Erdélyi Híradó, 1842. április-június (27-51. szám)

1842-04-26 / 33. szám

Erdély és Magyarország. Ó cs. ’s apost. kir. felsége Thalherr Mihály generál-őrna­gyot magyar báróságra méltóztatott emelni. Parliamenti zsarnokság. Képviseleti és irintzen íÖгvénуliоzás. Szemközt állítok lapjaink utósó számában az európai alkot­mányos theoriat a’ magyar rendszerrel, ’s az egyiket képviseleti, másikat nemzeti törvényhozásnak bélyegeztük , mert ebben a’ nem­zet, abban a’ képviseleti testület hoz törvényt; ebben a’ nemzet akaratán kívül törvény nem alakulhat, abban leh­ető hogy a­ tör­vényhozó test hatalma ,,p­a­r­­­­­a m­e­n­t­i zsarnoksággá“ váljék, melly a’ nemzet akaratán kívül, sőt annak ellenére is szabhat törvényt. Az érintett magyar rendszernek alapja a’ törvényhozási jog­nak közvetlen gyakorlata a’ nemzet által, ez pedig csak utasí­tásadási jog ’s azon szoros kapcsolat által történhetik meg, melly nálunk a’ küldők és követ közt fenáll , ’s önmagából következteti a’ számoltatási és visszahívási jogot is. Szükség már most, hogy ezekhez még más eredményeket fűzzünk ,’s azon föltételeket is, mik által ez kivihető, megemlítsük , kimutassuk továbbá, mikint fejlett ki e rendszer ősi szerkezetünkből ’s megfejtenünk az okot, melly miatt ez nálunk máskép nem is lehet. Mielőtt azonban ezt tennők, nem mellőzhetjük említés gyanánt előhozni, mennyire nevetséges ál­lítás józan értelemmel bíró magyarról, hogy az a’ frank rendszer barátja; pedig mindennap halljuk: ez vagy amaz frank vagy an­gol irányok követője , sőt ez egy nagyszerű csatában is lelt alkal­mazást, midőn kimondaték­. gr. Széchenyi István az angol, Kossuth Lajos a’ frank elvek barátja, ’s ebben képzelék föllelni ama mély­séges különbséget, melly a’ két publicista törekvéseiben létez. Mi azt hiszszük : a’ magyar csak magyarszerű maradhat, mert ki nem bontakozhatik az élőkor viszonyaiból, de oka sincs reá. Valóban szánandó volna nálunk az, ki a’ frank polgár liberté és ega­­lité igéző szavaira levetné magáról a’ magyar köntöst, mert ná­lunk ma is a’ törvényhozásban nagyobb a’ szabadság, több a’tör­­vényhozók száma; az egyenlőség pedig semmi tekintetek által,meg nem szoritva ősi rendszerünknek alapja; itt a’ politicai jogok tisz­tán személyhez kötvék, s mindazon tekintetek — az európai theoriák gyönge viszhangja — miket újabb időben némellyek meg­­penditének, ezek közt gr. Száray Albert álmai a’ curiatum votum­­ról alkotmányos rendszerünkbe nem illeszthetők, idegen növény, melly alkotmányunk földében gyökeret nem verhet. — Ne értsen azonban senki félre, hogy e’ fényoldalak mellett, miket rendsze­rünk a’ frankhoni állatfotok összehasonlításában mutat, feledni tud­­nók, mikép nálunk milliók vannak kirekesztve a’ szabadság egy­házából. Ez tagadhatatlan de az európai zsákmány, első ajándék mivel e’ világrész berontó elődeinket tagadá , idegen hóditmányok, büntető codexünk áldozatai, de nem az ősi rendszerből folyó ab­­normitások, miket alkotmányunk szellemében előbb orvosolhatunk, mint bármelly európai nép a­­nélkül, hogy az átalakulás végső stádiumáig az alkotmány­épület legkevésbé is megrendüljön. Istentől azért nincs mit kérnünk egyebet, mint állandó bé­két kívülről, és szabad fejlődést belőlről, mellynek egyik európai statusban sincs annyi fontossága, mint épen nálunk , főleg két ok­ból: egyfelől, mert (mint kifejlők) e’ nemzet gyakorolja egyedül közvetlenül a’ törvényhozás jogát; másfelől, mert törvényei­nek csak önmaga adhat életet, kivüle más senki, miből aztán ön­kényt következik, hogy minden törvény, melly az általános szük­ség érzetét megelőzi, holt betű marad, mivel a’ Hármas Könyv vaskos kötete szaporodik ugyan, de hasznát legfölebb könyvárus látja. — ■ Érintők itt gyönge szavakban a’ magyar végrehajtási rendszert, melly alkotmányunk egyik ékköve ’s a’nemzeti törvényhozást mul­­hatanúl föltételezi. Nem czélom itt idegen földről átkölcsönözött fogal­makkal tusára kelni, még kevésbé megrögzött hangnak dol­got föláldozni ’s kimondani elvül, mitől sok jámbor visszaborzad, nem tudva