és a’ tűz óltó rend kijánossága annyira, hogy ámbár a’ tanácsháza a’ tűz eredetétől csak harmadik és így jóval későbbre gyuladott meg, mégis, csak a’ vízi puskáknak (melyek különben is használhatatlan állapotban tartattak) kihúzások is akkor, és akkor is csak nehány önkéntesek által történt, a’ mikoron már az egész tanácsház lángban volt; úgy hogy az egyik oda is égett; e’felett (fájdalom.) az égést követő napon, és éjjel is csak a’ kétségbe esett szerencsétlen kárt szenvedett tulajdonosoknak kellett a’ tűz megfojtásával küszködni. Szeged városa mélt. gróf Széchenyi István urat polgári czímmel tisztelvén meg,e’