Erdélyi Híradó, 1842. április-június (27-51. szám)
1842-04-26 / 33. szám
Erdély és Magyarország. Ó cs. ’s apost. kir. felsége Thalherr Mihály generál-őrnagyot magyar báróságra méltóztatott emelni. Parliamenti zsarnokság. Képviseleti és irintzen íÖгvénуliоzás. Szemközt állítok lapjaink utósó számában az európai alkotmányos theoriat a’ magyar rendszerrel, ’s az egyiket képviseleti, másikat nemzeti törvényhozásnak bélyegeztük , mert ebben a’ nemzet, abban a’ képviseleti testület hoz törvényt; ebben a’ nemzet akaratán kívül törvény nem alakulhat, abban lehető hogy a törvényhozó test hatalma ,,para menti zsarnoksággá“ váljék, melly a’ nemzet akaratán kívül, sőt annak ellenére is szabhat törvényt. Az érintett magyar rendszernek alapja a’ törvényhozási jognak közvetlen gyakorlata a’ nemzet által, ez pedig csak utasításadási jog ’s azon szoros kapcsolat által történhetik meg, melly nálunk a’ küldők és követ közt fenáll , ’s önmagából következteti a’ számoltatási és visszahívási jogot is. Szükség már most, hogy ezekhez még más eredményeket fűzzünk ,’s azon föltételeket is, mik által ez kivihető, megemlítsük , kimutassuk továbbá, mikint fejlett ki e rendszer ősi szerkezetünkből ’s megfejtenünk az okot, melly miatt ez nálunk máskép nem is lehet. Mielőtt azonban ezt tennők, nem mellőzhetjük említés gyanánt előhozni, mennyire nevetséges állítás józan értelemmel bíró magyarról, hogy az a’ frank rendszer barátja; pedig mindennap halljuk: ez vagy amaz frank vagy angol irányok követője , sőt ez egy nagyszerű csatában is lelt alkalmazást, midőn kimondaték. gr. Széchenyi István az angol, Kossuth Lajos a’ frank elvek barátja, ’s ebben képzelék föllelni ama mélységes különbséget, melly a’ két publicista törekvéseiben létez. Mi azt hiszszük : a’ magyar csak magyarszerű maradhat, mert ki nem bontakozhatik az élőkor viszonyaiból, de oka sincs reá. Valóban szánandó volna nálunk az, ki a’ frank polgár liberté és egalité igéző szavaira levetné magáról a’ magyar köntöst, mert nálunk ma is a’ törvényhozásban nagyobb a’ szabadság, több a’törvényhozók száma; az egyenlőség pedig semmi tekintetek által,meg nem szoritva ősi rendszerünknek alapja; itt a’ politicai jogok tisztán személyhez kötvék, s mindazon tekintetek — az európai theoriák gyönge viszhangja — miket újabb időben némellyek megpenditének, ezek közt gr. Száray Albert álmai a’ curiatum votumról alkotmányos rendszerünkbe nem illeszthetők, idegen növény, melly alkotmányunk földében gyökeret nem verhet. — Ne értsen azonban senki félre, hogy e’ fényoldalak mellett, miket rendszerünk a’ frankhoni állatfotok összehasonlításában mutat, feledni tudnók, mikép nálunk milliók vannak kirekesztve a’ szabadság egyházából. Ez tagadhatatlan de az európai zsákmány, első ajándék mivel e’ világrész berontó elődeinket tagadá , idegen hóditmányok, büntető codexünk áldozatai, de nem az ősi rendszerből folyó abnormitások, miket alkotmányunk szellemében előbb orvosolhatunk, mint bármelly európai nép anélkül, hogy az átalakulás végső stádiumáig az alkotmányépület legkevésbé is megrendüljön. Istentől azért nincs mit kérnünk egyebet, mint állandó békét kívülről, és szabad fejlődést belőlről, mellynek egyik európai statusban sincs annyi fontossága, mint épen nálunk , főleg két okból: egyfelől, mert (mint kifejlők) e’ nemzet gyakorolja egyedül közvetlenül a’ törvényhozás jogát; másfelől, mert törvényeinek csak önmaga adhat életet, kivüle más senki, miből aztán önkényt következik, hogy minden törvény, melly az általános szükség érzetét megelőzi, holt betű marad, mivel a’ Hármas Könyv vaskos kötete szaporodik ugyan, de hasznát legfölebb könyvárus látja. — ■ Érintők itt gyönge szavakban a’ magyar végrehajtási rendszert, melly alkotmányunk egyik ékköve ’s a’nemzeti törvényhozást mulhatanúl föltételezi. Nem czélom itt idegen földről átkölcsönözött fogalmakkal tusára kelni, még kevésbé megrögzött hangnak dolgot föláldozni ’s kimondani elvül, mitől sok jámbor visszaborzad, nem