Erdélyi Híradó, 1842. április-június (27-51. szám)
1842-05-20 / 40. szám
Kolozsvárt, pénteken, május 20án. ERDÉLYI 1842. lóthai szítm. Foglalat. Erdély és Ma g у а Г/О r sz á g : kinevezés; halálozás ; átlónkról lso czikk ; országgyülési közlemények ; közep-szolnoki közgyűlés vége ; Szászváros : eszrevételek az Érd. Híradó 36-ik számába iktatott czáfolatra ; Fogaras; Könczei Zsigmond felügyelő főgondnok beiktatása; magyarhoni dolgok: szatmármegyei közgyűlés folytatása; Sopronmegye határozatai.— Ángia.— Francziaország: folytatása a’ vasút feletti kamarai vitatásoknak.— Olaszország: a’ nápolyi kormány figyelmeztetése.— Törökország: Omer basa a druz -főnököket elfogatja.— Kelet-India. — Elegy. — Nemzeti Társalkodó: rövid észrevétel a’ „Codificatio és Excerpták“ egyik ura. —• Hirdetések: a Erdély és U Magyarország’. Ő cs. ’s ap. kir. felsége Cziráky János grófot, a’ magyar kir. udv. cancellária fogalmazóját, cs. kir. kamarássá méltóztatott legkegyelmesebben kinevezni. Perényi b. Perényi György, a’ am. m. kir. udv. cancellária nyuglmazott tanácsosa, f. hadikán, élete 70dik évében meghatározott. Vajda-Hunyadon Mihályi Elek előmozdításával az igazgatósági irnokság és az alsó uradalmi ispánság ürességbe jött. Adónkról. X. czikk. Vér tolul arczomra, mintha e’ betűktől, mellyeket papiromra leirok, szégyelném a’ gondolatokat. Nagy kín olly tárgyról szólani, melly Erdély csekélységének legkiáltóbb tanujele. Tekintsünk szét Európába, míg lesülyednénk azon szempontra , honnan körülményeinket és teendőinket vizsgálni fogjuk, mintha néznénk egy magasztos drámából néhány jelenést, és aztán véggig hallgatnék paródiáját. Álljunk meg valamelly út közepén , mellyet jobbágyaink készítettek számunkra, hogy legyen min haladhassunk more patrie, azaz száraz időben , és jártassuk gondolatainkat —— ne féljünk, az élénk közlekedés andalgásainkban megzavarni nem fog — Francziaországon. Ott a’ nép közköltségen akarja a’ vaspályák aradinei szálaival béhállózni az egész hont. És csaknem megsemmisítvén a’ távolságot az emberi agy, villámgyorsan fognak rohanni az áru-czikkek a’ nagy-csatornára, a’ Középtenger, Rajna és Oczeán hullámaihoz, Belgium, Német-és Spanyolország határsorompói felé. A’szállítási költség iránylag fillérekre fog apadni; a’szunyadó termesztési erő minden talpalatti földön felébresztetik, ’s az akarathoz,közelebb vonatván a’ teljesülés, az ottani polgár a’sorstól kiszabott kevés esztendőit mathusalemi évekké varázsolja, ’s minden órájának magasabb becset ad; mert a’ civilisatio korában munkásság nyújt jelentékenységet az életnek , ’s mennyit cselekedheténk, annyit érünk; ’s végre a’ közállomány hasonlatos leend az egészséges emberi testhez, mellyben a’ lélek legtitkosabb hatására már megmozdult a’ kéz, és szolgálatban vannak minden tagok. — És szembesítsem-e én — erdélyi ember — e’ tényekkel ’s iránynyal jelen állapotunkat és jövendőnket? A’ valóság és remény egyaránt éles gúny volna. Távozzunk ezen örvények közűl, hol minden kísérlet megmutatná, milly erősek a’ környező szirtok, és töredékenyek terveink hajói. Úti vámról vala szó néhány követi utasításban, és egy rokkant kortesvezér majmolá a’ szatmári hőst, ki cerusájával adott a’ tömeg ordítására jelt: ujongatott a’ többség, mi pedig tanúi valánk, miként lehet a’ legnevetségesebbet is még inkább eltorzítani. Illy példák ezentúl több megyékben fognak előfordulni. Álljunk meg bálványzott előjogaink ó bástyáján ’s lássunk szellemben a’ dicsőséges Albionba. Peel Róbert a’ magas tory, az ottani fontolva haladók vezére, midőn az évenkénti fogyaték a’ közjövedelem’ részéig hágott, ,,e’ hiányt pótolni kell valahonnan, de én most csak a’ kényelmi czikkekre gondolok, mert a’ munkás osztály fogyasztási tárgyairól itt szó sem lehet“ menydörgé , (sőt tulajdonképen nem is menydörögte, mert nem élt olly nép közt, hol — mint a’ troglodyták az ég dörgéseiből jöttek a’ felsőbb valóság létezésének előismerésére a remek ész és, hatékony szónoklat az embertorok bölényhangja szerint mérlegeltetik, hanem hihetőleg nyugodt, világos és határozott szavakkal kifejezte és a’ törvényhozás örömmel fogadá az első minister ezen főelvét, ’s kétségkívül nagy többsége által fog elhatároztatni, hogy az ország pénzügyi viszonyainak rendbehozására néhány évig, a’ kormány terve szerint, fizessen mindaz, ki 150 font sterlingen felüli jövedelemmel bir, fontjától 7 pence (18 p.kr.) adót. Ez által csupán Anglia és Scotziából 57,000,000 p. f. fog esztendőnként a’ közállományi tárba folyni, és a’ nevezett öszvegnek minden fillérjét rendes terűin felűl hordozza a’vagyonos, mert ő nagyobb védlelét ’s több jótéteményeit élvezi a’ polgári társadalomnak. Ha Anglia, hol a’ lakosok évenkénti jövedelme — Izlandot oda nem számítva — körülbelül 1,918,000,000 pengő forint ugyan, azonban számos majd semmivel biró , ’s következőleg magyar alkotmányos értelemben minden közterűi viselésére főként qualificált egyéne van, ha Anglia, mondom, nem támaszkodva saját eszére, erdélyi nemes emberre bizta volna Peel tervének előleges megvizsgálását, legtöbbnyire szerfelett meglepő feleletet kapott volna. Nem szólok azokról, kik , mert van misera contribuens plebs, rögtön tudják: minő forrásból kell minden szomjat kielégíteni; kik azt hiszik, hogy a’ más osztályúak ipara hasonlatos János pap országának sült galambjaihoz, mellyek az egykori ember szája elébe repkedve, esdeklének, méltóztassék őket megenni; kik törvényeink által szent korona tagjainak neveztetvén, meg vannak győződve, hogy a’ korona arany pántjaiként, teréül és ékességül állanak a’ hatalom főn. Hanem hozzátok fordulok, hozzátok gazdagok, miveitek és gyanakodók , kik azt hiszitek, hogy kastélyaitok és uradalmaitok után sóvárgánk , midőn a’ szegény kunyhója és rongyai mellen elandalodtunk. Hogyan méltányolnátok ti a’tory Peel tervét, ha következetesek akartok lenni ? Elmondom. ,,A’ statustanban viszont forradalmi elv csúszott be. Azon tért, melly a’ szegényt a’ gazdagtól elválasztja, régen a’ zsidó 50 éves jubilium ’s a’ római 10.ч agraria által akarták, most egyenetlen adóztatás útján próbálják betölteni. Illy nézetektől van utúsó pórusáig átázva a’ tory financier. Halljátok meg azonban , minő ellenvetés tételeit Peel terve ellen Angliában. ,,Minden párt emberei — igy szól a’ Globe— rémítőnek találják , hogy a’ birtok kényelmes tulajdonosi, kik munka nélkül évenként 150 font sterlingen felül kapnak, és a’ kis-kereskedő , ki fáradsággal keresi ugyan ezen jövedelmet, ’s abból családot tartani és agg korára félretenni kénytelen, egyenlő mértékben adóztassanak.“ Brougham lord a’felházban igy nyilatkozók : ,,Nem helyes, hogy a’ tudós, ki éji lámpa mellett az emberiség legmagasabb érdekei felett gondol és teremt, homloka verítékéről azon mértékben adózzék , mint a’ gazdag uracs , kinek érdeme abban áll, hogy apja-ura fia és anyya-asszonya gyermeke, mint a’ jól táplált fűszerkereskedő és bánkász, vagy mint négy lovas szekerükben Európát keresztűljáró absenseink , kik gyakran egyszerre szellem- é s ország-távoliak.“ Illy nemű észrevételek Angliában divatoznak, a’ magas aristocratia honában. De fordítsuk el Britanniáról szemeinket, ’s álljunk meg megyegyűlésünk termében házi pénztárunk szekrénye mellett, és tekintsünk a’ testvérhazára. Ott Kossuth Lajos szerint — kitől elvenségei is legalább azt meg nem tagadhatják , hogy a’ közvélemény ösmerésére bir adatokkal — a’ nemességnek házi adóbani részesülésére nézte,az absolut tagadás előbástyája már feladatott.“ Mellőzve azonban az ellenzék e’ tárgybani véleményét, vegyük kezünkbe a’ conservativ Világ 58 ik számját. Ott a magyarországi fontolva haladók egyik zászlóvivője — ’s ezt jól értsék meg önök erdélyi fontolva haladók, kik, ha valaki