Erdélyi Híradó, 1841. január-június (első félév, 1-52. szám)
1841-06-25 / 51. szám
ERDÉLYI Kolozsvárit, 1841 Pénteken „ junius’ 23-én. Foglalat: Erdély és Magyarország,kinevezés; vegyes házassági álszín; kolozsvári napid; közép szolnoki tisz.tujitó gyűlés; Bihar mgyei közgyűlés; Csanád, Bereg és Nyitra megyék’ közgyűlései; a’ Regélő nem szűnik meg; népnevelés; vegyes házasságokról, ’s zsidók’ lakhatásáról tudósítás Szathmár-Németiből.) Törökország: (Mehemed Ali’ részire a’ módosított nagyuri termán elkíirdetett.) Németország: Francziaország : (az ujonczozást tárgyazó törvényczikk k. rendeletnél fógva visszavétetik.) China: (hadmunkálatokról hivatalos tudósítás.) Északamerika. Újabb tudósítások: (a gabonatörvény nem terjesztetik elő; az lángol parlament elfog oszlattatni ; portugalii ministerium elbúcsúzott.) Erdély és Magyarország. O cs. és ap. kir. felsége vajai Vay Ábrahám grófot, Marmaros vármegye’ főispánját, Sz. István apostoli király’ jeles rendjének közép keresztjével méltóztatott legkegyelmesebben felékesíteni. „Vegyes házassági álszín. Balázs Ferencz kolozsvári ácslegény, r. cath. özvegy ember , és Balog Sára ev. reformata hajadon leány nem azért nem eskettettek meg a’ r. cath. lelkész által, ,,mivel a’ leány a’ r. cath. hitre térni nem akart“ (lásd az utolsó hírlapi kolozsvári e’ tárgyróli tudósításokat), hanem azért nem, mivel a’ r. cath. fél semmi a’ házasság’ szentségéhez méltó felvételére tartozó feltételeket nem teljesített, sem pedig a’ felsőbbség által is parancsolt teljes számú hirdetések meg nem történtek volt, az esketés azért más napra halasztatva lévén, miben a’ cath. fél is megegyezett, azonban az itteni ev.ref elserest. Csiszár Sámuel úr a’ fennemlítetteket minden szükséges, u. m. háromszori kihirdetésreli, ’s más bizonyítványok nélkül, az ez iránt fennálló törvények’ és rendeletek’ ellenére, még azon a’ napon i. é. 21-kén megeskette. Kedves István m. k. kolozsvári plébánus. Kolozsvári napló. Folyó hó 21 kén ismét élvezetes hangversenyben feszüsülénk. Ada Jáborszky, másodika azon hegedű virtuózoknak, kiket fővárosunkban a’ jelen nemzedék hallott. Maga a’ zeneadó számos darabokban hallatá magát,s mindenikben új oldalát fejté ki ügyességének. Játéka sokszínüleg kiművelt, de különösen biztos, nyugodt és a’ mesterség minden titkaiba avatott nyirettyű hordozás az, a’ mit bámulánk. Nagyon sajnáljuk, hogy a’ nyári ismert körülmények miatt olly kevesen vehettek részt a’ műélvezetben. — Egy Hollinek Antal nevű ideházasodott schusterlegény a’czéh által kontárkodásáért megbüntettetvén ,’s arra intetvén, hogy a’ kontárkodástól megszűnve igyekezzék magát rendes úton remekévre bocsátatni, mitől most is csak illetlen ’s engedetlen magaviseletéért utasítatott el, abbeli bosszújában f. hó’ 22-én legnagyobb ellenségének vélt schustermester Guráb János’ műhelyébe ment; egy az nap vásárlóit ’s Öt fiostagolyóval és puskaporral majd tele töltött pisztolyt füle’ tövénél kétszer elcsajittantott, de szerencsére nem sült el. A’ műhelyben dolgozó legények azonnal megkötözök ’s a’rendőrség’ kezébe adák. Mint valla a’ pisztolyt ön meggyilkolása végett vásárolta, ’s a’berekben kétszer csappantotta magára, de egyszer sem sülvén el, azt hitte, az isteni gondviselés védelmezi; így ment azután Gurábra. (Közép szolnoki junius’ 15-iki tisztújító gyűlés részleteiben.) Marcalis és tisztújító szék lévén főispány id. Wesselényi Farkas úr által hirdetve, a’megyei nemesség nagy számmal (mint mondják 5000-en ) bésereglett. De e’ számot sem itatásnak sem napibér’ osztogatásának ne tulajdonítsa Ön. Némelylyeket a’ marcalis büntetésteli félelem hozott be, legtöbbet pedig a’ nyólcz év óta nem tartott lisztépítés’ érdeke.