Erdélyi Híradó, 1841. január-június (első félév, 1-52. szám)

1841-06-25 / 51. szám

ERDÉLYI Kolozsvárit, 1841 Pénteken „ junius’ 2­3-én. Foglalat: Erdély és Magyarország,­­kinevezés; vegyes házassági álszín; kolozsvári napid; közép szolnoki tisz.tujitó gyűlés; Bihar m­gyei közgyűlés; Csanád, Bereg és Nyitra megyék’ közgyűlései; a’ Regélő nem szűnik meg; népnevelés; vegyes házasságokról, ’s zsidók’ lakhatásáról tu­dósítás Szathmár-Németiből.) T­örökország: (Mehem­ed Ali’ részire a’ módosított nagyuri termán elkíirdetett.) Németország: Francziaor­­szág : (az ujonczozást tárgyazó törvényczikk k. rendeletnél fógva visszavétetik.) China: (hadmunkálatokról hivatalos tudósítás.) Északame­­rika. Újabb tudósítások: (a gabonatörvény nem terjesztetik elő; az lángol parlament elfog oszlattatni ; portugalii ministerium elbúcsúzott.) Erdély és Magyarország. O cs. és ap. kir. felsége vajai Vay Ábrahám grófot, Marma­ros vármegye’ főispánját, Sz. István apostoli király’ jeles rendjé­nek közép­ keresztjével méltóztatott legkegyelmesebben felékesíteni. „Vegyes házassági álszín. Balázs Ferencz kolozs­vári ácslegény, r. cath­. özvegy ember , és Balog Sára ev. refor­mata hajadon leány nem azért nem eskettettek meg a’ r. cath­. lel­kész által, ,,m­i­v­e­l a’ leány a’ r. cath­. hitre térni nem a­­kart“ (lásd az utolsó hírlapi kolozsvári e’ tárgyróli tudósításo­kat), hanem azért nem, mivel a’ r. cath­. fél semmi a’ házasság’ szentségéhez méltó felvételére tartozó feltételeket nem teljesített, sem pedig a’ felsőbbség által is parancsolt teljes számú hirdetések meg nem történtek volt, az esketés azért más napra halasztatva lévén, miben a’ cath­. fél is megegyezett, azonban az itteni ev.­ref els­erest­­. Csiszár Sámuel úr a’ fennemlítetteket minden szük­séges, u. m. háromszori kihirdetésreli, ’s más bizonyítványok nél­kül, az ez iránt fennálló törvények’ és rendeletek­’ ellenére, még azon a’ napon i. é. 21-kén megeskette. Kedves István m. k. kolozsvári plébánus. Kolozsvári napló. Folyó hó 21 kén ismét élvezetes hang­versenyben feszüsü­lénk. Ada Jáborszky, másodika azon hege­dű virtuózoknak, kiket fővárosunkban a’ jelen nemzedék hallott. Maga a’ zeneadó számos darabokban hallatá magát,­­s mindenik­­ben új oldalát fejté ki ügyességének. Játéka sok­színüleg kiművelt, de különösen biztos, nyugodt és a’ mesterség minden titkaiba ava­tott nyirettyű hordozás az, a’ mit bámulánk. Nagyon sajnáljuk, hogy a’ nyári ismert körülmények miatt olly kevesen vehettek részt a’ műélvezetben. — Egy Hollinek Antal nevű ideházasodott schusterlegény a’czéh által kontárkodásáért megbüntettetvén ,’s ar­ra intetvén, hogy a’ kontárkodástól megszűnve igyekezzék magát rendes úton remekévre bocsátatni, mitől most is csak illetlen ’s engedetlen magaviseletéért utasítatott el, abbeli bosszújában f. hó’ 22-én legnagyobb ellenségének vélt schustermester Guráb­ János’ műhelyébe ment; egy az nap vásárlóit ’s Öt fiostagolyóval és pus­kaporral majd tele töltött pisztolyt füle’ tövénél kétszer elcsajittan­­tott, de szerencsére nem sült el. A’ műhelyben dolgozó legények azonnal megkötözök ’s a’rendőrség’ kezébe adák. Mint valla a’ pisz­tolyt ön meggyilkolása végett vásárolta, ’s a’berekben kétszer csap­­p­antotta magára, de egyszer sem sülvén el, azt hitte, az isteni gondviselés védelmezi; így ment azután Guráb­ra. (Közép­ szolnoki junius’ 15-iki tisztújító gyűlés részleteiben.) Marcalis és tisztújító szék lévén főispány id. Wesselényi Farkas úr által hirdetve, a’megyei nemesség nagy számmal (mint mondják 5000-en ) bésereglett. De e’ számot sem itatásnak sem napibér’ osztogatásának ne tulajdonítsa Ön. Némely­­lyeket a’ marcalis büntetésteli félelem hozott be, legtöbbet pedig a’ nyólcz év óta nem tartott lisztépítés’ érdeke.