miért; szólok a’lényegről. Törvények végrehajtásában a’ fel ügyelet a’ kormányt illeti, ’s e’ tekintetben erős kormányra van szükségünk inkább mint bármelly európai statusnak, minek alább okát elmondandjuk; de a’ kormány a’ törvényeket csak a polgári hatóságok által hajtja végre, kiknek biztosítékul szolgál a’ föl terjesztési jog, párosulva a’ megbecsülhetlen vis inertiae-vel, mellyben a’ jó természet annyira elősegíti a kelet népét. Felejthetlen Kölcseynk megyéje egyik körlevelében ezt irá: ,,Nemzetünk azon elengedhetlen szabály alalmában él, miszerint az önmaga által hozott törvényeket önmaga hajtja végre.“ Nemzeti törvényhozás tehát és­ nemzeti végrehajtás alapja alkotmányunknak, melly a’ centralisalio rendszerétől elannyira idegen, hogy előbb felbomlik az egész, hogysem egybeforrjon. Példa erre a’ lefolyt idők története, holott az minden következetesen vitt törekvés da­czára sem birt gyökeret verni. Sőt a’ másik túlság az, mi bajokat idézhet elő, ’s itt áll elő azon pont, hol erős kormány nélkülöz­ hellen. Tudjuk ugyanis, hogy törvények, mellyek csak a’ nemzet egyes töredékei megegyezésén kívül hozatnak , gyakran életüket ve­szítik az alkalmazásban. Íme csak néhány tiszai megyéket nem ha­tott át az elvíhatatlan igazság, míe»en’int n.­Kés.­ telten ЕкЛ n«mis­seknek adózniok kell; törvény alkottatok , és Biharban 5 év után egy szilárd akarati­ alispánnak kelle előállni, ki a’ törvénynek éle­tet adjon, — Szatmárban még máig is holt betű, mint ném­elly szomszédinál. Nálunk tehát a’nemzeti törvényhozást még a’végrehajtási rend­szer is múlhatatlanul föltételezi, és itt a’parliamenti zsarnokság va­lamint megelőzőleg lehetetlen, úgy következményei a’ kivitel le­hetetlenségén megtörnek. Törvényhozásunkban azért erőletésnek he­lye nem lehet, de minden törekvésünknek oda kell irányozva len­ni, hogy sejtsük a’ nemzet értelmességét, mellynek jövendője at­tól függ, hogy méltányolja kellő időben azon osztály igényeit is, mellynek sorsát kezében tartja. Könnyű volna a’fejtegetést tovább vinni, s kimutatni, mikép e’ rendszerben több megnyugtatót lelünk , mint a’ derék Hoffream­ minden „status g­a­r­a­n­t­i­a­i­b­a­n ,“ e’ helyett azonban lássuk mi­ként alakult Magyarhonban a’régi törvényhozás formájából a’ mos­tani , és mik annak föltételei? Őseink személyes megjelenéssel gyakoriak a’ törvényhozás jo­gát, isten szabad ege alatt gyülének egybe törvényeket adni a’ha­zának , e’ szer­tartás a’nemzet ősszokásaiból ’s akkori viszonyok­ból önkényt következett, midőn több katonára, mint törvényhozó­ra vala szükség. Küldőről, követről csak annyiban lehete szó , meny­nyiben özvegyek , aggastyányok , betegesek magok helyett katonát állítának. Természetes, hogy e’törvényhozási mód, mihelyt a’tör­vényhozás köre szélesbű­los kezdet­ben nem állható, mitől a ki­sebb birtoka osztály annál inkább igyekezett menekülni, mert ter­hes és költséges vala. így alakult a képviseleti rendszer a megyékben, mig a’ nagyobb birtoknak folyvást személyesen jele­nének meg az országgyűlésen. A’ soproni diaetán külön váltak, s alakíjá magát a’ két kamara’ rendszere, mellynek egyikében azok­ foglalának helyt, kik személyes megjelenés jogát élvezek, másik­ban a’ követek. És ezen elválás az Ősi rendszerhez következetes lépés vala , mert hol a­ törvényhozási jogegyenlőség az uil­a­p s e jog semmi tekintet mérlegelését nem tűri, de csupán személyhez van kötve, 1S42. SIMIR szám. Kolozsvárt, K­eddon­, április 26.­m. Foglalat Erdély és Magyarország: kinevezés; parliamenti zsarnokság: képviseleti és nemzeti törvényhozás; országgyűlési közlemények; ko­­lozsm­egyei közgyűlés; Veér Farkas megtiszteltetése; b. szolnoki közgyűlés vé­ge; szászvárosi tudósítás vége ; protestáns egyházi és iskolai lap. Anglia: — a’ gabinatörvényjaval­atot az alház elfogadta; írói tulajdon feletti vita; orosz izgatások Afghanistánban. Francziaország. S­p­a­n­y­o­l­o­r­s­z­á­g : kincstári hiány. Görögország.— Nemzeti Társalkodó­: pár szó a' magyar nyelv ügyébeni ellenzékről.— K. Szentkirályi Zsigmondnél. — Hirdetések.

Next