—A’ gyűlést főispány ’ méltósága egy igen velős beszéddel unítá meg, miben a’ szabad választás’ fontosságát fejtegeté, különösen kiemelve: miként egyedül ez nyújt a’ hozott törvények’ végrehajtása, ’s szent megtartása felől biztosítást. Beszédét sokszoros ilyen kiállás követte. — Nyomban ezután Szúnyog Rudolf tb. előterjeszté onnan eredő aggodalmát, hogy jóllehet a’ törvény világosan rendeli három hónap’ eltelte után a’ marcalis széket megtartatni, ’s a’főispány úr is ennek megtartását az utósó gyűlésen fogadá, még is a’ káron? hónapon túl öt hét telt el gyűléstartás nélkül; ugyana azért a’ törvény’ bővebb biztosítása végett kivárni: 1-ször, határozná meg a’ főispány úr e’ gyűlésen a’ jövőnek nalaját, 2-ét, miután a’ derék és fiu székek bírái a törvény szerint egyik közgyűléstől a’ másikig választatnak , a’ közgyűlés pedig szinte világos törvény szerint minden harmadik hóban okvetlenül megtartandó, ennél fogva a’ derék és fiuszékek’ bírái csak három hóra választatván, ez idő’elmúltával szűnjenek meg bíráskodni. Erre nézve if. b. Wesselényi Farkas azt jegyzé meg, hogy egyes embernek lehetnek ollyan körülményei , mellyek miatt lehessen az ígéretet megtartani, mint ez a’ jelen esetben a’ főispánynyal történt. Illy esetben hibául kívánja kitétetni azt, hogy az alispány nem tartott közgyűlést, mire illy esetben a’ törvény felhatalmazza. De ezen észrevétel az alispány’ azon nyilatkozatával megszűnt, hogy ezen közgyűlés egyszersmind lisztéssítés végett is lévén egybehíva, az illyet mint hatáskörén túl levőt nem tarthata. A’ főispány pedig újólag nyilatkoztatá, hogy ezen túl minden évnegyedben múlhatatlanul gyűlést hírdetend, minek még bővebb biztosítására tett azon indítványt, hogy a’ derék, és fiu székek’ bírái három hónap múlva köszönjenek le, ő is törvényesnek nyilvánítván, ezen ajánlat határozatta lön. Ezután az elnök figyelmezteté a’ Rendeket, hogy az 1791: 12. szerint a’kormányszéki rendeletek tárgyalása volna első, miről tanácskozniok kell. De erre azon megjegyzés létetett, hogy az 1791: 12. czikk, a’ sorozatot a’ként szabja meg ugyan , mint a’ főispány ur által előadatott, de ugyan azon czikk azt is mondja, hogy a’ tárgyaltatás’ módjára nézve tartassék meg az országgyűlésen felveendő tárgyak iránt a’ 11-dik czikk által határozott szabály, melly azt rendeli , hogy ha valaraelly az egész közönséget különösen illető tárgyak fordulnak elő, azokat vagy az elnök előadni, vagy előterjesztetéseket megengedni tartozik, ’s ennél fogva inditványoztatott, hogy a’ tisztépítés’ elvei határoztassanak meg, és ajánltatottször hogy a’ törvény értelmében erősítés alá csak azon hivatalokra választottak terjesztessenek , mellyeknek megerősítése a’ leopoldi hitlevél által kiköttetett, következve sem a’ jegyzők sem a’ pénztárnokok ne küldessenek fel. —■ 2-et hogy ugyan a' törvény szerint csupán a’ szavazattöbbséget nyert három tag terjesztessék fel. — Mire a’főispány azon észrevételt lévén, hogy a’főkormányi rendeletek közti kettő éppen a’ restauraltot illeti, a’ Rendek megegyeztek abban, hogy e’két rendelmény , mint az inditványnyal kapjcsolatban lévő olvastassák fel. Ezeknek tartalma az, hogy a’ Rendek nem csak alispányi , hanem a’ jegyzői ’s pénztárnoki hivatalokat is terjeszssék fel megerősítés végett, még pedig minden vallásból három tagot a’ gyakorlat szerint, mitől csak 1855-an tértek el a’ Rendek , hogy továbbá az 1855-iki tisztesíitésre nézve leküldött főbb rendeletek , mellyeknek tárgyaltatását a’ Rendek a’ jelen közgyűlésre halasztották nem azért adattak ki, hogy azok felől a’ Rendek tanácskozzanak, hanem azért, hogy azoknak engedelmeskedjenek. Az elnök a’ főkormány’ rendeznényeit pártolá, felhozván, hogy azoknak teljesítését a’ gyakorlat kívánja, miszerint a’ Rendek 1833-ig a’ pénztárnokokat is felterjesztették. De Szúnyog Rudolf, Ujfalusy Miklós, Décsey Ferencz, b. Kemény Albert, ifj. b. Wesselényi Farkas, Kovács Lajos, Kis László, Décsei László táblabirók kifejték, miképpen ha a’ rendelmények szerint minden vallásból három terjesztetik fel, a választás megszűnik az lenni, miután a’ candidatioba is minden vallásból három létetik, továbbá hogy a’ prolog. 10-dik 11-dik ’s 12-dik czíme szerint a’ szokás vagy fejdelem’ privilégiumaiból (következve nem kormányi rendeletekből), vagy bírói ítéletekből, vagy végre a’nép’ cselekedeteiből eredhet, hogy itt sem a’fejdelem’ privilégiumaiból, sem bírói ítéletből eredő szokásról szó sem lehet, a’ nép’ cselekedeteiből pedig szokást ismét nem lehet következtetni, részint mert az 1834-iki, ’s 1837-iki hongyüléseken a’ rendelményeket sérelemnek nyilvánítá , részint mivel az 1791: 7. szerint a’ „leges abrogandi facultas“ csak országgyülésileg gyakoroltat