—A’ gyűlést fő­ispány ’ méltósága egy igen velős beszéddel unítá meg, miben a’ szabad választás’ fontosságát fejtegeté, különösen kiemelve: mi­ként egyedül ez nyújt a’ hozott törvények’ végrehajtása, ’s szent megtartása felől biztosítást. Beszédét sokszoros ilyen kiállás követte. — Nyomban ezután Szúnyog Rudolf tb. előterjeszté onnan eredő aggodalmát, hogy jóllehet a’ törvény világosan rendeli három hó­nap’ eltelte után a’ marcalis széket megtartatni, ’s a’főispány úr is ennek megtartását az utósó gyűlésen fogadá, még is a’ káron? hó­­napon túl öt hét telt el gyűléstartás nélkül; ugyana azért a’ tör­vény’ bővebb biztosítása végett kivárni: 1-ször, határozná meg a’ főispány úr e’ gyűlésen a’ jövőnek nalaját, 2-ét, miután a’ derék és fiu­ székek bírái a törvény szerint egyik közgyűléstől a’ mási­kig választatnak , a’ közgyűlés pedig szinte világos törvény szerint minden harmadik hóban okvetlenül megtartandó, ennél fogva a’ derék és fiuszékek’ bírái csak három hóra választatván, ez idő’el­múltával szűnjenek meg bíráskodni. Erre nézve if. b. Wesselényi Farkas azt jegyzé meg, hogy egyes embernek lehetnek ollyan körül­ményei , mellyek miatt lehessen az ígéretet megtartani, mint ez a’ jelen esetben a’ főispánynyal történt. Illy esetben hibául kívánja ki­tétetni azt, hogy az alispány nem tartott közgyűlést, mire illy e­­setben a’ törvény felhatalmazza. De ezen észrevétel az alispány’ a­­zon nyilatkozatával megszűnt, hogy ezen közgyűlés egyszersmind lisztéssítés végett is lévén egybehíva, az illyet mint hatáskörén túl levőt nem tarthata. A’ főispány pedig újólag nyilatkoztatá, hogy ezen túl minden évnegyedben múlhatatlanul gyűlést hírdetend, mi­nek még bővebb biztosítására tett azon indítványt, hogy a’ derék, és fiu székek’ bírái három hónap múlva köszönjenek le, ő is tör­vényesnek nyilvánítván, ezen ajánlat határozatta lön. Ezután az el­nök figyelmezteté a’ Rendeket, hogy az 1791: 12. szerint a’kor­mányszéki rendeletek tárgyalása volna első, miről tanácskozniok kell. De erre azon megjegyzés létetett, hogy az 1791: 12. czikk, a’ sorozatot a’ként szabja meg ugyan , mint a’ főispány ur által e­­lőadatott, de ugyan azon czikk azt is mondja, hogy a’ tárgyalta­tás’ módjára nézve tartassék meg az országgyűlésen felveendő tár­gyak iránt a’ 11-dik czikk által határozott szabály, melly azt ren­deli , hogy ha valaraelly az egész közönséget különösen illető tár­gyak fordulnak elő, azokat vagy az elnök előadni, vagy előter­­jesztetéseket megengedni tartozik, ’s ennél fogva inditványoztatott, hogy a’ tisztépítés’ elvei határoztassanak meg, és ajánltatott­­ször hogy a’ törvény értelmében erősítés alá csak azon hivatalokra vá­lasztottak terjesztessenek , mellyeknek megerősítése a’ leopoldi hit­levél által kiköttetett, következve sem a’ jegyzők sem a’ p­énz­­tárnokok ne küldessenek fel. —■ 2-et hogy ugyan a' törvény sze­rint csupán a’ szavazattöbbséget nyert három tag terjesztessék fel. — Mire a’főispány azon észrevételt lévén, hogy a’főkormányi ren­deletek közti kettő éppen a’ restauraltot illeti, a’ Rendek mege­gyeztek abban, hogy e’két rendelmény , mint az inditványnyal kapj­­csolatban lévő olvastassák fel. Ezeknek tartalma az, hogy a’ Ren­dek nem csak alispányi , hanem a’ jegyzői ’s pénztárnoki hivatalo­kat is terjeszssék fel megerősítés végett, még pedig minden vallás­ból három tagot a’ gyakorlat szerint, mitől csak 1855-an tértek el a’ Rendek , hogy továbbá az 1855-iki tisztesíitésre nézve lekül­dött főbb rendeletek , mellyeknek tárgyaltatását a’ Rendek a’ je­len közgyűlésre halasztották nem azért adattak ki, hogy azok fe­lől a’ Rendek tanácskozzanak, hanem azért, hogy azoknak enge­delmeskedjenek. Az elnök a’ főkormány’ rendeznényeit pártolá, felhozván, hogy azoknak teljesítését a’ gyakorlat kívánja, misze­rint a’ Rendek 1833-ig a’ pénztárnokokat is felterjesztették. De Szúnyog Rudolf, Ujfalusy Miklós, Décsey Ferencz, b. Kemény Albert, ifj. b. Wesselényi Farkas, Kovács Lajos, Kis László, Dé­­csei László táblabirók kifejték, miképpen ha a’ rendelmények sze­rint minden vallásból három terjesztetik fel, a választás megszű­nik az lenni, mi­után a’ candidatioba is minden vallásból három létetik, továbbá hogy a’ prolog. 10-dik 11-dik ’s 12-dik czíme szerint a’ szokás vagy fejdelem’ privilégiumaiból (következve nem kormányi rendeletek­ből), vagy bírói ítéletekből, vagy végre a’nép’ cselekedeteiből eredhet, hogy itt sem a’fejdelem’ privilégiumaiból, sem bírói ítéletből eredő szokásról szó sem lehet, a’ nép’ csele­kedeteiből pedig szokást ismét nem lehet következtetni, részint mert az 1834-iki, ’s 1837-iki hongyüléseken a’ rendelményeket sérelemnek nyilvánítá , részint mivel az 1791: 7. szerint a’ „le­ges abrogandi facultas“ csak országgyülésileg gyakoroltat­

Next