tudva miért; szólok a’lényegről. Törvények végrehajtásában a’ fel ügyelet a’ kormányt illeti, ’s e’ tekintetben erős kormányra van szükségünk inkább mint bármelly európai statusnak, minek alább okát elmondandjuk; de a’ kormány a’ törvényeket csak a polgári hatóságok által hajtja végre, kiknek biztosítékul szolgál a’ föl terjesztési jog, párosulva a’ megbecsülhetlen vis inertiae-vel, mellyben a’ jó természet annyira elősegíti a kelet népét. Felejthetlen Kölcseynk megyéje egyik körlevelében ezt irá: ,,Nemzetünk azon elengedhetlen szabály alalmában él, miszerint az önmaga által hozott törvényeket önmaga hajtja végre.“ Nemzeti törvényhozás tehát és nemzeti végrehajtás alapja alkotmányunknak, melly a’ centralisalio rendszerétől elannyira idegen, hogy előbb felbomlik az egész, hogysem egybeforrjon. Példa erre a’ lefolyt idők története, holott az minden következetesen vitt törekvés daczára sem birt gyökeret verni. Sőt a’ másik túlság az, mi bajokat idézhet elő, ’s itt áll elő azon pont, hol erős kormány nélkülöz hellen. Tudjuk ugyanis, hogy törvények, mellyek csak a’ nemzet egyes töredékei megegyezésén kívül hozatnak , gyakran életüket veszítik az alkalmazásban. Íme csak néhány tiszai megyéket nem hatott át az elvíhatatlan igazság, míe»en’int n.Kés. telten ЕкЛ n«misseknek adózniok kell; törvény alkottatok , és Biharban 5 év után egy szilárd akarati alispánnak kelle előállni, ki a’ törvénynek életet adjon, — Szatmárban még máig is holt betű, mint némelly szomszédinál. Nálunk tehát a’nemzeti törvényhozást még a’végrehajtási rendszer is múlhatatlanul föltételezi, és itt a’parliamenti zsarnokság valamint megelőzőleg lehetetlen, úgy következményei a’ kivitel lehetetlenségén megtörnek. Törvényhozásunkban azért erőletésnek helye nem lehet, de minden törekvésünknek oda kell irányozva lenni, hogy sejtsük a’ nemzet értelmességét, mellynek jövendője attól függ, hogy méltányolja kellő időben azon osztály igényeit is, mellynek sorsát kezében tartja. Könnyű volna a’fejtegetést tovább vinni, s kimutatni, mikép e’ rendszerben több megnyugtatót lelünk , mint a’ derék Hoffream minden „status garantiaiban ,“ e’ helyett azonban lássuk miként alakult Magyarhonban a’régi törvényhozás formájából a’ mostani , és mik annak föltételei? Őseink személyes megjelenéssel gyakoriak a’ törvényhozás jogát, isten szabad ege alatt gyülének egybe törvényeket adni a’hazának , e’ szertartás a’nemzet ősszokásaiból ’s akkori viszonyokból önkényt következett, midőn több katonára, mint törvényhozóra vala szükség. Küldőről, követről csak annyiban lehete szó , menynyiben özvegyek , aggastyányok , betegesek magok helyett katonát állítának. Természetes, hogy e’törvényhozási mód, mihelyt a’törvényhozás köre szélesbűlos kezdetben nem állható, mitől a kisebb birtoka osztály annál inkább igyekezett menekülni, mert terhes és költséges vala. így alakult a képviseleti rendszer a megyékben, mig a’ nagyobb birtoknak folyvást személyesen jelenének meg az országgyűlésen. A’ soproni diaetán külön váltak, s alakíjá magát a’ két kamara’ rendszere, mellynek egyikében azok foglalának helyt, kik személyes megjelenés jogát élvezek, másikban a’ követek. És ezen elválás az Ősi rendszerhez következetes lépés vala , mert hol a törvényhozási jogegyenlőség az uilap s e jog semmi tekintet mérlegelését nem tűri, de csupán személyhez van kötve, 1S42. SIMIR szám. Kolozsvárt, Keddon, április 26.m. Foglalat Erdély és Magyarország: kinevezés; parliamenti zsarnokság: képviseleti és nemzeti törvényhozás; országgyűlési közlemények; kolozsmegyei közgyűlés; Veér Farkas megtiszteltetése; b. szolnoki közgyűlés vége; szászvárosi tudósítás vége ; protestáns egyházi és iskolai lap. Anglia: — a’ gabinatörvényjavalatot az alház elfogadta; írói tulajdon feletti vita; orosz izgatások Afghanistánban. Francziaország. Spanyolország : kincstári hiány. Görögország.— Nemzeti Társalkodó: pár szó a' magyar nyelv ügyébeni ellenzékről.— K. Szentkirályi Zsigmondnél. — Hirdetések.